Se hús, se hal

 

Ilyen az én borsólevesem. Egész egyszerűen nem tudok igazi, sok lével rendelkező, lájtos levest csinálni. Valószínűleg mert nem is akarok.

Szeretem, amikor nem kell méricskélni, hogy kinek hány zsenge szem jut egy-egy tányérba, inkább a mélyibe merítem a kanalat és élvezem, hogy majd' megáll benne.

 

A Nők is nagyon szeretik a borsót. Főleg nyersen. Kiülünk a teraszra, én kötelezően a nyugágyamba, a hölgyek a saját asztalukhoz húzzák a székeiket, kifeszítik a napernyőjüket, előkeresik a kosaraikat és felsorakoznak a borsókért. Amiből persze egy szem se kerül a levesbe, de nem is bánom. Mindig annyi plusszal számolok, hogy az a 20-30 hüvelynyi borsó ne hiányozzon a kész ételből.

 

Szóval, ülünk, fejtjük a borsót, beszélgetünk vagy én hallgatom, ahogy ők beszélgetnek. Aztán a görgős szemekkel a konyhába vonulok és lassú ráncosodásra ítélem őket. A nők pedig az elcsavargott, fel nem fedezett szemek után kutatnak a teraszon.

 

Borsóleves

 

2 kg cukorborsó (bontatlan állapotban)

 

5 közepes sárgarépa

 

2 közepes fehérrépa

 

só

 

cukor

 

5 dkg vaj

 

A borsót megpucolom, átöblítem, majd annyi vízzel teszem fel, ami épp ellepi. A vízbe beleeresztem a sót, cukrot, vajat, elkavarom és közepes lángon hagyom főni. Időnként felöntöm, hogy el ne főjje a levit.

 

A sárgarépákat, pucolom, vékonyra karikázom. A fehérrépát megpucolom, a zöldjét félreteszem.
Amikor már majdnem egészen puha a borsó, akkor adom hozzá a répákat. Végül egy vékony rántást készítek, pirospaprikával, ezt a leveshez adom és megszórom a frissen felmetélt petrezselyemmel.

 

Vajas galuskával tálalom.