A kukta jött velem. Az önálló háztartás alapelemeként kaptam, aztán jól elcsomagoltam és azóta is csak egy ételhez szoktam használni. Na jó. Kettőhöz.
Ha kislányként valaki a sok sablonkérdés között felvetette, hogy mi a kedvenc ételem, akkor általában csípőből rávágtam: – A rizses hús!
Ez azért ma már egy kicsit másképp van, de még mindig gyengéd szálak fűznek ehhez a rendkívül egyszerű és nagyon finom ételhez.
Rizses hús
1 kg sertéscomb (lehetőleg a diója)
1 nagy bögre rizs
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 kg fagyasztott zöldségkeverék (borsó és sárgarépa)
só
bors
Előásom a kuktát, leporolom, kimosom, majd némi olajat öntök bele. Ezen megdinsztelem a hagymát. A kockára vágott húst kifehérítem, alaposan megsózom, kicsit borsozom és felöntöm annyi vízzel, ami ellepi, plusz egy ujjnyit ráhagyok. A kuktát lezárom, közepesnél kicsit nagyobb lángon megvárom, amíg beindul és onnantól negyed óráig hagyom, hogy a szelepe ringlispilt játsszon.
Negyed óra után a szelepet megemelem, hagyom, hogy a gőz távozzon (ne rám), majd a bögre rizst és a zöldséget is a kuktába teszem. Ha ellepi a víz, akkor nem is pótlom.
Visszazárom az edényemet és a gőzköpködéstől számított 10 percig főzöm. Az idő lejárta után lehúzom a tűzről és 20 percig békén hagyom.
Utána tálalható.
Napok óta bele-bele futok ebbe a játékba és már az első pillanatban tetszett. Ma újra ráleltem a Könyvesblogon és úgy döntöttem, hogy átemelem ide, a gasztroblogkba is, hiszen annyira rímel a most lefutott VKF-hez.
