Kést nekünk!
Nagyjából 2 hete írtam róla, hogy boldog tulajdonosa lettem egy szakácskésnek. Szombaton meg volt szerencsém megtanulni, hogy hogyan kell használnom.
Chef Makitól meghívást kaptam egy késtechnikai előadásra. Így amíg a Nők bowlingozni voltak, én megtanultam autentikusan használni az új szerelmemet.
Chef Maki egy nagyon kedves, rendkívül lelkes, felkészült és magyarul szinte hibátlanul beszélő japán hölgy, aki a 6 fős társaság (köztük két gasztroblogger társam, Fűszeres Eszter és Kicsi Vú) számára két és fél óra alatt fellebbentette a késhasználat titkairól a fátylat. 
Beszélgettünk a hámozás rejtelmeiről (muszáj szereznem egy Jamie-féle hámozót!!!!), majd a tigrismancsként tartott bal kezünket ráhelyeztük a répára, jobb kézzel technikásan megragadtuk a chef kést és gyönyörű karikákat gyártottunk. Ezután fermiere darabokat vágtunk belőle, majd a maradék répánkat batonnet-re vágtuk. Ezután krumplira és vonalzóra kaptunk és szabályos julienne-eket és fine julienne-ket vágtunk. A juliennekből brunoise született.
Tényleg szuper, ha az ember kezében egy jó minőségű, kellően éles és súlyban is megfelelő kés van, így szinte bármit bármilyen formára képes felszelni.
Egy kisebb kés és egy paradicsom segítségével megtanultuk irányítani a késünket, így a végén mind a hatunk gyönyörködhetett a paradicsom héjából előcsalt rózsájában. Azért a lecsónál maradok a forrázós módszernél, mert ez ugyan nagyon látványos, de egyben igen időigényes is.
Szót ejtettünk a kések élezéséről is. A fenőkés azonnali, de átmeneti megoldást hoz, ha viszont hosszútávon szeretnénk a késeinket élessé tenni, akkor érdemes kövön élezni. A japán szakácskéseket minden áldott este át kell élezni (családosoknak nem ajánlott ;)).
Azt is megtudtuk, hogy hogyan lehet sírás nélkül hagymát pucolni, bár ez engem személy szerint nem érint, mert azon kevés szerencsés közé tartozom, akit nem irritál a hagyma. Fűszeres szeme így is megtelt könnyel, de ezt ráfogtuk arra, hogy meg van hatva.
A titok: éles kés kell hozzá. Nagyon éles, ami úgy fut bele a hagymába, hogy nem teszi tönkre a szerkezetét, így az enzimek nem szabadulnak ki belőle.
Végül még leheletvékonyra szeltünk egy kevés jégcsapretket meg kígyó uborkát és kifiléztünk egy narancsot.
Nagyon tanulságos, jó kedélyű, hasznos óra volt. Tényleg tanultam és tényleg tanítottak!
Az meg már csak a csillag az ötösön, hogy végezetül kaptunk egy-egy csésze igen finom sárgarépalevest, majd négyféle fenséges pástétom közül választhattunk (én a csirkemájasra és a céklás-aszalt szilvásra esküszöm) és egy kis desszerttel zártuk a szeánszot. 
Már feliratkoztam egy áprilisi kurzusra és azt hiszem, hogy ha időm engedi rendszeres és visszatérő vendége leszek Chef Makinak!
Szótár:
Julienne: darabolási technika, gyufaszálszerűen vékonyra vágott zöldség (3mm x 3mm x 5-6 cm)
Fine julienne: 1,5mm x 1,5 mm x 5 cm-es gyufaszál formátumú zöldség
Brunoise: nagyon apró kockára vágott zöldség (3mm x 3mm x 3mm)
Batonnet: zöldségek zömök hasábra vágott darabjai ( 6mm x 6mm x 5-6 cm)
P.s.: Kedves e.o.!
Ha valami hasonlóságot vél felfedezni Fűszeres Eszter azonos témájú írásával, az nem véletlen.
Az én választottjaim:
