MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Egyik kedves írótársam, ikres anya barátnőm írt egy hosszút és bölcset az egészséges életmódról.

Olvassátok! Érdemes.

Cozumel cikke

Tényleg jön a Húsvét. Nehéz ugyan elhinni, de már itt van a sarkon.

Én meg nagyon várom. A Nők is. Rajzolják és színezik is rendületlenül a nyuszikat, tervezik, hogy az idei vendégünknek milyen nevet fognak adni.

Én a menün merengek, meg azon, hogy vajon idén is olyan rémesen vacak idő lesz, mint tavaly.

A reggelem kissé nehezen indult. Zsongott a fejem, szanaszét hevertek a gondolataim, enyhe sértettséget éreztem a világ iránt, aztán az alábbi képek láttán kitört belőlem a gyerek és azóta már az sem érdekel, hogy hazafelé háromszor áztam el a 10 perces gyalogút alatt.

(A képeket az Astoria Delikáteszben készítettem.)

Amikor kiderült, hogy lesznek a Nők, a
kezdeti félelmek után, a következő nagy problémánk az volt,
hogy hogyan fogjuk elhitetni velük, hogy az iskola jó (mindketten
kellően renitensen és igencsak kritikusan álltunk az
iskolaéveinkhez).

Aztán a lendület elvitt minket,
pelenkáztunk, etettünk, járni tanítottunk, figyeltük az első
szavakat. Majd jött az ohoda és jött egy lehetőség, hogy a
gyerekeink egy Magyarországon új és világszinten sikeres
programban vegyenek részt.

A „Varázstáblás hely” jött,
látott és győzött. Első alkalommal kissé féltem otthagyni a
lányaimat, az iskolában, ahol két teljes órán át mindenféle új
dologgal ismerkednek, ám az, ahogy aznap este egymás szavába
vágva, repkedve meséltek, az eloszlatta minden félelememet.

Azóta is osztatlan sikere van a
dolognak.

Ami nagyon szimpatikus a módszerben az
az, hogy ezeket a korai, fogékony éveket használja arra, hogy a
gyerekekkel megkedveltesse a szereplést, a tanulást, a közös
kísérletek lefolytatását, a kiselőadásokban való részvételt.
Olyan dolgokról mesélnek neki, amihez a későbbiekben majd újabb
ismereteket lehet hozzákapcsolni.

Nem vagyok nagy híve a
fejlesztéseknek, de ebben a dologban látom a fantáziát. Érzem,
hogy a lányaim sokat fognak nyerni azzal, hogy az elkövetkező két
évben hetente egyszer boldogan rohannak tanulni, megérteni
dolgokat.

Az elmúlt hetekben megértették, hogy
mi az a gerinces, megtanulták, hogy vannak háziállatok és
vadállatok, megismerkedtek a pókokkal, tanulmányozták a
növényeket és zseblámpa segítségével tökéletesen tudnak
szentjánosbogarakat utánozni.

Remélem, hogy a módszer hamar
elterjed és az iskolák, intézmények is belátják, hogy az
amerikai iskola-előkészítő rendszernek van létjogosultsága
Magyarországon.

A program vezetői – némi lobbinak köszönhetően – ikreseknek szóló árat is kialakítottak. Ha valakit érdekel, keressen meg email-ben.

Valahogy velem jött néhány póréhagyma. Egy részüket a hét közepén felhasználtam, de két példány sértetlenül megérte a hétvégét.

Így aztán – a magabiztos késtechnikámnak köszönhetően – gyönyörű karikákra nyesve került a levesbe, ami egyszerű, könnyű, de mégis laktató. Ebben a szeles időben ennél több nem is kell.

Pórés krumplileves

2 póréhagyma

1 kg krumpli

2 dl tej

1 jó adag kakukkfű

1 bő fakanálnyi vaj

só

frissen őrölt bors

A póréhagymát nem túl vékony karikákra vágom, majd vajon néhány percig hagyom, hogy megfonnyadjon. Hozzáadom a kakukkfüvet, majd a krumplikockákat és felöntöm annyi vízzel, hogy épp ellepje. Közepes lángon főzöm. Mikor a krumpli már majdnem jónak nyilvánítható, akkor tejjel felöntöm, kicsit hagyom, hogy elfőljön a levéből. Sózom, borsozom és tálalom.