Éljünk egészségesebben!
Egyik kedves írótársam, ikres anya barátnőm írt egy hosszút és bölcset az egészséges életmódról.
Olvassátok! Érdemes.

Egyik kedves írótársam, ikres anya barátnőm írt egy hosszút és bölcset az egészséges életmódról.
Olvassátok! Érdemes.

Tényleg jön a Húsvét. Nehéz ugyan elhinni, de már itt van a sarkon.
Én meg nagyon várom. A Nők is. Rajzolják és színezik is rendületlenül a nyuszikat, tervezik, hogy az idei vendégünknek milyen nevet fognak adni.
Én a menün merengek, meg azon, hogy vajon idén is olyan rémesen vacak idő lesz, mint tavaly.
A reggelem kissé nehezen indult. Zsongott a fejem, szanaszét hevertek a gondolataim, enyhe sértettséget éreztem a világ iránt, aztán az alábbi képek láttán kitört belőlem a gyerek és azóta már az sem érdekel, hogy hazafelé háromszor áztam el a 10 perces gyalogút alatt.
(A képeket az Astoria Delikáteszben készítettem.)
Amikor kiderült, hogy lesznek a Nők, a
kezdeti félelmek után, a következő nagy problémánk az volt,
hogy hogyan fogjuk elhitetni velük, hogy az iskola jó (mindketten
kellően renitensen és igencsak kritikusan álltunk az
iskolaéveinkhez).
Aztán a lendület elvitt minket,
pelenkáztunk, etettünk, járni tanítottunk, figyeltük az első
szavakat. Majd jött az ohoda és jött egy lehetőség, hogy a
gyerekeink egy Magyarországon új és világszinten sikeres
programban vegyenek részt.
A „Varázstáblás hely” jött,
látott és győzött. Első alkalommal kissé féltem otthagyni a
lányaimat, az iskolában, ahol két teljes órán át mindenféle új
dologgal ismerkednek, ám az, ahogy aznap este egymás szavába
vágva, repkedve meséltek, az eloszlatta minden félelememet.
Azóta is osztatlan sikere van a
dolognak.
Ami nagyon szimpatikus a módszerben az
az, hogy ezeket a korai, fogékony éveket használja arra, hogy a
gyerekekkel megkedveltesse a szereplést, a tanulást, a közös
kísérletek lefolytatását, a kiselőadásokban való részvételt.
Olyan dolgokról mesélnek neki, amihez a későbbiekben majd újabb
ismereteket lehet hozzákapcsolni.
Nem vagyok nagy híve a
fejlesztéseknek, de ebben a dologban látom a fantáziát. Érzem,
hogy a lányaim sokat fognak nyerni azzal, hogy az elkövetkező két
évben hetente egyszer boldogan rohannak tanulni, megérteni
dolgokat.
Az elmúlt hetekben megértették, hogy
mi az a gerinces, megtanulták, hogy vannak háziállatok és
vadállatok, megismerkedtek a pókokkal, tanulmányozták a
növényeket és zseblámpa segítségével tökéletesen tudnak
szentjánosbogarakat utánozni.
Remélem, hogy a módszer hamar
elterjed és az iskolák, intézmények is belátják, hogy az
amerikai iskola-előkészítő rendszernek van létjogosultsága
Magyarországon.
A program vezetői – némi lobbinak köszönhetően – ikreseknek szóló árat is kialakítottak. Ha valakit érdekel, keressen meg email-ben.
Valahogy velem jött néhány póréhagyma. Egy részüket a hét közepén felhasználtam, de két példány sértetlenül megérte a hétvégét.
Így aztán – a magabiztos késtechnikámnak köszönhetően – gyönyörű karikákra nyesve került a levesbe, ami egyszerű, könnyű, de mégis laktató. Ebben a szeles időben ennél több nem is kell.
Pórés krumplileves
2 póréhagyma
1 kg krumpli
2 dl tej
1 jó adag kakukkfű
1 bő fakanálnyi vaj
só
frissen őrölt bors
A póréhagymát nem túl vékony karikákra vágom, majd vajon néhány percig hagyom, hogy megfonnyadjon. Hozzáadom a kakukkfüvet, majd a krumplikockákat és felöntöm annyi vízzel, hogy épp ellepje. Közepes lángon főzöm. Mikor a krumpli már majdnem jónak nyilvánítható, akkor tejjel felöntöm, kicsit hagyom, hogy elfőljön a levéből. Sózom, borsozom és tálalom.
