MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A csirkemáj iránti szerelmem rövid, de viharos múltra tekint vissza. Egyszerűen rajongok érte, minden formában. A klasszikus paradicsomos persze mindent visz, de a baconbe tekert verzió is mennyekbe emelt, a pástétomról nem is beszélve.

Az utóbbi hónapokban már szinte teljes mértékben leálltunk minden felvágottal (egy aprócska életmódbeli változtatás zajlik a férjemnél, ennek köszönhetően tovább tisztul a konyhai kínálatunk), de amíg engem kielégít egy jó minőségű vajjal megkent, szeletnyi kenyér, addig a Nők, illetve a férjem néha kissé többre vágyik.

Aztán itt van ez a Harris nevű bestiális nő, a könyveivel, meg azzal a feltűrt inges, szívvel-lélekkel főző habitusával…

Így egyik reggel a Nők ohodába történő ladását követően, elkanyarodtam a kedvelt hentesemig és vettem egy kilónyi csirkemájat. Hatvan dekából pástétom lett, a többit ebédre felfaltuk.

Narancsos csirkemájpástétom

60 dkg csirkemáj

2 narancs héja

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

maréknyi kakukkfű

só

0,5 dl fehér száraz bor

15 dkg vaj

0,5 dl tejföl

A májat megtisztítom, apróbb darabokra szelem. A vaj felét egy serpenyőben megolvasztom. A hagymát felaprítom, majd a vajra teszem. Miközben dinsztelődik, a fokhagymákat egy nyomó segedelmével szintén a serpenyőbe juttatom. Néhány percig kevergetem, majd mikor már üveges a hagyma, akkor hozzáadom a csirkemájat és 4-5 percig pirítom.

A serpenyőből szűrővel kihalászom a hagymás májat és egy nagy keverőtálba borítom. A serpenyőben maradt gazdag pörcöket a borral felkapatom, majd az egész miskulanciát szintén a tálba eresztem. A májat sózom, borsozom, a narancshéjakat ráreszelem, tejföllel kikeverem, botturmix segítségével krémessé simítom és olyan fedeles dobozkába teszem, amit utána jól le tudok majd zárni.

A megmaradt vajat a serpenyőbe teszem, megolvasztom. Kakukkfüvet szórok bele és egy kicsit megfuttatom a vajon.

Ezzel a vajjal fedem a tálkában lévő pástétomomat.

Minimum 4-5 órát hűtöm.

Tálalás előtt egy kicsit hagyom szobahőmérsékleten melegedni, hűtőhidegen nem az igazi.

Egyik kedves írótársam, ikres anya barátnőm írt egy hosszút és bölcset az egészséges életmódról.

Olvassátok! Érdemes.

Cozumel cikke

Tényleg jön a Húsvét. Nehéz ugyan elhinni, de már itt van a sarkon.

Én meg nagyon várom. A Nők is. Rajzolják és színezik is rendületlenül a nyuszikat, tervezik, hogy az idei vendégünknek milyen nevet fognak adni.

Én a menün merengek, meg azon, hogy vajon idén is olyan rémesen vacak idő lesz, mint tavaly.

A reggelem kissé nehezen indult. Zsongott a fejem, szanaszét hevertek a gondolataim, enyhe sértettséget éreztem a világ iránt, aztán az alábbi képek láttán kitört belőlem a gyerek és azóta már az sem érdekel, hogy hazafelé háromszor áztam el a 10 perces gyalogút alatt.

(A képeket az Astoria Delikáteszben készítettem.)

Amikor kiderült, hogy lesznek a Nők, a
kezdeti félelmek után, a következő nagy problémánk az volt,
hogy hogyan fogjuk elhitetni velük, hogy az iskola jó (mindketten
kellően renitensen és igencsak kritikusan álltunk az
iskolaéveinkhez).

Aztán a lendület elvitt minket,
pelenkáztunk, etettünk, járni tanítottunk, figyeltük az első
szavakat. Majd jött az ohoda és jött egy lehetőség, hogy a
gyerekeink egy Magyarországon új és világszinten sikeres
programban vegyenek részt.

A „Varázstáblás hely” jött,
látott és győzött. Első alkalommal kissé féltem otthagyni a
lányaimat, az iskolában, ahol két teljes órán át mindenféle új
dologgal ismerkednek, ám az, ahogy aznap este egymás szavába
vágva, repkedve meséltek, az eloszlatta minden félelememet.

Azóta is osztatlan sikere van a
dolognak.

Ami nagyon szimpatikus a módszerben az
az, hogy ezeket a korai, fogékony éveket használja arra, hogy a
gyerekekkel megkedveltesse a szereplést, a tanulást, a közös
kísérletek lefolytatását, a kiselőadásokban való részvételt.
Olyan dolgokról mesélnek neki, amihez a későbbiekben majd újabb
ismereteket lehet hozzákapcsolni.

Nem vagyok nagy híve a
fejlesztéseknek, de ebben a dologban látom a fantáziát. Érzem,
hogy a lányaim sokat fognak nyerni azzal, hogy az elkövetkező két
évben hetente egyszer boldogan rohannak tanulni, megérteni
dolgokat.

Az elmúlt hetekben megértették, hogy
mi az a gerinces, megtanulták, hogy vannak háziállatok és
vadállatok, megismerkedtek a pókokkal, tanulmányozták a
növényeket és zseblámpa segítségével tökéletesen tudnak
szentjánosbogarakat utánozni.

Remélem, hogy a módszer hamar
elterjed és az iskolák, intézmények is belátják, hogy az
amerikai iskola-előkészítő rendszernek van létjogosultsága
Magyarországon.

A program vezetői – némi lobbinak köszönhetően – ikreseknek szóló árat is kialakítottak. Ha valakit érdekel, keressen meg email-ben.