MIRELLE Atelier

Kicsit az almás süteményekről. 

A tegnapi buli:

Mai, családi ebéd:

DV csokoládés tiramisutortája sokkal, de sokkal finomabb volt, mint ahogy azt ránézésre sejteni lehet. A családi ünnepi menü: Marha vindaloo, csicseriborsó curry, basmati köményes rizs, naan. Jackfall Primot kínáltam hozzá.

A tortán itt-ott változtattam, hét elején posztolom. 

Ma reggel beindult a gépezet. A kötelezően bolti tortát leadtam az ohoda konyháján és innentől kezdve nincs is megállás, egészen vasárnapig.

Megint eltelt egy év és az én lányaim vasárnap betöltik az 5. életévüket.

Így aztán gyerekzsúr vár ma ránk, meg egy kis családi megemlékezés a hétvégén, s mindezt zárjuk vasárnap egy másik kisfiú zsúrján.

A mai bulira mindenféle földi jóval készülök. Engedve a fellelhető emlékfoszlányaimnak, vettem egy kevés sós rágcsálnivalót, de a többi ehető ezmegaz már saját termés lesz.

Készül hagymás korong, meg spenótos háromszög, lesz magyaros ízvilágú és zöld fűszeres pástétom. Chilis sajtospogácsa és természetesen a torta. Egy kakaós piskóta, csokoládémázzal. 

Holnapra, a családi banzájra indiait főzök és DV csokoládés tiramisutortáját készítem el.

Kis múltidézés, néhány kép erejéig:

Anna:

Zsófi:

Annyit írták, mondták, lelkendeztek és fanyalogtak az utóbbi időben, hogy tegnap nekem is muszáj volt kipróbálnom a macaront.

Az új kerthelységgel aljasul csábító Augusztba tértünk meg anyával. Győzött a lustaságunk meg a kíváncsiságunk, így nem vonszoltuk el fáradt korpuszunk a Lipóti kávézóig, hanem az árnyas kertben ülve ittunk egy kávét, egy még mindig átlag feletti lekváros piskótatekerccsel, s rendeltünk két aprócska, igenszínes macaront, vagy ahogy Auguszték nevezik macront.

A tekercs ár-érték arányban az egyik legszerethetőbb sütemény a helyen. Amellett, hogy finom, még kiadós is és árilag is a helyén van kezelve. A többi süteményükkel kapcsolatban vannak fenntartásaim ennek az egyensúlynak a meglétével kapcsolatban.

Először eltüntettük a tekercset, majd rátértünk a tányéron illedelmesen várakozó narancssárga és zöld diszkoszokra.

A narancssárga tésztájában a narancs íz dominált, a köztes kence pusztán cukorízzel ajándékozott meg. A zöld pisztáciásnak rémlett, bár nekem ez is túl édes volt, sőt. A habarcs itt is ugyanaz a sűrű cukorszirup volt. Maga a tészta még ehető keménységű, kicsit szájpadlásra simuló, tömény és édes.

Kísérletnek jó volt, meggyőzni nem győzött meg. Nem leszek vad macaron fogyasztó.