MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Tegnap meséltem, hogy a Nők hogy készülnek az útra. Be kell valljam én is edzek. Múlt hét végén Makinál jártam egy tengeri herkentyűs kurzuson.

Nagyon izgalmas fúziós főzésben volt részem. A mediterráneum ismert ételeit készítettük. Egy kicsit másképp. Minden mögött ott húzódott az ázsiai ízvilág, és az az alázat, ahogy a természet által kínált gyümölcsökkel bánnak.

A menü a következő volt:

Bambusztálon gőzölt naphal rizspapírban

Gazpacho, rákkal töltött raviolival

Ázsiai paella

Lassanként azt hiszem az össze receptet meg fogom itthon is csinálni. Egy biztos, hogy most szombaton a grillezéshez egy kis folyékony andalúz salátával készülök.

A Sós helyre való készülődésünk a Nőknél a tetőfokára hágott. Eddig megelégedtek a dolog naponként felemlegetésével, aztán jött a "hány éjszakát kell még addig aludni"-projekt, mostanra azonban vad tervezgetésbe fordult át a dolog. Anna kombinál, tervez, Zsófi a képzeletbeli fagylaltgombócokat osztja, az úszószemüvegében strabancol a lakásban, vagy egész egyszerűen csak a tavalyi fotóalbumot bújja.

Én listákat írok, szervezem az életem, próbálok mindennel készen lenni és boldogan várom az egy hét nemfőzést.

Ám, mielőtt nekivágnánk a Sós helynek még elmegyünk Sóskútra, a Kapusztnyik fesztiválra, ahova az egyik szervező, Patocskai Niki hívott el.

A fesztivál most szombaton, június 13-án lesz, Sóskúton az Andreetti Károly iskolában. 

A kapusztnyik egyébként egy szlovák étel, a káposztás hajtóka.

(kép innen)

Mi van, ha marad egy kevés petrezselymes újkrumpli és üresen ásít a kenyérkosár? Na, ilyenkor születnek a legszebb házasságok. Most egy korábban már megénekelt, saját kifejlesztésű kenyeret készítettem, a maradék vajon párolt, petrezselymes újkrumpli megmentése végett…

Újkrumplis kenyér 

26 dkg rétesliszt

14 dkg finomliszt

1/2 tk cukor

2 tk só

1 dkg vaj

1,7 dkg friss élesztő (1/3 kocka)

1,6 dl langyos tej

15 dkg főtt krumpli

2 tk sikér

Az alapanyagokat összeöntöm a kenyérsütő üstjébe, a krumplival vagy bajmolódom, vagy csupán rábízom a kenyérsütő lapátjaira. A kenyeret sütőpapíros jénaiban sütöm., 200 fokon. Amikor már barna a teteje, kiszedem a jénaiból, és a sütőrácson kicsit hagyom, hogy a feneke és az oldala is megszínesedjen.

Napokig friss.

A fotózánál persze nem bírtam magammal és a még forró kenyeret szegtem meg…. s ez valjuk be látszik is rajta…

Tegnap két dolog találkozott a konyhámban. A felhasználásra váró közel 3 kilónyi dió és az üres kenyérkosár. A többi a véletlen műve. Meg persze a kissé felületes vásárlásom eredménye, mert mire már minden hozzávaló a kenyérsütő üstjében pihent rádöbbentem, hogy se friss, se szárított élesztő nincs itthon. Így aztán sütőpor került a tésztába.

Diós kocka

25 dkg finomliszt

25 dkg rétesliszt

8 dkg vaj

1 csomag sütőpor

1 marék dióbél

1/2 marék tökmag

1 kk őrölt rozmaring

2 csipet só

2 tojás sárgája

2 dl tej

Egy száraz serpenyőben megpirítom a dióbelet. Mikor már majd nem jó, akkor hozzáadom a tökmagot is.  A magokat egy mozsárba szórom és finoman megtöröm. A liszteket elkeverem a sütőporral, hozzáadom a fűszert, a sót, a tojások sárgáját és a tejet. Alaposan összedolgozom, majd végezetül a magokat is beledolgozom.

A tésztát kinyújtom, kockákra vágom, és 195 fokon addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik.

Gazdag aromájú kenyérkék születnek belőle.