MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A hétvégén egy olyan desszertet készítettem, ami minden ízében kedves a szívemnek. Egyrészt velencei, másrészt tiramisu, harmadrész Jamie kezei alól kanyarodott ki. A frissen kapott receptkönyvnek köszönhetően a sorozatban látott tiramisu reprodukálása nem okozott  gondot, igaz menet közben némileg felül írtam a receptet, ismerve a család befogadóképességét és ízlését.

Angol haverom akkora mennyiségekkel csapott bele a lecsóba, hogy jogosnak éreztem, ha mind az arányokon, mind a receptben szereplő étcsokoládé mennyiségén radikális módosításokat hajtok végre.

Az eredmény igen tetszetős volt, látványosan Zsófia számára hozta el egy rövid pillanatra a mennyországot, mi kevésbe étcsokoládé-hívek kissé soknak éreztük a csokoládé-kérget.

Tiramisu a la Jamie (Ikeás pitetálra és 4 főre méretezve)

12 dkg babapiskóta

50 dkg mascarpone

7 dkg barnacukor

3 nagyobb tojás

1 kupica rum (az én esetemben a csodálatos Ron Zacapa)

10 dkg 70%-os étcsokoládé

3,5 dkg vaj

csipetnyi só

2 dl feketekávé (ehhez plusz cukor)

1 narancs héja

A tál alját ügyesen kimozaikozom a babapiskótákkal, majd a forró, édesített kávét óvatosan ráöntöm. Miután maradéktalanul magába szívta, megnyugszom és a gőzön lévő habüstben felolvasztom a csokoládét, vajjal és egy csipetnyi sóval. Ha felolvadt a csokoládé, akkor hozzákeverem a csodálatos rumomat, majd óvatosan ráöntöm a tésztára és egy spatulával finoman elosztom.

A tálamat félreteszem hűlni. A tojásokat kettéválasztom. A sárgáját hosszan (4-5 percig) habosra verem a cukorral, majd belekeverem a mascarpone-t és végezetül az egészen lazítok a tojások felvert habjával.

A krémet lazán a csokoládérétegre csorgatom, majd egy kis plusz étcsokoládéforgáccsal dekorálom és minimum 2 órára a hűtőbe teszem.

Ha már mindenképp ki kell emelnem ezt-azt a mai kiflink alkotóelemei közül, akkor legyen a címben szereplő kettő, bár olyan boldog szimbiózisban működnek a tésztában, hogy igazán egyikük sem vált húzónévvé.

A tegnapi tökleves mai ráadás jelenésén kicsit módosítottam. Egyrészt elfogyott a csirke, így bécsi virslikarikákkal gazdagítva ettük, másrészt, hogy teljes fogást adjon ki, langyosan foszlós kifliket haraptunk hozzá.

Baconos-répás kifli

5 dkg bacon, apróra vágva

1 közepes vöröshagyma

1 nagy gerezd fokhagyma

42 dkg finomliszt

2 dkg friss élesztő

1 csipet cukor

3 dkg vaj

2 csapott tk pirospaprika

frissen őrölt bors

3 dl langyos tej

1 csipet só

2 tk szárított sárgarépakocka

10 dkg reszelt gouda

1 tojás

A baconszeleteket apróra vágom, kisercegtetem, majd rádobom az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Megdinsztelem.

A lisztet átszitálom, a kenyérsütő üstjébe öntöm. Hozzáadom az elmorzsolt élesztőt, a fűszereket, a szárított sárgarépát (elhagyható) a darabokra vágott vajat, cukrot, sót és a serpenyőm tartalmát. Elindítom a szerkezetet és közben óvatosan hozzáadom a langyos tejet.

Nagyjából 50 percet hagyom a gép gondjaira bízva, majd deszkán átgyúrom, 8 darabra szedem. A tésztából ovális lapokat nyújtok, amit kiflinek feltekerek. Sütőpapíros tepsire fektetem,  negyed órát pihentetem, majd elhabart tojással kenem a kifliket és egy kevés goudával megszórom, mielőtt a 215 fokra előmelegített sütőbe betolnám.

Addig sütöm, amíg a sajt kezd megsülni s a tészták feneke is már megszínesedett.

Nagyjából két héttel ezelőtt, egy fotózásra kellett egy sütőtök. Mivel vagy a konyhában  főztem az ezerféle ételt, vagy vásároltam, így megkértem a férjemet, ugyan hozzon már egy kisebb tököt, hogy egy tálnyi ételt tudjak belőle kanyarítani. Úgy egy óra elteltével a férjem megjelent egy tizenegynéhány kilót nyomó példánnyal, ami végül dekorációként a lépcsőházban végezte, az ajtónk mellett.

A dekortököt aztán vasárnap este feláldoztuk a Halloween oltárán. Anna és a férjem közös munkában nekiálltak és az addig anonimus zöldségből megalkották Vigyorit.

Amíg ők a konyhapult egyik oldalán a tökbe leheltek éltet, addig én egy pomelo-t boncoltam, Zsófi meg a karácsonyi Cora-katalógust szálazta sűrű sóhajok és felkiáltások közepette.

A Vigyoriból származó extra mennyiségű tökhúsból egy levest kerekítettem másnapra.

Zsályás tökleves, pirított csirkekockákkal

1 nagy lábasnyi tök

3 csipet szárított zsálya

só

1,5 l alaplé

3 dl tejszín

frissen őrölt bors

1 csirkemellfilé

3 dkg vaj

A tököt alaplével felöntöm és hagyom jó puhára főni. Amikor már majdnem jó, akkor hozzáadom a zsályát, majd botturmix segítségét elsimítom a matériámat. Óvatosan sózom, borsozom és még egy kis zsályával megbolondítom, majd a tejszínnel meglágyítom.

Amíg összeérnek az ízek, addig egy csirkemellet apróra felkockázok, picit sózom és vajon megpirítom.

A sok sunnyogás és bloghanyagolás utáni magyarázkodásom második fejezete, képekben:

Ezentúl havonta három bababarát plusz egy családszerető recepttel, s némi tanáccsal fogok szolgáni a Baba magazin oldalain.