Mozgókép
A múltkori gyárlátogatásunkról a NOL-on.
user's recent comments(0)
Leves, főzés nélkül
Az ember rendkívül találékony, ha a hőguta kerülgeti. Az utóbbi napokban én is már a minimálisra csökkentettem a konyhában töltendő időmet, a sütőt egyáltalán nem voltam hajlandó használni és a platnin is lehetőleg olyan ételt készítettem, ami nem igényelt folyamatos ellenőrzést.
A hét elején magamhoz ragadott háromféle sárgadinnyéből egyet salátának feláldoztam, de a maradék kettőből megvalósítottam az eredeti elképzelésemet: leves lett belőlük.
Hideg dinnyeleves
1 galia dinnye
1 mézharmat dinnye
2,5 dl 30%-os tejszín
2 dl tej
2 ek méz
csipet só
1 ek fehér rum
kevés őrölt szerecsendió
A dinnyéket félbevágom, a magos belső részt egy szűrőbe szedem, a gyümölcshúst karalábékanállal kiszedem. Magas falú edénybe teszem, ráöntöm a magos részről lecsöpögött levest, hozzáadom a mézet, a tejszínt, sózom és egy botmixerrel krémesre simítom. Kevés szerecsendiót adok hozzá és Cointreau hiányában fehér rummal bolondítom. Felhígítom egy kis tejjel, majd hűtőbe téve alaposan lehűtöm.
Dinnyehéjban, pár gömbnyi dinnyével tálalom.
Qui prodest?
Napok óta érlelődik bennem a kérdés: Üzleti érdekből érdemes tönkretenni egy utcát Krisztinaváros szívében?
A Roham utca egy kicsiny, álmos utca, szemben a plébániatemplommal, ahol anno Széchenyi István kimondta a boldogító igent. Ha visszagondolok, gyerekkoromból csak az árnyas nyugalma rémlik, meg az, hogy a legnagyobb zajt a sarki cukrászdában megforduló pohár sörre vagy rózsaszín mignonra vágyó emberek keltették.
(kép innen)
Aztán a cukrászda gazdát váltott, és már inkább csak sörért, mint mignonért jártak oda az emberek. Majd jött, látott és győzött a Déryné.
A helyieket nem tette boldoggá a hely. Nem az ő pénztárcájukhoz szabták, a múltat – PR okokból – állítólag továbbvinni kívánó hely semmiben nem emlékeztetett az államosítás előtti Auguszthoz vagy gyerekkorom jól működő cukrászdájához, hiszen más célokat szolgál.
A hely trendi, a környező irodákból szívesen szabadul ki ide a nép, sőt, a tulajdonosok maguk is szívesen megfordulnak saját éttermükben.
A siker egyértelmű jele a Mini is, ami a vártán kitartó antikvárius és a helyi öregek napközije miatt külön étteremként üzemel.
Most viszont úgy tűnik, az étterem az utcafronton is támad, hiszen egészséges fák estek áldozatul egy értelmetlen térrendezésnek, aminek egyetlen nyertese a Déryné és ikertestvére.
Vajon megéri? Ki és kinek mit kínál azért, hogy egy utcát végérvényesen tönkretegyenek?
Vöröslő lekvárok
Tavaly már írtam egyszer egy viszonylag kimerítőt arról, hogy hogyan is kell lekvárt befőzni, mit is jelent a dunsztolás, most viszont a szezonális piros gyümölcsök dzsemnek való feldolgozásáról elmélkedtem egy kicsit a Mindmegettén.
Aki érez már magában késztetést, de még nincs mersze egyedül nekiveselkedni, hogy csokoládét vagy alkoholt kavarjon a lekvárjába, annak javaslom, hogy csatlakozzon hozzánk a FINOmÁNIA utolsó nyári szeánszára, ahol kifejezetten különleges lekvárokat fogunk készíteni Zsolttal.