A kenyérlángos próbája
Ildikó kíváncsiságának és véges gyomorkapacitásának köszönhetően szerda délután negyedmagammal végigkóstolhattam Litauszki Zsolt csodásan egyszerű és isteni finom kenyérlángosait, amikért mostanában a várbeli Pest-Budába zarándokol a gasztroelit.
Nem holmi szivacsos vásári bóvlival tömtük ám magunkat, hanem rendkívül finom, letisztult, könnyű, nyári – önmagukat már-már pizzának képzelő – lángosokkal. A tésztákon kevés, de jól megkomponált feltét pihent, a tönkölylisztes, kovásszal készített tészta tökéletes alapot nyújtott a kemencében létrejövő szimbiózisuknak. Mi meg csak faltuk a tojásos-kolbászos lecsós, kacsamellel, spenóttal és kecskesajttal hintett, valamint a sonkát, paradicsomot magán viselő kenyérlángosokat és élveztük, hogy mindennek íze, textúrája van.
A tészták mellé a ház saját akác-, orgona- és szagosmügeszörpjeit ittunk, megkóstoltuk a házi készítésű tokaji aszús sültkolbászt és még az értelmes – libazsírban sült – fokhagymával is megismerkedhettünk.
Sőt, amikor már azt hittük, hogy egy falat nem fér le a torkunkon, Zsolt cinkos arckifejezéssel megérdeklődte kérünk-e egy kis desszertet… mondjuk egy kis császármorzsát. Egyként hördültünk fel, így aztán hamar előkerültek az alapanyagok, egy vasserpenyő, majd Zsolt kevert-kavart egy keveset, s nemsoká már ott illatozott előttünk az eperkrémmel leöntött csodásan könnyű, szufflé-szerű morzsa.
S miközben ettünk, s élveztük az ízek, a textúrák harmóniáját, alámerültünk a május illatú orgonaszörpbe, addig egy kötetlen, jó beszélgetés kerekedett ki a séf asztala körül.
Nehezünkre is esett néhány órányi kellemes trakta után a remekül temperált pincehelyiségből a kánikulába fulladt Fortuna utca felé venni az irányt.
Klassz, tartalmas, emberi és ízletes délutánom volt. Élmény volt látni, ízlelni mindazt, ami abban a konyhában készül és jó volt találkozni egy újabb szerény és maximalista tehetséggel. Zsolt visszafogottsága, humora, kedvessége és az alapanyagokkal, ételekkel szemben tanúsított alázata megkapó volt. Nagyon szívesen lennék újra vendég az ő konyháján.
