MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Igen.

Szerintem – az evés, a főzés és az olvasás mellett – a világon való létezésünk legfőbb értelme az utazás. Kisebb vagy nagyobb távon, városba, hegyre, dzsungelbe. Szinte mindegy. Az utazás lényege maga az út, amely – bárhol is legyen – biztos tartogat szépségeket, tud mutatni újat, vannak jó és olykor rossz meglepetései számunkra.

Én a magam részéről nem szeretek egyedül utazni. Egyáltalán nem hiszek a társas utakban, az előre szervezett programokra összehozott, egymást nem ismerő emberekben, viszont szeretek barátokkal utazni, s kifejezetten élvezem, amikor a Nők számára bővíthetem a horizontot.

Családdal utazni nem egyszerű. Sok és eltérő igényt kell koordinálni, hiszen mindenki más vár az úttól, mások a prioritásai, s másképp éli meg az élményeket. Amíg a Nők kicsik voltak – igazán kicsik, addig a kiegészítők logisztikája okozott némi problémát, mióta  nagyobbak, azóta a szellemi igényeiket kell figyelembe vennem. De alapvetően élvezem a sokféle igényre szabni az útjainkat, amit a magányos utazó még csak hírből sem ismer.

A Nőkkel három hónapos koruk óta utazunk. Előtte is folyton mentünk, s az ikrek érkeztével ezen semmilyen módon nem szerettem volna változtatni. Az “élni és élni hagyni” jegyében úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha beleszoknak a mi életvitelünkbe. Jobb, mintha valami valós vagy vélt oknál fogva otthon ülnénk a két babával, majd később akarva-akaratlan felrónánk nekik, hogy miattuk maradtak ki bizonyos utak az életünkből. Lettek, s innentől kezdve négyen mentünk.

Először csak egy rövidet, Bécsig. Három hónaposan nagyon szépen viselkedtek az ikerbabakocsiba, amit az osztrákok játszi könnyedséggel feldolgoztak, míg itthon mindenkinek beletört a bicskája. A Hofburgban gondolkodás nélkül megnyitották a teherliftet, de mindenütt másutt is készséggel megoldották az utánfutó méretű babakocsinkból származó esetleges problémákat. Talán ettől a gördülékenységtől is kaptunk vérszemet, mivel fél évesen már a Magas-Tátrában ejtőztek. Mire megtanultak állni, addigra bevették Hvar szigetét, s másfél évesen már Madeira botanikus kertjeiben gyakorolták az önálló sétálgatást.

Mi pedig megtanultunk négy ember számára izgalmas kalandokat kitalálni. A Nők által csak Sós helynek nevezett Porecben töltött csodás napok alatt jöttünk rá, hogy hogyan kell gyerekfejjel – is – gondolkodva szervezni az életet, s ezt azóta is szem előtt tartjuk.

Az albán utak pedig megtanítottak rá, hogy nyugodtan induljunk el közösen olyan ismeretlen vidékekre, ami nem csak a Nőknek jelent újdonságot, hanem nekünk is.

Idén újra nagy fába vágjuk a fejszénket, s a Air France-szal együttműködve megint együtt indulunk felfedezőútra. A felkészülésről és magáról az útról is készülnek majd posztok, hogy ti is bátran vágjatok bele a gyerekeitekkel közös nagy kalandokba, közel és távol.

A Mikulás edzőterembe jár és élvezi

A Télapót valójában Misinek hívják, 41 éves és életmódot szeretne váltani. Az első olvasásra furcsának tűnő állítások mögött valódi elszántság és komoly tervek sejlenek fel, és ha nem lenne így is elég abszurd a sztori, Rudolf és egy sztáredző is feltűnik a történetben.

Elmúltak azok az idők, amikor a Mikulás évente egy napot dolgozott, egyébként pedig a jacuzziból bámulta az északi fény játékát lappföldi otthona teraszán. A Télapónak ma már van polgári foglalkozása is, a kommunikációs szakmában dolgozik és civilben Misinek hívják. Tipikus mai történet. Stresszes hétköznapok, rendszertelen táplálkozás, észrevehetetlen mennyiségű mozgás, a vécére is rénszarvas szánnal jár. Az ünnepek alatt persze felszalad rá néhány kiló, ezért újévi fogadalmat tesz, keményen diétázni kezd és edzőterembe jár. Mint sok ezer sorstársa nagyjából január 3. hetében adja fel. De őt más fából faragták, új tervet kovácsol. Rájön, hogy ha akaraterőből nem ment, akkor segítséget kell kérnie. A NetPincér csapata összehozza őt Borsos Péter személyi edzővel. Együtt fogalmazzák meg a célt: egy hosszú távon betartható táplálkozási és edzéstervet követve húsvétra olyan formába lendülni, amit még a Nyúl is megirigyel.

„A valódi életmódváltás csak keveseknek sikerül. Egy éjszaka alatt a Föld összes gyerekének ajándékot vinni nem semmi teljesítmény, most mégis úgy tűnik, a Mikulás túlvállalta magát. A próbálkozások nagy része pont ezen bukik el. Heti 3 edzéssel és egy jól átgondolt étrenddel már komoly eredményeket érhetünk el középtávon is, és higgyétek el, a legtöbbeknek nem is az edzés, hanem az étrend betartása okozza a nehézséget. Ezért annyira egyszerű szabályrendszert állítottunk fel, amennyire csak lehet, ezt viszont be kell tartani. Ha nincs érkezésed főzni, vagy csak szimplán változatosságra vágysz, inkább rendelj néhány mozdulattal valami friss kaját, de ne csalj, ne hagyj ki étkezést!” –kommentálta Borsos Péter a szokatlan felkérést.

„Az edzések mindegyike bemelegítéssel kezdődik, saját testsúlyos és súlyzós gyakorlatokkal folytatjuk, nagy hangsúlyt kapnak a mobilitás fejlesztő gyakorlatok is, melyek a mozgékonyság és a mozgástartomány fejlesztéséhez járulnak hozzá. A gyakorlatok után minden esetben nyújtás következik. Ez így tokkal-vonóval egy órát vesz igénybe edzésenként, előtte vagy utána még 30 perc kardió a penzum. Ha mindezt ki tudja egészíteni heti egy örömmozgással: úszással, fallabdával vagy bringázással, akkor a legjobb úton jár.” – tette hozzá a személyi edző.

A Mikulást is meg szerettük volna kérdezni, hogyan látja az új Terv által megcsillantott esélyeket, de csak annyit mondott, nem szeretne előre nyilatkozni a medve bőrére, húsvétra minden kiderül, és szívesen beszámol róla, hogyan élte meg új élete első 12 hetét.

A terv, sőt Terv sarokpontjait egy infografikán foglaltuk össze. 12 hét múlva, húsvétkor jelentkezünk az eredménnyel.

A Mikulás 3 hónapos fogyását a kedvesinyenc.hu blogon követheti.

(X)

A múltkor már nézegettem az egyik hiperszuperben, hogy az általam kedvelt Coke Zero-n valami megváltozott. Csak egy futó benyomás volt , hogy valami más lett, mint eddig, aztán feltűnt, hogy a Coca-Cola jól ismert pirosa szépen felkúszott a címkére.

Ugyanez történt a Coca-Cola Lighttal is, nem véletlenül, hiszen a brandet okosan megújítják, az eddig a célcsoportoknak megfelelően, külön-külön kezelt termékek mostantól egységesen jelennek meg a piacon, megmutatva, hogy egy akolba tartoznak, mindannyi Coke-ok, csak másként.

Számomra – akit kísért a termékfejlesztői múlt – ez egy szimpatikus lépés, tetszik az egységes rendszerben történő gondolkodás, az, hogy az ikonikus klasszikus mellett, mostantól a többiek is szerephez jutnak.

Múlt hét közepén újabb POI-val gazdagodott az Óbuda gasztrotérképe, a Bécsi úton lévő Dang Moui után most már a Szépvölgyi úton is bármikor ehetünk egy jó phot, vagy kipróbálhatjuk a vietnámi konyha számos – tengeri herkentyűkre és halakra specializálódott – fogását.

A Seregély utca és a Szépvölgyi út sarkán lévő étterem meglehetősen hányattatott múlttal rendelkezik, számtalan vendéglátó egység otthona volt az elmúlt 10 évben, kissé érthetetlen is a nagy fluktuáció, hiszen remek helyen van: ott a Montevideo utca, az iroda-birodalom és a Szépvölgyi útnak is azért csak van egy tisztességes forgalma. S mégis sorra jöttek és mentek a tulajok, folyamatosan változott a koncepció, s a mutatós, hatalmas akváriumra emlékeztető étterem kicsit mindig gazdátlannak tűnt.

Most azonban jó gazdára talált a Dang Moui-láncot üzemeltető család személyében, akik ebben az üzletben és Óbudában is láttak annyi fantáziát, hogy belevágjanak, terjeszkedjenek.

Az előző tulajdonos az épületet – a saját koncepciója szerint – valóban egy hatalmas akváriummá változtatta, amit a vietnámi csapat bölcsen meghagyott, s „gombhoz a kabátot” alapon a kínálatot a már meglévő elgondoláshoz igazította, így az étlap és a látványkonyhába torkolló belső hűtőpult jelentős részét a tengeri herkentyűk és halak teszik ki.

A teszt persze nem lett volna teljes, ha nem a megszokott és igencsak kedvelt pho-vel indítunk. A Nők mára már fekete övesek, korianderrel eszik, Zsófi a maga részéről sok chilivel és savanyított fokhagymával, valamint minimum fél lime levével teszi még karakteresebbé a fogást. A leveseket követően azonban új vizekre eveztünk. Bemelegítésnek kipróbáltuk a dimsum-ra emlékeztető, ropogós tésztájú, darált marhahússal töltött sült tésztaháromszögeket, aztán jöhettek a herkentyűk. Zsófi – aki nem eszi a tavak, folyók, tengerek kínálta húsokat – egy tányérnyi grillezett sertéshúst kért, amihez zöldséget és rizstésztát szolgáltak fel. Anna és az apja már viszont fűszeres polipot evett, én pedig vékony, de gazdag curryszószban elkészített rákokat ettem, amihez szintén zöldség dukált.

A Dang Moui új éttermét érdemes felkeresni, elücsörögni a mutatós ablakok alatt, nézni a látványkonyhában serénykedő szakácsokat, s felfedezni a vietnámi konyha – pho-n túli – világát.