MIRELLE Atelier

A karácsony furcsa ünnep, számtalan kollektív hagyományra, családi szokásra épül, amelynek köszönhetően a jelen karácsonyai mindig egy kicsit a múltban gyökeredznek.

Ez nem csak azt asztalra kerülő fogásokon látszik, ahol a nagymama receptje, a papa kedvence évről-évre helyt kap, hanem magában az adventben, az ünnepre való hangolásban is ott van a saját gyerekkorunk, sőt sokszor a szüleink gyerekkora, az akkor élő hagyomány is.

És ezeket a hagyományokat alakítja, bővíti, vagy épp szabja át a mi életünk, az új generációval érkező változások, születnek az újabb örök érvényű karácsonyi történetek, amelyekkel tovább színesedik, alakul a maga organikus módján ez az ünnep.

Soha nem gondoltam, hogy egyedülálló módon csak nálunk keveredne össze múlt és jelen ennek az ünnepnek a kapcsán, de tegnap kifejezetten jó volt hallgatni, ahogy Zwack Izabella és Sándor, valamint meghívott vendégeik szépen sorban elmesélték, hogy milyen karácsonyaik voltak, milyen karácsonyokat álmodtak maguknak, és a tradíciókat hogyan viszik tovább, hogyan formálják, alakítják, élik meg az ünnepet.

Ahogy Zwackéknál Mici néni miatt fellángoló tenisz-szett a mai napig igazi karácsonyi anekdota, ahogy Kánya Kata számára egy titokban beszerzett plüss emléke maradt meg a lánya gyerekkori karácsonyaiból, ahogy Marsalkóéknál Nirvana szól karácsonykor, úgy mi is gyűjtjük ezeket a közös apró élményeket.

Ezeknek az élményeknek most újra nyomatékot adhatunk, a Zwack kitűnő kezdeményezésére a közös karácsonyi pillanatokat ajándékká alakíthatjuk. 100 szerencsés – aki november 30-ig feltölti fotóját a karacsony.unicum.hu weboldalra – nyerhet egyedi, saját fotóval ellátott karácsonyi Unicum díszdobozt, illetve aki szeretne ilyen egyedi ajándékkal kedveskedni a család Unicum-rajongó tagjainak, az december 14-én és 15-én a budapesti Zwack Mintaboltban ezt megteheti. Nem kell hozzá más, csak a felhasználni kívánt, jó minőségű fotó jpg-ben egy pendrive-on.

Ezen a két napon exkluzív tárlatvezetésen is részt lehet venni, a Zwack kampányában együttműködő partnerekkel.

A karácsonyi készülődés nálam teljesen egybevág a téli bevackolódással. Ilyenkor megváltoztatom a lakás dekorációját, számtalan helyről vadászom össze a nyáron eltett puha plüss párnahuzatokat, kerítem elő a műszőrme szőnyegeket, kikerülnek az ablakba a puha fények, és jöhetnek a bélelt takarók is, ami alá bekucorodhat az ember.

Számomra egy ilyen plüsstakaró szinte egyet jelent a falatnyi luxussal, a megpihenés lehetőségeivel, legyen szó egy jó könyvről, egy klassz délutáni szendergésről vagy az esti közös filmnézésről, amikor minden a kezem ügyében van, s Bolyhoska – a fekete-fehér majdnem plüssnyúl – szintén nyugalomra lel, ha csak egy rövid időre is, a takaróba bugyolálva.

Ez a takaró jelképezi a karácsonyomat, a nyugalmat, a nemrohanunksehova hozzáállásomat. Nálunk nincs puccparádés rokonlátogatás, helyette van pizsamanap, a friss szerzeményekkel való egész napos prücskörészés, miközben a maradékokat faljuk, rájárunk a beiglire és időnként vagy kakaóval vagy forralt borral tesszük teljesebbé a kaotikus étkezésünket.

És a takaró jelenti a családot is, az este itt-ott kinyúló Nőket, akik bár már majdnem felnőttek, de álmunkban alig tűnnek többnek, mint mikor ohodába mentek, s utolsó mozdulatként még jó rájuk igazítani egy plédet, takarót. De nem csak ekkor kerül hozzájuk ez a puha szövet, hanem nappal, mikor valami fáj, valami nem kerek vagy csak hűvösebb van a kelleténél, és persze anyáé kell, még ha van másik, akkor is.

Így aztán örök takaróvadászatban vagyok, s amíg a plüsshuzatokat kikapom a szekrényből, a halvány fényű csillagokat felszerelem a nappali ablakára, és újabb adag forralt borral emelem a várakozás hangulatát, addig a neten új takaróra vadászom, ami az ünnepek alatt az enyém lesz, és neki másé. Belecsavarodva fogom olvasni a már most listázott könyveimet, Bolyhossal ebből a fedezékből nézzük majd a tévét, társasozás közben magamra kerítem, és a beiglisokkos délutánokon így fogom a legjobbakat aludni.

Az idei takaró beszerzése már folyamatban, mivel a bevásárlás a neten a legegyszerűbb, az ezernyi bolt kínálatát egybegyűjtő, abban könnyedén eligazító favi.hu bútor- és dekorációs keresőben csatangolva egyszer csak rábukkantam a tökéletes darabra, amely nem csak puhának tűnik, hanem teljes mértékben illik a frissen felújított nappalink stílusához.  A FAVI-t egyébként jó szívvel ajánlom, mert nem csak a nagyok (többek között a Tchibo vagy épp a Kika) vannak jelen az oldalukon, hanem a kisebb boltok kínálatát is át tudom tallózni. Az oldal addiktív, főleg így, a karácsonyi szezon előtt, a bútorok mellett ugyanis a dekorációs szekcióban szintén minden megtalálható, ami csak egy meghitt, otthonos, barátságos ünnephez szükséges.

Bolyhoska és az ő aktuális takarói

Nem olyan régen, talán három vagy négy éve jártam először Szekszárdon, a hely rögtön megforgott. A város hangulata mellett a völgyekben futó szőlők és a kadarka szintén vonzóvá tette, jó emlékeim vannak, s ha hívnak, szívesen visszatérek.

A héten azonban csak lélekben és ízekben utaztam Szekszárdra. Vida Péter boraiban jól érezhetően ott volt a táj, öröm volt kóstolni mindet. Ráadásul izgalmas irányba indultunk el, nem hagyományosan teszteltük a Vida birtok borait, hanem párhuzamot vontunk egyes évjáratok között, miközben Peti a maga laza eleganciájával mesélt a borról, a viszonyukról, az elképzeléseiről, arról, hogy a 21. században mit is kell, hogy jelentsen egy pohárnyi bor.

Jó volt hallgatni, mert nem volt fals. Nem akarta eladni az életérzést, nem volt benne mögöttes szándék, őszinte volt és ezt az őszinteséget éreztem a borokban is. Tiszták, szerethetők voltak, egyik sem hetvenkedett, nem éreztette velem, hogy kevés vagyok a megértéséhez, nem voltak titokzatoskodó tételek, hanem a borászukra is jellemző lazasággal jelentek meg a poharamban, hiba nélkül, könnyeden.

A második generációs borász család palackjaiban megbújó borok alapja a jó alapanyag, ami hol 100 éves, leginkább bonsai-ra emlékeztető tőkékről kerül le, hol ládás szürettel gondoskodnak arról, hogy a rosé is olyan legyen, amilyennek szerintük lennie kell. A lényeg, hogy a legjobb minőségű alapanyagokat szeretnék palackba zárni. Ehhez 23 hektárnyi szőlő áll rendelkezésükre, a már említett öreg tőkék mellett – többek között – friss hibridek szolgáltatják a Vida borok alapjait. A területből adódóan a szortimentnek fontos része a nem csak a merlot és a kadarka, hanem a kékfrankos is.

A szekszárdi völgyrendszerben meghúzódó birtok Hidaspetre dűlőjében lévő kékfrankosok közül van, amelyik tőke a déli oldalon terem, van, amelyik pedig a keleti oldalon kapott helyet. A kész Hidaspetre dűlőszelekció együtt teszik kerekké. A mostani eseményen azonban lehetőségünk nyílt megkóstolni az azonos dűlő eltérő oldalán érő szemekből kapott bort, és a különbség egyértelműen érezhető volt. Ilyenkor jövök rá újra és újra, hogy amikor én kinyitok otthon egy üveg bort, azzal az egy mozdulattal micsoda összetett munkafolyamat végére teszem a pontot. Mennyi tudás, mennyi tapasztalat, igényesség, alázat, tanulni vágyás kell ahhoz, hogy amit én – a laikus – végül boldog elégedettséggel megiszom, a poharamba kerülhessen.

De nem csak ez kell hozzá, hanem jövőkép is, kell, hogy tudja a borász, hogy mit vár magától, mint vár a szőlőtől és mit vár a bortól, kell a koncepció, amely – a tradíciók mentén – előre visz. Péternek vannak víziói, tudja, hogy hova szeretné eljuttatni a borászatot, és azt is tudja, hogy ezt hogyan valósítsa meg.

Ennek részeként a január folyamán megújul a Vida borcsalád, egy katalán designerrel közösen megálmodott, megtervezett új arculat kerül bevezetésre, amelynek részleteit kíváncsian várom.

Időben és térben is nagyot utaztunk az októberi Kortárs Cukrászat rendezvényén, ahol kicsit elugrottunk Buda déli végébe egy jót sütizni, majd időgépbe szálltunk, és megnéztük, hogy milyen sütemény készülhetett volna Mátyás király udvarában.

Az est első vendégei a Sütizz Cukrászda tulajdonosai, cukrászai voltak: Gerő Eszter és mestere, Juhos József.

József pályája lehetőséget kínált arra, hogy a lehető legtöbbet megtanulja a szakmáról. A piliscsabai Emilben kezdett cukrász hamar a Gundelben találta magát, ahol Kalla Kálmán mellett egészen a főcukrászságig vitte, két évig executive chefként is dolgozott a Gundelben, ahol nem csak a szakmai műhely számított rengeteget, hanem a külföldi tanulmányutak is mind-mind formálták József szemléletét, ízlését.

Eszter az egyetem befejezése után, kismamaként találta meg a hivatását, piciny fiai mellett talált rá a sütés adta örömökre. De nem elégedett meg a házias vonallal, hanem kitanulta a cukrász szakmát. Így ismerkedett meg Juhos Józseffel, aki nem csak tanára, hanem valóban mentora, mestere lett. József nem kímélte Esztert, a kötelező órákon túl – az akkori munkahelyén – a Pataki cukrászdában is bevonta a termelésbe, ahol Eszter hamar szembesült a cukrászat minőségi oldala mellett a mennyiségivel is.

Ez azonban nem riasztotta el Esztert a pályáról, sőt Józseffel közös vállalkozásba kezdtek, megrendelésre készítettek süteményeket, desszerteket. A munkájuk hamar ismertté vált, nagyon rövid idő alatt felkapottá váltak egyedi süteményeik, és ahogy az lenni szokott, kinőtték a termelőt, váltani kellett. Így kerültek Őrmezőre, ahol nem csak egy tisztességes méretű üzemre tettek szert, hanem már lehetőségük nyílt a vendégtér kialakítására is, azaz a Sütizz már nem csak az események, rendezvények titokzatos beszállítója volt, hanem valódi, helyi cukrászdává érett.

A kínálatot részben meghatározta a hely és a helyiek, de Eszter és József nem engedett az elképzeléseiből, a javarészt franciás desszertkínálat elemeivel megismertették a helyi lakosokat, megszerettették velük az újraálmodott süteményeiket, újszerű kreációikat, és feltették Őrmezőt az izgalmas cukrászdák térképére.

Mathias Rex

Az idei Mátyás király emlékév jó apropót szolgáltatott Vojtek Évának és Dulcz Gábornak, hogy az ifjú tehetséggel, Sitkei Balázzsal karöltve az Országtorta versenyre megalkossa a Mathias Rex tortát. A sütemény életre hívásának fő szempontja a korhűség volt, azaz olyan süteményt szerettek volna alkotni a cukrászok, amelynek elkészítéséhez mind az alapanyagok, mind a technikai feltételek adottak voltak a reneszánsz királyi udvarban. Az elkészült süteményt ugyan nem választották be az első háromba, de nem maradt érdemi elismerés nélkül, számos magyar és nemzetközi rendezvényen ez a sütemény is – mint érdekesség – bemutatásra került és kerül.

A torta egyedi jellegét pont ez a múltidéző beltartalom adja, a sűrű, tésztás rétegek közül a 21. századi ízlésnek már hiányzik a könnyed, légies textúra, a habkönnyű krém. A sütemény ízvilága ettől eltekintve kifejezetten kellemes, az egyik piskótában aszalt gyümölcs található, a másik rétegben vörösbor rejtezik, a gyümölcsökből, gyógynövényekből készített liktáriumról nem is beszélve, ezen kívül egy lágy grillázsréteg is ízesíti a süteményt. A tortát a cukorral és lekvárral készített tojásfehérje hab zárja, ez adja meg karakteres külsejét.