MIRELLE Atelier

A lasagne az olasz tésztaételek egyik legidőigényesebb, de egyben legszerethetőbb formája. Itt ugyanis teret és időt kell adni mindannak, ami a cucina povera tésztaételeinek a lényege: hogy a szósz és a tészta tökéletes szimbiózisba kerülhessen.

Már sokszor sokféle módon megénekeltem, hogy miért fontos al dente-re főzni a tésztát, miért tartogatunk egy keveset a tészta főzővizéből, és miért nem az összetevők mennyiségén, hanem sokkal inkább azok minőségén múlik az olasz tésztaételek felülmúlhatatlan egyedisége, az elképesztő egyszerűségük mellett.

Mert bizony itt a szívünket kell is hozzá kell adni ahhoz, hogy jót együnk. Begyúrni a tésztát, kinyújtani. Szószt főzni (akár hosszú órákon át), majd a megfelelő rétegekben mindezt összeállítani, s végül hagyni, hogy egy tepsiben mindez igazi élménnyé álljon össze.

Az Emilia Lasagneria pont ezt az egyszerűséget vállalta be. Nem valami mellett készít lasagne-t, nem egy a sok termék közül a portfóliójában, hanem szűk keresztmetszetét kívánja adni egy emblematikus fogásnak, abból kihozni a legtöbbet, megmutatni a fogyasztónak, hogy milyen is az, ha egy olasz tésztaétel megkapja a neki kijáró figyelmet.

A választékban ott figyel a Marrone, az erdei hangulatú, fűszeres gombaraguval gazdagított, besamellel rétegzett lasagne, aztán ott a Verde, amit nevezhetnénk klasszikus lasagne-nak is, hiszen egy lassan főtt, fűszeres marharagu viszi a prímet ebben a comfort food-ban. A Nero-ról sem szabad megfeledkeznünk, amely egy izgalmas válasz a világ street food kihívásaira, és jól ötvözi a slow cooking összes létező trendjét: a paradicsomos pulled porkkal rétegzett lasagne egészen új dimenziókat nyit a rakott olasz tészták végtelen variációinak sora felé.

Egyszóval az Emilia vállalása nagyon szimpatikus, amit kínálnak minőségi, igazi házias hangulatú, olasz fogás. Érdemes kipróbálni.

Már régóta vesszőparipám a minőségi éhezés, amit a 21. századi ember akarva-akaratlanul megtapasztal: a fogyasztott élelmiszerekben már messze nincs meg az a tápanyagtartalom, ami régen, így hiába fogyasztunk „egészséges” alapanyagokat, táplálkozunk kiegyensúlyozottan, a megfelelő vitamin- és tápanyagbevitel sajnos sokszor jóval elmarad a korunk, egészségi állapotunk, vagy éppen nemünk által indokolttól.

Az elmúlt években több betegség, probléma esetén tapasztaltam magam is, hogy bármennyire odafigyelek arra, hogy miből mennyit eszem, plusz pótlásra szükségem van. Az anémiámra kell a vas, a pajzsmirigyemhez a szelén, de cink, réz és folsav nélkül ezekkel semmire se megyek. A D-vitamin pótlásával jól látom, hogy mennyivel kevesebb iskolai fertőzés gyűr le, amit a Nők most már két külön intézményből is haza tudnak cipelni.

Éppen ezért fogadtam örömmel az Avon új termékét, a bölcsen összeállított, nagyon gazdag beltartalmú italport, a Liiv-et, amely nem csak az életmódváltóknak hasznos, nem csak az épp fogyókúrájukat végzők számára egészíti ki, teszi teljessé a tápanyagpalettát, hanem a kiegyensúlyozott étkezés mellé kínál jó alternatívát, hogy biztosan mindenből annyit kapjon a szervezetünk, amennyivel a lehető legjobban működik.

A termékben minden olyan vitamin és nyomelem megtalálható, ami a nők számára kiemelten fontos, a mi életünkhöz igazított tápanyagokkal készül, ami lényeges, hiszen nincs egyetlen unikális szer, bizony vannak olyan egyedi jellemvonásaink, olyan betegségekre hajlamosító tényezőink, amelyekre egy ilyen termék megalkotásánál különösen ügyelni kell.

Az étkezés helyettesítésére szintén alkalmas shake alapot ihatjuk magában (úgy is finom), illetve ízesíthetjük, készíthetünk belőle reggeli kását egy kevés zabpehellyel, alkothatunk belőle délutáni desszertet agar-agarral vagy chia maggal, de a legjobb és legegyszerűbb, ha friss gyümölcsökkel, válogatott fűszerekkel és ízlésünknek megfelelő tejtermékekkel készítünk belőle egy klassz kis italt.

Annával egy gránátalmás-málnás smoothie-vá nemesítettük a Liiv-et, görög joghurttal lazítottuk, fahéjjal, rozmaringgal fűszereztük.

Receptünk a következő:

Gránátalmás-málnás smoothie

1 csomag Liiv shake por

1,2 dl tej

1,3 dl natúr görög joghurt

1/2 marék friss málna

2-3 tk gránátalma mag

1 késhegynyi őrölt fahéj

3-4 levélnyi friss rozmaring

A turmixgépbe öntöttük a port, rákanalaztuk a kimért joghurtot és hozzáadtuk a tejet, fűszereztük, majd elkezdtük turmixolni. Közben a fönti bedobó nyíláson keresztül hozzáadtuk a málnaszemeket és a gránátalmát, végül a kapott italt pohárba töltöttük.

A végeredmény egy izgalmas, ízes, gluténmentes, de rostban gazdag ital, amely a napi vitamin és ásványianyag szükségletem harmadát fedezi.

Sokszor sokféle formában zengtem már ódát a kávéról. Kamaszkorom óta a napjaim részét képezi a kávézás. A koffeintartalom helyett jóval inkább az ízek, a szertartásosság, az öt percnyi magány vagy a több órányi társas lét az, ami a kávéivást számomra ilyen fontossá teszi.

Az évek alatt egyre többet és többet tanultam meg a kávéról, megismertem a fajtáit, rájöttem, hogy mely termőterületek a kedvenceim, a kávészemek pörkölésénél is nagyjából megtaláltam, hogy hol találkozik az erősség és az én ízlésem, valamint rájöttem arra is, hogy nem korlátozódom bizonyos típusú kávéra, hangulat, hely, napszak, sőt évszak függvénye, hogy milyen kávé fogyasztását preferálom.

Télen a latte típusú kávékat engedem be az életembe, ilyenkor jól esik egy hosszabb, meleg ital, az éttermi látogatásaimnál, kávézók tesztelésénél a ristretto-t részesítem előnyben, ennek elkészítéséből rengeteg mindent le lehet szűrni, Itáliában csak és kizárólag espresso macchiato-t iszom, míg a nyári hónapokban a kevés hideg tejjel megkínált lungo vagy a fagylalttal kínált affogato válik a napjaim részévé.

A kávé sokszor helyettesíti a desszertet, a gőzölt tejhab édessége pont annyit dob az összhatáson, ami számomra egy jó kávés italt már a desszert kategóriába emel, ha meg maga a kávé is valamilyen édeskés, süteményekre hangolt plusz tartalommal bír, akkor valóban felé a kávézás egy sütemény adta élvezettel.

Ezért várom mindig lelkesen a Nespresso sütemény ihlette kollekcióit, amelyek időről-időre visszatérnek a porondra, hogy elkápráztassanak minket. Most egy újabb remek triumvirátus érkezett a Barista Creation égisze alatt, a francia cukrászat kedvencei ihlették a kávékészítőket, és az eredmény egyértelműen kedvemre való.

A desszertértékű kávék igazán jó italok alapját adják, a Vanilla Éclair, a Caramel Crème Brûlée és a Cocoa Truffle jól megkomponált, kerek ízeket adnak a vásárlóknak, reméljük sokáig velünk marad ez a szezonális kollekció.

Sokunk életében az idei húsvét nagyon más lesz. Talán anya emlékszik még háborús ünnepekre, szűkölködő időszakokra, de nekem, a magam negyven évével újsütetű érzés az idei ünnep. Bár már egy bő hónapja kint virít a lakásban a dekoráció, a jelenkor eseményei azért csak felülírták, valamelyes lemosták, vagy inkább a karanténnal összemosták a Húsvétot.

A változás nem csak nálam zajlott le, a prioritások nem csak a mi háztartásunkat szabták át, jó eséllyel a világon mindenütt máshova kerültek a hangsúlyok.

A húsvéti készülődés ugyan nem maradt el idén sem, de súlyából sokat vesztett, és ezt a Magyar Édességgyártók Szövetségében is látják, érzik. A bezártság ellenére életre hívott online sajtótájékoztatójukon elhangzottakat magam is alátámaszthatom: idén jóval kevesebb csokitojás és csokinyúl költözik be vasárnap reggel az otthonunkba, mint szokott.

Ennek nálunk főleg mi, Nők vagyunk az okai, a szokásos futkorászós életmódunk helyett – sporttal megtöltött, de – itthon zajló mindennapjainkba ezek a nyulak most nem csak az édes pillanatokat, hanem egy csipetnyi lelkifurdalást is hoznak, hiszen a beltartalmukat sok esetben most nem tudjuk lefutni, legyalogolni, elégetni. A karantén utánra viszont vannak terveink és egy adott ruhatárunk, amin szintén nem kívánunk változtatni.

Ha nem is feltétlen ebből a megfontolásból, de a társadalmunk jelentős része szintén a funkcionális, egészségesebb snackek felé vette az irányt, ezen a tavaszon a müzliszeletek piaca ugrott meg, jó eséllyel a tartósságuk, és a bennük található tápanyagok, alapanyagok okán.

A lakossági tárazások másik nyertesei a sós snackek lettek, ezekből is jóval több fogy, mint korábban, látványosan a kekszek és a snackek korát éljük.

A csokinyulak viszont ott árvállnak a polcokon, a szakzsargonban figurális termékekként emlegetett nyulak és csokitojások piaca idén csupán az amerikaiaknál ugrott meg, a magyar lakosság – hozzánk hasonlóan – szolidabb módon vásárolt be az ünnepekre, bár a gyártók szerint azért óvatosan bánjunk a nyulak elhagyásával, mert lesz az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy a csokinyúl pont annyira a húsvétunk része, mint a sonka (és igen).

Az édességek gyártása azonban folyamatos, a magyar piac szereplői egyhangúan kijelentették, hogy fennakadások nélkül képesek működni, a munkaerő megtartására törekedve, a legszigorúbb higiéniai szabályokat alkalmazva dolgoznak azon, hogy ne legyen üres polc a boltokban. A beszállítások mostanra stabilizálódtak, a keksz és funkcionális termékek vonalán érezhető volumennövekedést tudják kezelni, nem lesz hiány semmiből.

Mert az édességre ebben a furcsa, bizonytalan helyzetben is szükségünk van. Egy falat emlékre, a gyerekkorunk ízeire, a felnőttkorunk kedvenceire, amelyek az állandóság biztonságát jelentik számunkra. Én a magam részéről a Nőkkel együtt csokoládéval és a kedvenc gumicukraimmal ünnepelek.