MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Ha megkérdik, hogy melyik a kedvenc cukrászdám, egyértelműen az Augusztot mondom. Egészen kiskorom óta járok ide anyával, aki szintén sokat járt ide a nagymamámmal. A hely összeköt minket, egy igazán finom kapocs a három generáció között, akik gyakorta térnek be együtt is, hogy – miközben az összes témát megvitatják, és minden pletykát meghallgatnak – mindhárman hódoljanak a saját kedvenceinknek, vagy hagyják, hogy a mindig kísérletező Ibolya elvarázsolja őket a legújabb kreációjával. Bár szerteágazó elképzeléseink vannak arról, hogy mit érdemes a Fény utcában enni, van egy közös kedvencünk, a rizsfagylalt, amelyből mindig kell enni, lehetőleg több gombóccal, főleg nekem. 

Ez MIND rizsfagyi!

Mikor először kóstoltam, kicsit félve álltam a dologhoz, elvégre nem sok helyen kapni rizsfagyit. Azóta ez olyan szinten megváltozott, hogy már mondanom sem kell, mit kérek, tudják, hogy a sütim után még biztosan jöhet néhány gombóc belőle. Ezt szeretem igazán az Augusztban: a hihetetlenül kedves kiszolgálást, hogy tudom, érzem, hogy ezen a helyen – a korom ellenére – törzsvendégnek számítok. Itt mindig mindenki kedvesen köszön, mosolyog rám, amitől olyan otthonosan érzem magam. Ehhez az érzéshez nagyon sokat ad a meseszép dekoráció, amelyben még számomra is egyértelműen ott van az Auguszt generációk története. Imádom az emeleti rész bájos, régies hangulatát, ami karácsonykor kivételesen gyönyörű. A lépcső tetejére érve egy század eleji filmbe lépek, mint egy finom úrhölgy, aki beül egy elegáns kávézóba. A nyáron – amikor a kertben időzve fagylaltozunk – teljesen másképp hat rám az Auguszt. Az árnyas kertben nem érzem magam a múltban, itt egyértelműen a nagybetűs, mindenkori nyár uralkodik. 

A kert olyan időtlen. Akárhányszor kint ülünk, egy kicsit mindig úgy érzem, mintha megállna az idő. Ebből persze számtalan késésem adódott már, annak ellenére, hogy a cukrászda rendkívül gyorsan és egyszerűen megközelíthető. De ezzel a marasztaló hangulattal mindenkinek számolnia kell, aki az Augusztnál megpihen, így esélyes, hogy az én késéseim is csak szaporodni fognak ősztől, amikor a francia óráim előtt beugrom, hogy megjutalmazzam magam valami finommal.

Nyáron dolgozni is itt a legjobb ( Fotó: Pozsonyi Zita/Blikk)

(Írta: Hildebrand Celina Anna)

Az adventi kalendárium kérdésköre eddig nem igazán érintett. A Nők boldogan elvoltak a csokoládéval megtöltött változatoknál, amelyek mellé néha befigyelt egy-egy nagyobb játékmárka speciális naptára is, de alapvetően egy jó adag minőségi finomsággal nem lőttem mellé.

Az elmúlt egy-két évben azonban már felmerült az a teljesen jogos igény, hogy valamilyen más módon, más apró meglepetések sorával várják az ünnepet. Éppen ezért örültem meg a Lush üzenetének, amelyben tájékoztattak, hogy augusztus 27-től már előrendelhető a cég adventi kalendáriuma, amely bőven időben, novemberben érkezik majd meg.

Szerintem a Lush-rajongók széles táborával együttélők fogják most ezt az időpontot gondosan fejben tartani, hogy le ne maradjanak a klasszikusokat, retro kedvenceket és újdonságokat is rejtő csomagról, amely igazán egyedinek ígérkezik.

A csomag tényleg egészen különleges, nem csak az izgalmas beltartalma miatt, hanem azért is, mert – követve a cég eddigi politikáját – az Angliából érkező, kézzel készült csomagolás 100% újrahasznosított kartonból készül, benne pedig újrahasznosított palackból készített szalagok védik-óvják a termékeket.

Sőt a színes, a mindennapokban is remekül használható kendők után, az idei kalendárium csomagolása is azzal a szándékkal született, hogy ne csak egyszeri élményt kínáljon, hanem az ünnepek után is hasznos társa legyen annak, aki ajándékba kapta vagy meglepte magát vele.

A rendkívül színes vintage bőröndben számtalan kincs elrejthető, a kedvenc Lush termékektől kezdve bármilyen, olyan tárgyig, amit szívesen tartunk magunk mellett, sőt magunkkal is vihetjük, bátran használhatjuk úgy, mint egy igazi bőröndöt.

Szögezzük le, hogy napszemüveg-függő vagyok. Azt is szögezzük le, hogy nagyon kedvelem Millie Bobby Brownt. Innentől kezdve érthető, hogy miért jöttem azonnal lázba, mikor kiderült, hogy Millie kapszulakollekciót készít a Vogue-gal. 

A nőért csak rajongani lehet, ahogy ezt teszik is bőven a világon. Imádom a stílusát, nagyon tetszik a haja, bejönnek a szemüvegei, és a ruhái. Ebbe a világba engedett most belépni a Vouge, amelynek köszönhetően – ha nem is túrhattam fel Millie egész budoárját, nem próbálhattam fel mindenét, de – legalább a szemüvegeire lecsaphatok. 

Azonban amikor megjelentek a szemüvegek, és kijöttek az első fotók, nagyon csalódott voltam, egyáltalán nem ilyennek képzeltem őket, nem olyanok voltak, mint amire számítottam. Egyik sem tetszett igazán, az összesnél azt éreztem, hogy ezek túl extrák ahhoz, hogy nekem is jól álljanak. Nagyon sajnáltam, hogy nincs valami egyszerűbb, mert az viszont nagyon tetszett, hogy az összes keretnek a szára, szívecskében végződik, és mindegyiken van valamilyen aranyos motiváló üzenet Mills-től. 

Így hát nem rendeltem magamnak a szemüvegekből, hiszen Millie motivációs üzenete még nem elég ahhoz, hogy megvegyek egy napszemüveget. Később – amikor lehetőségem nyílt élőben is megnézni őket – kiderült, hogy tévedtem. A látszat csalt, és egyszerre csak értelmet nyertek ezek a merész darabok, amelyek pont annyira különlegesek, hogy bármilyen ruhát feldobjanak. Amennyire féltem tőlük online, annyira bejöttek élőben. A szemüveghez pedig nem is akármilyen tok jár, a mutatós darabot akár a nyakunkba akaszthatjuk, ezzel is dobva azon a bizonyos szetten. Nem hittem volna, hogy valami ennyire meglephet, ezentúl bátrabb leszek, és nem riadok vissza attól, ha valami első ránézésre túl merész.

Teljes Millie-szerelésben: Stranger Things-hez méltó ing, MBB x Vouge Eyewear “Smile more” szemüveg

(Írta: Hildebrand Celina Anna)

Mostanra elég jól kikristályosodott, hogy – a férjem averzióit leszámítva – mindenki rajong a lecsóért. Az elmúlt években is gyakori vendég volt a nyári hónapokban, de idén hetente legalább kétszer terítékre került. Persze soha nem ugyanúgy. Voltak koncepcionális elképzelések, amelyek mentén haladva született egy-egy újabb egyed, vagy csak a már bevált klasszikus, a mit ád nekünk ma a hűtő felkiáltással születő lecsó. Teszteltük a darált húsos változatokat, a Pasarét Bisztró után szabadon készítettünk pirított kolbászkarikásat is, s most, a hosszú hétvégén, a nagy ráérés közepette megszületett a Mirelle-féle shakshouka is, amelynek osztatlan sikerét az ebéd végén mosogatóban landoló üres fazék jól jellemezte.

Shakshouka a la Mirelle

2 ek. olívaolaj

2 nagy gerezd fokhagyma

½ kg lecsópaprika

½ kg kápia paprika

8 szem szegfűbors

½ rúd fahéj

2 mk római kömény

1 tk enyhén csípős pirospaprika

2 db 40 dkg-os hámozott, darabolt konzerv paradicsom

frissen őrölt fekete bors

só

4 db tojás

½ csomag petrezselyem

A olajat egy nagyobb lábasban jól felforrósítom, majd közepes lángra visszaveszem, az egészen vékonyan félfőre vágott hagymákat lassan, gyakori kevergetés mellett megdinsztelem. Mikor már majdnem jó, akkor hozzáadom az egészen apróra vágott fokhagymát, és azt is hagyom dinsztelődni (ügyelek rá, hogy a hagymák ne égjenek meg).

Amíg párolódik a hagyma, addig a paprikákat megmosom, kicsumázom, és egészen apró kockára vágom, majd a hagymához adom. A fűszereket – kivéve a paprikát, a borsot és sót – fűszertojásba zárom, a paprika mellé teszem, a többi fűszerrel még várok.

Nagyjából negyed óra alatt félig fedve megdinsztelem, majd ráöntöm a paradicsomokat, sózom, borsozom, paprikázom, és pár percet főzöm. Ezt követően a fűszertojást kiemelem, a rotyogó lecsóm sűrűjébe négy mélyedést készítek, és ebbe beleütöm a tojásokat, majd közepes lángra visszateszem, fedem, és addig főzöm még, amíg a tojások fehérje szépen megjelenik a raguban. Ekkor vágott petrezselyemmel alaposan megszórom, majd azonnal tálalom. Sok-sok friss kenyérrel kínálom.