Charles Frazier – A nyomkeresők

1937. Valentine “Val” Welch festőművész a New Deal WPA programjának keretében érkezik a wyomingi Dawes kisvárosába, hogy egy postai hivatal falára elkészítse az amerikai társadalom számára a kultúrát elhozó, azt a mindennapi életbe bevonó falfestményt. Long a válságon túl is a környék legnagyobb földjeivel és vagyonával rendelkező ranch-tulajdonos fogadja be őt, a titokzatos, fiatal feleségével, Eve-vel, akinek múltjából egy ma már alig ismert Amerika képe rajzolódik ki a regény során. Amikor Eve nyomtalanul eltűnik, Long nem akar botrányt vagy hatósági nyomozást, ezért Val kapja a megbízást, hogy – az eredeti megbízatást félretéve – kövesse a nőt, és a parányi, de annál értékesebb Renoirt, amit magával vitt. Ez a feladat valójában az egész amerikai tájat és társadalmat jól visszatükröző krónikává nő, Val először Floridában bukkan fel, onnan Seattle-be, végül San Franciscóba jut, ahol a múlt titkai, bűnei és lehetőségei egyaránt felsejlenek.

Frazier páratlan érzékenységgel ábrázolja a válság sújtotta Amerikát: a Hooverville-ket, a politikai és gazdasági kilátástalanságot, miközben a nagy kontinens vadsága, szépsége és a benne rejlő lehetőség és remény is megvillan. A történet csodálatos stílusban, gördülékenyen mesél egy a 20. századba még sok helyütt meg nem érkezett Amerikáról, a válság okozta bénult sokkról, a megélt borzalmakról, és mutatja be azt, amit – főleg innen Európából és főleg lassan 100 év távlatából – nem ismerünk és nem is igazán érthetünk: egy teljes generáció dicstelen exodusát.

(fordító: Dési András György)