Eva Grazia Sáenz de Urturi – Akvitánia

Urturinak bérelt helye van az életemben, az Európa pár éve elhozta számomra A fehér város csöndjét és nálam ezzel Urturi megvette a jogot az állandó jelenlétre. Nagyon szerettem a könyv bizarr hangulatát, azóta tervezem Vitoriába és a baszk vidékre utazni. Az idei megjelenések között ott figyelt az írónő Akvitánia című műve, egy klasszikus történelmi regény, amely egy rendkívül izgalmas időszakot mutatott be és egy olyan karizmatikus, és sok értelemben 21. századi nőről szólt, mint a 12. század első negyedében született Akvitániai Eleónóra, aki 13 éves korában válik Franciaország királynéjává. Ebben a korban nem volt jó nőnek lenni és ezen sokszor a státusz sem segített, gyerekágytól gyerekágyig tartott egy uralkodói családból származó nő élete, az utódok világra hozásán kívül nem sokat várt el tőlük a társadalom, se mozgásterük, se képzettségük, se jogaik nem voltak. Kivéve Akvitániai Eleonórát, aki gazdagabb volt, mint a férje, tanult, politikában jártas, aki akvitániai birtokainak jövedelméből támogatta a Suger-féle Saint Denis megszületését (éljen a gótika), aki részt vett a második keresztes hadjáratban, aki képes volt faképnél hagyni a VII. Lajos francia királyt, hogy hozzámenjen (hat héttel a válás után) a későbbi II. Henrikhez és anyja legyen – többek között – Oroszlánszívű Richárdnak. Ennek a varázslatos életműnek az első, a francia király mellett megélt szakaszát mutatja be Urturi, amivel bőven kedvet csinálva ahhoz, hogy a könyv befejezése után további olvassunk erről az elképesztően erős és bölcs asszonyról, aki haláláig meghatározó szereplője volt az európai történelemnek.

Eva Grazia Sáenz de Urturi – Akvitánia (Európa Kiadó)