Richard Osman – Gyilkosokra utazunk

Kíváncsi voltam, hogy az Osman-féle varázslat működik-e, ha a Cooper’s Chase-ben élő nyomozócsapata kicsit megpihen. Működött, már az első oldalon magával húzott a remek felütés, hagytam magam beleringatni Osman gördülékeny prózájába, amelyben a humort pont úgy osztották el, ahogy én szoktam bánni a mazsolával az almás pitében, sokat és gondosan szórok szét, hogy mindenhova jusson.

A karakterek szerethetőek, a helyszínek között most is akad bőven a vonzó angliai vidékből, a történet pedig aktuálisabb nem is lehetne. A botcsinálta, de mégiscsak szakmában maradó nyomozópáros közös erőfeszítései gyümölcsözőek, a mellékkarakterek, az utolsó postásig mind nagyon szórakoztatóak és a lehetőség, hogy máskor is olvassak a Gyilkosokra utazunk nyomozópárosáról meg igen vonzó.

A Gyilkosokra utazunk nem egyenes ági leszármazottja a Csütörtöki nyomozóklubnak, a karakterei is mások, bár átfedések, áthallások itt-ott akadnak, de egyik új szereplő sem Joyce vagy Elizabeth, ám ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk érzelmileg hozzájuk is könnyedén kötődni, csak adjatok időt, hogy Steve megmutassa az Ove-stílusú magánya mögött húzódó énjét és Amy-Adam páros is időt kapjon a valódi bemutatkozásra.