Samantha Downing – A saját érdekedben

Samantha Downing könyve ideális választás volt a hétvégére, pihentető, jó olvasatú, tartalmas, csavaros, pont annyira könnyed, amennyire ismerős, volt benne egy kis Agatha Christie, hozta az ifjúsági regények hangulatát is. Remek mixtúra volt. De nem ezért vált igazán izgalmassá számomra, hanem azért az attitűdért, ami az egész könyv alapját adja, a tanár-diák, diák-szülő, szülő-tanár kapcsolatokért, a kérdésért, amelyet a saját iskolai évtizedeim és a Nők elmúlt tizensok éve alatt is feltettem: Miért van valaki ezen a pályán, ha igazából nem szereti?

A könyv szereplői pedagógusok. Elit iskolai személyzet, akik a sokat fizető, gazdag gyerekek számára a lehető legjobbat kívánják. Vagy nem. Hogy egymásnak nem terveznek pályaegyengetést, az egyértelmű, de motivációjuk csak lassan derül ki, és amíg a nehézkedési erő által, a tehetetlenség okán és a megszerzett hatalommal való visszaélés boldogsága miatt pályán maradnak szépen és egyenletesen mérgezik a saját életüket és a környezetükét is.

Downing könyve ne hoz feloldozást, de megmutatja, hogy az óceán túloldalán is ugyanazokkal a problémákkal néz szembe ebben a kényszer szülte háromszögben az összes résztvevő, a tanár, a diák és a szülő is. S hogy miért történik mindaz, amiről a regény szól? Szigorúan csak a mi érdekünkben.