Útikalauz a Marvel univerzumhoz
A Marvel-láz kicsit későn, közel negyven évesen kapott el. Ok, nem vetettem lángot, de amikor kiderült, hogy a kedvenc angol – bocs, skót – színészem egy Marvel sorozat főgonosza lesz, akkor nem volt mit tenni, bele kellett merülni a Marvel univerziumba.
Ami nem ment nehezen. Mindig is szerettem a fantasy-t és a sci-fi-t, így viszonylag könnyen siklottam el olyan dolgokon, amit nálam racionálisabb elmék fennakadnak. A sorozat pedig telitalálat volt, imádtam minden egyes epizódját, és nem csak sok órányi tökéletes Tennant-élménnyel ajándékozott meg, hanem feloldotta bennem az ellenállást az amerikai szuperhősös filmekkel szemben.
Anna rögvest rá is repült a változásra, már lett partnere, akit el lehetett rángatni a moziba, ahogy az újabb és újabb filmek megjelentek, s a vége felé már olyan, egészen szürreális párbeszédeket folytattunk, mint Sheldon és a többiek az Agymenőkben.
A Marvel univerzum elképesztően kiterjedt, olyan kiskapukkal, átjárókkal, féreglyukakkal tarkítva, aminek az átlátásához nem két-három évnyi koca Marvel-film nézés szükséges, hanem egy fél élet.
A Marvel atyja Stan Lee 1941-től dolgozott a karakterein és a cselekményeken, nem csoda, ha egyik napról a másikra nem tud az ember ebben a gigászi világban mindent átlátni. Nekem már a Bosszúállók kapcsán is akadtak nehézségeim, és vitáim, a mai napig nem értem, hogy Loki és Dr. Strange miért nem számít annak, ha szerepeltek – ok, az egyik kevéssé aktívan – a Végjátékban.
Arra is rájöttem a filmek során, hogy Lee karaktereit ugyanaz teszi vonzóvá, ami anno az olümposzi isteneket. Esendők, emberek, nem rommá vikszolt szobrok, hanem hibázó, sőt olykor hibát hibára halmozó lények, akik rendelkeznek valamilyen szuper képességgel, de ettől még nem válnak makulátlanná.
A most megjelent Marvel lexikon nagy segítség lehet az olyankor számára, mint én, akik kicsit konyítanak a Stan Lee alkotta karakterekhez, de valójában már egy kisebb mérvű fanatikus is csalónak nyilvánítaná, de azok számára is élvezetes olvasmány, akik kenik-vágják az összes szuperhőst, hiszen számtalan apró nüanszról lebbenti fel a fátylat, amelyet még a fekete öves rajongók sem biztos, hogy betéve tudnak.
A könyv nem csak nevében lexikon, méretében és kivitelében is komolyabb egy sima képregénynél, igazán megérdemli, hogy kezdő és haladó rajongók polcán helyt kapjon.
