Dinsztelt stefánia

Erre az ételre rákészültem. Néhány hete a VKF kapcsán olvastam valakinek a blogján egy dinsztelt marha receptet és annyi, de annyi emlék jutott eszembe: az Ág utcai konyha, anyám kék vaslábosa, az emeletre kúszó illatok…

És láss csodát: tegnap kaptam marhastefániát.

Dinsztelt stefánia, krumplipürével és lyoni hagymával (a káposztáról már nem is beszélve)

1,5 kg marhastefánia

2 ek vaj

1 bő dl olaj

egy kevéske szalonna (nem húsos)

Ennek a húsnak az elkészítése pont megfelel a jelenleg újra erőre kapott slow cooking irányzatnak.

Egy vaslábas vagy mély, tetővel rendelkező serpenyő alján megolvasztom a vaja, hozzáadom az olajat, majd a lehártyázott, szalonnával alaposan megspékelt hús minden oldalát megkapatom, picit lepirítom, majd takarékra állítva, fedő alatt párolom. Se só, se víz nem kell hozzá!!! Időnként megforgatom és hústűvel nézem, hogy megpuhult-e már. Körülbelül 2 óra alatt megpárolódik.

Mikor kész a hús, deszkára teszem, az alaplé 3/4 részét egy szószfőzőbe szedem. A szószt kis kukoricakeményítővel besűrítem. A húst kisujjnyi vastagra szeletelem és a maradék szaftba visszateszem, óvatosan sózom és még egyszer átmelengetem.

Krumplipürével, almás lilakáposztával és lyoni hagymával tálalom.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Banános-mazsolás keksz

Már megint ott barnálott két banán a tálon. A tegnapelőtti mézeskalácsok meg igencsak tűnőben, így a csendes estében alkottam egy kis kekszet.

Banános-mazsolás keksz

2 erősen érett banán

30 dkg rétesliszt

1 marék mazsola

2 tojás

10 dkg vaj

16 dkg barna, melaszos cukor

A banánt összenyomom, hozzákeverem a lisztet, tojást, olvasztott vajat, cukrot és a mazsolát. Kanállal sütőpapíros tepsire szaggatom és 190 fokon, nem túl barnára sütöm. Fémdobozban egy darabig kibírja, ha marad. :)

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Currys, gyömbéres karfiolkrémleves

Örök harc van köztünk: a férjem nyersen rajong a karfiolért, én az enyhén főtt/párolt verziót részesítem előnyben. No, meg a lengyeles morzsásat, de azt jobb, ha nem is említem a jelenlétében…

Az egyetlen hely, ahol metszi egymást a kettőnk karfiolhalmaza: a leves.

Összeköltözésünk után egy darabig anya ízvilágát kergetve (nehéz utólérni, profin főz!) gyártottam a paprikás levű, tejfölös karfiolleveseimet, aztán egy komor őszi napon, valami furcsa indíttatásra, a szaggatandó galuska tésztájába belekevertem 2 teáskanál curryport. A tészta kifőtt, a curry beleszivárgott a levesbe és ez valami csodás eredménnyel járt.

Persze, azóta a nemzetközi gasztrokalandozásaim alkalmával kiderült, hogy a Világ régóta jegyzi a currys karfiollevest.

Currys, gyömbéres karfiolkrémleves

1 nagy fej karfiol

1 közepes vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

3 tk garam massala

1 tk frissen reszelt gyömbér

1 doboz joghurt

A hagymát apróra vágom, a fokhagyma gerezdeket negyedelem, majd olajon megdinsztelem. Mikor üvegesedik, ráteszem a fűszert és kicsit átpirítom. Felöntöm vízzel, beleteszem a karfiolrózsákat és óvatosan (nem ronggyá) főzöm. Amikor még roppanós, de nem nyers, a fél levest kiszedem és botmixerrel krémmé egyengetem egy pohár joghurttal egyetemben. Összeöntöm, sózom, rottyantok rajta és apró vajasgaluskát szaggatok bele.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ne hagyd magad…le a Roxane séfjével!

Pénteken jó szokásomhoz híven 2 maroknyi sorstársammal Ötyéztem. Nyár vége felé, egyikük javaslatára a havi talákáink helyszínéül a Roxane-t választottuk. Mindannyian úgy éreztük, hogy a hely tökéletes, főleg mert olyan, de olyan padlizsánkrémet kaptunk….

Aztán mentünk újra, hegynyi padlizsánkrémet tüntetett el az a jónéhány anyuka és vitte a világba a hírt, hogy Újbudán van egy klassz hely….

Erre pénteken…előzetes asztalfoglalásunkkal egyidőben leadtuk a padlizsánra való örök igényünket, nagyságrendileg számosítva…majd kaptunk (ha kaptunk, a felszolgálás mélyrepülése remélem nem lesz tartós, bár most egy ideig mi nem fogjuk tesztelni) egy túlmajonézezett valamit, aminek köze nem volt – már ránézésre se – ahhoz a friss, üde, ízes krémhez, amihez szokva voltunk. Kár….20 embert vesztettek.

Kedves sorstársak:

Padlizsánkrém a la Mirelle

3 közepes, szép padlizsán

2 nagy, húsos paprika

1 közepes vöröshagyma

frissen őrölt bors

3 gerezd fokhagyma

1/2 citrom leve

2 dl olivaolaj

A hagymát apróra vágom és megdinsztelem. A padlizsánokat és a paprikákat 160 fokon, nagyjából 1 óráig sütöm. Mikor már ráncos és sült, akkor hideg vízbe mártom és lehúzom a héját. Félreteszem, kihűlni.

Mikor kihűlt, összetöröm, beleteszem a hagymát, fokhagymát nyomok bele, sózom, borsozom, citromlevet eresztek hozzá és annyi olivával keverem ki, amennyit felvesz. Alaposan lehűtve, friss paradicsommal tálalom.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS