Mélységek és magasságok

A címre a Foodapest kapcsán bennem zajgó ambivalenciák vezettek. Az alábbi hosszú, képekkel tarkított posztban megpróbálom kifejteni, hogy mire is gondolok…

Magasságok: a minőség. Kiélezetten erre utaztam, nézegettem az olasz kézműves tésztákat, a hidegen sajtot olivákat, az aszalt gyümölcsöket, kóstolgattam sajtot, sonkát, halat….a nemzetek konyháit…

Az idei kiállítók között nagy számban fordultak elő görög és olasz cégek…és épp ezért nagyon furcsának találtam a görög pultok összességében megnyilvánuló közönyt. 15 évnyi görög emlék horgadt fel bennem, ahogy megláttam a kiállítópavilon mélyén, jól elszigetelten kávézgató görög férfiakat….csak a kockás terítő hiányzott. Ültek, erőteljest háttal az esetleges érdeklődőknek…Jómagam feltűnő kiváncsiskodással egy darabig a kezemben forgattam néhány bársonyosan sűrű olivát rejtő üvegcsét, aztán feladtam…

Az olasz pavilonoknál a helyzet sokkal jobb volt, ugyanis az olasz külkereskedelmi intézet vette a fáradságot magyar nyelvű összefoglaló kiadására és több olasz tolmács felvonultatására a standjukon. Szóval az olaszoknál már minőségi termékmarketing fogadott. A legtöbbjük egyelőre importőrt keres a termékeihez, de kívánatos és izgalmas piacnak tartja a magyart. Remélem, hogy sikeresek lesznek.

Továbbá találkoztam olyan olasz cégekkel is, akik már megvetették a lábukat a magyar piacon, csak valahogy még nem eszmél rájuk a közönség, pedig milyen, de milyen termékeik vannak.

Igen nagy boldogsággal töltötte el szomjas lelkemet az a épület legvégén megbújó angol CIDER-t forgalmazó cég standja. Korábbi busongásaim után végre újra kóstolhattam, még mindig finom!

Sajtok terén is kiemelkedő volt a kiállítás színvonala. Egyaránt képviseltették magukat a lengyel, szlovák termékek, amik ugyan régóta meghatározó elemei a magyar piacnak, de mégsem ismerjük. Illetve kissé felületesen, pedig egy jó füstölt, aranyszín gyúrt sajtnál kevés dolog finomabb (ok, most magam ellen beszélek, mert a lelkem egyik fele a tátrai sajtoké, a másik olasz-francia hatalom alatt áll). Másrészt jelen voltak az olasz kiállítók révén az olasz sajtok és a nagy magyar sajtbeszállító kapcsán a franciák sem maradtak le.

A húsfelhozatalban nálam az osztrákok vitték a prímet. Egyrészt maga a csomagolás, aztán a kóstolgatás után az ízvilág is magával ragadt. Arra is rá kellett, hogy döbbenjek, hogy nem újkeletű ez a rajongásom, hisz ha nagyritkán parizerre vetemedem akkor Bergert szoktam venni. A száraz sonkából meg régóta a Handl a kedvencem.

Az osztrákoknak azonban sikerült tisztességesen meglepniük. Egy almával…ok, tudom ezt már Éva is eljátszotta, de azért az Arnie-val fémjelzett pirospozsgás jonagold…hááát…csentem egy szemet…alapjáraton finom, de engem ezzel a marketinggel nem lehet megfogni.

Mélységek: Már a metrón gyanúsan velem egy irányba tartott egy csapat kamasz, abból a fajtából, akivel sötétedéskor már ne szivesen koptatnám egy azon utca kövezetét….gondoltam, biztos mennek Plázázni….hát nem…sőt…csapatostul jöttek a kiállításra…sokat rontottak az amúgy parmezántól és szárított sonkától csodás szájízemen. Kisérőtanár sehol, érdeklődés nulla, maximum az energiaitalok hatását reprezentáló, megjátszott önkívületben vonagló hostessek bámulása, a reggeli részegség megvalósítása a bortermelők és importőrök pultjainál és a kóstolók letarolása. Nem vagyok még annyira öreg, ergo akár toleráns is lehetnék, de nem voltam. Sőt! Most is üt a guta, ha arra gondolok, hogy a látogatók jelentős része a nem alacsony belépti díj ellenében minőséget kívánt és erre egy rakat röhögő, fosztogató kamasszal kellett közelharcot vívnia…

Összességében: maga a kiállítás igen nívós, a kiállítók nagytöbbsége lelkes és aktív, a kiállított termékek színvonalasak…azt meg nem hiszem, hogy a Hungexponak "vatta" jelleggel unatkozó, alig szocializált tizenévesekkel kellene feltöltenie a kiállítást (ahogy kivettem még csak nem is szakirányú intézmények tanulói voltak….).

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Spagetti alla vinete

Már írtam, hogy anya nagyon tud. De tényleg. Ő az az ember, aki étteremben eszik valamit, majd otthon tökéletesen elkészíti. Épp ezért a létező legnagyobb elismerés számomra, ha anya elkéri egy-egy receptemet. Mióta a lányok okán minden nap főzök és néha, örök félelmeim ellenére olasz tésztaételeket is…szóval azóta rákapott a tésztákra. Kezdte a csirkés-cukkinis spagettivel és azóta önálló utakon kísérletezik.

Mivel sokszor adunk egymásnak ötleteket, így az elmúlt heti padlizsánkrémem hatására nála is készült egy kisebb adag…

És hogy mitől zseni??

Spagetti alla vinete

50 dkg spagetti

1/2 befőttesüvegnyi padlizsánkrém

A padlizsánkrémet egy serpenyőben megmelegítem és a kifőtt tésztát beleforgatom.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Pappardelle alla bolognese

Hát nálunk a héten ríhattak a halak éppen eleget. Marhára vettük az
irányt és született: pörkölt, dinsztelt hús és gulyásleves. Ma meg egy
kis bolognai.

Anno friss ikerterhesként
engem nagyon megviselt az 5 napnyi örök tésztaevészet Milánóban, így anyának már az olasz
divatvárosból megüzentük: húslevessel és rántott hússal várjanak, mert
a reptérről egyenest megyünk enni. Szóval nem lennék jó vegetáriánus és
épp ezért nem tudok igazán autentikus olasz tésztaételeket készíteni.
Mert ahol a recept 30 dkg marhahúst irányoz elő, ott én minimum fél
kilónyit teszek, ismervén magunkat.

Pappardelle alla bolognese

1 nagyobb fej vöröshagyma

50 dkg darált marhahús

1 babérlevél

1 tk kakukkfű

1 tk petrezselyem

zsírszalonna

1 ek vaj

2 dl száraz vörösbor

2 dl alaplé

1 olasz 40 dkg-os paradicsomkonzerv

olíva olaj

A maréknyi kockázott szalonnát az olajos vajon megpirítom. Az apróra
vágott hagymát megdinsztelem, majd megpirítom a darált marhát. Ezután a
serpenyőbe teszem a fűszereket, átpirítom, borral felöntöm és egy
kevés liszttel besűrítem. Ezután hozzáadom a paradicsomkonzervet, az
alaplevet és fél óráig fedő alatt párolom. Végül óvatosan sózom.

Pappardellével tálalom.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kecskeségek – második felvonás

Még mindig zamatos, boldog emlékeim vannak a Gerlóczyban evett kecske brie-ről. Persze azóta már kiderítettem, hogy ugyanolyat csak ott tudok magamnak szerezni (T. Nagy Tamás, a tulaj valamiért csak a saját kávézójának szállít be ebből a sajtból….a boltjában nem kapható….). De rájöttem, hogy az általam kevéssé szeretett hiperek francia hetein remek fogásokat lehet csinálni. Így szereztem be tegnap egy újabb csodás lágysajtot.

A kecske és tehén tejének felhasználásával gyártott sajt felülmúlta összes várakozásomat. Rekordokat döntően lábszaga volt, de – mint a múltkori feketepenészes példánynál – a friss, üde belső újfent rácáfolt a gyalogtúrákra alkalmas külsőre és a vámpirriasztó szagra.

A Brique egy egészen speciális szegmense a francia sajtoknak, csak
az Auvergne régióban készítik és három fajtája létezik (juh, kecske,
tehén). A kecske verzió tehéntejjel keverve készül, így nem annyira
átütően kecskés, de nem is válik annyira egysíkúvá, mint a csak
tehéntejből készült sajtok.

Kis almával, házi kenyérrel igazi élmény.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS