Mivel tegnap sikerült átevickélnem egy új évembe, így a hétvégi ünnepségsorozat záróakkordjaként, elmentünk a férjemmel kettesben vacsorázni.
Néhány évvel ezelőtt már hallottam erről az étteremről, persze akkor még nem itt volt, hanem egy utcával és egy szuterénnal arrébb…de a pizzája állítólag már akkor is csodás volt.
Az étterem azóta felszínre verekedte magát, egy igen szép és nívósan berendezett, viszonylag nagy és igen tágas helyiségbe, ahol a személyzet figyelmes, tettre kész és nagyon kedves. Olyan jóleső dolog és annyira ritka, hogy a minket kiszolgáló úr, illetve hölgy tudja, teszi a dolgát.
Előételnek Antipasto Misto Toscanot választottunk. Remek döntésnek bizonyult. Sajtok, olasz szalámik és gyönyörűséges olajbogyók terpeszkedtek a tálon. A parmezángöröngyök érettek, a gorgonzola fiatalosan lágy volt, a csirkemájas, gombás, paradicsomos kenyérszeletek ízesek, a pármai sonka és a szalámi meg már valami gyönyörbe hajlóan finom volt.
Ha nem túl éhes a betérő vándor, akkor ez az előétel akár egy könnyed vacsorának is pont elegendő.
A férjem választott egy tortellinis húslevest, ami szintén kellemesen telt ízű volt. A tortellinik meg finomak.
Főétel gyanánt én egy négysajtos pizzát kértem, jó sok rásütött paradicsommal, a férjuram meg egy sóban sült süllő mellett tette le a voksát.
Amikor végeztünk a levessel és az előétellel, előkerült egy pincér, asztallal, majd jött a só alatt bújkáló hal és nekünk kemény déjà vu-nk támadt. Kicsit több, mint 4 éve Milánóban a Da Puccini nevű tündéri étteremben láttunk ilyet először. Nálunk akkor még inkább gyerekcipőben járt a minőségi vendégkiszolgálás, így ámulva néztük, ahogy a szomszéd asztalhoz vitt halat a pincér nagy műgonddal és kanállal, villával felfegyverkezve, megszabadította a bőrétől, szálkáitól és a vendég szeme előtt filézte, helyezte a tányérra…
Ma nekünk is ebben a gasztroshowban volt részünk. Én aljas mód telefonra kaptam és levideóztam, mert ezt a gyakorlott, szinte szertartásosan végrehajtott mozdulatsor annyira szép volt, hogy érdemes megnézni. KÉPRE KATTINTVA INDUL
A hal az egyszerű elkészítés ellenére, vagy pont azért, hihetelenül omlós, finom és ízes volt. Magába szívta a belé rejtett fűszer illatát, kellemesen átvette a burkot alkotó tengeri só zamatát. Köretnek spenót salátát kért a férjem. Az ezzel kapcsolatos beszámolója kissé ambivalens volt, de azért az utolsó szálig elfogyott.
Ami szintén a konyhát és a pincéreket dícséri: mire végére értünk a hal látványos kizsigerelésének és az összes ehető darabkája izlésesen tálra lrendezve, az asztalunkra került, pont addigra ért elém a kemencéből kikapott, sajtoktól roskadozó pizzám. A mozarella, taleggio, gorgonzola és parmezán ágyon elégedetten hevertek a félbenhagyott paradicsomjaim.
A tésztája vékony, a feltét ízes volt. Érezhetően sajtból volt és nem abból a úgyselátszik maradékból, amivel a legtöbb pizzéria operál a négysajtos pizzák esetében.
A vacsorához 2005-ös szekszárdi Merlot Rozé-t ittunk, ami kifejezetten jó választásnak bizonyult. Én mégzáráskánt magamba erőltettem a ristrettot, majd teljes elégedettséggel kivonszoltuk jóllakott korpuszunkat a levegőre és elégedettségtől hajtva megpróbáltuk a vacsora egy csekély részét lesétálni.
Hibátlan vendéglátásban volt részünk. Mind a konyha, mind a személyzet részéről.
Ajánlom. Jó szívvel.
Il terzo cerchio
