Na wazze.
Romlik az IKEA is. Az igazi, az eredeti, az Örs vezér téri. Ami majdnem csak egy ugrás, mint a szomszédos Sugár, mégis, közel másfél óráig tart tőlünk az út autóval, de az külön sztori. (Demszky, wazze).
No nem az a gond, hogy nincs kötbullar, az belefér. Amúgy is: van helyette valami céklásított, egybesütött valami, amit svéd kovászos uborkával kínálnak. Mirelle szerint egész jó. Rák is van, hal is. Az pedig énszerintem. Kopparberg város alkoholmentes körteszájdere is hozza a jól megszokott minőséget, bár lassacskán ideje lenne bővíteniük a kínálatot, mondjuk az alkoholista változattal.
A romlás igazán a pénztár után kezdődik, ott, ahol a hosszú áruházi séta után a kedves vásárlók megpihennek hotdogolni, kávézni, fagyigépezni. Olybá tűnik, az asztalok többségét lecserélték olyan pultokra, mint amikkel a jobb hentesboltokban találkozhatunk; szóval egyen a kedves vásárló állva, lehetőleg gólyalábon. A gyerekek és az idősek kedvéért hagytak persze néhány ülőhelyet. Ezeket úgy lehet einstandolni, ha átkelünk valami hatalmas ragacson, ami a padlót borítja, és legalább verbálisan megküzdünk azokkal a vásárlótársakkal, akik a ragacsos padló helyett egy-egy plusz székre helyezik a frissen vásárolt szajrét. Mennek ám a viták rendesen, az alatt az 5-10 perc alatt, amíg a lányokban eltűnik a hotdog (Mirelle szerint a virsli sem olyan már, mint volt…) legalább négy hangosabb szóváltásnak vagyunk fültanúi.
Gondoltam is, ha már kéri az IKEA, hogy osszam meg velük a véleményemet, meg is osztom. Elügettem tehát a véleménydobozhoz, aminek a tetején használt tálcák halmozódnak … Ugyanis nincs hely a tálcáknak… Vagy nem triviális, hogy hova kell vinni őket. Én se találtam. Szemetest igen, (szelektívet), de igencsak keresgélni kell.
A "vásárlás élményével" és a megvásárolt haszontalanságokkal gazdagodva szinte menekültünk az autóhoz. Persze menekülni se könnyű, mert ha valaki a kijárat feliratokat követi a mélygarázsban, akkor visszajut kiindulási helyére…
Wazze. Vagy hogy Te is megértsd, kedves IKEA: Jäklar.
