MIRELLE Atelier

Pont egy éve.

S mintha az ikres anyák
megérezték volna… a tegnapi "Mit főzünk" topik beírások közül
szemeznék:

ttt: gyümölcsös
clafoutis

„Mirelle!
Drukkolj
!
sütöben a "Gyümölcsös clafoutis"-od a recepted
alapján. „

Eszter: meggyleves

„Mirelle,

a
meggyleves tejszínnel egyenesen isteni!
Eleinte csak sima
habarást csináltam belőle, aztán egyszer gondoltam egyet és
mielőtt beöntöttem a habarást a levesbe, kicsit felvertem kézi
habverővel.
Fantasztikus lett!! 3 liter elfogy egy nap alatt
simán.”

Debyand: lawrence
csokitortája

„Nálunk ma pirított
krumpli volt, a múltkori grillezésből megmaradt bepácolt
tarjával, ill karajjal, uborkasaláta, és Mirelle féle "Lawrence
Csokitortája" (ma jött az első vendég Ákos és Örs
szülinapot köszönteni) „

Anique: szilvás pite

„Megsütöttem Mirelle
szilvás pitéjét, mondjuk többnyire ringlóval, mert abból volt
itthon rengeteg.
Jelentem isteni fincsi lett!!!!! „

Szóval ezért érdemes.
Ezért is, meg a világ összes pontjáról jövő, visszatérő,
kommentelő, csendben recepteket jegyzetelő olvasókért, a megszerzett, újrafelfedezett barátokért….

A miértekről és a
hogyanokról már írtam a 200. bejegyzésre meg a Yum-yum kapcsán született posztomban, de pont a napokban jutott eszembe, hogy
annak idején, amikor körvonalazódott a szülői házról való
leválásom, a lakásnézegetések mellett, egyetlen egy dologgal
voltam elfoglalva: összevásároltam mindent a leendő konyhámba.

A
lányszobám egyik felét egy idő után dugig tömött ikeás
szatyrok kezdték ellepni. Bennük minden, amire szükségem lehet,
reszelő, dugóhúzó, szűrő, késkészlet, minden. Aztán a Sors
úgy hozta, hogy nem lett szinglilakásom, viszont a férjemmel az
összeköltözésünk után, ha bútorunk nem is, de egy tökéletesen
berendezett konyhánk lett.

Mert ami fontos…

Szóval ezennel egy éves lett a blog és vele én is. Nem hittem volna, hogy így fog kanyarodni az oldal élete, hogy ennyi mindent eszünk és élünk meg, sőt az elején azt se gondoltam, hogy az  életem aktuális és örök főszereplői ilyen kézen fogható valójukban fognak átcsúszni a blogra. De a Nők a jelek szerint feltartóztathatatlanul masíroznak a világhír felé. 😀

Most valami ilyenre vágyom….

(kép forrása)

A havi rendszerességgel elkövetett
közös vacsoráink az elmúlt egy évben tényleg ízutazássá
váltak. Ettünk indiait, megkóstoltuk az olasz konyhát,
próbálkoztunk pálcikával befalni a sushit, elmélyedtünk egy-egy
üvegpohárnyi gazpacho felett, egy jó tál horiatiki salátával
barátkoztunk…sokfelé jártunk.

Alapvetően az én javaslataim és a
többiek lelkes egyetértése szabta a képzeletbeli íztérképen
tett kalandtúránkat. A mostani vacsorán irányvonalát viszont az
adta, hogy az egyik igen aktív fórumtársunk Magyarországra
érkezett, s így egyértelmű volt, hogy az ő igényeinek és a mi
kíváncsiságunknak is eleget téve, egy kósersági pecséttel
rendelkező étteremben tartjuk a következő összejövetelünket.

Eszterrel való megismerkedésem előtt
és azóta is izgat a zsidó konyha, a szabályrendszere, a receptjei
és bár Esztertől és az írásaiból sok miértemre választ
kaptam ez az igazi, nagy kóser vacsora régi álmom volt. 

A helyet a Rákoczi útról
közelítettem meg. Tudom, hogy lassan megy a környék rehabilitálása,
de mindig elborzaszt, hogy a belvárostól 5-6 utcányira egy egészen
más világ fogadja az erre tévedőket. Valami nagyon más. 

Az étterembe lépve mindezt azonnal
feledem. Minden tiszta, kellemesen temperált, a pincérek végtelenül kedvesek, a főnök vigyázó tekintete mellett zajlik a vendéglátás.

A vacsora kifogástalan. Részemről
maceszgombócos levessel nyitok, majd -többekkel mély
egyetértésben- vadas marhát kérek s végezetül egy kis
macesztortát.

A leves hibátlan. Szerencsésen nem túl sok a lé,
de két tisztes, jóízű gombócot rejt. A vadas szintén nagyon
finomra sikeredett, a hús puha, omlós, a mártás ízes, bár kissé
furcsa volt, így tejföl nélkül, de hát ami nem megy együtt, az
nem megy. A zsemlegombóc meg aztán tényleg minden elvárásomat
felülmúlta.

Eleddigre kellően jóllaktam, de nem bírtam megállni,
hogy ne rendeljek valami sütit. Tudtam, hogy a flódnit –
bármennyire is szeretem – már nem lennék képes legyűrni, így
inkább a jól hangzó macesztorta mellett döntöttem. Nem bizonyult
sokkal könnyebbnek, mint a flódni, de a nagyon ízes, mély
étcsokoládé öntettel körített tortaszeleteket egyszerűen
képtelen voltam nem megenni.

Ahogy elnéztem a többiek is találtak
kedvükre valót. Egységesen győzött a ház limonádéja, előétel
gyanánt van aki vegyes ízelítőre szavazott, többen maceszlevest
vagy báránylevest ettek. Főételnek sokan kértük a vadast, de
elégedettek voltak a bazsalikomos csirkesteakkel  és a rántott
pontyfilével is.

Desszertnek többen bevállalták a flódnit, tarolt a
macesztorta és volt, aki gyümölccsel töltött palacsintával
zárta az estét.

Vacsora után a tulaj jóváhagyásával
megnézhettem a konyhát. Így, a személyzet távozta után, mikor
már csak a mi asztalunkról leszedett tálak árválltak az, amúgy
nagy konyhába, szóval így nehéz volt megmondani, hogy miben más
egy kóser konyha, mint a tréfli.

Kifelé menet még megkerestük a
kósersági pecsétet, aminek a megszerzése nem elég, megtartani is
igen nehéz. Egy rabbi ellenőrzi nap, mint nap, hogy a konyhán
minden a hechernek megfelelően zajlik. A nehezen beszerezhető kóser
hozzávalók és a folyamatos ellenőrzés miatt a Carmel árai nem
nevezhetően olcsónak, de a cserébe kapott figyelmesség, a
hibátlanul finom ételek után az ember már teljesen jogosnak érzi
az étlap jobb oldalán feltüntetett számokat.

A kóser konyha 1.

A kóser konyha 2. 

Update:

Mint, minden étteremkritikát, ezt is elküldtem az étteremnek. Az alábbi kedves választ kaptam:

"Köszönöm elismerö sorait,jól esett. Annyit szeretnék pontositani,hogy a

rabbi nem ellenörzi naponta,hanem a nevét,a pecsétjét és a tudását

adja,viszont az Ő megbizottja az üzlet teljes nyitvatartása alatt az

üzletben tartózkodik. A konyha kulcsa a felügyelőnél van, Ő nyit, Ő zár.

Izraelből érkeztek/a hosszu nyitva tartás miatt egy személy nem tudja

ellátni a munkakört/mert Magyarországon nem található vallásilag erre

megfelelő ember,akiben a Rabbi is maximálisan megbizik.

Az árak az ismert okok miatt magasak,de a törzsvendégek,igy Önök is

ételárainkból 20% engedményt kaptak. Remélem a jövöben is vendégeink között

üdvözölhetjük Önöket. 

Szántó György ügyvezető"

Nyár van, de a piac már az őszt játszik. Minden kofa asztala roskad a szilvától és az őszibarackoktól, én meg azon tűnődőm, hogy nem egész két hónapja még cseresznyét, málnát, meggyet dobtam a délutáni pitékbe, most meg forgatom a barackot és valahogy nem találom kielégítőnek….

Barackos-túrós clafoutis

4 hatalmas őszibarack

20 dkg túró

1 csomag vaníliáscukor

12,5 dkg rétesliszt

2 dl tej

csipet só

3 tojás

10 dkg cukor

A pitetálat kivajazom, a nyolcadba vágott barackokat szépen egymás mellé fektetem. A tojásokat kikeverem a cukorral, a liszttel, hozzáöntöm a túrót, a tejet, alaposan elkeverem és ráöntöm a gyümölcsökre. A 185 fokra előmelegített sütőben szép színesre sütöm.