Mis-torta

Bizony. Ma egy olyan furcsa ünneppel találták szemközt magukat a Nők, hogy Névnap. Ráadásul, csak az egyiküké….

Érthetetlen. Húsvét: közös, karácsony: közös, Mikulás: közös, születésnap: közös.

Erre itt jön egy nap, ami csak a Zsófié?

Ünnepelt lelkes, nemünnepelt a saját nevenapjának elérkezte felől érdeklődik. Nehéz dió.

Viszont tudom, hogy mivel tehetem boldoggá az én egyszem Szőke Nőmet.

Csokitortával.

Gazdag csokoládétorta

Tészta:

50 dkg finomliszt

2 tk sütőpor

1,7 dl tej

6 dkg vaj

3 tojás

8,5 dkg étcsokoládé

30 dkg cukor

Angolkrém:

6 dkg étcsokoládé

20 dkg porcukor

3 ek tej

6 dkg vaj

A tejben kis láng felett, óvatosan felolvasztom a csokoládét. A tésztához a vajat habosra keverem a cukorral, ebbe ereszetem bele a tojásokat, majd a sütőporos lisztet, végezetül az olvadt csokoládét. A 26 centis formámat zsírral kikenem, liszttel kiszórom, majd a masszát ebben tolom be óvatosan a 190 fokra előmelegített sütőmbe.

Tűpróbáig sütöm (kb. 45-50 perc). Tortafűrésszel szétvágom, málnalekvárral megtöltöm (alaposan, beissza a tészta), majd visszaillesztem a tetejét és azt is megkenem lekvárral.

Nekikezdek a masszának. A tejben megolvasztom a csokoládét, a cukrot meg a vajat. Folymatosan kevergetem, majd kihűlés közben is keverem. Mikor már jó állagú, ráöntöm a tortámra, amit ezután a hűtőbe teszek, hogy a máz kellően megdermedjen. Félidőben, ha kedvem engedi, díszítem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A pofátlanság csúcsa, újabb felvonás

Korábbi, hűtőtaglaló posztomban már megemlékeztem a németből magyarított "több mint élelmiszerdiszkont"-ról. A finom tejtermékek mellett, a múltkori portya alkalmával beszereztem néhány kenyérlisztet. Tegnap avattam a sokmagvasat.

Nekem nagyon ízlik. Igaz, én a legjobbkor ettem: langyosan, vajjal. Állagra nagyon kellemes, ruganyos, ízre telt, de nem fujtós. Kényszermegoldásnak tökéletes. :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Hűtőrület

Leszögezem: a mi hűtőnk extrakicsi. De mivel logisztikából valahogy
mindig is jó voltam, alapvetően el szoktunk férni. Talán a 17 literes
mélyhűtő az egyetlen dolog, ami fáj…

Ajtóban, a teljesség igénye nélkül: habtejszín, főzőtejszín,
német sörsajt, kékpenészes sajt, camemberek, vaj, margarin, élesztő, csoki, kapribogyó, igazi görög
narancslé, tej, szilvalé, borok….

Magában a hűtőben rejlik némi tátrai sajt, camember, sok-sok joghurt,
gyerekeknek túrókrémszerűség, koktélparadicsom, egy fél adag
tökfőzelék, sütni való kolbász, lovecky kolbász, sajttal töltött
kolbászkák, sajtkrém, felvágottak, rengeteg mustár, torma, tojás,
füstölt makréla, szlovák smetana (több verzió), kaviár, bacon….

A gyártók felsorolásától eltekintenék, mert igen sokfelé vásárolunk, igen sokfélét, de a szlovák termékek nagy része a párkányi Lidlből jött, a hétközi Aldiban tett kirándulásunk eredménye sok finom sajt és tejtermék, de néha kényszerűségből a helyi Cbaban is vásárolok, de megfordul olyasmi is a hűtőben, ami a piacról került haza.

Gourmandula!

Köszi az ötletet! :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Irány a part!

 
Végre! Lejutottunk. Nem volt egyszerű…ez a cipészes dolog arra is
áll, hogy aki közel lakik a Rómaihoz, az talán még ritkábban jut le a
partra. De most tervezetten mentünk. Hekkelni vágytunk, meg a Nőkkel
vízre szállni. Hekkesből mindig ugyanannál kötünk ki (ha csak nem a
BPM-es bagázzsal eszünk, mert akkor irány az Evezős), egy szimpatikus
kis bodegánál a sor vége felé.
 

Mi nők helyet foglalunk, a férfi vadászatra indul. Nézzük a
bicikliseket, a korzózás közben bőrrákra gyúró izompacsirtákat és
nőiket, a békés hétvégi családokat, a Dunában elázott kutyákat és kellő
mértékben csapzott gazdáikat. Miközben nézzük a sokszínű tömeget,
megérkezik a vadász, hegyezi füleit, hogy a bodega rejtekéből mikor
hangzik fel az ő neve, néhány kisült hekk említése mellett.
Aztán rikkan a családnév, fő ugrik.
 

Ebédre egy közepes, de ikrában gazdag halászlevet eszünk,
feledhetetlenül finom hekket, kicsit már szikkadt kenyérrel, finoman
fűszeres sültkrumplival és többféle savanyúval.
 
 
Zsófia nemes
egyszerűséggel maga elé teszi a krumplit, Anna a csalamádés tálat
kommenizálja el. Részemről a hekket boncolom és hol "hús" felkiáltással
adom a Zsófinak, hol pedig "hal" címszóval Anna szája felé lavírozom a
filét, a műanyag villa hegyén.
 

Ebéd után elsétálunk a Nánásira, a Cziniel cukrászdába fagyizni, majd
felülünk egy BKV-s hajóra és közel két órát hajókázunk. Nők élvezik, mi
is, nosztalgiázgatunk, mesélünk a Nőknek, meglepve lessük, hogy
mennyire más ez a város, ha az ember a vízről nézi.
 

Kellemes napunk van.

(Iránynak: 2 nagy hekk, 1 halászlé, kenyér, krumpli, savanyú és 4 víz:
cca. 5500 forint)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS