MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Régóta vágytunk rá. 

Aztán tegnap, ahogy a finoman nyitott erkélyajtón át beszállingóztak a tavasz első hangjai és a napfény melengette a Nőket, akik a szőnyegen épp egy nagy, közös mandalaszerű csodán dolgoztak, szóval a tegnapi reménykeltően jó időben úgy döntöttem, hogy itt a tökéletes pillanat. Egy őrülten jó krumplizásra.

Zsófi, aki szerint a gyors éttermek rosejbni viszi a prímet nem érezte át, de Anna rákapott az olvadó vajjal, snidlinges tejföllel megkoronázott krumplira.

Héjában sült krumpli

8 nagyobb krumpli

30-50 dkg tengeri só

kevéske olivaolaj

Egy közepes tepsiben a sóból ágyat vetek. A krumplikat alaposan megmosom, belefektetem a tálba. A felületét megkenem olivaolajjal, majd a 200 fokos sütőbe dugom. Úgy 40-50 perc után megforgatom, a felülre kerülő részeket kenem és újra visszadugom a sütőbe, közel egy órára.

Amíg várom, hogy kész legyen a krumplim, addig kikeverem a tejfölt egy kis sóval, snidlinggel és megkeresem a belga sós vajamat is a hűtőben.

Nagyon jó esténk volt. Anna végülis itthon maradt, így zökkenőmentesen leszállítottam a tortát. De azt hiszem nem fogok belőle rendszert csinálni.

Egy röpke montázs:

Gasztronómiai szempontból az est nem volt kiemelkedő, bár az Európa által fémjelzett torták hozták a nívót és a pogácsa is finom volt.

De a lényeg, hogy jó volt a társaság, remek a hangulat és apa nagyon boldogan és tisztes mennyiségű szajréval tért haza.

Elkészültem a két tortával. Nem őrültem meg teljesen, de Zsófi váltotta a nővérét, így most ő dögrov, de nem szeretném, ha minden jóból kimaradna (a papájával egyetemben). Így készült egy hatalmas és egy mini torta.

A hatalmasnál a fél adagból kiszabott tölteléket emeltem meg, így most ugyanannyi beltartalommal bír, mint az alaptorta. A kicsit meg fél/fél adagból csináltam, így az is igen tartalmasra sikeredett. Muscovado cukorral készítettem a szirupot. Határozottan jót tett neki.

Már csak az a kérdés, hogy hogyan fogok mindezzel, plusz egy gyerekkel keresztül békávézni a városon. Még szerencse, hogy olyan vagyok, mint Kova úr a mesében, szeretem a kihívásokat.

Ezen a héten kissé ritkásan leszek. Apa, alias Cipa (az apuci után szabadon) 80 éves lesz. Még leírni is furcsa. Az apám. 80.

Igazi lányos apa. Én meg igazi apás lány…voltam. Aztán jött az Élet, jöttek a férfiak. Ő duzzogott, mi meg anyával egymásra hangolódtunk. Azóta kissé visszahúzódóbban nézi az életemet, figyeli a Nőket és ritka alkalmakkor – amikor anyának nem sikerül rekordsebességgel felkapni a telefont, – akkor kicsit elbeszélgetünk a dolgokról. Ahogy mennek. Könyvekről, gondolatokról, ötletekről, a cserebogarak halhatatlanságáról.

Szóval a nagy készülődés jegyében egy hete a múltban élek. Rég elfeledett emlékek kavarognak bennem, gyerekkori érzések…furcsa.

Pénteken testületi ünneplést csapunk. Jönnek apa régi tanítványai, a szűk család, az a kevés barát, aki nem festő. 

Mi meg sütünk. Anya még nem osztotta meg a terveit, de én biztos, hogy puncstortával készülök. Annak tavaly is hatalmas sikere volt. 

Az egyszervolt gyerek, alig 76 év távlatából:

Apám aforizmái.