MIRELLE Atelier

Mostanában ritkábban sütök kenyeret. Mint írtam már, a családfő meg kíván szabadulni néhány feleslegesnek ítélt kilójától, így jobbnak láttam, ha a friss kelt tészta csáberejét kiiktatom az életünkből.

Persze vannak kivételek, hiszen egy-egy pogácsa, a Nőknek készített diós csavart kalács azért becsúszik a kenyérileg igen sivár hétköznapjainkba, de az az igazság, hogy én már a húsvéti kalácsra fenem a fogam.

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel, idén is Vavik Viki kalácsa lesz az ünnepi asztalunkon, de nem hatos fonattal, mint az előző évben, hanem inkább ötbe fonva. Ez a fonás sokkal egyszerűbb és az eredmény valami káprázatosan formagazdag péksütemény.

Ha kellően felcsigáztam már mindenkit, akkor jöjjenek a húsvétra szánt kenyerek és kalácsok, az Nlc-n.

Ma grilleztünk először.

Egy nagyon kellemes délelőtti rádióbeszélgetés után, hazafelé szereztem egy kevés salátának valót, aztán beizzítottam a parazsat és a két napja pácolódó húst gyorsan megsütöttem. Amíg sült a hús, addig összekevertem egy kis salátát, megkínáltam egy kevés pecorino sajttal, balzsamecettel, olivával.

Készülünk. A nap minden szakában felhangzik a kérdés: Mennyit kell még aludni húsvétig?

Mi meg fejszámolunk, gyors ütemben megadjuk a választ a közben már huszadszor, kórusban felcsendülő kérdésre.

Már az elmúlt két évben is készültünk a Húsvétra, de idén – az ohodának köszönhetően – már nagyon tudatosan várják az eseményeket. S készülnek is rá, a maguk módján. Tegnap kézműves délután volt az ohodában. A hiperkreatív Zsuzsinéni vezényletével sok gyönyörű papírtányérkoszorú, polifoam csirke, ezer színben pompázó gipsz tojás és rengeteg színes képeslap született. A gyerekek tökéletes odaadással dolgoztak, a szülők meg – kissé feszengve ugyan – próbáltak szintén belesüppedni ebbe a gyermeki létbe.

Én is, egy kisszéken kucorogva, sablonnal rajzolgatott papírvirágokat vágtam, könyékig ragasztósan próbáltam csirkeszemeket a helyükre illeszteni és be kell, hogy valljam jó esett (ok, a szék rém kényelmetlen volt).

A következő napokban még be kell szereznem, hogy mit is tojjon az a nyuszi, aki gigi jóvoltából lesz majd a vendégünk. A csokik már a pincében várják a fellépésüket, de valami játékra még vágynak a Nők.

Hogy honnan rendelem, azt tudom, de hogy mit, az még igencsak kérdéses….