Évzárás,várás

Az elmúlt években szilveszter tájékán a blogon  hosszas számvetést készítettem, visszanéztem, összegeztem. Most inkább előre nézek, a kezemmel árnyékot vetve a szemem fölé, hogy lássam merre is van az a bizonyos horizont. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a következő esztendő és remélem, hogy több jót tartogat számunkra, mint amennyi bosszúságot.

Anna rajzával minden kedves barátomnak, ismerősömnek és blogra tévedő kedves olvasómnak újdonságokban gazdag, sikeres és természetesen gasztronómiai élményekben bővelkedő évet kívánok .

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Évzárásként

Néhány héttel ezelőtt anyám rászánta magát apám egykori íróasztalának a rendbetételére. A nagy pakolás közben megelevenedett a múlt. Különféle fotókon, feljegyzéseken át előtüremkedett  az Ág utcai életünk. Egyik elemét – a benne fellelhető cseppnyi trágárság ellenére – a gasztronómiai és egyéb kötődések okán elétek tárom, kis visszanézéssel és nosztalgikus félmosollyal zárván ezt az évet.

A vándorfestő találkozása az águtcai szegényemberrel

Akármerre jártam

Szerte e világban

Ferromentumokban

Puha pihe ágyban

Hej de megszenvettem

Sok bezárt kilincsen

Wesselyéknél még

Dobostorta sincsen

 

Kiszáradt mocsárban

Kiaszott a nyelvem

Hiába kiálték

Tizenhárom nyelven

Két elkoszlott Stolverk

Az volt minden kincsem

Wesselyéknél még

Dobostorta sincsen

 

A királyi várnál

Nőtt meg csalódásom

Gyémántom aranyom

Ahogy előásom

Kínálom tukmálom

Világvándor kincsem

Wesselyéknél még

Dobostorta sincsen

 

Néhány táblaképem

Vágtam végül passzra

Rétegelt lemezre

Gyöngyvásznat ragasztva:

Kappan, fácán, kakas

Tűzdelt őzgerincen

Wesselyéknél még

Dobostorta sincsen

 

Ajánlás

 

De ha sütnének is

Legjobb ha kidobják

Ki a lóf@sz rágja

Meg a kemény dobját?

 

(Neogrády Antal, 2003. április)

 

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ünnepközi leves

Az ünnepek egyik csodája, hogy egy idő után elmúlnak. A ducira aludt képünk és a beiglivel agyonterhelt gyomrunk ilyenkor végre újra régi önmaga lehet, a 10 órányi alvás helyett már megint csak hatra jut időnk és a sok édesség helyét felváltják az évszaknak megfelelő, laktató gyors ételek.

A téli ünnepközi időszak egyik sztárja nálunk idén ez a Jamie inspirálta zöldséges leves.

Sonkás raguleves

50 dkg füstölt nyers sonka

50 dkg fagyasztott zöldborsó

3 nagyobb répa

1/2 fej közepes zeller

1 fej vöröshagyma

1 tk szárított rozmaring

1/2 citrom héja

1,5 dl tejföl

frissen őrölt fekete bors

Gombóc:

10 dkg olvasztott vaj

csipetnyi só

kevés szerecsendió

1 tojás

annyi liszt, amennyit felvesz

A hagymát apróra vágom, majd kevés vajon megdinsztelem. Eközben felkockázom a sonkát, vastagabb karikákra vágom a répát és szintén kockázom a zellert. A hagymára dobom mindegyiket és vízzel felöntve főzöm, amíg a zöldségek és a hús meg nem puhul. Amíg készül a zöldség, addig megolvasztom a vajat, hozzáadom a tojást, sózom, fűszerezem és finomliszt hozzáadásával gyúrható tésztát készítek belőle. Ha puha már minden, akkor a leveshez adom a zöldborsót, a rozmaringot, a fél citrom héját és a tésztából készített gombóckákat és addig főzöm, amíg a borsó megpuhul. Borsozom, szükség szerint sózom és a tejföllel behabarom.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Rossz szokás

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha főzős műsort nézek, még véletlenül se készítek elő papírt és ceruzát. Pedig tuti, hogy a műsor alatt (főleg, ha jó) beugrik valami, hallok egy-egy remek fortélyt, tippet, jó esetben egy egész receptbe sikerül beleszeretnem. Ilyenkor azonban elkerülhetetlenül jön a vitustánc. Gyors ütemben memorizálni az addig elhangzott hozzávalókat és az elkészítés eddigi lépéseit, figyelemmel kísérni a további akciót, közben a gyereket ceruza, toll keresésére ösztönözni, valamint papírt szerezni a recept lekörmöléséhez. Innen eredeztethető, hogy a receptes füzetem hátuljában igen sok borítékra, zsebkendőre felvésett receptúra várja a beírással történő megváltást.

A mostani recept Anna egyik itthoni gyakorlófüzetében landolt, de megérte, mert osztatlan sikert aratott szenteste.

Borban sült lilahagyma

5 közepes lilahagyma

2 ek olíva olaj

2 dl vörösbor (részemről most kékfrankos)

4 tk cukor

csipetnyi só

frissen őrölt fekete bors

2-3 babérlevél

Egy közepes tepsit olíva olajjal vékonyan meglocsolok. A hagymákat megpucolom, majd félbe vágom és az olajos tepsire helyezem.  2 kanálnyi cukorral megszórom, sózom, borsozom és melléfektetek 2-3 babérlevelet is. Egy kis vízzel és borral felöntöm (Isten ments, hogy ellepje, csak egy ujjnyi kell alá), majd lefóliázva a sütőbe teszem. 200 fokon sütöm egy fél órát, majd a fóliát lehajtom és a hagymákat megforgatom, cukrozom, ha kell sózom, borsozom és kis borral pótlom a levét. Ezután a fóliát visszahajtom és még egy fél órát sütöm. Nagyságrendileg ennyi idő alatt puhára párolódik. Ezután már csak a levével együtt tálra kell tenni és hús mellé kínálni. A kacsa mellett tökéletes partner volt, de szerintem más hússal is jó harmóniákra képes.

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS