Rossz szokás

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha főzős műsort nézek, még véletlenül se készítek elő papírt és ceruzát. Pedig tuti, hogy a műsor alatt (főleg, ha jó) beugrik valami, hallok egy-egy remek fortélyt, tippet, jó esetben egy egész receptbe sikerül beleszeretnem. Ilyenkor azonban elkerülhetetlenül jön a vitustánc. Gyors ütemben memorizálni az addig elhangzott hozzávalókat és az elkészítés eddigi lépéseit, figyelemmel kísérni a további akciót, közben a gyereket ceruza, toll keresésére ösztönözni, valamint papírt szerezni a recept lekörmöléséhez. Innen eredeztethető, hogy a receptes füzetem hátuljában igen sok borítékra, zsebkendőre felvésett receptúra várja a beírással történő megváltást.

A mostani recept Anna egyik itthoni gyakorlófüzetében landolt, de megérte, mert osztatlan sikert aratott szenteste.

Borban sült lilahagyma

5 közepes lilahagyma

2 ek olíva olaj

2 dl vörösbor (részemről most kékfrankos)

4 tk cukor

csipetnyi só

frissen őrölt fekete bors

2-3 babérlevél

Egy közepes tepsit olíva olajjal vékonyan meglocsolok. A hagymákat megpucolom, majd félbe vágom és az olajos tepsire helyezem.  2 kanálnyi cukorral megszórom, sózom, borsozom és melléfektetek 2-3 babérlevelet is. Egy kis vízzel és borral felöntöm (Isten ments, hogy ellepje, csak egy ujjnyi kell alá), majd lefóliázva a sütőbe teszem. 200 fokon sütöm egy fél órát, majd a fóliát lehajtom és a hagymákat megforgatom, cukrozom, ha kell sózom, borsozom és kis borral pótlom a levét. Ezután a fóliát visszahajtom és még egy fél órát sütöm. Nagyságrendileg ennyi idő alatt puhára párolódik. Ezután már csak a levével együtt tálra kell tenni és hús mellé kínálni. A kacsa mellett tökéletes partner volt, de szerintem más hússal is jó harmóniákra képes.