MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Ez is elérkezett. Vén fejjel a Soundra indultam, igaz nem az én zenei ízlésemet tükrözte ez a döntés, hanem Annáét.

Mióta jobban kezelik a telefonos appokat, mint én, megtanultam, hogy nem szégyen kérdezni, tanulni vagy egyszerűen csak – a tizensokéves gyakorlatot sutba dobva – az ő ízlésükből átvenni ezt-azt, vagy legalábbis jobban tolerálni, mint néhány generációval ezelőtt vagy néhány évvel korábban.

A Nők ha nem is tekintenek nagy koncertes múltra, de a Sziget adta – szerintem felszabadító és nagyon is szerethető – eufóriát már megtapasztalták néhány éve és innentől kezdve Anna számára nem volt kérdéses, hogy ha a Sziget ilyen jó, akkor a Soundon is boldog lesz.

Nem is tévedett. A nemzetközi fesztiválszezonnak és a Láncszívók erős betáblázottságának hála késő este kezdődött a koncert, de mi már kora délután Zamárdiban voltunk és a parti sétányon csatangoltunk, fotózkodtunk, beszélgettünk, ismerősökkel találkozunk, majd egy idő után ennivaló után néztünk. Amint azt már a Szigeten megszoktunk, az a Soundon is adott volt, a jól szervezett étkeztetés, azaz könnyen – már a papírszalagos napi jeggyel is – paypass-szal fizettem, nem volt para, hogy mikor és hol tűnik vagy tűnhet el a költőpénzünk.

Eseményváró boldog semmittevés, remek panorámával és fátyolfelhős éggel

Annával végignéztük a kínálatot, majd az Aldi grillteraszán verünk tábort, ahol különféle szendvicseket kínáltak. Egy-egy csirkemell filével gazdagon megpakolt tortilla-t választottunk, ami jó döntés volt, hatalmas adagot kaptunk, utána már csak italra vágytunk, meg én egy kis palacsintára, de azt sehol nem leltem.

A nagy fürdőzésben a flamingók is megfáradtak és az Aldis szendvicsekkel nyerték vissza az erejüket.

Egyébként ez volt az egyetlen fájó pont, a desszertkínálat, amit én tuti felturbóznék, a végén már tiramisukról és gyümölcsrizsekről ábrándoztam egy latte macchiato mellett, miközben a e.on életmentő standján világító tetoválásokra tettünk szert, na meg némi plusz szuflára a telefonunkba.

Az e.on klimatizált helyiségében remekül lehetett telefont tölteni és sokféle lemosható világító tetkó közül választhattunk.

Aztán lassan alkonyba fordult a Tihanyi-félsziget és én – engedve a lány határozott kérésének – a második sorban tábort vertem, hogy az élmény még teljesebb legyen, majd egyszemélyes anyai őrző-védő szolgálatként és a tömeg egyetlen nem pogozó tagjaként végignéztem az egyébként profi műsort.

Anna most boldog, én reggelre visszanyertem a hallásomat és ez egészen augusztus 13-ig így is marad. 😀

A modern, rohanó életünk lapra szerelt megoldásai nem feltétlen kell, hogy rosszat jelentsenek. Nekem nagyjából ez csapódott le a héten, miközben a Pavillon de Paris árnyas kertjében – cseppet sem rohanva – hallgattam a tangóharmónián szóló chansonokat és végigkóstoltam a Pannontej kínálatában most megjelenő francia sajtokat.

A Bordeaux mellett készített Ile de France termékek egy része ugyanis mostantól Magyarországon is elérhető. A francia életérzést hozó, visszazárható csomagolásban található, lézervágott (bezony) sajtokban van kurázsi, teljes mértékben megkülönböztethetők egymástól, eltérő karakterük szerint sokféle módon felhasználhatók, nem csak szendvicsekbe.

Az Ile de France márka vállaltan nagyköveti szerepet tölt be, nem véletlen a márkához választott logó és a logó mögött rejtező történet sem, hiszen a harmincas években egy óceánjáró luxushajó, az Ile de France fedélzetén lévő jégszekrényekben jutottak át az első camemberek és briek Le Havre kikötőjéből az Újvilágba.

A hajóról tudni kell, hogy 1926-ban bocsátották vízre és korának egyik leggyorsabb hajója volt. A francia-amerikai utat hat nap alatt tette meg. Nem csak békében szolgált, a háború kitörése előtt az európai menekültek jutottak el vele Amerikába, a háború alatt csapatszállító hajó volt, majd a kiérdemesült hajót – a bontóba kerülés előtt – még Az utolsó utazás című filmben szerepeltették, majd 1959-ben fejezte be pályafutását. Az art deco stílusú hajó azonban – mint a francia luxus megtestesítője – tovább élt és él, így lett a sajtmárka jelképe is.

Az Ile de France fedélzetén érkező sajtokat hidegen és melegen is fogyaszthatjuk, a szeletre vágott kiszerelés valóban megkönnyíti a dolgunkat, a sajt mehet a sima szendvicsre, a melegszendvicsre, betakarhatjuk vele a Croque monsieurt, de tehetjük az épp sütőbe tolandó quiche tetejére is.

Ha pedig csak magában szeretnénk enni, akkor vágjuk a szeleteket hosszú csíkokra és tekerjük fel, így is remek, de tapasztalatom szerint az élmény tovább fokozható egy kevés pirított mandulával, aszalt sárgabarackkal, friss dióval vagy egy pohár borral, esetleg a felsoroltak tetszőleges arányú keverékével.

Anya mindig azt mondja, hogy a kor haladtának biztos jele az, hogy ami tegnap még boldoggá tett, azt már ma kevésnek érzem. Ez azért – valljuk be – elég sarkos megfogalmazása az ízlés finomodásának és annak, hogy idővel a minőség egyre nagyobb hangsúlyt kap az életünkben, de tény és való, hogy a kávéhoz nekem a letisztult külső jegyek is kellenek, a beltartalom mellett ebben egyre igényesebb leszek.

Éppen ezért is örülök neki annyira, a Nespresso harmonikus kapszulái anyagukban és színükben is visszaköszönnek egy-egy újrahasznosított termékben. A cég ugyanis elkötelezett híve az újrahasznosításnak, 2012 óta gyűjtik vissza a kapszulákat, 2017 óta nem csak az üzletekben adhatjuk le, hanem a futároknak is a kezébe nyomhatjuk a használt kávékapszulákat. Jelenleg 98%-nyi kapszulát tudnának visszagyűjteni a felhasználóktól, azaz ha mindenki venné a fáradtságot és a háztartási valamint horeca/irodai szektor is szelektíven gyűjtené a kapszulákat, akkor még több újrahasznosított termék születhetne az alumínium kapszulákból és még több komposzt a kávézaccból.

Amit jó látni, hogy amíg az újrahasznosítási törekvése a cégnek globális, addig ennek megvalósítása részben lokális, ugyanis nálunk, helyben dolgozzák fel az elhasznált kapszulákat és idén egy magyar – igaz, nemzetközi hírnévnek örvendő – céggel kooperálva született új csoda, kvázi a szemétből.

A Tipton Eyewear nem ma kezdte a pályafutását, a főleg bakelit lemezekből készített szemüvegkereteiről híres cég most már 16 mm-es filmből szintén készít kereteket (többek között Banderasnak) és az együttműködés keretein belül elhasznált kávékapszulákból is. A Lenny Kravitz és Elton John által is kedvelt kézműves szemüvegeket gyártó csapat egyedi kereteket tervezett a Nespresso számára és a cég négy kedvelt kapszulájának színében készítette el. A Kazaar, Dharkan, Roma és Livanto kapszula színeiben pompázó keretek napszemüvegnek és hagyományos szemüvegnek is hordhatók. Jelenleg nem kapni őket a Tipton márkaboltjában, de ahogy a tavalyi bemutató termékét, a Victorinox bicskát már több színben is beszerezhetjük, úgy azt gondolom, ami késik, nem múlik.

Az az igazság, hogy mindenhez értünk. A tízmillió szakértő szinte minden figyelemmel kísér és lelkesen védi-osztja azokat az igazságokat, féligazságokat vagy légből kapott álinformációkat, amit a fodrásznál, a kávézóban vagy épp az interneten szerzett. Ennek a harcnak a legnagyobb teret és állandó utánpótlást ad a táplálkozás, ahol naponta derül ki – egy-egy már kardélre hányt – alapanyagról, hogy mégsem káros, naponta születnek új rákmegelőző kedvencek, folyamatosan újabb és újabb életmódváltásokba bújtatott fogyókúrák ütik fel a fejüket. Bizony, ez az a terület, ahol a legnagyobb a káosz és ez az – a focival és számos már klasszikus szakértői területtel ellentétben – ahonnan nem távozhatunk feltartott kézzel, mert bizony a táplálkozás a mi életünkről szól, szó szerint a mi bőrünkre megy.

Éppen ezért forgattam egyre nagyobb és nagyobb elégedettséggel a Libri által megjelentetett Mindent a táplálkozásról kötetet, mert komplexitása, közérthetősége valóban sok mindenre rávilágít, megvéd a szélsőségektől, támpontot ad ebben az örök és ádáz vitában, segít feltenni a helyes kérdéseket és sokat gondosan meg is válaszol.

A közérthetően megírt, de nem lebutított könyv a táplálkozás egészét veszi górcső alá. A folyamatokat, az anyagokat, a mechanizmusokat mind-mind kitárgyalja. Megtaláljuk benne, hogy miért fontos a vízfogyasztás, hogy hogyan süssük a húst, hogy hogyan készül a sajt, mint jelent a glutén, mi is az a gluténérzékenység, hogyan alakul ki az anorexia vagy, hogy mennyivel egészségesebb a sült krumpli, mint a hagyományos chips. A tápanyagtartalom, a vitaminok, a zsírok mibenléte, felhasználása részletes és bölcs megközelítésben válik elvont fogalomból valódi ismeretté.

A kevéssé rózsaszín valóság is terítékre kerül, a mérhetetlen pazarlás, a túl nagy mennyiségű adalékanyag bevitele, a tömegtermeléssel és tömegfogyasztással járó globális problémákat is – finoman ugyan, de – feszegeti a könyv.

A lapokon megjelenő információk jól befogadhatók, a fő sodor mellett található kiegészítő, afféle keretes tartalmak szintén izgalmasak, segítenek még inkább kontextusba helyezni a tárgyalt témát, témakört.

A Mindent a táplálkozásról nem csak a felnőtt olvasók számára izgalmas, hanem kamaszkortól a gyerekeink kezébe is nyugodtan adható, hiszen a tudatos ember nevelésének fontos része, hogy honnan, mit és hogyan szerez be az asztalára. Nem csak egyszeri olvasásra javasolt, érdemes időről-időre átlapozni.