MIRELLE Atelier

Családilag nagyon kedveljük a Honort. Több ilyen márkájú telefon található háztartásunkban, viszont eddig más terméküket még nem igen volt lehetőségünk kipróbálni. Most azonban, a franciaországi nyaralásunkra magunkkal vittünk egy Honor Watch Magic okosórát, hogy teszteljük, mit tud.

Hamar kiderült, hogy az óra tökéletes a pihenős és a kirándulós napokon, mivel nagyon sok módon monitorozza a viselőjét, nem csak szimplán figyeli az ember mozgását, alvását, egészségét. Nálunk a sportok legkedveltebb formája a séta, mindig nagyon szeretjük figyelni azt, hogy épp hol járunk lépésszámilag. Mind nekem, mind anyának a minimum érték a 20000 lépés, amit általában sikerül jóval felülmúlni, de van, hogy lustább napra ébredünk, az óra mindkét esetben hasznos: egyrészt öröm, ha teljesítjük a távot, másrészt jó hajtóerő, ha még a kívánt értéken belül vagyunk.
Igencsak hasznosnak találtam, hogy nem kellett nézegetni, hogy hol tartunk az előre belőtt célunkhoz képest, hiszen ha elértük a beállított értéket, akkor az óra magától jelezett. A sétákat néhány napra azonban fel kellett függesztenünk, az Európát elárasztó hőség forrpontjában nyaralva, a napközbeni laza 45 fokban nem lehetett igazán túrázgatni, úgyhogy több napot is a medencénk hűs vízében töltöttünk. Itt is kihasználtuk az órát, hiszen vízálló és a leúszott távokat is igencsak jól méri.

Az úszás részét leginkább anya használta ki. Szerette figyelni részidejét és távjait. Amíg anya úszott, én az árnyéban pihentem. Ebben a melegben átálltunk a sziesztára, ebben az eszköz ugyancsak egyetértett velünk. Figyelte, hogyan alszunk, majd gondosan kielemezte az eredményeket, amiket a Huawei health appban tudtunk részletesebben megtekinteni.

Az app ezekhez a részletekhez elengedhetetlen, hiszen az óra maga csak annyit jelez, hogy mennyi ideig aludtál, de az alkalmazásban olyan részletes visszajelzést kap az ember, hogy rögtön érti, hogy miért nem az óra írja ki mindezt. Persze a semmitmondó számok mellett – mintegy jó vérképen – azt is jelezi az app, hogy mik a normális értékek, így mindenki tud mihez viszonyítani, hogy mennyivel van normális értékek felett vagy alatt, és az app még tippeket is ad a jobb, minőségibb, a normákhoz közelebb eső értékeket produkáló alváshoz.

További egészséghez köthető funkció is található még az órában, mint a vérnyomásmérés. Egész nap mér és rögzíti az adatokat, ezt már – az alvással ellentétben – az órán is figyelhetjük. Ha vérnyomásunk esetleg túl alacsony vagy épp magas az általunk megjelölt értékekhez képest, akkor az óra egy rezgéssel hívja fel figyelmünket rá. Én mondjuk a rezgéseknél már nem mindig néztem rá a kijelzőre, hiszen ugyanúgy rezzen, mint mikor üzenetem érkezik. Ezt a telefonokban megoldották, hogy egy-két appnál máshogy rezzenjen, ennek hála tudom, hogy mikor érdemes rápillantanom, ezt egy kicsit hiányoltam ebből az okoseszközből.

Szerencsére a csodálatos – Honortól nem megszokott – amoled kijelző, amit szinte bármilyen fényviszonyban jól látni sok mindenért kárpótolt. Egy ilyen eszköznél nagyon fontos, hogy a képernyőt rendesen lássuk, hiszen akkor nem sok értelme van felvennünk, ha nem tudjuk leolvasni az időt, a lépésszámot, és nem látjuk értesítéseket.

Mivel egy kiegészítőről beszélünk, ezért – a beltartalom, a tudás és a felhalmozott minőségi anyagok mellett – rendkívül fontos a megjelenés. Szerintem ezt a Honor nagyon eltalálta, az óra egyszerre sportos, és ahogy azt a márkától megszokhattuk, igencsak elegáns. Persze nem csak az óra hardware-ének dizájnja figyelemre méltó. Számlapjának stílusát könnyen állíthatjuk, csak hosszan kell tartani ujjunkat a kijelzőn, és máris megjelennek a lehetőségeink. Az eszközt kifejezetten egyszerű kezelni, és ritkán kell tölteni, 178 mAh-es akkumulátorának hála. Mivel az órát a rendszeralkalmazásként futó health app-pal csatlakoztathatjuk a meglévő készülékhez, így az órához párosított okostelefon típusa nem is számít igazán.

Persze telefon és telefon között vannak különbségek, avagy lehetnek az app és az óra funkcióinak használatában eltérések: az én Honor 9 okostelefonomon egyetlen funkciót kivéve – a stressz szint mérésén kívül – az összes működött. Mivel nem vagyok egy stresszes típus, így ez annyira nem is izgatott, azt viszont megállapíthatom, hogy ebben a 3 hétben egy teljesen pozitív képet kaptam az óráról.

A Marvel-láz kicsit későn, közel negyven évesen kapott el. Ok, nem vetettem lángot, de amikor kiderült, hogy a kedvenc angol – bocs, skót – színészem egy Marvel sorozat főgonosza lesz, akkor nem volt mit tenni, bele kellett merülni a Marvel univerziumba.

Ami nem ment nehezen. Mindig is szerettem a fantasy-t és a sci-fi-t, így viszonylag könnyen siklottam el olyan dolgokon, amit nálam racionálisabb elmék fennakadnak. A sorozat pedig telitalálat volt, imádtam minden egyes epizódját, és nem csak sok órányi tökéletes Tennant-élménnyel ajándékozott meg, hanem feloldotta bennem az ellenállást az amerikai szuperhősös filmekkel szemben.

Anna rögvest rá is repült a változásra, már lett partnere, akit el lehetett rángatni a moziba, ahogy az újabb és újabb filmek megjelentek, s a vége felé már olyan, egészen szürreális párbeszédeket folytattunk, mint Sheldon és a többiek az Agymenőkben.

A Marvel univerzum elképesztően kiterjedt, olyan kiskapukkal, átjárókkal, féreglyukakkal tarkítva, aminek az átlátásához nem két-három évnyi koca Marvel-film nézés szükséges, hanem egy fél élet.

A Marvel atyja Stan Lee 1941-től dolgozott a karakterein és a cselekményeken, nem csoda, ha egyik napról a másikra nem tud az ember ebben a gigászi világban mindent átlátni. Nekem már a Bosszúállók kapcsán is akadtak nehézségeim, és vitáim, a mai napig nem értem, hogy Loki és Dr. Strange miért nem számít annak, ha szerepeltek – ok, az egyik kevéssé aktívan – a Végjátékban.

Arra is rájöttem a filmek során, hogy Lee karaktereit ugyanaz teszi vonzóvá, ami anno az olümposzi isteneket. Esendők, emberek, nem rommá vikszolt szobrok, hanem hibázó, sőt olykor hibát hibára halmozó lények, akik rendelkeznek valamilyen szuper képességgel, de ettől még nem válnak makulátlanná.

A most megjelent Marvel lexikon nagy segítség lehet az olyankor számára, mint én, akik kicsit konyítanak a Stan Lee alkotta karakterekhez, de valójában már egy kisebb mérvű fanatikus is csalónak nyilvánítaná, de azok számára is élvezetes olvasmány, akik kenik-vágják az összes szuperhőst, hiszen számtalan apró nüanszról lebbenti fel a fátylat, amelyet még a fekete öves rajongók sem biztos, hogy betéve tudnak.

A könyv nem csak nevében lexikon, méretében és kivitelében is komolyabb egy sima képregénynél, igazán megérdemli, hogy kezdő és haladó rajongók polcán helyt kapjon.

Furcsa dolog ez a fesztiválozás. Anno a saját örömömre vágtam bele, és most a Nők örömére és a saját szórakozásomra folytatom.

A tavalyi sikeres Sound debütálás után a héten Anna már rutinosan aludta át a kiszemelt nap délutánját. Zsófit se kellett kétszer felszólítani egy kis ebéd utáni pihenésre, így – ahogy a Hungária körút tempóját felvettük az M7-esen – már mindegyikünk kipihenten várta az esti koncertet.

A Láncszívók, azaz a The Chainsmokers már szinte hazajárnak a fesztiválra. Drew a koncert alatt meg is jegyezte, hogy a jelek szerint ők már minden évben jönni fognak. Az EDM-pop-ot játszó DJ páros évek óta nagy kedvenc mifelénk, Anna erősen rákapott néhány éve, majd finoman megfertőzte vele a húgát, sőt még nekem is akad olyan szám, ami kifejezetten a kedvencemmé vált.

Az együttes nagy otthonosságérzete nem csak a Sziget és Sound fellépésekben, hanem abban is megnyilvánul, hogy tavaly és idén – Bombera Krisztinával közös – kampányokat hoztak létre. A tavalyi – az első európai jótékonysági akciójuk – a read it, a nehezen olvasó, szövegértésben nem jeleskedő, kvázi funkcionális analfabétáknak tekinthető gyerekek számára létrehozott, United Way Magyarország alapítvány értő olvasást elősegítő programját támogatta.  Idén újabb kampánnyal jelentkeztek, pontosabban a #nincsmasikbolygonk környezetvédelmi kampány mellé álltak.

Bombera Krisztina és Anna a tavalyi és az idei kampány pólóiban.

A Sound most is hozta a formáját, látványos, eső után Balaton part és szépséges naplemente volt a jutalmunk, miközben körbejártuk a standokat, belehallgattunk a napközbeni előadók koncertjeibe, megvacsoráztunk az Aldinál, majd beálltunk a tömegbe.

Annával tavaly a második sorból néztük végig a koncertet, s ezen idén sem terveztünk változtatni, Zsófi azonban ránk kontrázott, első sorban állva hallgatta, nézte végig az idén is látványosra sikeredett műsort. Anna végig lelkesen énekelt, én bezsebeltem egy cuki dicséretet az egyik német sráctól, aki egy darabig figyelte Zsófit, próbált vele beszélgetni, majd odafordult hozzám: – Te vagy a mamája? – kérdezte, majd a bőcögésemre válaszul hozzátette: – Nagyon szép!

Bennem a Sound jó nyomot hagyott, pont annyit és úgy vettünk el belőle, vettünk részt benne, ahogy nekünk jó volt. Szerintem ez minden fesztiválra, rendezvényre igaz, hogy a sokszínűségét a magunk javára fordítva pont annyit kapjunk tőle, amennyire nekünk szükségünk van. Mi egy szép balatoni estét, egy kellemes vacsorát és egy profi koncertet kaptunk, meglepő találkozásokkal és baráti pillanatokkal tarkítva.

Az eseménnyel Zamárdi is nyert, az idei évtől – a környezettudatosság jegyében – hagyományteremtő szándékkal faültetés programot hoztak létre a szervezők, mostantól évi 10 fát ültetnek majd el a fellépő magyar és külföldi sztárok. A terv az, hogy a réztáblákkal jelölt fákból évek alatt egy kellemes liget váljék.

Nagyon örültem, hogy a mai sajtótájékoztatóra Zsófi is velem tartott. Bár kiskoruk óta tudatos emberré próbálom nevelni őket, legyen szó az élet bármely területéről, egy kamasz könnyen befolyásolható, így sokszor elbizonytalanodik a kapott értékrendben, és a benne épp kialakulóban lévő sajátjában is.

Ez különösen igaz a táplálkozásra, amelyhez – akár a focihoz – szinte mindenki ért, mégis kevesen szelektálnak megfelelően a médiumokból ránk ömlő információtengerből, és kevesen képesek az életmódjukat önmaguk örömére alakítani. Azaz sokszor inkább béklyóként élik meg az egészséges életmódra való törekvést, amiből csalónapokkal, kis bűnözésekkel tekintgetnek kifele, ahelyett, hogy úgy alakítanák át az étkezéseiket, hogy azok a teljesség érzésével ajándékozzák meg.

A lelki egészség szorosan összefügg a testi egészségünkkel, az életmódváltások, az egészséges életmód utáni vágy esetében is azok a jó döntések, amelyeket kifejezetten mi magunk hozunk meg, de nem egy holnaputánra remél beach body illúzióját üldözve, hanem azért, hogy testileg és lelkileg is egyensúlyba kerüljünk.

Hogyan tudunk jó döntéseket hozni? Hogyan lehet egy életmódváltás valóban több mint egy közepesen drasztikus – akár jojó-effektusba is fulladó – fogyókúra? A kulcsszó a tudatosság és az idő.

1. Tervezzünk előre!

 Az egészséges táplálkozás már az étkezés előtt megkezdődik a tudatos menütervezéssel, bevásárlással. Ezzel elkerülhető az éhesen történő impulzusvásárlás, amikor otthon döbbenünk rá, hogy mennyi felesleges, az életmódunktól elütő alapanyaggal, élelmiszerrel gazdagodtunk.

Ugyancsak jó, ha előre elkészítünk néhány ételt, akár csak fázisaiban is, azaz ledinszteljük a másnapi leveshez a gombát, bepácoljuk a húst, beáztatjuk a csicseriborsót.

Ha még szokatlan az új módszer, amely szerint az étkezésünket tervezzük, akkor jó, ha legalább egy hétre előre gondolkodunk, szigorúan papíron, vagy appban.

Szintén fontos, hogy legyenek jolly joker alapanyagaink, termékeink, amelyeket akkor is elő tudunk húzni, ha épp valamiért nem sikerült felkészülnünk az adott napra. Erre ideális egy jól összeállított smoothie, vagy egy izgalmas ízkombinációjú növényi ital. Azaz tegyünk azért, hogy csak és kizárólag jó kompromisszumokat kelljen kötnünk.

2. Tűzzünk ki reális célokat magunk elé! 

Ha eleve stresszes az életünk, ne tetézzük a bajt azzal, hogy teljesíthetetlen elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, ami további feszültséget szül bennünk. Őszintén gondoljuk át –  írjuk is le magunknak –, hogy mi az, amit reálisan be tudunk tartani ahhoz, hogy egészségesebben éljünk.

Ne akarjuk a lehetetlent, nem kell mindent elsőre és tökéletesen megcsinálni. Az étrendünkön változtassunk apró lépésenként, így biztosan könnyebb lesz hozzászoknunk. Ha szívesen színesítjük a folyadékfogyasztásunkat üdítőkkel, ügyeljünk arra, hogy ezt mértékletesen tegyük, válasszunk belőle kis kiszerelést, és kóstoljuk meg kedvenceink alacsony cukortartalmú, vagy cukormentes verzióit. Nagyon figyeljünk a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztására is – el se hinnénk, hogy hányszor hisszük magunkat éhesnek, amikor a szervezet csak a szomját jelzi. Ne várjuk meg ezt az érzést, mindig időben, azaz gyakran igyunk.

3. Fogalmazzuk meg az elvárásainkat

Nagyon fontos, hogy gondolkozzunk el azon, szeretjük-e az adottságainkat, alapvetően vigyázunk-e magunkra, illetve mit kellene tennünk ahhoz, hogy elégedettek legyünk önmagunkkal. Fogalmazzunk meg reális elvárásokat, ezzel máris egy lépéssel közelebb jutunk célunkhoz.

4. Mindig nézzük meg a címkét! 

Senki sem születik dietetikusnak, de rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, hogy számos témában kiokosítsuk magunkat. Ha csak kis lépések hiányoznak ahhoz, hogy egészségesen étkezzünk, akkor érdemes a rendelkezésre álló segítséget használni. Tipikusan ilyen az élelmiszereken található címke, amelynek értő olvasásával rengeteg buktató elkerülhető. A címkén megnézhetjük a termék összetevőit és más információkat, a címke többek között tartalmazza a tápanyagtartalmat, az egységnyi kalóriatartalmat, illetve ételallergia esetében elengedhetetlen tudni, hogy van-e olyan összetevő a termékben, amelyre allergiásak vagyunk. Ennek értelmezésében segít például az Okoscimke.hu oldal.

5. Tanuljuk meg kezelni a kudarcokat is

Az életmódváltásban is vannak hullámvölgyek. Nem feltétlen azért mert nem akarjuk, vagy nem tudjuk betartani az általunk kitűzött célokat, terveket, vis maior alapon is történhet velünk olyan, hogy egyszerűen nem tudunk a megfelelő minőségben étkezni. Kell egyfajta rugalmasság a helyzettel és magunkkal szemben is, hogy ezeket kezelni tudjuk, hiszen egy alkalomtól nem változnak meg a célkitűzéseink, és az eddig elért eredményeink is a mieink maradnak.