Ha csak egy kicsit szeretnénk kirándulni, kilépni a megszokottból, turistáskodni egy csöppet, akkor gyakran vesszük Szentendre felé az irányt. Kiskoromban rengeteget jártunk ki anyáékkal, igaz az első kerületből tényleg hatalmas kirándulásnak tűnt meghódítani Szentendrét, mióta már Buda északi csücskében lakunk, azóta csak egy gyors elhatározás kell és már meg is érkeztünk.
A csavargásaink alkalmával legtöbbször hódolunk a kedvenc helyeinknek, de örömmel fedezünk fel újakat is. Így találtunk rá a Freeride Street Food Bistro-ra, amely teljes mértékben levett minket a lábunkról.
Zsófi és Dani közös projektje egy szerelemmel, egy jóféle véletlennel és egy pizzás dobozzal indult. Az előző munkahelyükön ismerkedtek össze, Dani a konyháért felelt, Zsófi az üzletmenetért, majd a munkakapcsolat szorosabbá vált és a pár úgy érezte, hogy megérdemelnek egy kis közösen eltöltött időt. Ám a felmondást nem utazgatással teli év, hanem pandémia követte, így a terveik módosulni látszottak. A tétlenség egyiküknek se ment, és amikor megtudták, hogy Szentendre szívében felszabadult egy vendéglátóhely, vettek egy nagy levegőt, felskiccelték – egy pizzás dobozra – az üzleti tervet, és belevágtak.
Így született a Freeride, ez a nagyon érdekes, szerethető hely, amely Dani és Zsófi őszinteségéből és kompromisszumokra csak kis mértékben alkalmas egyenességéből táplálkozik. Egy hely, amely alkalmas a helyi lakók és a visszaszállingózó turisták edukációjára, amely vegák, vegánok és gluténérzékenyek számára is mindig kínál fogásokat, bárhogy is alakuljon a gyakorta változó étlap.
Az étlap, ami lehetne egy bisztró táblás ajánlata, hiszen a séf minden kreativitását kiéli benne, megtalálhatók itt a legfrissebb – szerdán és szombaton a helyi piacról beszerzett – alapanyagok, a törzsvendégek által visszakönyörgött kedvencek, a legújabb, agyafúrt néven nevezett wrapok: egyszóval állandóság csak a kategóriákban van, a tételek mindig frissek, ropogósak, aktuálisak.
Mivel hosszú és bolond napunk volt, így meglehetősen éhesen ültünk asztalhoz. Egy-egy levessel indítottunk, Anna egy hűs, karamellen indított, érett eperszemekből készített, tejjel és francia tejszínnel dúsított, bazsalikomos eperlevessel kezdte, aminek egy kis grillázs adott extra textúrát és édességet. Engem elragadott a hév, a lecsószezonra gyúrva a sült paradicsomból készített, zellerrel ízesített gazdag levest választottam, amit pirított magvak tettek teljessé.
Anna boldog
A Freeride leveskínálata naponta változik, természetesen vannak visszatérő kedvencek, de alapvetően a szezonalitás határozza meg itt is a kínálatot. Dani levesek iránti elköteleződése a Bors-ból datálódik, anno ott volt a leghíresebb budapesti levesbár születésénél, tökéletesen tud laktató, gazdag, izgalmas, főétkezéseket is kenterbe verő leveseket alkotni.
A főfogások alapján a wrapek adják, amelyek természetesen semmilyen rokoni kapcsolatban nincsenek a benzinkutak és szupermarketek kínálatában tetten érhető szomorú, kicsit szottyos, kicsit nyers névrokonaikkal. A Freeride-ban a wrap kitűnő formája a melegszendvicsnek, ahol a tortillalapot Dani meg is grillezi, így eleve jobban összetartja a tölteléket, valamint a beltartalom nagyságához felnőve, a lap is önálló gasztronómiai értéket tud képviselni. A wrapok összetétele is mindig alakul, az ő esetükben azonban nem csak a szezonalitás, az ötletes alapanyag-választás és -társítás izgalmas, hanem az elnevezés is, amely mostanra már napi rutinná vált, a Bükkös patak mellett, munkába menet, kutyát sétáltatva dől el reggelenként, hogy milyen frappáns, sokatmondó nevet kapnak majd a szendvicsek.
De a patakpart nem csak ihletet ad, hanem helyszínt is kínál. Daniék pont úgy alakították ki az étlapot, hogy a vonzó Dunakorzó, a girbegurba kis utcák és a patak partja is mind az ő teraszukká váljon, ahol kényelmesen és komfortosan lehet megebédelni. A nyitva tartásuk is ehhez az étkezéshez igazodik, fél tizenkettő és hat között várják a vendégeiket.
Főfogásként Anna egyértelműen wrap irányba mozdult, a Marhageddon-t választva, amiben marha nyak és szegy került, saját BBQ szósz kíséretében, valamint a karácsonyi időszakban született, azóta is kedvencként számon tartott sült hagymás lilakáposztával. Én pedig egy házi bazsalikom pesztóban gazdag gluténmentes fusillit választottam, ehhez pirított magvak társultak, napon szárított, ízbomba paradicsom, kesudió, morzsolt valódi feta, és az egész koronáját az eper és a citrusos fehér spárga adta. Csupa szezonális alapanyag, mind a maga egyszerűségében, de mégis meglepő és rendkívül komplex élményt kínálva.
A helyet leginkább azoknak javaslom, akik nem fix elképzelésekkel érkeznek, hanem tudnak töltődni abból, örülnek annak, ha egy étel nem szolgai másolata egy receptnek, hanem tükrözi az őt alkotó szakácsot, benne van annak gondolatisága, a világról alkotott elképzelése, törekvései, akik örömmel veszik a rafináltabb fogásokat, akik az egyszerűség mögött is szeretik ott tudni a minőséget.
Mi biztosan visszatérünk még.
