Vannak történetek, amelyek messzi tájakra repítenek, és vannak, amelyek a legmélyebb belső félelmeinkkel szembesítenek. Legyen szó egy évnyi vándorlásról Európa útjain, a Harmadik Birodalom ijesztően hétköznapi elkövetőiről vagy a japán és koreai irodalom léleksimogató varázslatáról, az alábbi válogatás minden műfajban a legjobbat kínálja. Ebben az összeállításban megrázó történelmi tablók, kíméletlen politikai thrillerek és gasztronómiai kalandozások kaptak helyet, hogy bebizonyítsák, a könyvek valóban határokat hidalnak át, térben, időben és lélekben egyaránt.
Kocsis Noémi: Bakancslista – Határtalanul
Határok csak papíron léteznek, hiszen a szomszédos országokban nyelvünkben és kultúránkban is azonosak vagyunk. Kocsis Noémi nagysikerű sorozatának ezen kötete Magyarországon túlra invitálja az olvasót: hol biciklire pattanva, hol autóval vagy kenuban szállva barangolhatunk a szebbnél szebb tájakon, melyekhez minden magyarnak mély kötődése van. Megkóstolhatjuk Burgenland borait, megmásszuk a Felvidék és Kárpátalja várait, bejárjuk Erdély vad szurdokait és a Vajdaság szecessziós városait. A túra során eljutunk a Dráva mentére és az Adriára is, ahol Fiume kikötőjében kutathatjuk a magyar emlékeket. Az újságíró szerzőt nemcsak a magyar hagyományok, hanem a mellettünk élő népek – szerbek, románok, szlovákok, horvátok – múltja és jelene is érdekli. A kötet mintegy 500 címszóban elevenít meg legendákat, ajánl sportos kihívásokat, kulináris élvezeteket és tudományos érdekességeket. A gyönyörű fotókkal illusztrált könyv arra ösztönöz, hogy ismerjük és becsüljük elszakított országrészeink épített és szellemi örökségét. A hét határmenti ország tájegységei szerint csoportosított leírások bebizonyítják: nem kell messzire utazni ahhoz, hogy kitáruljon a világ, és egy hétvégi kiruccanás során is közelebb kerüljünk határon túli önmagunkhoz.
Richard J. Evans: Hitler emberei
Vajon miért vállalt részt annyi német a Harmadik Birodalom bűneiben, és miért követték Hitlert szinte a végkifejletig? Richard J. Evans neves történész új művében eloszlatja azt a mítoszt, miszerint a nácik csupán pszichopaták vagy bűnözők gyülevész hada lettek volna. A legfrissebb bizonyítékok alapján olyan valóságos portrékat fest az elkövetőkről, akik ijesztően hasonlítanak ránk. A könyv bemutatja a legfőbb vezetőket – Göringet, Goebbels-t, Himmlert –, a parancsok végrehajtóit, mint Eichmannt, a propagandista Riefenstahlt, de az olyan alacsony szintű elkövetőket és szimpatizánsokat is, akik nélkül a rendszer nem működhetett volna. „Az az elmélet, mely szerint romlottnak, deviánsnak vagy degeneráltnak tartjuk őket, egyrészt minden bizonyítékkal szembemegy, másrészt a normális emberi viselkedésen kívül helyezi őket, így egyfajta felmentésként szolgál mindannyiunk számára a múltban, a jelenben és a jövőben.” A mű rávilágít, hogy a náci rezsim morális eroziójára, hogy hogyan tette legitimmé, sőt elvárttá az erőszakot. Evans szerint az egyéni pszichológia csak részben magyarázat; a könyv segít megérteni, meddig képesek elmenni az emberek, ha az erkölcsi korlátok eltűnnek, és miért volt oly kevés ellenállás a tömeggyilkosságokkal szemben. A könyv tükröt tart a jelenkornak is, bemutatva, milyen könnyen lebonthatók a demokratikus normák, ha az egyének feladják kritikai érzéküket.
(fordította: Gebula Judit)
Kenézlői Eszter: Európa útikalauz
Négy bicikli, három szörfdeszka, tengeri kajak, sífelszerelés és egy vagány lakókocsi, csupán ennyi kell egy magyar családnak, amely úgy dönt, hogy egy egész évre Európa lesz az otthona. Kenézlői Eszter könyve messze túlmutat a szokványos útinaplókon, egy belevaló anyuka, egy szabadságvágyó apuka és két mindenre elszánt gyerek fordulatos odüsszeiája ez. Az olvasó a családdal tarthat a skandináv fjordok hűvösétől a görög szörfparadicsomokon át egészen a provence-i levendulamezők lila tengeréig, miközben bepillantást nyer a mindennapi logisztikai bravúrokba is. A történet azonban nemcsak földrajzi, hanem mély belső utazás is. A szerző őszintén vall arról, hogyan formálta át a közös kaland a család belső dinamikáját, milyen küzdelmekkel és megható pillanatokkal járt ez a rendhagyó életforma. A könyv lapozgatása közben átélhetjük a szabadságvágy és az őrült vállalkozás minden izgalmát. Ez a rendhagyó kalauz nemcsak az európai tájakat mutatja be új fénytörésben, hanem bátorítja is az olvasót a kimozdulásra és a határok feszegetésére. Egy inspiráló történet arról, hogyan válhat egy évnyi vándorlás életre szóló, sorsformáló élménnyé az egész család számára.
Christopher Moore: Múzsa a díványon
Christopher Moore legújabb regénye, a Múzsa a díványon pontosan azt nyújtja, amit a szerző legjobb műveitől elvárunk: szellemes irodalmi játékot, kulturális utalásokkal átszőtt cselekményt és egy egyszerre provokatív és mélyen emberi alapötletet. A történet 1911-ben, Bécsben indul, ahol a neves festő, Gustav Klimt egy meztelen nőt talál a Duna-parton. A halottnak hitt hölgy azonban életre kel, és kiderül: emlékei szerint száz évvel korábban Victor Frankenstein zárta egy ládába az északi sarkvidéken. A regény a klasszikus Frankenstein-mítoszt gondolja újra, miközben a századelő európai művészvilágát parodizálja. A „Judith” névre keresztelt titokzatos nő sorsát olyan figurák egyengetik, mint Sigmund Freud és Carl Jung, miközben egy croissant-imádó ördögkutya lohol a nyomukban. Moore-t ezúttal nem a horror, hanem az abszurd és a morális következmények érdeklik: a viktoriánus kor tudományos megszállottságát és erkölcsi képmutatását fordítja ki finom iróniával. A könyv egyszerre intelligens paródia és komoly próza az emberi felelősségről, a teremtés etikájáról és az „élőség” jelentéséről. Moore humora pengeéles, de sosem öncélú, a karakterek pedig szerethetően groteszkek. A kötet ideális belépő az új olvasóknak, a rajongóknak pedig friss élmény.
(fordító: Pék Zoltán)
Maggie O’Farrell: Hamnet
Az 1580-as évek Angliájában, a pestis árnyékában egy ifjú latintanár beleszeret a tanítványainak nővérébe, a különc Agnesbe. A titokzatos lány sólyommal járja a vidéket, jobban ért a gyógyfüvekhez és bájitalokhoz, mint az emberekhez, és környezete rendszeresen fordul hozzá segítségért. Házasságuk után Agnes válik a férje hátországává, miközben a férfi Londonban fut be egyre sikeresebb színházi karriert. Három gyermekük születik, azonban 1596-ban tizenegy éves fiuk, Hamnet váratlanul meghal egy hirtelen láz következtében. Négy évvel a tragédia után az apa megírja egyik leghíresebb darabját, a Hamletet. Maggie O’Farrell díjnyertes könyve nem klasszikus történelmi regény, hanem egy gyásszal és veszteséggel sújtott család megrázó portréja. A középpontban egy rendkívül erős nő áll, aki a tragédia ellenére is próbálja összetartani szeretteit. A könyv gyengéden idézi meg a fiút, akinek valódi életét mára elfeledte a történelem, de neve a világirodalom egyik legünnepeltebb művében él tovább. Ez a kötet nem csupán egy történelmi regény, hanem a szülői fájdalom és az alkotómunka misztikus kapcsolatának ragyogó ábrázolása, amely finom érzékkel mutatja be a 16. századi Anglia mindennapjait és az emberi lélek teherbírását.
(fordította: Schultz Judit)
Rumena Buzsarovszka: Nem megyek én sehova
Rumena Buzsarovszka hét novellából álló negyedik kötete napjaink Macedóniáját és a külföldre szakadt macedónok világát tárja elénk pengeéles pontossággal. A történetek szereplői – legyen szó vegyes házasságban élő, hazavágyó nőkről, származásukat titkoló házaspárokról vagy az Egyesült Államokban szerencsét próbáló balkániakról – egy közös ponton osztoznak: igyekeznek otthonra lelni a világban, mégis mindenhol idegennek érzik magukat. A kötet szereplőit monológok, életszerű párbeszédek és levelek formájában ismerjük meg, így kerülve közel belső vívódásaikhoz. A kortárs macedón valóság döbbenetesen ismerős lehet a magyar olvasók számára is, hiszen a mű olyan univerzális kelet-európai kérdéseket feszeget, mint a politikai és gazdasági válság, a tömeges kivándorlás, a Nyugatra vágyódás és a hazai valóság közötti feszültség és a kínzó identitáskeresés. A kilátástalan hétköznapok és a tárgyi világ ábrázolása szinte tükröt tart saját régiónk elé. Buzsarovszka nem szépít, nyers őszinteséggel mutatja be a beilleszkedési nehézségeket és a hovatartozás bonyolult rétegeit. A novellák egy olyan világot rajzolnak fel, ahol az otthon fogalma folyamatosan változik, és ahol a múlt elől való menekülés gyakran éppolyan fájdalmas, mint a maradás.
(fordította: Fenyvesi Orsolya, Rajsli Emese)
Szong Judzsong: Az emlékek könyvesboltja
Szong Judzsong regénye a dél-koreai „healing fiction” (gyógyító irodalom) legújabb nemzetközi sikere. Dzsivon, a fiatal írónő élete édesanyja halála után darabokra hullik. A gyász először csak lelassítja, majd testi tünetekkel járó, súlyos válságba sodorja. Úgy érzi, a továbblépés az anyja iránti árulás lenne, így egyre mélyebbre süllyed a tehetetlen fájdalomba. Egy esős napon azonban a sors egy titokzatos könyvesboltba vezérli. A végtelen polcokon sorakozó könyvek között megdöbbenve fedezi fel saját emlékeit és legrejtettebb gondolatait. Itt esélyt kap arra, hogy visszatérjen a múltba, és tisztázza vagy megváltoztassa mindazt, ami mérgezi a jelenét. A tét hatalmas: Dzsivonnak szembe kell néznie saját döntéseivel, mert ha kudarcot vall, le kell mondania a jövőjéről is. A regény olyan alapvető kérdéseket feszeget, amelyek mindenkit foglalkoztatnak: Mire képes a szeretet és a megértés? Valóban megváltoztathatjuk-e a múltat, vagy csak az ahhoz fűződő viszonyunkat? Szong Judzsong műve a gyógyulás és az önreflexió mágikus története, amely rávilágít, hogy a jelenünk és jövőnk alakítása a múltunkkal való bátor szembenézéssel kezdődik. Lélekmelengető utazás ez a könyvek és az emberi emlékezet birodalmában, ahol minden lapozás egy újabb esély a békére.
(fordította: Baksa Tímea)
Takuya Asakura: Az eltűnő cseresznyevirág könyvesbolt
A regény a japán „gyógyító irodalom” (iyashi-kei) egyik legismertebb alkotása. A Cseresznyevirág Könyvesbolt egy különleges menedék, amely csak a virágzás idején jelenik meg. Itt a titokzatos Sakura és bölcs kalikó macskája, Kobako várja a gyógyulni vágyókat. Négy látogató érkezik a boltba, mindegyikük egy-egy könyv segítségével próbál hidat verni múlt és jelen közé, hogy feldolgozzák bánatukat. Az olvasók szerint a mű olyan, mint „egy meleg ölelés” vagy egy „szelíd figyelmeztetés a gyógyulás szépségeire”. Van, aki szerint a történet békéje egy Mijazaki-animációhoz hasonlítható, amelyben a könyvek hatalma képes meggyógyítani a mindennapokat. „Páratlan könyv gyászról és szeretetről, meg arról, hogy sosem veszítjük el igazán azokat, akik testben itt hagynak minket.” A történet szelíden és érzelemgazdagon tanít meg a megbánással való szembenézésre és az elfogadásra. A frissen főtt kávé illatú boltban a remény kap főszerepet, miközben az olvasót elvarázsolja a meseszép japán irodalmi stílus. A könyv végére érve a látogatókhoz hasonlóan mi is azt érezhetjük, hogy a helyére került bennünk valami. Ez a „léleksimogató” alkotás bebizonyítja, hogy néha a legjobbkor pottyan az ember ölébe egy könyv, amely segít észrevenni az élet apró csodáit.
(fordította: Borbély Judit Bernadett)
Aisling Rawle: A komplexum
Aisling Rawle debütáló regénye egy klausztrofób utazás az emberi elme sötétjébe, amelyben a szerző szándékosan mossa el a határokat a valóság és a hallucináció között. Lily, a huszonéves nő egy távoli sivatagi komplexumban találja magát tizenkilenc versenytársával egy rendkívül népszerű valóságshow szereplőjeként. A tét óriási: aki legtovább marad, mindent visz. A résztvevőknek alapvető dolgokért, még az élelemért is meg kell küzdeniük a kamerák kereszttüzében. Lilyt nem zavarja a megfigyelés, hiszen a külvilág egyébként is széthullóban van. Ahogy a verseny élesedik, a határok elmosódnak vágy és kétségbeesés között, a láthatatlan producerek pedig egyre veszélyesebb helyzetekbe hajszolják a szereplőket. A kritikusok szerint ez a mű a „mai idők Állatfarmja”, ahol a „Love Island találkozik A legyek urával”. A regény kíméletlen tükröt tart a kapitalista világ elé, ahol a szerelem és a hatalomvágy szórakoztató árucikké silányul. „A komplexumra éppúgy rá lehet függeni, mint a valóságshow-kra, amelyeket kigúnyol.” A történet pengeéles társadalmi bírálat a kapcsolódás vágyáról és az önző késztetésekről. Aisling Rawle lebilincselő és mélyen felkavaró bemutatkozó regénye a jelenünkről szól: arról a média-mocsárról, amelyben a túlélésért folytatott küzdelem válik a legfőbb látványossággá.
(fordította: Borbély Judit Bernadett)
Jamamoto Jukihisza: Egy kis tokiói virágboltban
A regény a japán kortárs irodalom egyik legnépszerűbb „iyashi-kei” (gyógyító) alkotása. A 24 éves Kimina Kikuko teljesen kiégett: életét felemésztette az érzéketlen főnökök és az igazságtalan munkahelyi hajtás. Céltalan és sivár mindennapjaiba akkor köszönt be a változás, amikor véletlenül betéved a vasútállomás közeli Kavarazaki Virágboltba. A tulajdonos, a bohókás Todzsima Rita állást kínál neki, így Kikuko beléphet a virágok csendes és varázslatos világába. Ebben az inspiráló közegben a lány megtanulja szavak nélkül is érteni a vásárlók érzelmeit, és felfedezi a csokrokban rejlő szépséget, amely a legnehezebb időkben is vigaszt nyújt. A regény minden fejezete egy-egy virág – a méltóságteljes magnólia, a reményteli napraforgó vagy a bölcs krizantém – titokzatos üzenete köré épül. Kikuko a virágok gondozása közben lassan maga is a gyógyulás útjára lép, újra megtalálva saját álmait és az élet apró örömeit. Az Egy kis tokiói virágbolt lefegyverzően bájos és szívhez szóló történet, amely a szelídséget, a lélek tisztaságát és az emberi kapcsolatok erejét ünnepli. Ez a kötet emlékeztet minket arra, hogy a természet és a törődés képes begyógyítani a legmélyebb sebeket is, és segít újraépíteni a kietlennek hitt jövőt.
(fordította: Slánicz Balázs)
Csányi Vilmos: Megszelídítettek a kutyák
Ahogy azt már Csányi Vilmos etológustól a nagyközönségnek szánt írásai kapcsán megszokhattuk, ez a könyv sem száraz tudományos tények halmaza, hanem a neves kutató saját tapasztalatain és történetein keresztül, derűs és ironikus hangvételben mutatja be az ember és kutya évezredes, kölcsönös kapcsolatát. Minden kutyabarátnak élvezetes olvasmány.
„Igen, leírhatjuk már azt, hogy a kutyák gondolkodnak, de tessenek mondani, hogyan? Mit érez egy kutya, ha nem sikerül neki valami? Ébrednek-e kérdések az agyában, ha problémája van, mit gondolhat a világról? Nyilván valami egészen mást, mint mi, emberek, de mit? Van-e benne szeretet, vagy csak a „feltételes reflexek” működtetik, amikor megtesz valamit a kedvünkért? Mit gondol például rólunk? Lehet-e barátunk egy kutya?
Sajnos ezekre a kérdésekre nincsenek tudományos válaszok.
Tehát kíváncsiságomat csak akkor elégíthetem ki, ha én is megszelídülök, és megbarátkozom a kutyákkal, és ők is szelídek lesznek. Amit olvasnak majd, nem tudományos beszámoló, hanem történetek három barátság eseményeiről, amelyek során én is megszelídültem, legalábbis a kutyák ezt mondták. Elfogadtak.”
Csányi Vilmos
Kepes András: Igazad van
Kepes András kötete nem egy hagyományos memoár, hanem egy mélyen húsbavágó látlelet a meghasonlott világról, ahol az egymásra acsarkodó értékrendek és vélemények nyomán családok hullanak szét és barátságok sorvadnak el. A szerző abból az alapvetésből indul ki, hogy az esendő emberek mind azt képzelik, náluk van a bölcsek köve, miközben a „nekünk van igazunk” gőgje mögött elvész a valódi párbeszéd lehetősége. Kepes nem elégszik meg a felszíni magyarázatokkal; kutatói alapossággal és egy sokat látott humanista bölcsességével keresi a választ arra, mi mérgezi napjainkban a kapcsolatainkat. Vizsgálódása során sorra veszi a kultúrák különbségeit, a zsigeri reakcióinkat, a válságba jutott ideológiákat, agyunk kognitív torzításait, valamint a digitális kor technológiájának és a hatalomvágynak a pusztító hatásait. A könyv legnagyobb erénye, hogy a neves tévés személyiség nem kínál olcsó válaszokat vagy kész receptekbe foglalt megoldásokat. Ehelyett kérdez, töpreng és őszinte önvizsgálatra ösztönöz. Arra sarkallja az olvasót, hogy ne csak a másikat, hanem saját magát is merje megkérdőjelezni. Ez a kötet egyfajta szellemi iránytű a modern kor útvesztőjében: egyszerre intellektuális kaland és etikai útmutató, amely segít abban, hogy a hangoskodó igazságosztás helyett visszataláljunk a közös nevezőhöz és az emberi méltósághoz.
Váncsa István: Francia lakoma
Váncsa István Francia lakoma című kötete nem csupán egy szakácskönyv, hanem a magyar gasztroirodalom monumentális csúcsteljesítménye, amely most bővített kiadásban tér vissza az olvasókhoz. A szerző a tőle megszokott sziporkázó szellemességgel és enciklopédikus tudással vezeti be az olvasót a gall konyha rejtelmeibe, nyolcszáznegyven recepten és huszonkilenc lebilincselő gasztroesszén keresztül. Váncsa stílusa mesterien ötvözi a precíz konyhatechnológiai útmutatást a legmagasabb szintű irodalmi igénnyel, így a kötet egyszerre használható gyakorlati kézikönyvként és szórakoztató kultúrtörténeti kalandozásként. A könyv lapjain megelevenedik a francia gasztronómia minden íze és legendája: megtudhatjuk például, hogyan vált egy Madeleine Paulmier nevű szobalány Proust ikonikus süteményének névadójává, vagy mi köze van az athéni demokrácia születésének az osztrigahéjhoz. A szerző olyan merész ívű összefüggéseket tár fel, amelyekben a bouillabaisse halleves eredete egészen Venus és Mars mitológiai légyottjáig vezethető vissza. Váncsa számára a főzés nem csupán konyhatechnológia, hanem a civilizáció egyik legélvezetesebb megnyilvánulása. A mű profi séfeknek, lelkes amatőröknek és a kultúrtörténet szerelmeseinek egyaránt kötelező olvasmány. A receptek precizitása és az esszék szellemessége garancia arra, hogy a könyv ne csak a konyhapulton, hanem az éjjeliszekrényen is helyet kapjon.
Nicholas Sparks, M. Night Shyamalan: Maradj
Nicholas Sparks és M. Night Shyamalan együttműködése, a Maradj a nemzetközi könyvpiac egyik legkülönlegesebb kísérlete. A történet Sparks klasszikus észak-karolinai tájain játszódik, ahol a sós tengeri levegőt ezúttal valami megmagyarázhatatlan és baljós feszültség hatja át. A cselekmény középpontjában egy tragikus veszteség és egy mindent felülíró szerelem áll, ám Shyamalan jelenléte garantálja, hogy a gyászmunka ne maradjon a realitás talaján. A Maradj nem csupán egy szerelmes regény, hanem egy sötét meditáció az elengedés képtelenségéről és az emberi lélek azon sötét zugairól, ahová csak a legmélyebb ragaszkodás vezetheti el az embert. Amikor a New York-i építész, Tate Donovan Cape Codra érkezik, hogy megtervezze legjobb barátja nyaralóját, új életet szeretne kezdeni. Még mindig küzd imádott nővére elvesztésével, aki a halálos ágyán elárulta: látja az élők világához kötődő szellemeket, ami a családjukban öröklődő képesség. Noha Tate kételkedik, a panzióban, ahol megszállt, megismerkedik egy gyönyörű fiatal nővel, és a világról alkotott logikus képe egycsapásra meginog. Ahogy Tate és Wren között egyre mélyebb érzelmek szövődnek, úgy vesznek mind különösebb fordulatot az események is. Tate rájön, hogy a lány idilli kisvárosi múltja rengeteg sötét titkot rejt, és miközben próbálja megmenteni Wrent, megtapasztalja a szerelem mindent elsöprő erejét is.
(fordító: Ruff Orsolya)
Dorosz Dávid: A hatalom árvái
Dorosz Dávid regényében a fiktív Árokvár sötét díszletei közé vezeti az olvasót. A hatalom árvái egy gyermekotthonból eltűnt kamaszfiú ügyével indul, ám a háttérben az orosz elnök látogatása és a helyi hatalmi gépezet könyörtelen logikája lüktet. A történet három régi barát – András, a politikai intéző; Feri, a roma nyomozó és a Bécsből hazatérő kutató, Lili – sorsát fonja össze egy olyan nyomozásban, ahol a múlt elhallgatott, 1989-es tragédiái és a jelen gátlástalan fegyverkezési tervei érnek össze. A regény kíméletlen politikai thriller, amelyben egy elfeledett fiú keresése csak a felszín. Dorosz pontos látleletet ad egy országról, ahol a hazugság intézménnyé vált, és ahol a hatalom előbb-utóbb mindenkit árvává tesz. A cselekmény feszültségét az adja, hogy a szereplőknek nemcsak a külső ellenséggel, hanem saját megalkuvásaikkal is szembe kell nézniük. A fojtogató atmoszféra és a lendületes narráció egy olyan világot fest le, ahol az igazság keresése életveszélyes kalanddá válik. Ez a könyv egyszerre izgalmas noir és fájdalmasan őszinte tükör a hazáról, ahol a múlt sosem ereszt, és a jövő egyetlen titkos programon múlhat.
