MIRELLE Atelier

Rómát sokféleképpen lehet szeretni: a Trastevere kanyargós utcáiért, a Gianicolo-dombról elénk táruló naplementéért, vagy azért a sajátos, semmivel sem összetéveszthető életérzésért, amit csak az olasz főváros tud nyújtani. Amikor azonban 2025-ben híre ment, hogy a Via Condotti ékköve, a 265 éves Antico Caffè Greco lakatot tesz az ajtajára, egy pillanatra úgy tűnt, a város egy darabja most végleg elveszett. A legfrissebb olasz hírek szerint a sors is érezte, hogy ez azért túlzás, hogy megszűnjön Itália második legrégebbi és Róma legrégebbi kávéháza: Újranyit az Antico Caffè Greco!

Amikor megállt az idő a Via Condottin

A Caffè Greco nem csupán egy hely volt, ahol felhörpintettünk egy eszpresszót. Casanova itt tervezte hódításait, Keats és Shelley itt találtak inspirációt, Goethe a vörös bársonyszékeken pihente ki a római sétáit. Ez a kávézó több mint kávémérés, egy élő múzeum, falain több mint 300 műalkotással, és a levegőben még ma is ott vibrál a 18. század eleganciája.

A 2025-ös bezárás sokkolta a közvéleményt: a tulajdonos Izraeli Kórház és az üzemeltetők közötti hosszú jogi csatározás és a drasztikus bérletidíj-emelés után úgy tűnt, a kávéház áldozatul esik a modern kor kíméletlenségének. A turisták hónapokig csak a leengedett rácsokat és az üres kirakatokat láthatták a luxusüzletek szomszédságában.

Milánói elegancia menti meg a római legendát

A legújabb olasz gazdasági és kulturális lapok (mint az Italia a Tavola) arról számolnak be, hogy végre megvan a megoldás. Nem is akárki sietett a legendás kávéház segítségére: a milánói Savini – a Galleria Vittorio Emanuele II. történelmi ikonja – tett komoly, 26 évre szóló üzemeltetési ajánlatot.

Ez a házasság már papíron is tökéletesnek tűnik. A Savini család szakértelme garancia arra, hogy a Caffè Greco nem válik egy újabb jellegtelen turistacsapdává, hanem megőrzi azt a méltóságot, amiért az UNESCO és az olasz kulturális minisztérium is védetté nyilvánította az épület belső berendezését.

Mi vár ránk az újranyitás után?

A jó hír az, hogy a kávéház lelke, vagyis a bútorok, a festmények és a patinás bárpult maradnak. Mivel a belső tér műemléki védelem alatt áll, az új üzemeltető semmit sem változtathat az enteriőrön. Így amikor legközelebb belépünk, ugyanaz a vörös bársony és ugyanaz a varázslatos, kissé dekadens hangulat fogad majd minket, mintha csak az időben utaznánk vissza.

Az újranyitás pontos dátumát még homály fedi, de a tárgyalások az utolsó szakaszba értek. Addig is, mi már elkezdhetjük tervezni a következő római hétvégénket. Mert tudják, ahogy a híres festő, Giorgio de Chirico mondta: „A Caffè Greco a legjobb hely a világvége kivárására.” Szerencsére úgy tűnik, a világvége helyett egy új fejezet kezdődik ezen a különleges helyen. Mi pedig ott leszünk, hogy az első csésze gőzölgő kávéval köszöntsük a visszatérést.

Krasznahorkai úgy lett Nobel-díjas, ahogy egy békés nyári délután tovaszáll. Maradt is bennem bőven hiányérzet, furcsa volt Párizsban látni, hogy a legeldugottabb könyvesboltok is külön kirakatot és szekciót szentelnek a magyarnak, aki 2025-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, itthon meg talán csak a Magvető raktárkészletét érintette a hír. Éppen ezért örültem annak a kezdeményezésnek, amellyel az irodalmi kávéház jelzőt méltán viselő Centál rukkolt elő, hogy az évezredünk magyar irodalmi Nobel-díjasairól, Kertész Imréről és Krasznahorkai Lászlóról méltó módon megemlékezzék. A márványba vésett és bronzba álmodott emlékezet helyett az életigenlés egy oly kedves módján, monodesszertek formájában teszi a kávéház mindennapjainak részévé a világhírű magyar elméket, büszkén mutatva turistának és magyar vendégnek egyaránt: nem csak a múltunk van tele kiemelkedő alkotókkal, hanem a jelenünk is.

A Centrál Grand Café elkötelezettsége túlmutat a betérő vendégek edukációján, a falai között született és a magyar valóságban gyökeredző szellemi örökség megmutatásával a jövő nemzedékét is meg kívánja szólítani. A fiatalok számára kidolgozott programok keretében a diákok Lukács Zsolt tolmácsolásában ismerkedhetnek meg a Nobel-díjasok életének legfontosabb állomásaival, életművük valódi nagyságával.

A részvételhez szükséges regisztráció a kávéház dedikált felületén történik, ahol a középiskolás csoportok 2026 szeptemberétől foglalhatják le a korlátozott számban elérhető ingyenes időpontokat. Az előadás vizuális és ízbeli kiterjesztéseként a látogatók megtekinthetik a két írónak szentelt életműasztalt, ahol a tárgyi emlékek mellett a díjátadó gálák ihlette desszertek is főszerepet kapnak.

A kávéház kínálatában megjelenő édességek ugyanis nem csupán dekoratív elemek, a stockholmi bankettek hangulatát idéző műalkotások, amelyek közül a mascarponés vadmálna Krasznahorkai László 2025-ös sikerét hirdeti, míg a vaníliás körte Kertész Imre 2002-es elismerése előtt tiszteleg.

2002-ben a Nobel-bankett desszertje egy vaníliás posírozott körte volt, amelyet narancsos mascarpone-krémmel és ropogós mandulaforgáccsal tálaltak. A kreációt a svéd gasztronómiai hagyományok és a francia klasszikus desszertek találkozása ihlette, különös tekintettel a téli gyümölcsök és a lágy krémek harmóniájára.

A 2025-ös gálavacsora záróakkordja egy mascarponés vadmálna-kompozíció volt, amely a svéd erdők ikonikus gyümölcsét, a málna és a vadmálna intenzív aromáját állította középpontba. A desszert szerkezetét egy könnyű mascarpone-mousse és egy édes-savanykás málna-redukció adta, amelyet északi fűszerekkel és egy vékony, ropogós réteggel tettek rétegzetté. 

Az Irodalmi Zsúr sikerszériája bebizonyította, hogy a klasszikus értékekre továbbra is hatalmas az igény a hazai oktatásban. A program bővülésével a Centrál továbbra is a kultúra élő bástyája marad, ahol a Nobel-díjasok öröksége újabb és újabb fiatal elmék számára válik inspirációvá.

A pro bono élmény irodalomóra 2026 szeptemberétől foglalható az erre a célra létrehozott aloldalon: https://centralgrandcafe.hu/nobel-dijas-orokseg/ 

Mióta a Nők kirepültek, sokkal szorosabb egységet kezdtünk el alkotni Yolánnal. A karakténkutya szembesült a folyamatos zsizsegés elmúlásával, én meg a rám maradó négylábúval, így szépen lassan elkezdtünk közeledni egymáshoz, ami mára egy félszavakból kapcsolatra hasonlít, bár Yoli néha még vissza-vissza zár, ha eléri a – rá oly jellemző – értelmiségi bú.

Ha tehetjük, sok időt töltünk együtt, ő előbb megy dolgozni az íróasztalomhoz, mint én és este közösen stíröljük a töltés mellől a héveket (mondjuk ugatni csak ő szokott rájuk), aludni meg csak együtt tudunk.

Ebben az alakuló szimbiózisban jól jönnek a közös programok, mint egy belvárosi kávézás, egy jóféle sajtóeseményen való együttes részvétel vagy épp egy közös kirándulás. A jelek szerint az igény a hasznos és mindkét fél számára érdekfeszítő programok iránt nem csak bennem merült fel, hiszen az Eplényi Síaréna Vibe Park elérkezettnek látta a Kutyával a hegyen program megalkotását, amely komplex élményt kínál gazdinak és kutyának egyaránt.

Az eplényi Síaréna Vibe Park túraútvonalai között mostantól egy narancsszín tappancsos jelölés is megtalálható, amely a libegő tetejétől indul és a menedékház biztos ölelésében ér véget. A két és fél kilométeres úthoz a libegés élménye is hozzátartozik, amely ugyan erősen kutyafüggő, de mivel ez egy viszonylag lankás terepen és nem túl magasan menő pálya, így a magasságtól alapvetően tartó, a gangon is a fal mellett uszuló Yolán remekül viselte az utat, csak az utunkat szegélyező hóágyukat ugatta meg.

A libegés közben azért az erdő csendje és zajai őt is ámulatba ejtették, nem tudom mi járt abban a formás kis fejében, de Benő barátjával alapvetően elégedettnek tűntek a történésekkel. Fent pedig indulhatott a kaland, a kutyaösvény felfedezése, amely az elkövetkező hónapokban fog teljes egészében kiteljesedni, ha minden egyes attrakció a helyére kerül. Kicsit úgy éreztem magam, mint anno a Nőkkel Ausztriában, akikkel elképesztően nagy sétákat lehetett tenni mezítlábas ösvénytől a függőhintáig, ahogy azt a bölcs és a gyerekek lelkivilágát értő osztrákok megálmodták. Itt is hasonló az elgondolás, kutyapancsolótól kezdve az agility elemekig számos attrakcióval készülnek az eplényi Síaréna Vibe Park munkatársai.

Az ösvény szép, vadregényes tájakon ereszkedik alá, a végén pedig a menedékházban nem csak mi ebédelhetünk meg, hanem a kutyáink számára is készül a konyha, külön menü várja a négylábú barátainkat, hogy együtt falatozgatva pihenjünk a sok élmény után.

Spoon The Boat is much more than a restaurant. It is a vibrant Budapest lifestyle experience floating above the Danube. This iconic meeting point combines breathtaking panoramas, curated sounds, and contemporary gastronomy to capture the very essence of the city. The newly reimagined concept focuses on three essential layers: Taste, Sound, and Danube.

A Gastronomic Journey Along the River
The culinary philosophy draws inspiration from the countries connected by the Danube. This cultural route winds from the Black Forest to the Black Sea, weaving together diverse ingredients and traditions. The menu reinterprets this heritage with a modern bistro approach, offering dishes that are sophisticated yet perfect for sharing. Each bite reflects shared European roots paired with Budapest’s signature urban elegance. The focus remains on the purity of ingredients, avoiding overstatement in favor of clean, honest, and inspiring flavors.

Harmony of Rhythms and Melodies
Sound is a defining element of the Spoon experience, creating a consciously built atmosphere rather than simple background noise. The rhythm of the evening is shaped by DJ-led sets featuring electronic foundations enhanced by live instruments. From the virtuoso play of a violin or the soulful notes of a saxophone to the traditional tones of a dulcimer, these performative elements blend seamlessly into the environment. As afternoon ease transitions into a deeper evening mood, the music subtly guides the energy of the deck.

Balance on the Budapest Horizon
The true power of the location lies in the ever-changing view of the Chain Bridge and the Buda Castle. As the sun sets behind Gellért Hill, the deck reveals a new face where shadows soften and the city lights take center stage. The Danube is not just a backdrop here but an active participant in the experience. Spoon offers a dynamic environment where the peaceful contemplation of the day naturally gives way to the velvety pulse of the night, making it the perfect spot to fall in love with Budapest all over some great wine.

Mirelle’s tips:

• Golden Hour Magic: Arrive just before sunset to witness the spectacular transformation of the city lights as the day turns into night.
• Shared Flavors: Opt for several smaller dishes from the Danube-inspired menu to truly appreciate the diversity of the region’s contemporary bistro kitchen.
• Soundscape Seating: If you enjoy a more vibrant energy, book a table closer to the live performers to fully immerse yourself in the unique blend of DJ sets and acoustic instruments.