Nagyon sokáig nem volt jogosítványom. Bent éltem a Krisztinaváros szívében, három perc volt az iskola, négy a művészi torna, hat a hittan. A szűk világom egy 10 perc gyalogtávval fedett körben zajlott, ritkán vágyakoztam el innen és akkor is tömegközlekedéssel hódítottam meg a világot. Aztán a lányok hatodik szülinapján mégiscsak belevágtam a vezetésbe,és a sikeres […]
Perugiát már tavaly kinéztem. Elérhető közelségben pihent a térképen, egy olyan pont, ahol még nem jártunk, már nem Toszkána, hanem Umbria, etruszk város, bent a hegyek között, a mindenek tetején, ahova felvonókkal, liftekkel, mozgólépcsőkkel vagy egy speciális metróval juthat csak fel a földi halandó. A magyar oldalakat böngészve kiderült, hogy nem csak nekem maradt ki […]
Az idei út tavaly eldőlt. Ahogy ültünk Maurónál az üzlet előtt, és bár már rég elfogyott a kávé és a múlté lett a cornetto, még mindig nem bírtuk rászánni magunkat, hogy útnak induljunk. Annával mélyeket kortyoltunk a reggeli levegőből, majd megfogalmaztunk a teljesen evidenst: nekünk ezt a létet receptre kéne felírni. Az idei év tett róla, […]
A múltkorában belefutottam egy cikkbe a neten, amelyet el se kellett olvasnom, a cím és lead bőven elég gondolkodnivalót adtak. A cikkhez társított képen egy frottírköpenyben ácsorgó kissrác volt látható, mellkasához szorított társasokkal és könyvekkel és a cikk az hivatott feszegetni, hogy a mi gyerekkorunkban a nyár a lassan folyó prücskörészéről szólt. És valóban. Emlékszem, […]
