Gesztenyét gesztenyével
Mostanában gyakorta keresztezzük egymás útját a gesztenyével. Ennek fő oka, hogy elérkezett a gesztenye szezonja. Az őszi piaci kínálat meghatározó eleme, az őszvégi-téli desszertek, a karácsonyi ételek elmaradhatatlan alapanyaga. Finom és nem mellesleg igen egészséges. Imádjuk sütve, stanecliből ropogtatva, klasszikus magyar desszertnek tekintjük a tejszínhabos, rummal gazdagított édes krémet és mindenféle divathóbortnak áldozva végre a gesztenyelisztet is kezdjük felfedezni.
Nem is olyan régen az Rtl-en meséltem a gesztenyéről, a gesztenyelisztről is megírtam, hogy honnan származik, miért szerethető és hogyan használható, s a héten tett újabb gesztenyés utazásról való beszámolómmal talán tovább árnyalhatom a képet.
A Maroni cég bemutatóján járva nem csak a cég termékeivel és széleskörű felhasználhatóságukkal ismerkedtünk meg, hanem a cég két vezetőjétől azt is megtudtuk milyen nehéz minőségi gesztenyéhez hozzájutni. Szomorú volt hallani, hogy az évek óta beharangozott és sok ezer embert mozgató gesztenyenapoknak helyt adó Velemben sem képesek olyan minőségű gesztenyét termeszteni, ami megütné a cég által kívánt mércét. Az igénytelenség és a lustaság okán a cég kénytelen Nápoly környéki termőterületekről és Portugáliából behozni a nevüket is adó fajtát, a maronit.
S hogy még nagyobb legyen a baj, az olaszok egy Kínából behozott gesztenyefa-fajtával sikeresen rászabadítottak egy kártevőt is az európai telepekre, így a gesztenye mára igazi kinccsé vált.
Ebből a kincsből próbálja a Maroni a legjobbat kihozni. A szortiment igen széles, a megszokott masszán kívül sokféle termékből áll, sőt magából a püréből is többféle létezik. A klasszikus 72%-os gesztenyetartalmú massza mellett van prémium kategóriás massza, bio massza, s újdonságként már konzerv formájában is elérhető a megszokott ízű és állagú gesztenye, valamit dióval gazdagított fajtát is piacra dobtak és terveik között szerepel, hogy egészséges édesítéssel készített massza is készül majd az üzemükben.
Amit én nagyon szeretek, azok a rudira erőst emlékeztető nassolni valók. Mióta megjelentek vele a piacon, azóta előszeretettel csábulok el. Nem tömény, kellemes ízű, kifejezetten eteti magát.
Amivel azonban még nem találkoztam a cég portfóliójából az a mézes sült gesztenye, a gesztenyelekvár és a saját fejlesztésű gesztenyeliszt. Miután ez utóbbival sokat szoktam kísérletezni, így külön érdeklődéssel hallgattam, hogy született a nem keserű, hidratálás után klasszikus gesztenyemasszát eredményező liszt. A gesztenyeszemeket a cég nem csak kiszárítja, hanem meg is süti, aminek eredményeképp egy sokkal lágyabb ízvilágú liszt születik.
Szintén nagyon izgalmas volt, hogy a termékbemutatóhoz kapcsolódó kóstoláson olyan kompozíciókat tesztelhettünk, amelyek megpróbáltak kimozdulni a konvenciók adta biztonságból. Erős, de jó vállalás volt a gesztenyelisztes grissini tésztába töltött gombás, sonkás gesztenyekrém, ami halványan visszaidézte a karácsonyi libatöltelékek ízét, másrészt nagyon finom volt a szintén gesztenyeliszttel készített veronai kenyér is, amibe külön gesztenyedarabokat is kevertek.
Az édes vonalat képviselő süteményekbe is került a lisztből. Király Anita, a Lucullus Bt. cukrásza a gesztenyelisztes linzertésztát készített, valamint a macaronban is lecserélte a mandulából készített lisztet gesztenyelisztre. A desszertekhez ezen kívül az eddig ismert masszát használta fel, illetve a karácsonyi szezonra készülő, mostanság boltokba kerülő pirított dióval gazdagított, karácsonyra hangolt verziót. Az eleve bekevert krémmel könnyű dolgunk van, – hiszen ugyanúgy, mint a rummal kevert gesztenyénél – már csak a felhasználás módját kell kiötleni, az ízesítés adott.
A beszámoló zárásaként álljon itt Anna első termékkritikája, amit a gondos kóstolás után septiben meg is írt:
