Pavillon de Paris
Tegnap délután – a léleknáthásító idő ellenére – eltökélten vonultunk a Nőkkel a Fő utcán. Lánykorom gyakran látogatott helyszínével – a Francia Intézettel – szemközt, az oly sokszor nézett, de soha ki nem próbált Le Jardin de Paris helyén nyílt új francia étterem megnyitójára siettünk.
A tulajdonosok nagyon bízhattak a magyar időjárásban, hiszen a zárt résszel is bíró étterem kerthelyiségében tartották a fogadást. A sátrak alatt, a gázmelegítők árnyékában meghúzódva beszélgettek az emberek, miközben egy banda latin számokat és teljesen nemzetközivé mosódott jazzt játszott.
A Nők hamar felfedezték, hogy ha kicsit kimerészkednek a biztonságos tető alól, akkor nagyon finom hors d’oeuvre várja őket a tálcákra halmozva. Zsófi biztos kézzel választott bele a carpaccio-ba, amit tiszta szívből meg is értek, míg Annánál egyértelmű döntést hozott a hallal és libamájjal megpakolt aprócska kanapén trónoló fügeszelet.
Én végigkóstoltam a kínálatot, bár a hideg uborkalevest 10 fokban inkább kihagytam és csendben reménykedtem, hogy az előételek után ütemes tempóban kapunk majd valami meleget.
A hely hangulata az eső ellenére nagyon kellemes, az ódon falakban a repkénnyel futtatott kerítésben, a kovácsoltvas bútorokban mind ott van a lehetőség, hogy tökéletes díszletei legyenek egy őszi délutánon elköltött ebédnek, vagy egy gyertyafényes randevúnak.
Valószínűleg a Café Erte-ből frissiben elcsábított Mező Gábor és a szakmai tanácsadásban közreműködő Marc Meneau mellett, ez az exteriőr az, ami az étterem karakterét meghatározza.
Marc Meneau neve nagyon jól cseng francia és nemzetközi szakmában. Az egy darabig három Michelin-csillaggal bíró, jelenleg két csillagos séf biztosítékot jelent, hogy az étterem minőséget kíván adni magyar és francia alapanyagok felhasználásával. Terveik szerint a szükséges alapanyagok egy jelentős részét magyar termelőktől szerezik be, míg a húsokat és a halakat Franciaországból hozzák.
A francia beszállítóktól tegnap estére is érkezett kagyló, ami a kinti látványkonyhában készült, bár erről csak szájhagyomány útján terjed az infromáció az est résztvevői között. Aki jó pillanatban érkezett a pulthoz, az elcsíphetett egy kevés bárányt is, vagy hozzájuthatott egy gombócnyi feketepettyes vaníliafagylalthoz, amit flambírozott narancsos tésztafalatok öleltek körül.
Az est érdemi része, a tulajdonosok bemutatkozása, illetve Meneau úr színrelépése azonban már a Nők alvásidejébe nyúlt, így magunk mögött hagytuk az esőbe burkolt kertet és kissé átfagyva hazasiettünk.
Azt hiszem egyszer érdemes lenne kipróbálni a helyet, megnézni, hogy a konyha milyen francia csodákra képes, mert a tegnap esti ízelítőből számomra ez nem teljesen nem derült ki.
(kép innen)
