Finlay-vel az első perctől megértettük egymást, pontosabban én őt. Író, két gyerekes és az ág is húzza. Volt ilyen szakasza az életemnek és valljuk be, a megszépítő messzeség épp spongyát dob rá, de akkor, ott megélni kifejezetten nem volt kellemes. Egyszóval Finlay nem a legjobb napjait éli, egy friss válással, egy nempelenkás óvodással, egy igenpelenkás […]
A Hétvégével lassan haladtam, ami nem a könyv hibája volt, egyszerűen sűrűbbre váltott az élet és kevesebb időm és kapacitásom maradt olvasni. De nem bántam meg, mert így volt időm forgatni magamban az egyes jeleneteket, újra szétszedni és összerakni a könyv főszereplőit. Szerettem a Hétvégét. A Hétvége tele van kínos, megénekelni nem vágyott pillanatokkal, amelyek […]
Argentína, Perón első elnöksége idején. Buenos Aires fojtogató légköre nem csak a nyárnak és a politikának tudható be, a társadalmi berendezkedés sem kedvez mindenkinek, bárki legyen is hatalmon, a nők egy konszenzusos, kimondást sem igénylő társadalmi „norma” alapján ítéltetnek meg és találtatnak igencsak hamar könnyűnek. Ebben a vákuumban él Ofélia, a maga modern szemléletével, nyitott […]
A Nővérek és démonok jó példázat arra, hogy mennyire fontos egy jó szerkesztő, főleg a kezdő írók mellett. D’Orazio Constantino első könyve tanulságos, több szempontból is. Egyrészt a legközelebbi római utunk során biztos, hogy ellátogatunk a Santi Quattro Coronati templomba, hogy lássuk azt, amit oly sokszor, oly sok helyen próbáltam már a Nőknek megmutatni: a pillanatot, […]
