Elle Cosimano – Finlay Donovan ölni tudna

Finlay-vel az első perctől megértettük egymást, pontosabban én őt. Író, két gyerekes és az ág is húzza. Volt ilyen szakasza az életemnek és valljuk be, a megszépítő messzeség épp spongyát dob rá, de akkor, ott megélni kifejezetten nem volt kellemes.

Egyszóval Finlay nem a legjobb napjait éli, egy friss válással, egy nempelenkás óvodással, egy igenpelenkás kétévessel, kifizetetlen számlahegyekkel, pökhendi, nősülni készülő ex-férjjel. Az idillinek korántsem nevezhető állapotból az írónői szárnypróbálgatások segíthetnék talpra állni Finlay-t, de romantikus thriller-ei közel sem hoznak annyit a konyhára, mint kellene, úgy meg főleg nem, ha megírni sincs ideje.

Ebben a káoszban találkozunk főhősnőnkkel, aki egy szűk bisztróban megejtett munkamegbeszélés következtében egy egészen bizarr tévedés áldozata lesz, de ez a tévedés hozza meg számára az áttörést és az elkövetkező események – szinte – hihetetlen láncolatának végén a gyenge önbizalmú anyukából önálló nő születik.

A Finlay Donovan Elle Cosimano első felnőtteknek szóló regénye, amely tökéletes kikapcsolódást ígér és ezt be is tartja. Könnyed, de egy pillanatig sem buta, a főhőse jól megrajzolt, mindannyiunk múltjából ismert anyafigura, a környezet szépen skiccelt, a történet alapvetően koherens, bár vannak pillanatok, amikor szerteágazóbb mint kéne és erősen kell tartania Elle-nek a gyeplőt, hogy a hajrában mindenkit és mindent oda tereljen vissza, ahol a helye van.

A Finlay Donovan szép karriert fog futni a nyáron, ez nem kérdéses, kellemes és üdítő színfoltja lesz az idei év strandkönyveinek.