A Nők az én influenszereim, ez be kell, hogy lássam. Jó, az én kicsi pónimnál még nem volt meg az a horog, ami berántott volna az ő valóságukba, de azért kamaszkoruk óta a hatás-ellenhatás elve remekül érvényesül, ahol a hatást egy darabig nevelési elvek, ma meg már támogatás és tanács tölti ki, ellenoldalról viszont folyamatosan […]
A modern nagyvárosi létben egy ikonikus prémium szálloda akkor találja meg igazán a helyét, ha szerepe túlmutat a kifogástalan szervizen és a diszkrét luxuson. Ezek a patinás épületek a város szövetének részei, amelyeknek nem csupán a látogatók kényelmével, hanem a helyi közösségek igényeivel is foglalkozniuk kell. Egyfajta társadalmi felelősségvállalás ez: amikor a szálloda, mint közösségi […]
Tegnap megnéztük a Hullámtörést a Radnótiban. Ott telt a kamaszkorom. A Víg mellett a kilencvenes években hetente többször nyelt el a Nagymező utcai nézőtér és az a varázslat, ami a színpadon született. A Bálint András vezényelte színházi éra méltó utódja a Kováts Adél nevével fémjelzett ciklus is, amelynek tavaly tavasszal bemutatott darabjai között szerepel a […]
Troubetzkoy nevét a Szépműben tanultam meg. A görög oszlopok tartotta földszinti csarnok adott egykor otthont a különféle szobroknak, plasztikáknak és itt kapott helyet egy parányi, de annál zseniálisabb alkotás is, egy fiatal nő szobra, aki egy nagyobb klubfotelben ült. A szobrot most hiába kerestem a Szépmű oldalán található leltárban, remélhetőleg csak pihen valahol és fogunk […]
