A Kieselbach talán a negyedik vagy ötödik galéria volt a Falk Miksában, akikkel apám dolgozni kezdett. Akkor születtek, a tökéletes üzlethelyiség és a legjobb tanácsadó mellett az igényes önálló hang is viszonylag hamar megérkezett. A Kieselbach egyediségét azóta is ez, meg a Szent István körúti nyüzsgésre nyíló pazar terei adják. Az utóbbi néhány évben örömmel […]
A Nők az én influenszereim, ez be kell, hogy lássam. Jó, az én kicsi pónimnál még nem volt meg az a horog, ami berántott volna az ő valóságukba, de azért kamaszkoruk óta a hatás-ellenhatás elve remekül érvényesül, ahol a hatást egy darabig nevelési elvek, ma meg már támogatás és tanács tölti ki, ellenoldalról viszont folyamatosan […]
A modern nagyvárosi létben egy ikonikus prémium szálloda akkor találja meg igazán a helyét, ha szerepe túlmutat a kifogástalan szervizen és a diszkrét luxuson. Ezek a patinás épületek a város szövetének részei, amelyeknek nem csupán a látogatók kényelmével, hanem a helyi közösségek igényeivel is foglalkozniuk kell. Egyfajta társadalmi felelősségvállalás ez: amikor a szálloda, mint közösségi […]
Tegnap megnéztük a Hullámtörést a Radnótiban. Ott telt a kamaszkorom. A Víg mellett a kilencvenes években hetente többször nyelt el a Nagymező utcai nézőtér és az a varázslat, ami a színpadon született. A Bálint András vezényelte színházi éra méltó utódja a Kováts Adél nevével fémjelzett ciklus is, amelynek tavaly tavasszal bemutatott darabjai között szerepel a […]
