MIRELLE Atelier

Adva volt egy nagy adag spenótos tagliatelle meg egy igen éhes család. A többi a fantáziámra volt bízva.

Aszalt paradicsomos mártás 

3 gerezd friss fokhagyma

2 marék rukkola

1 marék bazsalikom

kevéske friss rozmaring

10 dkg szárított paradicsom

1/4 kg friss koktélparadicsom

só

olíva olaj

1 1/2 dl főzőtejszín

Kevés oliía olajon a vékonyra vágott fokhagymát megpirítom egy kicsit, majd melléteszem a laskára vágott szárított paradicsomot. Kicsit megkésve beleeresztem megtépkedett rukkolát, a karikákra metélt paradicsomot, sózom, beletépkedem a bazsalikomot, majd felöntöm a főzőtejszínnel. Hagyom egyet összerottyanni, majd a tányérra szedett tésztákra halmozom.

Gourmandula ott adott ihletet, hogy a kiírásban szóba hozta a Loire partját. Innen már félszabad assszociációval könnyedén átugrottam az Ötnegyed narancs szomorkás, de ezzel együtt gyönyörű képekben megfogalmazott történetére, innen továbblibbentem Joanne Harris-re, végezetül aztán már Linguinit láttam, amint hosszú, kaszáló tagjait ráncba szedve, randevúra indul, hogy újra és újra meghódítsa szíve hölgyét, Colette-t.

S mivel én vagyok, aki álmodom, így a kockás terítő alatt egy pités tál lapul, benne egy savanykás, igazi koranyári torta.

Feketeribizli torta
A tészta:

25 dkg finomliszt

17 dkg vaj

3 dkg cukor

1 tojás

A töltelék:

40 dkg feketeribizli

2 tojás

12 dkg cukor

1,7 dl tejszín

3 dkg finomliszt

A cukrot és a lisztet elmorzsolom a vajjal, majd a tojással tésztává gyúrom. Miután elkészült, úgy egy órára a hűtőbe rejtem.

Ezalatt leszárazom a ribizlit. Elkeverem a tojást, a cukrot, a lisztet és a tejszínt. a hűtőből kiszabadított tésztát lisztes deszkán kinyújtom, majd a pitetálba helyezem. A tésztára rászórom a ribizlit, majd a töltelékkel felöntöm és a 200 fokra előmelegített sütőbe helyezem és nagyjából 35 perc alatt készre sütöm.
Még melegen megszegem és a konyhapultnak dőlve, suttyomban, hatalmas élvezettem befalom.

Álmomban Linguini kétkeréken közelít egy padhoz a Szajna-parton. A padon, az árnyékban Colette ül. Linguini karjára veszi a kosarat, csendben a padra csusszan, majd félénk félmosollyal előlibbenti a terítőt, óvatosan ráhelyezi a tortát, két szeletet vág. Aztán csak ülnek a padon, majszolják a tortát, nézik az alattuk futó vizet, a szemben ringatózó Il de la Cité-t és hallgatják a Notre Dame harangjait…

Személyre szabott clafoutis, akaratgyengéknek.

A lányok ebéd után már cakkosra rágták a fülemet, hogy úúúúgy ennének valami fíííínomat. Nekem se volt különösebben ellenemre a dolog, így hamar megalkottam a 4 szufflétálacskába pont beleférő, féladag tejespitét. Hogy még kevesebb legyen a macera, most nem vertem külön az egyszem fehérjémet, csak rázuttyantottam a tésztát a vajas pikszisben heverő cseresznyékre és jól megsütöttem.

Clafou'

7 dkg rétesliszt

1 tojás

2,5 dkg cukor

25 dkg cseresznye (magtalanul ennyi)

1,5 dl tej

csipet só

A tésztát összekeverem, a kivajazott piksziseket tepsire ültetem, majd igazságosan elosztom a cseresznyéket és közel egyformán ráöntöm a tésztát. 185 fokos, előmelegített sütőbe dugom és szép színesre sütöm. Melegen, hidegen egyaránt finom.

1991. Utazunk. Messzebb, mint eddig bármikor. Magunk mögött hagyva apámat és elválaszthatatlan társát, Gypsy-t, az akkor élete delén levő spánielünket.

Utazunk. Ugyan busszal, de megyünk, hogy valóra váltsuk anyám álmát, akit Schliemann, Evans úgy elkápráztatott lánykorában, hogy végre kapva kapott az alkalmon és egyszem lányával, valamint még 45 – kultúrára minimális szinten éhes – turistával nekivágott Göröghonnak.

Szerencsénkre a tizenévekig Cipruson élt idegenvezetőnk szintén mániákus, így rengeteg élménnyel gazdagodtunk két hét alatt. Persze, csak az aki akart. Akinek nem volt ínyére, az megkereshette a Olympia mellett az első tavernát, ihatott egy jégbehűtött narancslevet a Meteórák árnyékában, vagy ülhetett a buszban, amíg a lelkes kisebbség megcsodálta Delphoi maradványait a rekkenő napsütésben, miközben őrült mód szóltak a kabócák.

1991. Magyarországon se híre, se hamva a görög konyhának. Ám mi ebben a 2 hétben olyan ízelítőt kaptunk, amit soha nem fogok elfelejteni. S furcsa így belegondolni utólag, de valószínűleg nem a legkifinomultabb helyen ettünk és mégis jóízű emlékeim vannak.

Már első este, Litohoroban, az Istenek hegyének lábánál szembesültünk vele, hogy ez a konyha valami más. Valami nagyon más.

Valami nagyon szerethető.

Az alábbi étellel is itt találkoztam először.

Vajbab görögösen

1 kg vajbab, jobb esetben juliskabab

2 gerezd fokhagyma

1 nagy fej vöröshagyma

só

pirospaprika

olivaolaj (ha igazán autentikusan kívánom elkészíteni: brutális mennyiségű szűz olivaolaj)

A hagymát és a fokhagymát megdinsztelem, majd beleteszem a megtisztított babot, pirospaprikával hintem, sózom, cseppet felöntöm és fedő alatt lassan megpárolom.

Köretnek, főételnek egyaránt kiváló.