MIRELLE Atelier

Az ikres anyákkal újra nekilendültünk. Az Arribával történt kudarcom
után, az Iguanat szemeltük ki. A kritikák megosztottak voltak ugyan, de
alapvetően szimpatikusnak tűnt a hely. Írtam, írtak, menüt javasoltak,
belementem (Szerintem utószor. Fogyózó, alakvigyázó nők mellett a menüsornak igen
kevés értelmét látom…).

A
társaság most is, mint mindig, remek volt. A hely maga hangulatosan
berendezett, kegyetlenül zajos és a galérián meglehetősen levegőtlen. A
pincérünk kezdő, ami önmagában nem lenne baj, bár nem érzem
szerencsésnek, hogy egy 25 fős csapattal egy kezdő az étlapot, a helyi
rendszert, sőt a levélváltásunk során kialkudott lehetőségeket nem
ismerő ember küzd. Igaz kedvesen és töretlen lelkesedéssel, de elég sok
bakival tarkitva.

Az ételsor összeállítása során az étterem bölcsen közös előételt és
helyben választható főétel, desszertet javasolt. A chips kicsit száraz,
a salsa kellemesen csípős, de bemelegítésnek pont jó.

Az előételnek
felszolgált szezámos csirkefalatok, a tortillába töltött fűszeres
csirke és a sajttal megtömött, rántott jalapeno paprika jelentették
nekem az est ízfénypontját. A csirke csodás volt, a szószok közepesek,
de a jalapeno csodás! Ez valószínüleg nem az étterem érdeme, de akkor
is.

Főételnél választhattunk, hogy sült zöldségekkel kíméljük a gyomrunkat,
vagy steak burritot, csirkenyársat, esetleg caesar salátát, netán
cukkinis-brokkolis csirkét kérünk. Részemről a burrito mellett
döntöttem, de annyira nem győzött meg. A kissé rágós hús nyomokban
tűnt elő a tortillából, a rizs hibátlan volt, sőt a paradicsomkockák is
nagyon jól harmoizáltak a tányér szélén árválló tejfölkupaccal, de
összeségében nem éreztem, hogy ez a konyha az amire vágytam.

Közben
beszélgetni legfeljebb a közvetlen asztaltársaságommal tudtam, de velük
is csak keményen artikulálva és a testbeszéd összes eszközét bevetve.
A desszert finom volt. A brownie meglepően jó volt, a gyümölcsrizs átlag feletti.

Ami viszont megint lejtőre vitte az estét, az az ital. Pontosabban
annak rendelése. A vacsoránkban elvileg két ital benne foglaltatott, ám
nehezen hittek nekünk, hogy még csak az első, esetleg a második körnél
járunk, folyvást kérdezgette a pincérük, hogy tuti, csak a második. Nem
vagyok zugingyenivó, nem szeretem, ha gyanúsítgatnak.
Fizetni végre korrekt mód tudtunk: egyesével.

Összeségében: most valahogy egy darabig nem vágyom az Iguanaba. Nem győzött meg.

Kész, nincs mentség, Szezon van. Elő a grillel, jöhet a faszén, jómagam meg irány a piac.

Vadászom a zsenge, aprócska tököket, a bőrös malacot, a kicsiny, de friss csirkecombokat. A nők kavarognak, saját kosarukba tömik a borsót, cipelik a kellemesen narancs-szín, friss sárgarépát. Közben pünkösdi rózsát veszünk, szamócaszerűen apró eperre bukkanunk, de a hajtóerő az a gondolat, hogy mi mehet a grillre.

Persze tudom a választ: szinte minden.

Most persze csak kiscsaládi körben (egy keresztanyával kiegészülve) sütünk, így megelégszem egy kilónyi malaclapockával, 8 formás csirkecombbal, 2 marokba rejthető tököcskével, újkrumplival és egy kevés hagymával.

A csirkét kakukkfűves, sós olajfürdőbe fektetem, alaposan átdörzsölöm, a malackát szeletekre szedem, finoman kiklopfolom, paprikás, borsos fűszerkeverékes olajjal pácolom. A tököknek beizzítom a lávakövet, nekik csak egy kis rozmaringos sót adok, miközben finoman sercegnek az olivával átitatott kövön.

A krumplikat alufóliába rejtem, majd a rács tetején hagyom megpuhulni. Hagymát, malacot grilltálcára teszem.

Közben hőmérek, tányérokkal zsonglőrködöm és folyamatosan anyám szavain morfondírozom:

"Szépre száll a füst, de bolond, aki állja"

A jómúltkorában kaptunk egy feladványt. Amolyan hoax-jellegű izét, ami látszatra olvasott a gondolatainkban és idióta mód átvert holott éreztük, hogy egy matematikus számára csupán vállrándítás kérdése az egész…

Nekem ugyan reál végzettségem van, de a férjemmel mindketten ízig-vérig bölcsész lelkülettel bírunk, így a kárörvendő feladványt elküldtem egy volt kollegámnak, hogy ha megfejti és megszabadít minket az átverés baljós érzetétől: sütök valamit!

Az ő lelkülete kellően binális: nagyhamar jött is a megfelelő válasz, a megfelelő képlettel. Mi szegényebbek lettünk egy illúzióval, ő meg gazdagabb egy uzsonna-meghívással.

Így aztán tegnap a férjem és a meghívott kollegák nejei a beszélgetés elején újfent megélték, milyen amikor ők Nem dolgoznak egy nagy multinak, ahol a kollegák a rövidítésekből is remekül megértik egymást…

Sütni Pavolovát sütöttem, amire most szamóca és aprócska cukorpillangók kerültek, sós gyanánt meg egy új pogácsával próbálkoztam.

Brynzás-füstölt sajtos pogácsa

50 dkg finomliszt

2 dl tejföl

25 dkg vaj

12 dkg brynza

13 dkg reszelt füstölt sajt

2 tojás sárgája +1 a kenéshez

4 dkg élesztő

1 ek só (Kóstolni azért érdemes!!)

Az alapanyagokat beleteszem a kenyérsütő üstjébe, majd rábízom a kelesztést/dagasztást. Mikoron elkészül a tésztával: deszkára borítom, ujjnyira nyújtom, beirdalom, kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggatom, sütőpapíros tepsire ültetem,kicsit hagyom pihenni. Utána tojássárgával megkenem, majd 190 fokon megsütöm.