MIRELLE Atelier

Amikor én kislány voltam, akkor a Sprite még csak az éjjel-nappalik polcán létezett. Buda jól el volt eresztve ezekkel az üzletekkel, amelyek akkor nyertek igazi jelentőséget, amikor apa úgy érezte, hogy itt az ideje egy kis apa-lánya beszélgetésnek, és a késő esti, éjszakába hajló kutyasétáltatásaihoz úgy nyert meg partneréül, hogy belengette az éjjel-nappalik kínálatának áttallózását.

Persze nem minden hátsó szándék nélkül indult ő sem a számos krisztinavárosi éjszakai bolt felé: tartottak Sprite-ot, s apám, aki nem volt híve az ilyen úri huncutságoknak, ebben az italban mégis megtalált egy ízt, ami elég indokot szolgáltatott számára, hogy rendre – a Gypsy kutyánkkal töltött éjjeli őrjáratokból – hazahozzon egy-egy palackkal.

Németes lévén számára a szprájt nem volt értelmezhető, kemény, germán módon, az írásmóddal megegyezően ejtve kérte az italát, kvázi direkt zavarba hozva az álmosságtól amúgy is szedált éjszakai eladókat, miközben én fél lépéssel a háta mögött próbáltam elsüllyedni és/vagy láthatatlanná válni.

A sprite azóta is fogalom nálunk, apa ezernyi bon mot-ja és története között nem kallódott el ez sem, szép, kicsit szépiaszínűre kopott emlékeim között ott őrzöm ezeket a beszélgetésekkel, világváltásokkal tarkított éjszakai portyáinkat, amin mindent összevásároltunk, amit csak nagy hirtelenjében megkívántunk, annak biztos tudatában, hogy anya másnap kevéssé lesz boldog a chip-csoki-üdítő körutunktól.

Nem meglepő, hogy most is apa jutott először eszembe, mikor kézbe kaptam a Sprite új cukormentes, mentával ízesített változatát, amely magában hordozza annak a nyárnak az ígéretét, amellyel az időjárásunk még adós. A mentás Sprite izgalmas tétel, önmagában is nagyon üdítő, de én úgy érzem, hogy koktélalapnak vagy egy igazi nyári limonádénak is kitűnő kiindulási pontja lehet.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak fellazítani a tavasz gyümölcseit vagy a különféle citrusokból készített alapot néhány – már eleve finoman fűszerezett – Sprite zeroval, s élvezni a nyarat.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon engem mi motivál a mozgásban? Ok, egyrészt fontos, hogy a sok evés ne hagyjon felesleges, kilóban jól mérhető nyomokat, de alapvetően nem ez a fő motivációm.

Egyszerűen rég rájöttem arra, hogy a mozgással újratöltöm az elemeimet. Ha fáradt vagyok, jól jön a mozgás, egy rázósnak ígérkező nap elején jól jön a mozgás.

Mozogtatok már ma?

Persze vannak lustább időszakaim, de a heti to do listámban minden esetben szerepel, hogy adott héten mit várok el magamtól, mennyi sportot fogok tudni beiktatni az életembe, mi az, aminek – mint annyi minden másnak – bele kell férnie. Mivel a jóga mellett az OTO Antelope-nak hála a gyaloglás is visszatért az életembe, így ezt a kettőt ötvözöm, próbálom váltva felosztani a hétre, hogy aerob mozgás is legyen, meg olyan edzés, amely alaposan megnyújtja azokat az izmaimat is, amelyeknek a létezéséről legtöbb esetben mit sem sejtek.

Mozogni azonban nemcsak a kilók miatt érdemes, hanem a fittség, a jó közérzet okán. Negyven felett – mondjon akárki akármit – a nők jelentős részének az emésztése már messze nem olyan, mint 20 éves korában. Ezt lehet tagadni, szépíteni, de inkább tenni érdemes ellene: megfelelő étrenddel, kellő mennyiségű folyadék fogyasztásával és természetesen megfelelő mennyiségű aktivitással. A sport ugyanis kifejezetten használ az emésztésnek, magam részéről azt vettem észre, hogy legjobb reggel belevágni a napi edzésünkbe, egy kisebb pohár víz elfogyasztása után. A reggeli előtti edzés sokkal könnyebb, felszabadultabb, utána meg – értelemszerűen – jobban is esik a minőségi folyadék és reggeli, bár a mértéket ekkor is érdemes betartani, annak ellenére, hogy több almányi vagy banánnyi kalóriát hagytunk magunk mögött.

A negyven felettiek jelentős részénél problémát jelent – az ülő munkából, rossz tartásból fakadó – hátfájás, derékfájás. Erre is nagy segítség a gyaloglás, főleg, ha közben folyamatosan kontrolláljuk a tartásunkat, ügyelünk arra, hogy egyenesen tartsuk a gerincünket. A dolog fokozható, ha két gyaloglás között lazító és hátizomerősítő gyakorlatokkal töltjük fel a heti sportnaptárunkat. A csúzos, nehézkes reggeli keléseknek nagyon hamar véget lehet vetni.

Az OTO Antelope-on való séta során ugyanis a keresztcsontunk környéke, azaz a derekunk is aktív módba lép, azzal, hogy a medence két oldala folyamatosan, ellentétes irányban mozog, ezzel szépen aktivizálódik a keresztcsont és a csípő között szakasz, az edzés alatt folyamatosan mozgásban van (ez a rész tud beállni, egy-egy hosszabb munkanap után mindenki ösztönösen ide teszi a kezét, amikor – derékszögben – megpróbál felállni az asztaltól).

De nem csak a derekunk környékén lévő izmokra hat a gyaloglás: jó tudni, hogy a gyaloglással – nagyon kíméletesen – az egész törzsünket erősítjük, és az intenzitástól függően, főleg gyorsgyaloglással, a lábakat szépen szálkásíthatjuk. A comb-csípő tájékon megülő feleslegből ezzel a mozgással izomtömeget faraghatunk, amely nem csak látványában szép, de a stabilitásunkhoz szintén nagymértékben hozzájárul.

S hogy mennyi az ideális edzés? Ez a motivációnktól függ, hogy mit szeretnénk a mozgással elérni. Ma már mindenki egyetért abban, hogy egy felnőtt, ülőmunkát végző ember számára napi harminc perc mozgás szükséges, egészségmegőrzés okán is. Van, akinek ez a motiváció, mint említettem, lehet a súly, lehet a legyengült egészség, vagy épp egy versenyre való felkészülés.

A magam részéről soha nem vettem részt semmilyen sportversenyen, de az itthoni edzések meghozták a kedvemet, és május közepén – ha egy nevetséges 2 és fél kilométeres gyaloglással is, de – belevágok a versenyzésbe. Hogy lesz-e folytatása? Meglátjuk.

A langymeleg tavaszi estében Zsófival a belvárosban barangoltunk. Egy kicsit problémás parkolást követően, a turisták közt elvegyülve jártuk a város leglátogatottabb zugait, félpucér, nyarat sejtető öltözetbe bújt angolok, svédek, németek és a környéket konok elszántsággal lakó ortodox zsidók között. A sokszínűség lenyűgöző volt, bár zajosabb a kelleténél, Zsófi meg is jegyezte, hogy furcsa városrész ez.

Pedig ez a negyed sok mindent elmond rólunk, s ha nem csak a bárokat követve szegezzük tekintetünket a csempe macskakövekre, akkor minden málló bérház és égbe kiáltó tűzfal mesél az egyszer volt és a jelen budapesti valóságáról.

Most pedig épp egy ilyen eseményre igyekeztünk, a Kazinczy utcába kanyarodva, a nem ritkuló tömegben sodródva a Mika mulató felé, ahol már várt ránk a Fuzetea csapata és Oltai Kata művészettörténész, a Fuzeum kurátora.

Aba-Novák Vilmos: Laura

Az esemény három belvárosi tűzfal köré szerveződött, amely a Fuzetea új ízeinek bevezetéséhez kacsolódó kampány részeként kelt életre. A kampány alapötlete nagyon izgalmas: a belváros emblematikus negyedében, a tűzfalakon, a magyar festészet 20. századi nagyjainak keze alól kikerült alkotásokon keresztül üzenni: üzenni, hogy itt vannak az új ízek, hogy a belvárosunk él és lélegzik, s hogy a művészet – amit hajlamosak vagyunk, mint Schrödinger macskáját dobozba, azaz múzeumba zárni, hátha elpusztul – él, lélegzik, alakul, változik, érdemes a figyelmünkre.

Készül Aba-Novák Piros kalapos nő képének tűzfalméretű változata

A nyári hónapokra a Kazinczy utca egyik és az Akácfa utca két tűzfalára is olyan alkotások kerültek, amelyek megérdemlik a figyelmet, szépségük, modernségük elgondolkodtató. A Színes Város által a falakra felvitt, fuzeteásított képeket öröm nézni, a teára utaló elemekkel tarkított Ferenczy és Aba-Novák alkotások talán elindítanak egyfajta érdeklődést, a magyar festészet nagy alakjai, és mesterművei iránt. Ebben azért merek hinni, mert láttam Zsófit, láttam, ahogy hallgatta Oltai Kata rövid, tömör, de messze nem száraz előadását, amellyel kigurította a vörös szőnyeget a házfalakra kúszó művészet előtt.

A kész alkotás jól illik a városképbe

Ha engem kérdeztek: még több ilyet, színes házfalakkal hozzuk ki a művészetet bentről, adjunk teret az alkotásoknak, merjük őket kicsit újragondolni, felhasználni, alakítani, úgy, ahogy a Fuzetea és a Színes Város tették (a rettentően bölcs örökösök engedélyével).

S hogy melyek az új Fuzetea-k? A Zöld jeges tea a gránátalma és acai ízével és az Oolong jeges tea a szőlő és licsi ízével.

Ferenczy Októbere is – teásítva – falra kerül

A múltkorában a padláson járva tehenes passzokba és ezer éves Szigetes újságírói igazolványokba botlottam. Emlékek, amiket szívesen őrzök és a jelek szerint a Nőknek is sikerült 4 éve azt a Sziget-hangulatot átadom, ami kora huszonéves korom óta kihajt a Hajógyári-szigetre, hol egy napra, hol egy egész hétre.

A „Kell egy hét együttlétből” mára „Love Revolution” lett, a Sziget azonban nem vesztette el számomra egykori önmagát, sőt szeretem, ahogy az önfeledt szórakoztatásomra sorra új ötletekkel áll elő, úgy, hogy időnként mindenki orráról lepöccinti a rózsaszín szemüveget és nagyon is reflektál a jelen eseményeire, a migrációtól a Földünk megóvását célzó zero waste Eco camping, a re-pohár koncepció vagy épp a szívószálmentességet propagáló  „Ne szívd meg” kampányig bezárólag.

A fellépőkre idén se lehet panasz, az általam már tavaly is komolyan vár Ed Sheeran koncertre napijegyet már kapni sem lehet, de a hét napra kilenc igazi headliner érkezik, köztük a – számomra kedves – Twenty One Pilots, és a The National.

Fenntartható Sziget

Azon kívül, hogy nincs szívószál (vagy ha van, akkor papír), hogy re-pohárban kapjuk az italunkat, a gasztronómiai partnereknél csak lebomló tányérban és evőeszközökkel kínálhatók a fogások, amelyek akár a szigetre telepített komposztálóban végezhetik, hogy utána az Óbudai sziget megújításában – a Főkerttel karöltve – kerüljenek felhasználásra.

Az idei év fókuszában a víz lesz, a Szigetet körülölelő Duna jó alapot nyújt a szervezőknek arra, hogy a Szitizeneket, főleg a bentlakókat a víztakarékosságra nevelje oktassa. Ennek helyes megoldása a zenés tusolás, amelynek a lényege, hogy ha egy szám alatt lefürdik valaki, akkor jól bánt a bolygó vízkészletével, ha viszont három szám erejéig szappanozza magát, az már erősen az erőforrások pazarlása.

Fellépők

A színpadok, sátrak sokszínűsége már olyan mértéket öltött, amit egy közepesen hosszúra tervezett beszámolóba képtelenség besuvasztani. A lényeg, hogy tényleg mindenki megtalálhatja a számára izgalmas előadókat, koncerteket, a tematikus színpadok ebben nagy segítséget nyújtanak, de érdemes időt és energiát szánni a fellépők áttanulmányozására, magyar és nemzetközi viszonylatban is elképesztő nevekkel találkozni a listában.

Színház az egész Sziget

Erről idén gondoskodnak, a sajtóeseményen felsorolt és bemutatott előadók sokszínűsége vetekszik a zenei felhozatallal, egészen meglepő mennyiségű helyszín (köztük több új) várja a Szitizeneket, utcaszínház, cirkuszi- és táncelőadások, az oly szerethető, századelőt idéző Vándor Vurstli idén nemzetközi kollégákkal is kiegészül. Lesz Luminarium, egy egészen extravagáns labirintus, és az általam legjobban várt Tiny Bauhaus, amely Walter Gropiusnak, a Bauhaus szülőatyjának dolgozószobáján vezeti át az érdeklődőket némi 3D-s nyomdatechnika és VR alkalmazásával.

Egyszóval a Sziget idén is jó lesz, idén is még izgalmasabb lesz, azaz a Nőkkel boldogan vethetjük bele magunkat újra a Szitizen-létbe.