MIRELLE Atelier

Az utóbbi heteimben szinte minden szabadidőmet Oroszországban, illetve Szovjetunióban töltöttem. Képzeletben. Utaztam könyvvel és sorozattal, a század eleje felől és a század vége felől közelítve figyeltem a bolsevik hatalmat, az átvétel zűrös korszakát, és a kialakulófélben lévő, épp csak megszilárdulni látszó rendszer már felfedezhető hibái, buktatói felfedő könyv jól előre vetítette a Csernobil sorozatban feltárt katasztrófa okait is.

Nagyon izgalmas dolog volt satuba fogni azt a rendszert, amely részben még az én életemre is hatással volt. Helen Rappaport könyvét, a Romanov dinasztia végnapjainak precíz leiratát először félve vettem kézbe, a néhány hét történetét elmesélő súlyos könyv elsőre meglepett, a tudvalevőleg a világtól elzártan tengődő egykori uralkodó család történetének záróakkordjához soknak tűnt az oldal, sűrűnek a szöveg. Ám, ahogy olvasni kezdtem, úgy szippantott be Jekatyerinburg, úgy róttam az öt szobányi levegőtlen magánzárkát az összes Romanovval.

Helen Rappaport rendkívül gördülékenyen írta meg a történetet. Mondhatni történelemkönyvi precizitásra törekedve vette végig annak a néhány hétnek az összes vetületét, egymás melletti dimenziókban futtatva a család egyes tagjainak egyéni sorsát (már ha ebben a helyzetben beszélhetünk ilyenről), megmutatván a szolgálók, az őrök, a helyi Cseka (a későbbi KGB), a Szovjet, a városban időző, a cári család menekülését tervezgető követek életét. De nem ragadt le a Szibéria határában meghúzódó városban zajló eseményeknél. Elemző tekintete elől nem menekülhettek a család rokonai, az ő gondolkodásukba, pálfordulásuk okait feltárva kapunk betekintést, amely tekinthető politikai nagyvonalúságnak, de inkább csak szépen példázza azt, amikor az egyéni érdekek minden mást felülírnak.

Helen Rappaport történetmesélése – a sok információ és kitérő ellenére – feszes, A Romanovok utolsó napjai jó kiegészítése lehet bármelyik, a kort boncolgató történelmi könyvnek, de önmagában is élvezetes olvasmány.

Bár 20 éve lakom mellette, de eddig még nem jártam a Lupán. Most azonban úgy érzem, hogy valami olyasmi készül, amiért érdemes lenne lemenni erre az aprócska tengerpartra.

Június 13-án este ugyanis bemutatkozik a Lupa beach food kínálata, a nappali forróságot felváltó enyhe nyárestében végigkóstolhatjuk a széles beach food-palettát.

A napközben valódi plázsként funkcionló Lupa a nyári estéken a vacsorázni, sziesztázni vágyókat várja, a minőségi kínálatból szemezgetni vágyók számára már nincs belépő, csak a vacsoráért, az italokért kell fizetni.

A szervezők célja, hogy a Lupa azok számára is valóságos opció legyen, akik csak munka utáni lazításra, kötetlen vacsorára, vagy egy laza estére vágynak, néhány jó falat mellett.

A több mint 20 vendéglátó egység ehhez már szép választékot kínál, megtalálhatók itt a klasszikus beach ételek mellett a különleges fogások is: Budapest egyik legjobb burgerese, görög recept alapján készült gyros, grillbár, thai konyha, vagy igazi olasz pizza. A vízparti bárok és beach klubok is nagyon színes választékot kínálnak, a kávézótól a koktélbárokon át, a Divinobeach bárjáig vagy a Costes Beach Clubban elfogyasztható éttermi fogásokig.

Az I. Lupa Beach Gasztro Esten tehát belekóstolhatunk a Lupa széles kínálatába, számos ismert sztár vendégszereplésével. A Lupa Costes Beach Klubjában pedig portugál vacsora várja az érdeklődőket, a hozzá tartozó borpárosítással, a Costes Michelin-csillagos séfjeinek prezentálásában. A 7500 forintos vacsora regisztrációhoz kötött ( info@costesbeachclub.hu).

A szezon során további gasztro estek is várják a látogatókat, ahol a kínálatban lesz – mások mellett – francia gasztronómia: kagylóételek-hidegen melegen, provence-i feketekagylótál és osztriga, 60 kg-os kardhal bontás a Lupa homokos tengerpartján, de várható majd látvány paella készítés szabad tűzön, a mediterrán gasztronómia jegyében.

Vannak erős érzelmeket magukban hordó tárgyak. Nem mindegyik az, még akkor sem, ha évtizedeken keresztül együtt utazunk velük, részét képezik az életünknek, hasznunkra vannak vagy csak egyszerűen mellettünk maradtak.

Vannak viszont olyanok, amelyeket gyakorta töltünk meg érzelemmel, adjuk úgy és kapjuk annak tudatában, hogy ez most valami jóval több a fizikai kiterjedésénél.

Tipikusan ilyen az óra. Az óra messze nem az csak az idő méréséről szól, egy olyan tárgy, amivel elhelyezhetjük magunkat egy skálán, kimutathatjuk a ragaszkodásunkat, szeretetünket, elismerésünket, amit örököltünk, vagy amit épp tovább kívánunk örökíteni.

A 21. században végképp megváltozott az órák jelentése, a mobiltelefonok felülírták az időt, az óra most már sokkal inkább a benne rejlő fizikai és szellemi értékek tárháza, mint egyszerű időmérő szerkezet, sok esetben ékszer, egy önmeghatározásra alkalmas eszköz.

Nekem is mindig különleges viszonyom volt az órákkal. Egészen kiskorom óta vannak óráim, kilencven százaléka ma is a birtokomban van. Nem csak azokra emlékszem élesen, amikkel apám lepett meg, hanem erősen él bennem az a boldog birtoklási érzés, amikor a Régiposta utcai óraboltban megvettem az első saját órámat. Bár nem utazom méregdrága példányokban, de hiszek a márkákban, szeretem, ha van történet a szerkezet mögött, és az is kifejezetten fontos számomra, hogy az általam viselt órában is önazonos legyek.

Óra nélkül nem megyek sehova. Kényszeresen pontos vagyok, mindig szeretem tudni, hogy mennyi az idő, arról nem is beszélve, hogy az óra bizony öltöztet.

A most piacra került Chronos magazin alapvetően férfias hobbiként tekint az órák ismeretére és azok gyűjtésére, de örömmel hallottam a sajtótájékoztatón, hogy az erős lifestyle és divat múlttal rendelkező főszerkesztő asszony törekszik ennek a férfi princípiumnak a megtörésére, és kifejezetten nőknek szóló tartalommal is meg kívánja tölteni ennek a prémium magazinnak az oldalait.

Nem tudom, hogy melyik családban milyen a dinamika, de nálunk rendre estefelé derül ki, hogy a leggondosabb tervezés mellett is ez, az vagy amaz éppen kimaradt a beszerző körútjaink során. Ilyenkor mennek az életmentő üzenetek az épp még úton levőknek, hogy legyenek szívesek bepótolni a hiányt.

Igen ám, de a már hazafelé autózó férjem például ilyenkor már nem szívesen megy be egy nagyobb boltba, ahol macerás parkolni, majd nincs százas a kocsiba, majd fél óra fellelni a kért tételt. Éppen ezért szeretem nagyon az OMV kutak miniboltjait, ahova nem kihívás bekanyarodni, az alapokból könnyen szerezhetünk jó minőségűt, és mostantól már akkor se leszünk bajban, ha épp valamilyen minőségi borra van szükségünk, hiszen az OMV új borkoncepciója szerint nem csak tankolni és enni érdemes a kutakon, hanem egy kevés időt szánni a gondosan összeállított borszortimentre, amely a kutak méretétől függően változik.

Össze is kóstoltuk a kínálatban lévő fogásokat a borszortiment egyes tételeivel. Nagyon jó kis párosokat lehet összeállítani!

A most kialakított szortimenthez Szik Mátyás sommelier segítségét kérte az OMV, hogy a kínálat idomuljon a kereslethez, és emellett felkeltse a még szunnyadó igényeket is. A tételek kínálatba történő beemelésénél szempont volt a magyarországi borrégiók bemutatása, a kisebb igényes pincészeteknek való lehetőség a bemutatkozásra, a nemzetközi kínálatból is szemezgetnek a fogyasztók edukálása miatt.

A legkedvesebb szendvicsem: kacsamájas briós (remélem örökre a kínálatban marad)

Ennek jegyében született meg a hónap bora, amelynek keretében külön fókuszba helyeznek egy-egy tételt, májusban a Kislaki pincészet Vitéz nevű Cabernet Sauvignonja volt porondon, míg júniusban az új-zélandi Yealands Sauvignon Blanc lesz a hónap tétele.

A borválaszték bővülése mellett az OMV gourmet kínálata ugyancsak megújult. Május közepétől kiteljesedik a kínálat, az édesszájúaknak külön öröm, hogy Palágyi Eszter desszertjei is elérhetők a töltőállomásokon. Az újraálmodott két klasszikus a hazai ízek jegyében született. Az Eszter-házi sütemény alapja egy diós linzermorzsa, amelyet vanília és mogyorókrém, grillázs, valamint csokoládés pattogós cukorka egészít ki. A házi almás pite linzermorzsáját vaníliakrém, almaragu és házi baracklekvár teszi teljessé.

Egy jellem vagyok, nem ettem meg mind a két adag sütit, pedig…. Ne hagyjátok ki!