MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Az adventi időszak legjobb időtöltése a közös sütögetés. Nem kell hozzá igazán sok dolog, csak egy konyha, működő sütő, néhány gyerek vagy barát, valamilyen keksznek való tészta, számtalan ötletes kiszúró és a dekorációhoz elengedhetetlen gyöngyök és cukorkák.

Számomra az ünnepi hangulatot mindig ezek a közös sütések teremtik meg. A Nők két-három éves koruk óta aktívan segítenek a karácsonyi sütemények elkészítésében és elpusztításában. Szoktunk sütni a Mikulásnak, az óvodai, iskolai karácsonyra, a baráti teadélutánokra, ajándékba és csak úgy, a saját örömünkre is.

Az utóbbi években már főleg a dekorálásban lelem kedvem, szívesen veszem, ha valaki előkészíti a tésztát és nekem már csak annyi a dolgom, hogy a lányaimmal együtt ügyködve kihasítsam a legcukibb rénszarvast, a legpufókabb hóembert vagy a leglehetetlenebb, ezerágú csillagot a mézes- vagy linzertésztából, majd miután megsült, a színes cukormázak közt tallózva megtaláljam, a nekik megfelelő dekorációt.

A tészta fronton hatalmas segítség, hogy mostanában már a hűtőpultokban ott vár ránk az előkészített mézeskalács tészta és a linzerhez is egy ollónyisszantásnyi úton juthatunk. Bevallom, néha én is élek ezzel a lehetőséggel, jó úgy bemenni a konyhába kekszezni, hogy nem kellett korábban összeállítani, hűteni a tésztát.

A szezonális formákból, pecsétnyomókból meg sosincs annyi, hogy ne lehetne még vásárolni néhányat. A forma kiválasztásánál és használatánál néhány apróságra azért érdemes odafigyelni. A kiválasztásnál törekedjünk az időálló darabokra, nézzük meg, hogy jó minőségű műanyagot és fémet vegyünk, hiszen mi is szeretünk a nagymama százéves pogácsaszaggatójával dolgozni, hátha a gyerekeinkben is lesz egy kellemes nosztalgia, ha a mi rénszarvasunkkal bökik ki majd az unokák, dédunokák a karácsonyi sütiket.

A kiválasztásnál arra is figyeljünk, hogy a túl flikkflakkos, apró részekben gazdag kiszúrókból sokszor nehéz szépen kiütögetni a formára vágott tésztát, akkor is, ha finoman megliszteztük őket használat előtt. Utolsó tanácsként pedig arra ügyeljünk, hogy a tepsibe közel egyforma méretű kekszeket süssünk, különben nagy az esély rá, hogy a kisebbek megégnek, amíg a nagyok még meg sem sültek. Ha szeretnénk igazán egyedi, ötletes kiszúrókkal készíteni a kekszeinket, akkor érdemes itt körülnézni, hiszen hatalmas a választék.

A kész, rácson kihűtött kekszeket pedig kedvünk szerint dekorálhatjuk. Készíthetünk mi magunk is különféle cukormázakat, amit céklával, kurkumával könnyedén színezhetünk, de ha lusták vagyunk, akkor a hiperszuperekben beszerezhetjük a megfelelő színű mázakat. A mázon kívül a kekszekre kerülhet még olvasztott csokoládé, vékony réteg marcipán, aszalt gyümölcs, olajos mag vagy számtalan mókás formában kapható dekorcukor.

Az elmúlt 20 évben nagyjából annak örültünk, hogy már nem csak az ehetetlen cukormasszát, azaz a konzum szaloncukrot lophatjuk le a fáról, hanem számtalan ízben, formában kínálják a gyártók a portékáikat, amelyekkel dekorálhatjuk az ünnepi díszbe öltöztetett lakást és többé-kevésbé kényeztethetjük magunkat a beltartalmával.

Ez a többé-kevésbé most is jellemző a szaloncukorpiac felhozatalára, de szerencsére ma már bőven akad olyan, amelyiket nem csak az esztétikus volta és a tavaly vett díszekhez passzoló színe miatt választunk, hanem azért, hogy az ünnepi időszak lassulós, olvasós, baráti társaságos estéinek, pillanatainak részese legyen.

Demeter Chocolate
A Demeter Chocolate szaloncukrai közül nálam örök favorit a robbanócukros szaloncukor, amelynek láttán a gyermeki énem minden évben boldogan ujjong. A cég kínálatában azonban ennél fajsúlyosabb példányokkal is találkozhatunk, mint például a konyakmeggyes szaloncukor, a mézes málnapálinkás vagy épp a vörösboros szaloncukor. A cég nemzetközi csokoládéversenyeken nyert bonbonjait, azaz a szatmári szilvapálinkásat és a zserbós bonbont is viszont láthatjuk ebben az ünnepi köntösben.

Szamos
A Szamos idei újdonsága a csokoládés, a fekete ribizlis, a meggyes és a narancsos ízesítésű marcipános szaloncukor, illetve a praliné alapú szaloncukrok között is akadnak érdekességek, mint az édes-sós mandulanugátos vagy a mézes-narancsos. Külön öröm látni, hogy a cukorbetegek számára is születnek minőségi termékek, az idei évtől hozzáadott cukrot nem tartalmazó termék is helyett kapott a Szamos szaloncukor kínálatában, a csokoládékrémmel töltött, csokoládéba mártott marcipános szaloncukor formájában.

chocoMe
Az innovatív voltáról híres és ezzel világhírre is szert tevő chocoMe is belépett idén a szaloncukor piacra. A vegyes tartalmú dobozukban rejtező szaloncukrok összetétele, ízesítése jól példázza a cég termékpalettáját, itt sem egyszerű pralinékat rejt a sztaniol, hanem ügyesen komponált ízekkel, merész fűszerezéssel találkozhatunk, s olyan beltartalommal, ami egyre inkább előrevetíti azt, ami már évek óta látszik a minőségi szaloncukrok piacán, hogy a klasszikus értelembe vett szaloncukrok helyét átveszik a szezonális köntösbe öltöztetett prémium pralinék, bonbonok. A chocoMe kínálatában jelen lévő szaloncukrok közül biztos befutó a 66%-os karibi étcsokoládés ganache, illetve a szárított palacsintatészta-textúrával gazdagított mandulás-mogyorós praliné.

A karácsonyi készülődés – számomra – legfontosabb pontja a sütés. A menüt már 10 éve októberben 2-3 magazin számára lefőzöm, lefotózom, a maradéknak meg megírom, szóval mire valóban december lesz, addigra már nem igazán érzem azt a lelkesedést, amit kéne. De a sütemények iránti olthatatlan rajongásomnak hála, nem tudok annyi karácsonyi sütit kitalálni, lesütni az ősz folyamán, hogy decemberben ne várnám a Nőkkel közös sütögetést. A sütésben ugyanis pont ez a közösségi lét a klassz, a közben zajló pletyka, a teamben való hatékony munka, az egymásra hangolódás, majd az elkészített alkotások egy részének boldog elpusztítása.

Ezt a decemberi hangulatot hozta el nekem, nekünk a Tante Fanny lelkes csapata, akik – kincseiket elénk borítva – játékteret adtak nekünk: alkossunk kedvünkre, amit sokban megkönnyített a tény, hogy a tészták előkészítését, elkészítését a Tante Fanny magára vállalta. Nem kellett sokáig noszogatni, már csiszoltuk is a különféle tésztákhoz passzoló receptjeinket, néztük az összekészített mini kamrában mit lelünk, s hamar igazi alkotóműhellyé változott a körülöttünk lévő tér.

Mire felocsúdtunk, már sült is a hópehely formájú, mandulás linzer, s szépen pirult a teljes kiőrlésű lisztből készített réteslapokba bújtatott almás-aszalt szilvás sütink is.

Ez utóbbinak a receptjét is közreadom, hátha valaki szeretné elkészíteni. Mi Zsuzsival, a Rozékacsa blog szerzőjével kifejezetten elégedettek lettünk a végeredménnyel és a többiek részéről sem érkezett panasz.

Almás-aszalt szilvás rétes

1 csomag teljes kiőrlésű Tante Fanny réteslap

10 dkg vaj

5 közepes jonatán alma

2 tk barna cukor

kevés citromlé

1 mandarin leve

reszelt citromhéj

reszelt mandarinhéj

1 marék aszalt áfonya

3-4 ek darált dió

1 bő marék durvára tört dió

2-3 mk fahéj

1 habart tojás

Az almákat megpucoltuk, lereszeltük, majd egy lábasba tettük. Hozzáadtuk a cukrot, a fahéjat és a citrusok levét és héját. Az aszalt szilvákat apró kockára vágva szintén az almához adtuk. Ezután finoman összepároltuk, majd hűvös helyre tettük, hogy tempósan kihűljön.

Amíg hűlt az alma, addig a tésztákat kicsomagoltuk és minden egyes réteg közét megkentük olvasztott vajjal és minden második lap közé vékony rétegben szórtunk egy kis darált diót is, a megfelelő textúra kedvéért. Az utolsó réteget finoman meghintettük darált dióval, majd a tölteléket a tésztatéglalap rövidebb végébe felsorakoztattuk és nem túl szorosan, de nem is túl lazán feltekertük a töltelékkel a tésztát.

A rétest sütőpapíros tepsire fektettük, habart tojással vékonyan lekentük és durvára vágott dióval megszórtuk. A tepsit a 190 fokra előmelegített légkeveréses sütőbe tettük és nagyjából 20 perc alatt készre sütöttük. A kész rétest pár percet hagytuk pihenni a sütőlapon, majd – a baklavához hasonlatos – háromszögekre vágva tálaltuk.

A Nőkkel szeretjük a pizzát. Lassan 8 éve már, hogy Albániában rákaptak az igazi olasz pizzára és azóta nem lehet őket megvezetni holmi pizzaféleségekkel. Ennek egyrészt rettentően örülök, másrészt közepesen nagy problémát okoz, ha a Nőkre rátör a pizza iránti vágy. Az otthon sütés persze jó megoldás, de sajnos a háztartási sütők hőfoka messze alulmarad a pizzakemencéhez képest, így bármilyen klassz is a tésztám, bármennyire eltalálom a szószt és pont annyi feltétet pakolok rá, mint egy született nápolyi, a végeredmény messze elmarad a kívánttól.

Éppen ezért örülök minden egyes olyan helynek, ahol végre tisztességes pizzához lehet jutni. Az utóbbi években lett két bejáratott helyünk, ha épp nápolyi típusú, vékony tésztás pizzára vágyunk, de most belefutottunk egy olyan kis ékszerdobozba is, ahol a szicíliaiak vastagabb, a vékony tésztáshoz hasonlóan addiktív, de teljesen más módon szerethető tésztájára bukkantunk.

A Cose Nostre a bulinegyed szívében él, ott kínálja szögletes pizzáit a két ital között vándorló társaságoknak, a belvárosi felfedezőtúrán megéhező turistáknak és a hozzánk hasonló pizzafanatikusoknak. A hely kicsi, egy tucat bárszékkel megszórt két apró helyiség (pont, mint bárhol Rómában), ahol azonban nem csak helyben készített paradicsomszósszal megfejelt pizzákat kóstolhatunk, hanem kedvünkre válogathatunk az italok között is. A Cose Nostre ugyanis nem csak pizzában utazik, hanem afféle éjszakai életet is él, s míg nappal a kelt tésztákkal zsonglőrködik, addig éjjel már a gyakorlott mixer lazaságával a shakert pörgeti meg a bal válla felett. Az italválaszték meglehetősen széles, a belváros tarka közönségére szabva teljes palettán kínál szinte mindent. Ennek a mindennek szerencsére az olasz bitterek képezik a gerincét, ami külön örömet jelent számomra.

A Cose Nostre-ba érdemes betérni, ha egy-két-három szeletnyi jóféle pizzát kívánunk, ha szeretnénk megismerkedni a markánsabb jelenléttel bíró szicíliai tésztaalappal, ha szeretjük az olaszos feltéteket, s nem várunk mást a pizzától, mint amit valóban adnia kell és adni kíván, s akkor is érdemes a Cose Nostre felé venni az irányt, ha innánk valamit és ahhoz kompromisszummentes falatokra vágyunk.