MIRELLE Atelier

Az egészet a nagybátyám szúrta el. 8 éves voltam, ültünk az Ág utcai nappaliban, hallgattuk az amerikai út élménybeszámolóját, amikor az unokatestvéreim erősen irigykedő pillantásától övezve előhúzta a táskájából azt a fekete kis csodát és átnyújtotta. Anya, aki gyerekkora automobilos fiaskója óta erős kétségekkel viseltetett a huszadik század találmányai iránt, már több kísérletemre megjegyezte, hogy csak a holttestén keresztül juthat walkman a lakásba, lefegyverzetten vette tudomásul a vesztett csatát, az öccse akaratlanul is feladásra késztette. Új világok tárultak fel aznap, a hallban hallgatott recsegő lemezjátszó közösségi élménye után megtapasztaltam, hogy milyen, ha csak magamban hallgatom a magam zenéjét. Ez az élmény mind a mai napig boldoggá tesz, fül- és fejhallgatóval élem az életem, de otthon szeretem, ha a lakás tereit is bejárja a zene és igen, én vagyok az aki artikulálatlanul kiabálva énekel a kocsiban (szigorúan felhúzott ablakok mellett). 

A formatervezés Oscar-díja nem téved

Amikor kicsomagoltam a legújabb Soundcore Boom Go 3i hordozható hangszórót, azonnal megértettem, miért nyerte el a legrangosabb nemzetközi dizájn-elismerést, a Red Dot Design Award-ot. Ez a készülék elegánsan szakít a robusztus, ormótlan outdoor hangszórók hagyományaival. Kézbe véve olyan érzés, mint egy tökéletesen megmunkált, prémium divatkiegészítő.

A letisztult vonalvezetés, a minimalista textúrák és a sűrű szövésű előlapi rács olyan vizuális harmóniát sugároz, ami bármelyik skandináv stílusú nappaliban vagy egy elegáns kerti asztalon is abszolút megállja a helyét. Nem hivalkodik, nem akar feleslegesen futurisztikus lenni, egyszerűen gyönyörű, organikus és arányos.

Kompakt varázslat: elfér a legkisebb táskában is

A lenyűgöző külcsín mögött elképesztő mérnöki praktikum rejlik. Mindössze 370 gramm, azaz alig nehezebb egy érett avokádónál. Kompakt, tenyérnyi méretének köszönhetően a legkisebb nyári vászontáskába vagy a piknikkosár sarkába is könnyedén becsusszan.

A tervezők zsenialitását dicséri a hátoldalon található, selymes tapintású 2 az 1-ben rugalmas szilikon pánt. Ez a szakadásbiztos, prémium fül nemcsak kényelmes hordozást biztosít, de egyetlen mozdulattal elegáns klipsszé alakítható. Segítségével stabilan felakaszthatjuk a kerékpár kormányára, a táskánk pántjára, vagy akár a kerti napernyő merevítőjére is, anélkül, hogy aggódnunk kellene a sérülések miatt. Külön imádtam az apró, monokróm digitális kijelzőt: ez a letisztult panel elegánsan, százalékos pontossággal mutatja az akkumulátor töltöttségét. Nincs több találgatás, nincs felesleges LED-villogás, csak tiszta és hasznos információ.

A látszat csal: apró test, monumentális akusztika

Ne tévesszen meg senkit a filigrán alkat: az Anker által piacra dobott Boom Go 3i igazi erőmű. A 15 W-os kimeneti teljesítményével és a 92 dB-es csúcshangerővel telt, tiszta és dinamikus hangzást produkál. A beépített BassUp technológia mély, bársonyos tónusokat varázsol a kedvenc jazz- és popdalaink alá (igény szerint a basszuskiemelés a hangfalon kikapcsolható), míg a vokálok kristálytiszták maradnak szabadtéren is.

A legújabb Bluetooth 6.0 technológia gondoskodik a villámgyors és stabil kapcsolatról, a nyílt Auracast szabvánnyal pedig akár több hangszórót is szinkronizálhatunk, ha nagyobb társasággal indulunk útnak.

Az életre tervezve: stílusos túlélőművész

A legszebb az egészben, hogy ezt a Red Dot-díjas szépséget egyáltalán nem kell féltenünk az élet valódi kalandjaitól. A legmagasabb, IP68-as minősítéssel büszkélkedhet, így teljesen ellenáll a finom homoknak, a pornak, és az sem jelent problémát, ha véletlenül belepottyan a medencébe vagy elkapja egy nyári zápor.

Ráadásul igazi gondoskodó társ: a beépített 4800 mAh-s akkumulátora vészhelyzeti power bankként is funkcionál, így ha fotózás vagy navigáció közben lemerülne a telefonunk, életet lehel belé (egy iPhone 17-et vészhelyzetben kényelmesen feltölt kb. 63%-ra). Az előlapi RGB fények pedig este 8-féle lágy, megnyugtató ambient (környezeti) világítással teszik varázslatossá a hangulatot. Az akkumulátor üzemideje is elképesztő: kerek 24 órát bír BassUp módban, és akár 40 órát Eco üzemmódban.

A Soundcore Boom Go 3i bebizonyította, hogy a high-tech és a high-design igenis járhat kéz a kézben. Elképesztően hasznos, pici, és olyan letisztultan szép, hogy öröm ránézni. Tökéletes választás azoknak a stílusérzékeny zenehallgatóknak, utazóknak, akik menet közben sem szeretnének lemondani a prémium vizuális és akusztikus élményről.

Június 3. és 17. között a budapesti Dugattyús Ház ad otthont annak az emlékkiállításnak, amely a Sziget Fesztivál egyik legfontosabb vizuális krónikása, Benkő Imre előtt tiszteleg. A Kossuth-, Balázs Béla- és World Press Photo-díjas fotográfus tavaly őszi távozása óta ez a tárlat az első olyan válogatás, amely a legendás alkotó kifejezetten a Hajógyári-szigeten készült felvételeiből merít, hogy aztán a nyár folyamán egy még nagyobb szabású projekt részeként térjen vissza a gyökerekhez.

A szubjektív dokumentarizmus unikuma

Bár a Sziget három évtizedes története során a hivatalos sajtófotók mellett a közönség is milliónyi képet készített a fesztiválról, Benkő Imre munkássága egészen egyedülálló értéket képvisel ebben a vizuális tengerben. Az ő dokumentarista művészfotózása olyan speciális szemüveget ad a nézőre, amin keresztül feltárul mindaz, amit a hagyományos, pillanatnyi hangulatot megragadó képek képtelenek visszaadni.

Benkő Imre nemcsak jelen volt a kezdetektől, az 1993-as első Diákszigettől fogva, hanem páratlan érzékenységgel dokumentálta a rendezvény folyamatos fejlődését is. Kameráján keresztül nem koncerteket vagy arctalan tömegeket látunk, hanem mélyen emberi történeteket, sorsokat és találkozásokat. Rendkívüli módon értett ahhoz, hogyan ragadja meg a fesztivált formáló egyéniségeket, a mindenkori hangulatot és az azt körülölelő környezetet. Képeit az empátia, a finom humor, a mesteri szerkesztettség és a többrétegű látásmód jellemzi, a fekete-fehér képi világ pedig csak még tovább felerősíti ezt az időtlen üzenetet.

A tárlat éppen ezért azok számára is átélhetővé és átérezhetővé teszi ezt a páratlan világot, akik személyesen nem lehettek részesei az elmúlt harminc évnek, a mai szigetlátogatók számára pedig izgalmas, megkapó mélységű kontextust ad a jelenlegi fesztiválélményhez.

A Dugattyústól a SzigetCity-ig

Az emlékkiállítás gondosan összeállított ízelítő, amely a nyár folyamán a SzigetCity projekt részeként bővül tovább. A kezdeményezés célja, hogy bemutassa, hogyan kapcsolódik össze a fesztivál a főváros szövetével, és hogyan jelenik meg a Sziget-életérzés a legkülönbözőbb ikonikus budapesti helyszíneken.

A Dugattyúsban látható anyag a nyár folyamán átköltözik a Hajógyári-szigetre, ahol már egy nagyszabású, ötven képes verzióban lesz megtekinthető. A Szigeten Mosberger Róbert kurátor által tervezett és készített speciális kiállító pavilonok várják majd a látogatókat. Ez a különleges, szabadtéri installáció méltó módon emeli be a fesztivál forgatagába Benkő Imre szellemi örökségét, lehetőséget adva a közönségnek, hogy újra találkozzon a Sziget történetének legszabadabb pillanataival.

Újdonságok a szigeti kulturális térben

A Benkő Imre emlékkiállítás mellett a Sziget idei kulturális és művészeti programja tartogat még meglepetéseket a látogatóknak. Idén nyáron két és fél új helyszínnel bővül a színházi és előadó-művészeti felhozatal a szigeten, így még több tér jut a kortárs produkcióknak. Emellett a vizuális és térélményért felelős, közönségkedvenc Luminarium is visszatér, hogy különleges, felfújható fény- és színbirodalmával ismét lenyűgözze a fesztiválozókat.

S fiam, ha az mondja Pistike, akkor a kútba ugrassz? Az én korosztályom fixen ezzel a költői kérdésbe csomagolt szülői intelemmel tanulta meg, hogy nem mindig kell mások remek ötleteit követni. Szerencsére Éva szülei vagy haladó gondolkodásúak voltak vagy Éva volt kevéssé fogékony a dologra, de mikor nagyjából két éve megkeresett egy terápiás módszertan kidolgozásával és én azzal álltam elő, hogy írjon inkább (vagy pontosabban előbb) egy könyvet, nem mondott nemet.

Nem mondom, hogy nem szabódott, de a coachot coacholni igazán bagatell munkának tűnt, így ütöttem a vasat Camargue és Budapest között, aminek a vége az lett, hogy az Évában mindig is ott pihenő vágy szárba szökkent és kezdett materializálódni. Születtek az ötletek, az irányok, én meg, mint a bába, aki már legalább egy gyereket (a sajátját) látott, segédkeztem, majd értő kezekbe érve már messzebbről figyeltem a könyv születését.

Amelyet tegnap végre a kezemben is tartottam. Éva nem aprózta el, enciklopedikus alapossággal járta körbe azt a témát, aminek szakértője, megágyazva annak a szaktudásnak és az abból sarjadzó aromaterápiás metódusnak, amely teljes egészében az ő nevéhez köthető. Éva nem marad meg a közkedvelten közhelyes megfejtéseknél, a mélyebb összefüggések felé mutat, erre predesztinálja természetgyógyász végzettsége és a több évtizedes támogatói munkássága.

A kötet önmagában is jó útmutató, nemcsak azoknak, akik az illatok és önnön tudatalattijuk világában még kissé bizonytalanul mozognak, hanem azok számára is bőven hordozhat újdonságot, akik a hazai piacon fellelhető előfutárok munkásságával találkoztak csak eddig. A nemzetközi kitekintés, az illatok otthonából, Dél-Franciaországból származó szaktudás és a társterületek mélyreható ismerete teszi hiánypótolóvá Éva könyvét.

Vagy csak az én szenzoraim lettek fogékonyabbak az idő múlásával, vagy tényleg mi vagyunk az az első generáció (az X és a milleniál), aki  ennyire tudatosan küzd az évezredes gyakorlat ellen és minden életkorban, minden helyzetben meg akar maradni önmaga. Nőként. Ha ahhoz van kedve.

De honnan fakad a nőiségünk, a női mivoltunk? Hogyan teremtődik meg és szökken szárba az animánk, mi formáljuk, a környezet teszi olyanná, amilyen? A gének játéka csupán az egész és nincs beleszólásunk? Tapasztalások, megélések során vezet-e az út önmagunk megélésig, megismeréséig, elfogadásáig? Hatnak-e, hatottak-e ránk a család női, mit hordozunk magunkban mélyen legbelül és mit tárunk a köz szemléjére (már ha épp hajlandó látni).

Biztos vagyok benne, hogy a MOMkult nézőtéren csupa egyéni, de jól tipizálható sors ücsörgött hattól nyolcig, hallgatva a színpadon egymásra reflektáló női minőségeket, Erős Antóniát, Pokorni Liát és Szily Nórát, akik az életükről meséltek, keresvén a kulcsot a megfejtéshez. Szily leginkább moderátori szerepkörben volt jelen, de bőven adott hozzá az élményhez, míg a vendégpár, Erős és Pokorni – eséllyel nagyon tudatosan – két ellenpórust jelenítettek meg, amellyel a sötétben boldogan kacagó megannyi sors folyamatos interakcióba tudott kerülni egy-egy belső monológban. Igen, én is így éltem meg, velem is megtörtént, akár így is lehet, talán így kellene – írnám a szövegfelhőkbe a képek felé. Bennem is folyamatos volt a reflexió, miközben boldogan simultam bele ennek a három rendkívül szórakoztató entitásnak az egymásra hangolt beszélgetésébe. Az agyam folyamatos stimulációnak volt kitéve, fel- és lecsatlakoztam a saját sorsommal, a vendégeknek szegezett kérdésekben keresve a magam válaszait. S ettől volt jó. Hogy a történetek sodrában volt annyi szünet, pont annyi kitartás, hogy aki bármilyen önismerettel rendelkezik és/vagy önmunkában van, az itt most sokat vételezhetett.

A Femina klub évadzáró eseménye hosszú lecsengést hagy maga után, olykor tanninos hangokat, finom savakat és kevéske maradék cukrot. De érdemes ízlelgetni még magunkban, hagyni, hogy az ereinkben tovább dolgozzon.