Agatha és én

Bár rendkívül közhelyes és elcsépelt, nekem valóban hobbim az olvasás. Egészen kis korom óta saját könyvtárral rendelkezem, apám – a családi 7000 és 10000 db közé tehető könyvtár mellett – mindig biztosított számomra saját könyveket, olykor duplikálva a nagyobb lexikonokat, értelmező szótárakat. Ezért is örökre hálás leszek.

Egyke gyerekként a nyaraim javarészt a könyvekről szóltak. Apa nem csak a lehetőségét adta meg a könyvek gyűjtésének, hanem finoman terelt, a saját ízlését feltárva próbált utat mutatni. May Károllyal és az indiánokkal csúfos kudarcot vallott, ellenben Gardner krimijeivel már célt ért, falni kezdtem a Perry Mason könyveket, majd hamarosan rájöttem, hogy a krimi kikapcsol, szórakoztat és még kevés agymunkára is sarkall, azaz pont nekem találták ki.

A kicsit frivol, de érzelmekben és cselekményben nem szűkölködő amerikai krimik mellett megérkeztem a britekhez, ahol rögvest Agatha fogadott, és én elvesztem az írásaiban. Minden magyarul fellelhető Agatha Christie könyvet felhajtottam, antikvár kiadásokat és újsütetű – a rendszerváltás idején elég mindennapos – kalózkiadásokat gyűjtve.

Hatalmas gyűjteményre tettem szert, amelynek bizonyos darabjait rendre újraolvastam – és olvasom a mai napig. Sajnos a mennyiség azonban véges, s én egyszer csak ott álltam, a Függöny olvasása után, s tudtam, hogy Poirot jobblétre szenderült.

Éppen ezért töltött el nagy várakozással, mikor a Christie hagyatékot kezelők bejelentették, hogy zöld utat adtak egy új könyvnek, amely méltóképp képviseli az írónő szellemi örökségét, s amely – ügyesen, szinte láthatatlanul tagozódva be a korábbi művek időrendjébe – lehetőséget kínál minden idők leghíresebb belga detektívjének a feltámadásra, s újabb bűnügyek aprólékos felgöngyölítésére.

Sophie Hannah könyve, a Monogramos gyilkosságok nagyot szólt a könyvpiacon, valószínűleg nem voltam egyedül, aki egykoron csendben elgyászolta az öreg belgát, és most boldogan együtt tudott élni a feltámadásával. A könyvet újabb regény, A zárt koporsó követte, amely már magabiztosabb kézzel, nagyobb öntudattal vetette bele magát ebbe az engedélyezett plagizálásba úgy, hogy közben nem másolt, csak stílust, környezetet, habitus, attitűdöt mentett át, s alkotott belőle újabb regényt.

Éppen ezért örülök különösen annak, hogy a Helikon kiadó gondozásában júniusban magyarul is megjelenik a legújabb, harmadik Hannah-Christie regény, A háromnegyed rejtélye, amely nagyon jó útitársam lesz a nyaralásunk alatt.

Addig meg, ebben a csodás márciusi májusban, a fűtés mellett, takaróba bugyolálva és meleg lattét iszogatva újraolvasom a korábbi könyveket, hogy kellőn hangulatba kerüljek egy újabb nyomozáshoz, Poirot-val.

IMG_20190515_130032_v

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Alkotói énem felszínre tör, avagy nincs megtörhetetlen apai átok

Apámat egy idő után csak Podger bácsinak hívtuk. Szenvedélyesen szeretett szerelni, egy szobányi műhelyt alakított ki az első kerületi polgári lakásunkban, de hiába a 20 négyzetméter, tele szögekkel, csiszolólapokkal, az utcán összeszedett és drágán beszerzett barkácsszerszámokkal: apámból a szikrája is hiányzott bármilyen kézművességnek.

Apa is kb. ennyit halmozott fel ezekből :)

Apa is kb. ennyit halmozott fel ezekből :)

Furcsa, azt gondoltam, hogy akiben nincs meg a kellő tehetség ezekhez a manuális feladatokhoz, az nem is vágyja ezeket az alkotással töltött órákat, de tévedtem. Apa rendíthetetlenül verte le az ujját, a vakolatot a falról, kalapált százas szeget egy fogas felé, tett tönkre bútorokat, eszközöket és alapanyagokat, a lelkesedése egy pillanatra nem tört meg.

Én, aki Jerome Klapka Jerome könyvében rábukkantam Podger bácsi történetére – úgy döntöttem, ez nálunk családi átok, jobb, ha nem kezdek bele ilyenekbe, s szép csendben építgettem a biztonságos legoimat.

Aztán a férjemmel való összeköltözés idején kiderült, hogy nincs családi átok, boldogan és lelkesen szereltem bármilyen bútort, az ikerterhességem végén még a komplett gyerekszobát is egymagam raktam össze, élveztem, ahogy a dobozban heverő elemek a térbe érve elnyerik végső formájukat, s hogy én vagyok az alkotó, aki mindezt lehetővé tette.

Töretlen dolgozom a művemen: itt épp a festésen van a sor.

Töretlen dolgozom a művemen: itt épp a festésen van a sor.

Ennek ellenére megmaradt a kishitűségem. Kigletteltem, kifestettem a lakást, szilikonnal kitöltöttem a csempelyukakat, kifugáztam a padlót, több lakásnyi bútort szereltem össze, és ennek ellenére minden egyes alkalommal, mielőtt belevágtam a feladatokba, úgy éreztem, hogy a dolog messze túlmutat rajtam.

Ez az érzés persze a szerszámok kézbevételével szűnt meg / szűnik meg teljesen, ott jön az eufória, a több órányi boldogság, amíg a felnőtt legommal játszom, alkotok, teremtek valami nekem tetszőt.

Ha még egyszer születnék, lehet, hogy építész lennék, megvalósítanám azokat a falatnyi álmaimat, amelyet a zöld alaplapokon vittem véghez majd két évtizeden keresztül, és azóta is, addig pedig boldog vagyok, ha lehetőségem nyílik festeni, fúrni, faragni.

Éppen ezért örültem annyira a Cordia meghívásának, amely nem csak arról szólt, hogy az elképesztő tempóban fejlődő Corvin negyedet csodáljam, hanem – a HelloWooddal együtt – egy közös alkotási folyamat részesévé válhattam, amelyben a lakásunkat mostanában beborító színek, stílusok jegyében készíthettem el egy egyszerű, de látványos lámpát.

Az egész délelőttös közös alkotás felért négy jógaórával, egyrészt végig álltam, másrészt olyan szépen, koncentráltan ürítettem ki a tudatomat és fókuszáltam a feladatra, ami még engem is meglepett.

Jóga helyett négy órát alkottam, kellett is időnként az energiapótlás. :D

Jóga helyett négy órát alkottam, kellett is időnként az energiapótlás. :D

Az eredmény már a nappalinkat díszíti, bennem megint felhorgadt vagy inkább felerősödött a vágy, hogy ilyen tevékenységekkel töltsem a szabadidőmet, és egyre erősödik az elhatározásom, hogy a következő egy-két évben a villanyszerelés mikéntjével közelebbről is megismerkedem.

Rákaptam a dolog ízére: szerelni szeretnék, akár villanyt is!

Rákaptam a dolog ízére: szerelni szeretnék, akár villanyt is!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Apám bűne, avagy a szerencsétlen éjjel-nappalisok esete a Sprite-tal

Amikor én kislány voltam, akkor a Sprite még csak az éjjel-nappalik polcán létezett. Buda jól el volt eresztve ezekkel az üzletekkel, amelyek akkor nyertek igazi jelentőséget, amikor apa úgy érezte, hogy itt az ideje egy kis apa-lánya beszélgetésnek, és a késő esti, éjszakába hajló kutyasétáltatásaihoz úgy nyert meg partneréül, hogy belengette az éjjel-nappalik kínálatának áttallózását.

Persze nem minden hátsó szándék nélkül indult ő sem a számos krisztinavárosi éjszakai bolt felé: tartottak Sprite-ot, s apám, aki nem volt híve az ilyen úri huncutságoknak, ebben az italban mégis megtalált egy ízt, ami elég indokot szolgáltatott számára, hogy rendre – a Gypsy kutyánkkal töltött éjjeli őrjáratokból – hazahozzon egy-egy palackkal.

Németes lévén számára a szprájt nem volt értelmezhető, kemény, germán módon, az írásmóddal megegyezően ejtve kérte az italát, kvázi direkt zavarba hozva az álmosságtól amúgy is szedált éjszakai eladókat, miközben én fél lépéssel a háta mögött próbáltam elsüllyedni és/vagy láthatatlanná válni.

A sprite azóta is fogalom nálunk, apa ezernyi bon mot-ja és története között nem kallódott el ez sem, szép, kicsit szépiaszínűre kopott emlékeim között ott őrzöm ezeket a beszélgetésekkel, világváltásokkal tarkított éjszakai portyáinkat, amin mindent összevásároltunk, amit csak nagy hirtelenjében megkívántunk, annak biztos tudatában, hogy anya másnap kevéssé lesz boldog a chip-csoki-üdítő körutunktól.

Nem meglepő, hogy most is apa jutott először eszembe, mikor kézbe kaptam a Sprite új cukormentes, mentával ízesített változatát, amely magában hordozza annak a nyárnak az ígéretét, amellyel az időjárásunk még adós. A mentás Sprite izgalmas tétel, önmagában is nagyon üdítő, de én úgy érzem, hogy koktélalapnak vagy egy igazi nyári limonádénak is kitűnő kiindulási pontja lehet.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak fellazítani a tavasz gyümölcseit vagy a különféle citrusokból készített alapot néhány – már eleve finoman fűszerezett – Sprite zeroval, s élvezni a nyarat.

sprite

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Motiváció: egészség és jó közérzet, avagy negyven felett miért is érdemes gyalogolni?

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon engem mi motivál a mozgásban? Ok, egyrészt fontos, hogy a sok evés ne hagyjon felesleges, kilóban jól mérhető nyomokat, de alapvetően nem ez a fő motivációm.

Egyszerűen rég rájöttem arra, hogy a mozgással újratöltöm az elemeimet. Ha fáradt vagyok, jól jön a mozgás, egy rázósnak ígérkező nap elején jól jön a mozgás.

Mozogtatok már ma?

Mozogtatok már ma?

Persze vannak lustább időszakaim, de a heti to do listámban minden esetben szerepel, hogy adott héten mit várok el magamtól, mennyi sportot fogok tudni beiktatni az életembe, mi az, aminek – mint annyi minden másnak – bele kell férnie. Mivel a jóga mellett az OTO Antelope-nak hála a gyaloglás is visszatért az életembe, így ezt a kettőt ötvözöm, próbálom váltva felosztani a hétre, hogy aerob mozgás is legyen, meg olyan edzés, amely alaposan megnyújtja azokat az izmaimat is, amelyeknek a létezéséről legtöbb esetben mit sem sejtek.

Mozogni azonban nemcsak a kilók miatt érdemes, hanem a fittség, a jó közérzet okán. Negyven felett – mondjon akárki akármit – a nők jelentős részének az emésztése már messze nem olyan, mint 20 éves korában. Ezt lehet tagadni, szépíteni, de inkább tenni érdemes ellene: megfelelő étrenddel, kellő mennyiségű folyadék fogyasztásával és természetesen megfelelő mennyiségű aktivitással. A sport ugyanis kifejezetten használ az emésztésnek, magam részéről azt vettem észre, hogy legjobb reggel belevágni a napi edzésünkbe, egy kisebb pohár víz elfogyasztása után. A reggeli előtti edzés sokkal könnyebb, felszabadultabb, utána meg – értelemszerűen – jobban is esik a minőségi folyadék és reggeli, bár a mértéket ekkor is érdemes betartani, annak ellenére, hogy több almányi vagy banánnyi kalóriát hagytunk magunk mögött.

A negyven felettiek jelentős részénél problémát jelent – az ülő munkából, rossz tartásból fakadó – hátfájás, derékfájás. Erre is nagy segítség a gyaloglás, főleg, ha közben folyamatosan kontrolláljuk a tartásunkat, ügyelünk arra, hogy egyenesen tartsuk a gerincünket. A dolog fokozható, ha két gyaloglás között lazító és hátizomerősítő gyakorlatokkal töltjük fel a heti sportnaptárunkat. A csúzos, nehézkes reggeli keléseknek nagyon hamar véget lehet vetni.

Az OTO Antelope-on való séta során ugyanis a keresztcsontunk környéke, azaz a derekunk is aktív módba lép, azzal, hogy a medence két oldala folyamatosan, ellentétes irányban mozog, ezzel szépen aktivizálódik a keresztcsont és a csípő között szakasz, az edzés alatt folyamatosan mozgásban van (ez a rész tud beállni, egy-egy hosszabb munkanap után mindenki ösztönösen ide teszi a kezét, amikor – derékszögben – megpróbál felállni az asztaltól).

De nem csak a derekunk környékén lévő izmokra hat a gyaloglás: jó tudni, hogy a gyaloglással – nagyon kíméletesen – az egész törzsünket erősítjük, és az intenzitástól függően, főleg gyorsgyaloglással, a lábakat szépen szálkásíthatjuk. A comb-csípő tájékon megülő feleslegből ezzel a mozgással izomtömeget faraghatunk, amely nem csak látványában szép, de a stabilitásunkhoz szintén nagymértékben hozzájárul.

S hogy mennyi az ideális edzés? Ez a motivációnktól függ, hogy mit szeretnénk a mozgással elérni. Ma már mindenki egyetért abban, hogy egy felnőtt, ülőmunkát végző ember számára napi harminc perc mozgás szükséges, egészségmegőrzés okán is. Van, akinek ez a motiváció, mint említettem, lehet a súly, lehet a legyengült egészség, vagy épp egy versenyre való felkészülés.

A magam részéről soha nem vettem részt semmilyen sportversenyen, de az itthoni edzések meghozták a kedvemet, és május közepén – ha egy nevetséges 2 és fél kilométeres gyaloglással is, de – belevágok a versenyzésbe. Hogy lesz-e folytatása? Meglátjuk.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 1 of 52012345...102030...Last »