Sonka, sonka, sonka

 

sonkaA férjem szerint a húsvét a legszebb ünnep, messze klasszabb, mint a karácsony és akár 4-5 szülinappal is felér. Ennek a rajongásnak két oka van: a torma és a sonka.

Előbbi viszonylag biztos talaj, túl sok buktatót nem rejt magában, számomra meg azért sem, mert a férjem maga reszeli le a friss tormát a szombat esti vacsorához.

Viszont a sonka… a sonka, az mindig nagy kérdés. Először is minőségében, másodszor méretében, harmadjára alapanyag szempontjából, negyedszer pedig a főzést tekintve. A sonka esetében ez az a négyes, ami miatt alaphangon leveri a víz a háziasszonyokat.

Múlt héten a Pick a Tescoval karöltve szakújságírók számára tartott egy rövid prezentációt, bemutatván, hogy milyen trendek is érvényesülnek a sonkapiacon, hogyan változik a vásárolók ízlése, mi az, ami most, 2014-ben fontos a húsvéti sonka beszerzésével megbízott családtagok számára.

Érthető okokból a kevésbé zsíros húsokat keresik a vásárlók, egyre nagyobb az igény a bőr és bőr alatti zsíroktól mentes sonkákra, kelendőek a nagy combból nyert lantok, frikandóból és lapockából készített sonkák, amelyek a kisebb fogyasztású családok számára kínálnak tökéletes megoldást, hiszen 1,5-2 kilós kiszerelésben kaphatóak, míg egy lapockából készült sonka-lant alapból 5- 5,5 kg.

Az előadók azt is elmondták, hogy a kötözött sonkák esztétikuma még mindig fontos a vásárlóknak, de előtérbe került egy olyan tudatos fogyasztói réteg, aki igenis szeretné látni, hogy mit vesz, így nagy keletje van a lapmetszettel rendelkező sonkáknak.

Számomra meglepő volt, hogy a piacon fix helyük van a már főzött sonkának, amellyel a ház asszonyának csupán annyi feladata van, hogy felszeleteli, mielőtt az ünnepi asztalra kerül. Végül is logikus, a rohanó világ mellett szerintem az is közrejátszik, hogy sokan bizonytalanok benne, hogy hogyan is kell tökéletesre főzni a sonkát.

Számomra fontos a sonkaillat, a lassan, gyöngyözve főlő sonka, mindent beterítő, ünnephozó illata, a pillanat, amikor úgy fut benne a húsvilla, hogy tudom, most jó. S a sonkalé, amely utána tökéletes alap egy jóféle bableveshez vagy épp a lengyelek gazdag krumplileveséhez, amihez nem csak a lé, hanem maga a sonka is remekül felhasználható.

A számok, volumenek és termékcsoportok bemutatása után lehetőségünk nyílt arra, hogy szakértő vezető mellett megkóstolhassuk a Tesco saját márkás sonkáit (amelynek jelentős részét idén a Pick biztosítja) és a Pick termékeit is. Nem csak kóstoltunk, hanem meg is hallgattuk, hogy milyen sonkát szabad, illetve nem szabad venni. A jó minőségű füstölt sonka színe egyöntetű bordó, sötétrózsaszín, nincsenek a metszeten véraláfutások és a bőrös rész is egységes, szépen tisztított, szőrtelenített. A sonka nyomásra nem lehet puha, de túl kemény sem, s semmiképp ne vegyünk olyan árut, amelyről hiányzik a címke.

Még egy fontos újdonság hangzott el számomra és ezt most közre is adom, hátha valakinek hasznos lehet: ha valamiért gyors páccal érlelt sonkát vennénk, semmiképp ne válasszunk olyat, amelynek a vákuumcsomagolása nedvességet tudott kihúzni a húsból. Ha ilyet látunk, biztosak lehetünk benne, hogy gyenge minőségű áruval van dolgunk.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A bárányok nem hallgatnak, hanem burger lesz belőlük…

…avagy így sütöttem én 127 bárányburgert a Skanzenban.

Múlt héten az a megtiszteltetés ért, hogy a Bárány éve rendezvénysorozat nyitányán, a sajtófogadáson készíthettem a vendégek számára bárányburgert.

Az ötlet hosszú érési folyamaton ment keresztül, de a végén megszületett a végső elképzelés, kialakultak a keretszámok, s egyszer csak azon vettem észre magam, hogy kedvenc Lajos-Gábor hentesemmel a húsmennyiségeket tárgyaljuk, mini húsokat mázsáltuk és colstokkal mérjük a húspogácsa átmérőjét.

A hétközbeni felkészülést, alapanyag beszerzést és receptcsiholást pénteken tett követte: a Mádi borozó konyháján harmadmagammal felkészültünk a főzésre. Ilyenkor utólag is hálás vagyok a Rozis éveknek, s Zsoltnak, aki mellett azért megtanultam kicsit vendéglátós fejjel gondolkodni, mert a déli hajrában igencsak jól jött a reggeli precíz előkészítés.

Miután mindent felszecskáztunk és a titkos hamburgerszószt is összeállítottam, jöhetett a hús fűszerezése. Erre a mennyiségű miniburgerre 3 kg báránylapockát, 1,2 kg sovány marhahúst és 80 dkg sertészsírt kevertünk össze, amiből egy jó konzisztenciájú massza született. Fűszerezni rozmaringgal, frissen őrölt borssal, kevés szárított fokhagymával és leheletnyi szárított mentával fűszereztük, majd megfelelő mennyiségű só került még hozzá és következett a pogácsák kialakítása.

Amíg mi a pincében szorgoskodtunk, addig Levente – a Mádi kereskedőház gondnoka és mindentudója – begyújtott a sparheltbe, amire két nagyobb serpenyőt kerítettünk, s ebben sültek a burgerek. A pogácsányi hamburger zsemléket a Skanzen pékséges készítette, tökéletes munkát végeztek, nem csak méretben, hanem ízben, állagban is hibátlan bucikat kaptunk.

A vendégek érkeztekor visszafutottunk a konyhába és az elkészült húsokat már pakoltuk is a félbevágott, mindenféle jóval megtöltött hamburgerekbe. A hús mellé került a titkos szószból, néhány cikk csemegeuborka is pihent rajta, alatta jégsaláta és lila hagyma roppant, s paradicsommal tettük még szaftosabbá.

Nagy boldogságomra osztatlan sikert aratott.

Burgersonka_v

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kávés, diós szelet

Egy piknik nem lehet igazi sütemények nélkül. A kültéri, kirándulós programhoz leginkább azok a sütemények tekinthetők jó választásnak, amelyek bírják a gyűrődést, nem folynak, nem kell hozzájuk külön evőeszköz, hanem kényelmesen kézzel, ölben is ehetőek. A kevert tészta igazi piknik-jolly joker, amelyet kedvünk szerint variálhatunk, ízesíthetünk.

A Tchibo-s piknikre is ilyesmivel készültem, s a tészta ötösre vizsgázott.
IMG_5149_v

Kávés, diós szelet

45 dkg pucolt banán

3 tojás

25 dkg rétes liszt

20 dkg finomliszt

6 dkg holland kakaópor

1 cs. sütőpor

1 kk őrölt fahéj

2 kk őrölt kardamom

1 kk őrölt szerecsendió

1,5 dl olaj

1 dl tej

15 dkg cukor

csipetnyi só

2 személyes presszó kávé

10-15 dkg kissé megtört dió

A banánokat villával alaposan összetöröm. A tojásokat felütöm és kikeverem a cukorral. A cukros krémet a banánhoz adom és belekeverem a kakaóport, a fűszereket, majd jöhet az olaj, a tej és végezetül a sóval és sütőporral összeforgatott lisztek. A tésztát egy kikent tepsibe öntöm, elegyengetem, majd dióval megszórom és 170 fokra előmelegített sütőbe tolom. Tűpróbáig sütöm. Amíg sül a tészta, addig presszókávét főzök (s nem, nem iszom meg), majd a kisült tésztát lassan meglocsolom vele. Mire kihűl a tészta, addigra beissza a kávét, amitől kellemesen szaftos lesz az alja, de nem fog tocsogni.

 

IMG_5148_v

 

A Tchibo-érzés egyébként rendkívül addiktív, a minőség, a hihetetlenül végiggondolt és jól kivitelezett dolgok nagyon hamar beveszik magukat az ember szívébe, lelkébe. A Nők is rögvest beleszerettek a színes gumipókok trambulinjának is nézhető tollasszerű ütőkbe, amelyeket frizbiként is lehetett használni és sokkal könnyebben ment velük a játék, mint a nyeles ütőkkel, azon kívül moshatóak is, így egy nagy kerti parti után könnyedén eredeti fényükben ragyoghatnak.

Mi pedig kényelmesen elnyúltunk a pikniktakarón, s ezerrel termeltük az endorfint a tavaszi napsütésnek és a csokoládés süteménynek köszönhetően.

Tags: , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Sörös, sajtos pirítós

Tudtatok róla, hogy az angolok elfektetett toastsütőben sütik a sajtos pirítóst? Én is a rádióból értesültem, hogy a brit tűzoltók épp óriásplakátos kampányon keresztül próbálják tudatosítani a lakosságban, hogy nem, a kenyérpirító nem alkalmas sajtos pirítós készítésére.

Ennek figyelembevételével készült a tegnapi vacsoránk is, aminek jóféle rozskenyér volt az alap, s ezt egy jóféle holland sajttal, bizonyos Leerdammer-re ettük. A lágy, diós ízű félkemény, krémes állagú sajt jó választásnak bizonyult. A sajt nem csak az íze, az állaga miatt szimpatikus számomra, hanem mert velem egy időben, 1977-ben született és még laktózmentes is, így akár Edömér barátnőm számára is kínálhatom.

DSC_3571_v

A vacsorára kínált sörös, sajtos pirítós ötletét a walesi rarebit adta, csak a sajton és a sörön módosítottam. :)

Négy szelet rozskenyeret a toastsütőben megpirítok. A kenyerek vajjal megkenem, majd 20 dkg sajtot felkockázok és egy nagyobb forralóba teszem, ehhez 2 ek sört adok, picit sózom és erőteljesebben borsozom, majd kis láng felett, sűrű kavarások közepette elkrémesítem a sajtot.

Miután megolvadt elosztom a kenyereken. Ha extra energiát szeretnék még belefektetni ebbe a sajtos sörkorcsolyába, akkor az elkészült alkotásokat tepsire teszem és a sütőbe téve kicsit meggrillezem. Sörrel tökéletes, de anélkül is nagyon finom.

Leerdammer termékekről bővebben itt olvashattok.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 1 of 38412345...102030...Last »