Jövőre himnuszt kap a Sziget!

Bár még épp csak emlékké halványulnak a nyári szigetes élményeink, a Nőkkel már bőszen tervezzük a következő szezont. Szerencsére a Sziget is beizzította már a 2020-as motorokat, így az early bird jegyek mellett sorra jönnek ki a fesztivállal kapcsolatos információk.

2020-ban a Szabadság Szigetére már Szitizen Prime bérletek válthatók, és a leggyorsabb vásárlók egy olyan ajándékcsomagot is kapnak, amiben egyedi, környezettudatos szigetes ajándékok lesznek, az organikus anyagból készült pólótól kezdve az újrahasznosított papírtextil hátizsákig.

Illetve ma indul Hajós András, a legnagyobb videómegosztón nagy sikerre futó, Dalfutár című műsorának harmadik évada, amely most a 2020-as Sziget himnusz megírását tűzte ki célul.

A műsorban alkotó zenészek, szövegírók, producerek és énekesek olyan slágert szeretnének alkotni, amely valóban minden szempontból megfelel a Sziget életérzésnek. A sláger megszületéséhez a Dalfutár koncepciója jól illik, amelyben négy alkotó – szövegíró, énekes, zeneszerző és producer -, egymásról nem tudva, egymástól független dolgozik egy-egy dalon, majd összejőve együtt finomítanak a produkción. A Sziget dalok januárig fognak megszületni, ezután dől majd el, hogy melyik lesz végül a Sziget hivatalos himnusza.

sziget_og

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Közérthető, minőségi fogások a Várbazárban

Múlt héten egy izgalmas, étlapbemutatóval összekötött sajtóvacsorán voltam a Bárkert Bistroban. Nem először jártam erre, igaz eddig mindig sajtóesemények helyszíneként szerepelt a naptáramban és az életemben, és sok esetben az esemény elvitte a figyelmemet az egyébként nívós cateringről, bár a jó kávéjukat már megjegyeztem magamnak.

Mivel a kollégáim közül nem csak nekem voltak a hellyel kapcsolatban érintőleges emlékeim, ezért a tulajdonos, Zámbó Laura – nagyon bölcsen – idejét látta, hogy a szaksajtó számára bemutassa a helyet, hogy végre önmagáért látogassunk el a Bárkert Bistroba.

Az est folyamán nem csak a szezonális kínálattal kecsegtető, izgalmas fogásokkal teli új étlappal ismerkedhettünk meg, hanem Laura – igazi háziasszonyként – kalauzolt végig minket a gasztronómiával újra és újra összekapcsolódó pályafutásán, és az étterem történetén. Majd bemutatta azt a koncepciót, amely mentén a hely az ő 2018-as megjelenésével elkezdte átalakulását, és olyan arculatot öltött, amilyennek Laura ezt az impozáns térben lévő laza, de minőségi helyet megálmodta.

Bár ezek alapvetően nehezen összeegyeztethető fogalmak, a végeredmény mégis kecsegtető. Kozmopolita, szabad, könnyed hangvételű, szerethető, a minőségből nem engedő étterem született, amelyet ez a sok elvárás nem tett ambivalenssé, sokkal inkább egyfajta minőségi közösségi térré formált, amelyben – ha nem is bármi, de – sok minden megtörténhet.

Az étlap teszteléskor könnyű dolgunk volt, csupa olyan finomság került elénk, amelyet – annak ellenére, hogy fekete öves gasztrós újságírókról beszélünk – még fotózni se nagyon akartunk, inkább kóstolni, ismerkedni az ízekkel.

A bisztróhangulat az ételeken is jól érződött, a Laura által bölcsen meglazított szigor a fogások megjelenésen is enyhített, fiatalos tálalásban kerültek elénk az őszi ízek. Rusvai Attila konyhafőnök a külföldi vendégek és az egyre szaporodó törzsvendégek, a hús az étrendjükből mellőzők igényeit is szem előtt tartva alakította az ideális terjedelmű étlap kínálatát.

Az új menünél megőrizte Bárkert cézár-salátáját, ami igazi favorit, a sokak által kedvelt marhatatárt, ami mellé marinált zöldségeket kínál, a Bárkert gulyáslevesét, étlapon hagyta a rántott bébicsirkét, ami burgonyapürével és tejfölös uborkasalátával kerül a vendégek elé, valamint a szinte már ikonikus csirkepörkölt is maradt, amelyhez rendhagyó módon zsemlegombócot kínál.

A klasszikusok mellé pedig szépen felsorakoztak az újdonságok. A kecskesajtos sütőtök gratin, amit egy kis szarvasgombával tesz pikánssá, a grillezett kacsamáj, amelyhez elképesztően jól passzol ízben és textúrában is a zöld dió, yuzuval vagy málna vinaigrette-tel ízesített friss saláta, a gyöngytyúkból készített consommé, amihez házi torteloni dukál, illetve a gyömbéres sült karottából készített leves, vagy a lassan sült mangalica oldalas, amit konfitált babbal, füstölt kápiával, marinált zöldségekkel kínálnak.

Grillezett_kacsamáj_zöld_dióval_homoktövissel

A húsimádók választhatják az angus hátszínt, amit kakukkfűvel megbolondított burgonyapürével és grillezett pak choi-jal tálalnak, nekik készült a báránysült is, amihez paradicsomos kuszkusz dukál. A halat kedvelők számára ideális választás a fleur du sel-lel meghintett branzino filé, ami mellé batátapürét és az – érthetetlen mód oly ritkán feldolgozott – patisszont társított a séf.

Tengeri_süllőfilé_batátapürével_vajas_patisszonnal

A vegetáriánus fogások közül érdemes megemlíteni a körtés, kéksajtos rizottót, vagy a bivalymozzarellával töltött céklaraviolit gránátalmával, illetve a szezámos tofut, amit – szintén érdemeihez képest kevésszer felhasznált – csicseriborsóból készült ragu tesz teljessé.

Bárkert_Kecskesajtos_sütőtökgratin_szarvasgombával

Ha pedig desszertre vágynánk, a Bárkert azzal is készült. A már említett, remek kávé mellé kérhetünk házi krémest, a szintén folyamatosan étlapon lévő túrógombócot, vagy a szezonalitás jegyében, egy melengető, gesztenyével, forralt bor sorbet-val kiegészített csokis desszertet.

A vacsora tanulsága számomra az volt, hogy akárcsak a szállodák éttermeinél, a város ikonikus pontjain lévő éttermeknél sem szabad sztereotípiákból kiindulni, legyintve lemondani a vélelmezett árak miatt egy ideális vacsoráról, hanem adni kell egy esélyt, hogy a hely megmutathassa valódi arcát. Pont, mint a Bárkert.

(Képek: Balkányi László)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A mítosz hatalma

A könyves recenziók írásakor szinte kötelező a tempó. Sokszor olvasom, sőt, olykor én magam is azt írom, hogy egyenletes tempójú, falható, olvasmányos könyv akadt a kezembe, amit nem lehetett letenni, az alvás és a munka rovására olvastam egy ültő helyemben.

Én most nem egy ilyen kritikával jövök, de ez nem von le a bemutatandó könyv értékéből, inkább jelzi, hogy milyen beltartalmi értékei vannak.

A Campbell-Moyers interjúk átiratából született A mítosz hatalma ugyanis nem a „leülök és olvasgatok egy kicsit” kategóriába tartozik. Már a bevezető jó hangolódást kínál a könyvre, amely belassít, ellenben az agyat erősen felpörgeti. A mostanában olvasott könyveknél – még a kortárs szépirodalom esetén is – többször volt már olyan érzésem, hogy az írók – tökéletesen érthető okból, a médiafogyasztásában teljesen megváltozott társadalom, az újsütetű, vagy lassan átkódolódó olvasók figyelmének megszerzése és megtartása okán – hajlamosak olyan egyszerűsítésekre, amelyek első körben fel sem tűnnek.

A szöveg gördülékeny, a mondanivaló a helyén van, kapunk struktúrát, a várt minőség sem marad el, de mégis ott motoz az emberben egy enyhe hiányérzet, amelynek megfogalmazására szinte képtelen.

És ekkor kezembe került a nyolcvanas évek végén született interjúsorozat összefűzött, kissé szerkesztett, de korántsem zanzásított változata, és hirtelen megvilágosodtam.

A könyvek, pontosabban a szerzők már nem várják el tőlünk, olvasóktól, hogy gondolkodjunk. Ok, találgatunk egy borzongató svéd kriminél, hogy kinél van a fejsze, elmélázunk az elénk dobott információmorzsákon, hogy felelősségteljes, de teljesen felesleges ítéletet hozzunk bármely szereplő felett, néha egy-egy bon mot lehetőséget kínál az intellektus felvillanására, de valljuk be, elkényelmesedtünk, s az irodalmi kínálat is sokszor párnát tesz a fejünk alá.

mitosz

Joseph Campbell és Bill Moyers könyvét több mint egy hónapja olvasom. Mondatonként. Újra és újra nekiszaladok, mint Sziszüphosz a hegynek, és élvezem, ahogy az összetett magyarázatoknak ellenáll az agyam, majd szép lassan, – ahogy a rozsda mállani kezd a fogaskerekek közül – beindulnak a saját belső útjaim, Moyers bölcs és belátó kérdéseire adott rendkívül bölcs és elgondolkodtató Campbell válaszok beolajozzák azokat a pályákat, amelyeket apám halála óta oly keveset használtam a szürkeállományomból.

És ez nem jelenti azt, hogy véglényként, ponyván élve tengettem a napjaimat, csak egyszerűen ez a fajta könyv, ez a fajta könyv adta elmélyülés, a gondolatok újra és újra és újra ízlelgetése a gyerekneveléssel és munkával sűrűn teletűzdelt elmúlt 15 évemre nem volt jellemző.

A Mítosz hatalma fantasztikus könyv, nem adja magát könnyen, olykor 2-3 oldal is pont elegendő muníciót kínál napokra, van min gondolkodni az olvasása alatt és után is. Bár közel harminc éve született, a ma tapasztalható társadalmi, morális anomáliák már csírájukban akkor is jelen voltak, a globalizált világ kezdetén, és Campbell már ott, akkor látta, hogy mi lesz a 21. századi ember talajvesztettségének egyik fő oka.

A könyvet jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki hiányol valamit az életéből, aki vissza szeretne találni az önmagát feltáró, de nem öncélú utakra, aki szeretne többet megérteni a világvallások összecsengő hangulatából, vagy aki csak rég olvasott egy olyan istenigazából jó könyvet.

P.s. Javaslom mellé elolvasni Neil Gaiman Amerikai istenek című művét, meg passzióból egy kis Poppert, mondjuk Az Istennel sakkozás kockázatát.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Vega

Jamie-ben talán az az egyik legszimpatikusabb, hogy képes megújulni, tanulni a születendő trendekből, ha nem is mindegyiknek az élére állni, de az adott tematikában valami figyelemreméltót, a közönség számára használhatót alkotni. Ilyen az új könyve, a Vega is.

vega_v

Az időszerű, közérthető, a megszokott Jamie-stílusban, a maga valós lazaságával, könnyedségével összeállított receptválogatás jó bevezetője lehet bárkinek egy zöldségekkel gazdagított étrend elsajátításához, ahhoz, hogy a húsalapú étkezését – ha nem is felváltsa – de láthatóan átalakítsa. A szöveg és a kép most is inspirál, a recept megjelenítésben ott vibrál, hogy igen, kedves olvasó, te is képes vagy ez így, ebben a formában elkészíteni.

A húsmentesség nem megy semminek a rovására, sőt a könyv remek példája annak, hogy hogyan lehet a húshangsúlyos európai gasztronómia és a zöldségeket olykor igen furcsán kezelő hagyományos angol konyha mellett megvillantani a zöldségekben rejlő valós potenciált, szerethetővé tenni, főfogássá nemesíteni ezeket a sokak által csak köretként használt alapanyagokat.

A receptek összetevői nincsenek túlspilázva, de széles spektrumon mozognak, és a leírás is pont annyira közérthető, hogy ne legyen szájbarágós.

A recepteknél megjelennek a tanácsok, helyt kapnak a vegetáriánusoknak, vegánoknak szóló helyettesítési javaslatok, plusz teljes táblázatban kutathatjuk a készített fogásokra vonatkozó beltartalmi értékeket.

A Tanácsok és Ötletek rovat – bár a könyv végén szerepel – annyi hasznos információt ad át közérthetően, hogy sokkal jobb, ha a főzés előtt, afféle bevezetőként átolvassuk.

Zöldségre fel!

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 1 of 53512345...102030...Last »