Lyon a konyhámban

Ma, miután alaposan kitakarítottam a konyhát és csatasorba állítottam a Metrotól kapott alapanyagokat, plusz azt az egyet, amiért még hajnalban elloholtam, nekiálltam kicsit játszani.

De előreszaladtam. Az egész tegnap kezdődött, egy hatalmas doboz alapanyaggal és egy falatnyi papírral, ami alapvetően semmilyen kézzelfogható instrukciót nem adott, a kapott alapanyagok felhasználásának szabadsága volt a legfőbb vezérelv, no meg az a halvány kitétel, félmondat, ami rögvest szöget ütött a fejemben, amint elolvastam.

Az idei versenyben ugyanis, Joel Robuchon tiszteletére a tányértéma egy francia klasszikus, a zöldséges chartreuse, amely eredeti, a hatvanas-hetvenes évekbeli formájában olyan elavult, hogy rossz ránézni, a klasszikus 18. századi fogás pedig szimplán ormótlan, de mégis ott motozott bennem, hogy az iránynak ennek kell lennie. Egyszóval adott volt egy csomó remek, de első körben nehezen összepasszítható alapanyag, meg a bekattanás a chartreuse-zel, plusz az az adalék infó, hogy idén a marinálás kiemelten fontos szerepet kap a magyar csapat életében.

Így aztán a délután a nappali közepén talált egy nagy nyitott Metros láda és a tabletem fölött, mellettem papírok, jegyzetek, plusz az elhatározás, hogy kelkáposztának kell itthon lenni.

bohárom_v

És lett is.

Utána – a kitakarított, teljesen elrámolt konyhában –ott álltam, kötényben és jöhetett a játék. Első körben egy csésze bulgurt sóval és kevés szárított metélőhagymával összepároltam. Közben a mandulát sóval egy száraz serpenyőben lepirítottam, majd egy hideg tálba öntöttem, hogy hamar kihűljön, visszakeményedjen és legalább a felét el tudjam ropogtatni főzés közben.

Ezt követően megpucoltam a sárga bébi céklákat, hatba felvágtam, majd kevés olívaolajon átfuttattam, sóztam, borsoztam, nem hagytam nagyon megpuhulni, de engedtem, hogy a hő átjárja. A serpenyőt félrehúztam, fél evőkanál vörösbor ecettel meglocsoltam, hagytam hűlni.

A színes minirépákat meghámoztam, majd közel julienne-re negyedeltem őket. Nem törekedtem a tökéletességre, de adtam a formára. Amíg ezzel vacakoltam, addig egy adag enyhén sós víz forrt a tűzhelyen, ebben blansíroztam a répákat, 2-3 percet hagytam főni, majd leszűrtem.

A víz maradt ahol volt, jött a kel. A kelkáposzta külső leveleit lekaptam, a zsengébb leveleket a torzsánál levágtam és úgy fejtettem le a fejről, hogy ne essenek szét. Ezután a leveleket is blansítoztam, majd rácson hagytam őket lecsepegni.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem, a kedvenc grillserpenyőmet szárazon hagytam felforrósodni. A húst átmostam, a szélén futó hártyát bevágtam.

A paradicsomokat negyedeltem, feleztem, egy nagyobb tálba a vegyes salátát beleöntöttem, jött hozzá a cékla a marinád egy részével, plusz a tört, sós mandula (ami megmaradt), átforgattam, egy adagot tálra szedtem.

A húst 2-2 percet sütöttem mindkét oldalán a száraz serpenyőben, majd plusz 1-1 percet újra, a mintázatra ügyelve. Ezután tepsire fektettem, egy-egy darabka vajat tettem a húsokra, és 10 percre a sütőbe toltam.

Amíg sült a hús, addig a kellevelekből kivágtam az erős ér alját, majd egy evőkanálnyi bulgurt tettem bele, vegyes színes répacsíkokat és egy picike gorgonzolát, végül szorosan feltekertem a levelet és félretettem.

Mikor elkészült a húst, akkor a tálra szedett saláta mellé tettem a magam chartreuse-ét, félbe vágva, és a gyönyörű szelet húst a felhalmozott salátának támasztottam.

Messze nem kifinomult, messze nem tökéletes, de izgalmas játék volt ízekkel, színekkel, technológiákkal, amelyek – furcsa mód – valóban jobban ráhangoltak a 29-i versenyre. Rettentően kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan fogja ápolni  Joel Robuchon emlékét, azaz milyen chartreuse-ök születnek.

boegy_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A hatpöttyös katica – minőségi menza Székesfehérvár szívében

Az idei év egyik első meghatározó gasztronómiai élményét a hétvégi fehérvári Bormustra adta, amelyhez egy nagyon kellemes ebéd is társult. A boros fesztiválok csodája, hogy az ember az adott városba utazva kicsit kirándul, körülnéz, felfedez, és jó esetben talál magának egy ideális éttermet is, ismerkedik a helyi konyhával, és ha szerencséje van, nagyon szép történetekbe fut.

Ez történt velünk is, a negyedik Fehérvári Bormustrára igyekezve, Szabó Edit értő ajánlásának köszönhetően megismerkedhettünk Verával és az ő megvalósult álmával, a hat éve működő Hatpöttyös étteremmel, amely megváltozott munkaképességű és sérült emberek számára kínál lehetőséget a minőségi munkavégzésre.

A legszebb üzenet

A legszebb üzenet

Már maga az elképzelés is szívmelengető, hogy van, aki nem csak felméri és látja a problémát, hanem valóban tesz ellene, pontosabban tesz azért, hogy ezeknek az embereknek lehetőséget biztosítson a legteljesebb életre. Az már külön öröm, hogy mindezt a gasztronómia berkein belül tervezi és tudja végrehajtani.

Vera elképzelése ugyanis az volt, hogy egy egészen más típusú menzát mutasson meg a fehérváriaknak, mint amit addig ismertek. Újfajta napi menüvel szerette volna bevonzani őket, visszahozva a régi magyar ételeket, a gyerekkor kedvelt ízeit, a hagyományos házias konyha fogásait kínálva vendégeinek. Az elképzelés tökéletesnek bizonyult.

Ma már szinte mindig tele a Hatpöttyös, az ebédmenü hétköznapokon a környék munkavállalóit csábítja ide, szombatonként viszont a családosoké az étterem, a klasszikus fogásokat előszeretettel választják kicsik és nagyok egyaránt. Vasárnap Veráék zárva tartanak, ez a nap a családé, a pihenésé, hogy hétfőtől újult erővel tudják fogadni a törzsvendégeiket. Akikből szép számmal akad.

Ugyanis a kezdeti – javarészt megalapozatlan – félelmek után, a fehérváriak szívükbe zárták a helyet és az itt dolgozókat, akik között akadnak legendás alakok. A betegségekből fakadóan ugyan van fluktuáció a személyzet soraiban, de mindenki lelkesen, mosolyogva lát vendéget, főz a konyhán.

A helyben rejlő varázserőnek része Halász Imre séf, aki évek óta erős bástyája a Hatpöttyösnek, szívvel-lélekkel készített fogásai Budapest bármelyik felkapottabb éttermében megállnák a helyüket. Imre nem csak elhivatott, a szakmájában folyamatosan fejlődő konyhafőnök, hanem nagyon jó mentora, tanára a keze alatt dolgozó konyhai személyzetnek.

Vera és Imre

Vera és Imre

Az étterem az elmúlt években olyan sikereket ért el, hogy a Hatpöttyös már nem csak a saját éttermében kínálja a fogásait, hanem iskolai menzát tart fent, borvacsorákat szervez és számtalan helyi rendezvényen, esküvőn adja a cateringet.

Az általunk kóstolt menüsorban is igazi gyöngyszemekre bukkantunk. Az előételként kínált, tésztakosárkába felhalmozott lazactatár üde, friss citrusossága, a zöldfűszerekkel beállított, tökéletes harmóniája, hibátlan textúrája magasra tette a lécet, Imrének azonban sikerült kiegyenlített minőséget hoznia.

Lazactatár

Lazactatár

Az édesburgonyából készült krémleves, a házi sonkachipsszel szintén kellemes, valóban házias összhatású fogás volt. Engem a főételként szervírozott csirke supreme mellé felsorakoztatott téli zöldségekből készített kavalkád és a mellé kínált fehérrépakrém vett le a lábamról, bár tisztességes adagot kaptunk, abból több tányérra valót el tudtam volna csipegetni.

Csirke supreme

Csirke supreme

A desszert szép zárása volt a menünek és megint jó betekintést kínált a Hatpöttyös filozófiájába. Bár az összkép egyértelműen a séf keze munkáját dicsérte, a tányérra kerülő brownie az egyik lelkes, autodidakta kollégájuk munkája volt, amely tökéletesen illeszkedett a konyhafőnök elképzeléseihez, és tökéletes alkotóelemévé nemesedett a kész tányérdesszertnek.

Csokoládé mousse és brownie erdei gyümölcsökkel

Csokoládé mousse és brownie erdei gyümölcsökkel

Fehérvár kocsival 50 perc, a város hétköznap és hétvégén is megér egy kirándulást, a Bormustráról nem is beszélve. Ha erre jártok, feltétlen látogassatok el déltájt a Hatpöttyösbe.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Igényes vendéglátás Hévízen: Bonvital Wellness & Gastro Hotel

A hévízi hétvége ötlete egy ebéd köré szerveződött, de ha már úgy alakult, hogy pont a Brix Bistro ad otthont Moldován Viktor prezentálta magyar-japán ebédnek, akkor – az út hosszára és a lustaságunkra való tekintettel – meg is szállunk Hévízen, természetesen a Bonvital Wellness & Gastro Hotelben.

A magányos utazás nem az én műfajom, és különben is csábított a lehetőség, hogy valakit magammal vigyek, megosszam vele ezt a hétvégét. Végül Edömér barátnőmmel kettecskén vágtunk neki a túrának, a teljesen üres autópályán szinte szempillantás alatt a napsütötte Hévízre csöppentünk.

Napsütötte Hévíz :)

Napsütötte Hévíz :)

Szerencsére azonnal elfoglalhattuk a szobánkat, majd – a déli programot észben tartva – sétálni indultunk a városban. Hévíz barátságosan fogadott minket, a szikrázó napsütésben gyönyörűségesen festettek a tó körüli hatalmas platánok, a sétányon megidéződött bennem Karlovy Vary.

Minden várakozásunkat felülmúlta az idő és a táj

Minden várakozásunkat felülmúlta az idő és a táj

Fürdőbe menő, onnan érkező társaságok bandukoltak, sétálgattak szerte a városban, s mi – velük egy ritmusban – jártuk-keltünk, szemlélődtünk, élveztük a fergeteges időjárást, majd visszakanyarodunk a Brixhez.

Brix Bistro

Brix Bistro

Ebéd után megadtuk magunkat a helynek, ha Hévíz, akkor pihenés és fürdés, azaz a szálló wellness részébe indultunk, amely igazi ékszerdoboz. Igényes kialakítású, jó térkihasználású részleg, klasszikus szaunákkal, sótéglás infraszaunával, gőzzel és nagyon klassz, madárcsicsegős zárt térrel, ahol a szeánszok után valóban rekreálódhattunk. A hely nem csak funkciójában tökéletes, hanem a szem számára kellemes részletekben gazdag, a medencék üvegfalai pedig csak úgy vonzzák a tekintetet.

A hosszas szaunabéli ejtőzést egy kicsit rövidebb szobában töltött héderezés követte.

Gyermekded lelkünk ékes bizonyítékai: Mókutya bácsi és Malac, az alvóállatok

Gyermekded lelkünk ékes bizonyítékai: Mókutya bácsi és Malac, az alvóállatok

A franciaágyas szobánkból csodás kilátás nyílt a tó felé eső parkra, a hatalmas üvegajtóknak köszönhetően hajnalban premier plánban nézhettem végig, ahogy finoman pirkad a téli égbolt.

Az épület mögött, a fák között már ott a tó.

Az épület mögött, a fák között már ott a tó.

Bár a kifogástalan ebéd után sokáig úgy gondoltuk, hogy teljes képtelenség aznap bármit is enni, este nyolcra – a kitartó szaunázásnak hála – szinte megéheztünk, így teszteltük a Bonvital Wellness & Gastro Hotel konyháját, amely nem csak a Brix irányába teljesít, hanem a szállóvendégeknek kínált félpanzió svédasztalát is elkészíti. A nívós, jól összeállított választékból nehéz lett volna egyetlen egy fogást kiválasztani, így a szokásos turistacsapdába estünk, mindenből került a tányérunkra, igaz, csak falatok. Így viszont valós képet tudtunk alkotni az étlapról. A frissen készített fogások között a magyar és a nemzetközi konyha kedvelt ételeit találtuk, nálam az est befutói egyértelműen a fish and chips halfalatkái voltak, amelyek frissen sütve, azonnal tálalásra kerültek.

Letisztult, modern, de barátságos, otthonos. Az egész szállodára és az étteremre is ez a jellemző.

Letisztult, modern, de barátságos, otthonos. Az egész szállodára és az étteremre is ez a jellemző.

Az estét egy remek beszélgetéssel koronáztuk, majd reggel – a látványos napfelkelte után – felkerestem a wellness részlegben megbújó konditermet, és fél órás gyorsgyaloglással próbáltam egyensúlyba hozni magam. Az elégetett kalóriákat rögvest visszapótoltuk a gazdag büféreggeliből válogatva, ahol boldogan láttam, hogy van tejbegríz. Engem megvettek. Örültem én a friss zöldségeknek, a véres hurkának, sült sonkának és a széles teaválasztéknak is, de a csúcsot mégis a kakaóval megszórt, gyerekkori emlékeket felidőző gríz jelentette.

A szállóból az északi part felé vettük az irányt, a meggyőződéses Fonyódliget-rajongó barátnőmnek megmutattam, hogy engem mi vonz a Balatonban, hova térek vissza boldogan, bármikor.

Mostantól a Bonvital és a Brix is felkerült erre a listára.

hév1_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ünnepi tervező, programok a városban

A karácsonyi időszak mindig lehetőséget kínál arra, hogy családi, közös programokkal töltsük meg. Ezek akár az ünnep ajándékai is lehetnek, de az sem baj, ha mindentől függetlenül tesszük tartalmassá az év végi szünnapokat.

A Nőkkel ilyenkor mindig csavargunk a városban, ellátogatunk egy-egy korcsolyapályára, családilag megtekintjük a kiszemelt mozifilmeket, bevállalunk egy-egy karácsonyi italcsodát valamelyik kávézóban, kisebb kirándulásokra ragadtatjuk magunkat.

Az idén könnyű tervezni, hiszen számtalan program közül válogathatunk. Jönnek a családi mozifilmek, élükön az újraéledő Mary Poppins-szal, itt a lehetőség a különféle karamelles, nugátos, habos kávék mögül lesni az havas belvárosi utcákat, az újra látogatható Szépművészeti Múzeum is megér egy – vagy több – alkalmat.

Rendkívül látványos színpadképek, fülbemászó dallamok, kedves történet, igazi sztárok, mi kell még?! :)

Rendkívül látványos színpadképek, fülbemászó dallamok, kedves történet, igazi sztárok, mi kell még?! :)

A miénknél kisebb gyerekekkel pedig kitűnő választás az Álomutazó, amelyet a tavalyi sikerre való tekintettel idén is műsorra tűznek. A történet főszereplője egy olyan – a miénkhez erősen emlékeztető – kor gyermeke, ahol már nincs szükség alvásra a kipihentséghez, szögre akasztották az álmokat, munka nélkül maradtak a kerítés felett átszökellő bárányok.

Munka nélkül maradt bárányok

Munka nélkül maradt bárányok

Ám az állandó jelen- és ébrenlét mellől mégiscsak hiányzik az a jól megvetett ágy, a plüssök hada, az esti mese, a békés félálomban való szunyókálás és maga az álom. A családjára és némi álmodozásra vágyó kisfiú történetét igazi sztárcsapat viszi színre, gazdagon illusztrálva, úgy, ahogy egy igazi gyerekmesében, egy valódi álomban illik. Az előadások pont az ünnep előtt és után, december 22-23-27-28-án tekinthetők meg.

Íme, az álomkészítők :)

Íme, az álomkészítők :)

A nagyobbaknak is igazi álomhelyszínt kínál a Párisi Divatáruház tetején található 360 Bar, ahol különféle, az adventi időszak hangulatához igazított iglukból szemlélhetjük az egyedülálló panorámát, forralt bort kortyolgatva, olvasztott sajtba mártogatott falatokat majszolva, vagy épp valamelyik melegen szervírozott koktéllal lazulva.

Igazi karácsonyi hangulat a város felett

Igazi karácsonyi hangulat a város felett

Az Igloo Gardenben az egyedi igluk közül kedvünk szerint választhatjuk a pálmaházi hangulatot árasztó, a vintage stílusú vagy épp a hütték világát megidéző kunyhót. Ha karácsony környékén nem fér bele a sűrű programba az igluzás, semmi gond, áprilisig lehetőségünk van pótolni.

Egyedi berendezésű igluk közül választhatunk

Egyedi berendezésű igluk közül választhatunk

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 1 of 51512345...102030...Last »