Páratlan kávélabor a város felett – szerelemprojektből kávészenvedély

A Goosebumps meghívásának nem lehetett ellenállni. Már az invitációban szó esett egy páratlan panorámáról, amit a régi budai bérház ötödik – lift nélküli – emeletére felkaptatva már nagyon szomjaztam, egy pohár víz mellett.

A panoráma ott várt rám, nagyon kedves, barátságos társasággal körítve, akik azonnal átérezték a hegynekföl, a lépcsők, a vihar előtti pára és az én párharcomnak a csúfos kimenetelét, és rögvest hellyel, vízzel kínáltak.

Amikor újra normális mederben vert a szívem, akkor vettem észre, hogy egy igazi kávémennyországban vagyok (lépcsőztem is eleget a felhők közé), ahol fantasztikus gépek, meseszép barista eszközök és első ránézésre is prémium termékek várják, hogy valaki beléjük szeressen.

A négy évvel ezelőtt induló vállalkozás alapja egy közepesen félresikerült kávézás volt, ahol Tóth Anita és Csiszér Béla ráébredt arra, hogy annál, ahogy őket ebben a kis kávézóban kiszolgálták, ezerszer jobban is lehet csinálni.

Ennek örömére a kávézást követő héten beiratkoztak egy barista tanfolyamra, ahol megismerkedtek a szakmában már rég nevet szerzett Huszár Ádámmal, és olyan szinten megtalálták a közös hangot, ami egyértelművé tette, hogy a vállalkozásukat együtt képzelik el. Az eredeti terv – ahogy az sokaknál lenni szokott – egy parányi kávézó volt, ahol a barista a szívét-lelkét tölti minden csészébe, pont úgy készíti el a kávét, ahogy a törzsvendége igényli, és tudja, hogy mivel tegye teljesen elégedetté azokat, akik kizárólag hozzá zarándokolnak el az egyedi pörkölésű, speciális ízprofilú, dűlőszelektált kávéért.

Aztán hamar rájöttek, hogy ez, amiről ők álmodoznak, ez a folyamat vége. Az eleje a feltételek tökéletes megvalósítása, az eszközök kiválasztása, a kávék beszerzése, azok saját maguk által történő pörkölése, s mire ráeszméltek, már rég nem a saját álomkávézójuk megvalósításán dolgoztak, hanem mások számára tették lehetővé az álmaik kivitelezését.

Legutóbb frissítve3

A minőségi, nálunk szinte elérhetetlen eszközök kiválasztása, behozatala, üzembe helyezése, kihelyezése vált a fő profiljukká. Mellette szorgalmasan keresik a tökéletes kávét, azt, ami az őáltaluk forgalmazott berendezésekben a legjobban érvényesül, amely egyedi, és pont úgy, ahogy ők szeretik. Éppen ezért készítenek különleges speciality kávékat a saját pörkölőüzemükben és panorámás kávélaborjukban rendszeresen tartanak nemzetközi színvonalú baristaképzéseket, workshopokat.

A megalkuvás nélküli minőségre való törekvésük dicséretes, a termékpalettájukon olyan gépeket találni, amelyeknek köszönhetően a mai magyar kávézás valódi kávékultúrává tudna nemesedni, hiszen ők minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a szakmai és – a minőségi kávékért rajongó – amatőr vevők is megtalálják a számukra tökéletes eszközt, eszközöket, gépeket, alapanyagokat a lehető legteljesebb kávé-élményhez.

Ennek a munkának az eredménye jó látszik, a bemutatóterem gazdag palettájában olyan belső kohézió érzékelhető, amely jól mutatja, hogy a tulajdonosoknak és Ádámnak pontos elképzelései vannak, amik szépen lassan majd egy saját kávézóban is kicsúcsosodnak. Ha eljön az ideje.

A páratlan panoráma, a tökéletes kávém és én

A páratlan panoráma, a tökéletes kávém és én

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Dunapest

Nagyon nehéz követ cipel magával Vámos Miklós. Nehéz, letehetetlen, nem kopó követ, amelynek súlyáról csak ideig-óráig lehet megfeledkezni. A Dunapest líraisága, szépsége, maisága ellenére egy olyan el nem múló emlékezet könyve, amelyre egyre inkább újra szükség van, ahogy újabb generációk nőnek fel, akik tudni ugyan már szinte semmit nem tudnak a 1944-es időkről, csak a zsigereikben érzik a fájdalmat, a múlt súlyát.

vamos2_v

A Dunapest a téma ellenére nem egy reményvesztett könyv. Sok-sok fénnyel, élettel teli, karakterei esendő, szerethető, néhány skiccel tökéletesen felvázolt, jól érzékelhető figurák, akikről pont annyi információ áll rendelkezésünkre, ami érthetővé teszi az egymáshoz, a világhoz való kapcsolatukat, és amely előrevetíti a majdani döntéseiket.

A Dunapest olvasmányos, van sodrása, van humora, régi és új is. Az idősíkok közötti lépdelés puha, a szóhasználattal, kifejezésekkel azonnal a megfelelő korba húz, nincsenek kétségek. A sokszereplős történetben mindenkinek joga van önmagáért is szólni, halljuk a belső monológokat, amelyek szépen illeszkednek az elbeszélő, leíró részekbe, a könyv a dinamizmusát a folyamatos interakció, és a kihangosított belső vívódások teremtik meg. Koherens egésszé válik már az elején, a szálak szépen szövődnek össze, finoman varródnak el.

A könyv olvasása előtt, néhányan egy délutánt a védett házak környékén töltöttünk. Megismerkedtünk a Pozsonyi út környékének történetével, a svájci és svéd védett házakkal, arcokat, történeteket nyertek az alsó rakpart már megszokott, de javarészt a nagyközönség számára ismeretlen hősei. A házakba belépve megélhettük azt a minimum kettősséget, amely a kor kiemelkedő építészeti alkotásaiból áradó szellem, tehetség, ragyogás mellett magában hordozta az ott bujkáló, szalmaszálnyi reményben is kapaszkodót kereső emberek sorsát, a bennük lévő múltat és a sok esetben kilátástalan, de mégis hitt jövőt.

Majd végül az íróval, Vámos Miklóssal együtt jártuk be a regény helyszínét, a Pozsonyi út 38-40-es számú ikerépületet, amelyben a fiktív és valós szereplők élték a mindennapjaikat. Innen indulva még könnyebben és még nehezebben „csúszott” a könyv. A bejárással született ugyanis egy olyan személyes érintettség, amely a családi gyökereken, a saját tragédiákon túl, még közelebb hozta azt az időszakot, amelyet nem feledhetünk soha, akármennyire kozmetikázzák, szépítik, elodázzák, feledni kívánják sok helyütt.

„Békévé oldja majd az emlékezés”

Csak remélni tudom, hogy egyszer József Attilának igaza lesz. Jelenleg úgy tűnik, hogy még mindig éretlenek vagyunk – sokszor egyénileg is és – társadalmilag arra, hogy rendezzük közös dolgainkat. A feledés adta széles szőnyegsarkak emelgetése kényelmes megoldásnak bizonyul még mindig. És amíg ez így van, addig időről-időre születnie kell ilyen könyveknek, amelyekben a múlt megelevenítése nem öncélú sirám, hanem magyarázata annak a fantomfájdalomnak, amit a mai napig érzünk.

vamos1_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Lösz a löszről – új bort mutatott be a Vida Borbirtok

Az ősz mindig a borról szól és ez nagyon jól is van így. Jelenleg úgy tűnik (ha szép, száraz marad az idő), hogy szépen, jó évet zárnak a borászok. De nem csak az idei termésnek örülhetünk, hanem az új megjelenéseknek is, amilyen a Vida Borbirtok új vörösbora, a Lösz.

Borsor, kezdve az újdonsággal

Borsor, kezdve az újdonsággal

A szekszárdi tőkék sajátos földjére, a borvidék meghatározó talajára utal a bor neve, a löszös talaj adta jegyekre, amelyek egyedivé teszik az itt készülő borokat.

A lösz a világ több kiemelkedő bortermő területén fontos talajtípusnak számít. Ilyen a francia Rhône-völgy, a német Rajna partjának több borvidéke, az osztrák Wagram, az új-zélandi Central Otago és a Szekszárdi borvidék is.

A lösztalajról származó borokra jellemzőek a karakteresebb gyümölcsös-virágos ízjegyek, a kerek savak és tanninok, valamint az, hogy komoly borokként sem igényelnek különösen hosszú érlelést, már fiatalabb korukban is jól fogyaszthatók.

Ebbe a sorba illik a Lösz, amely a Vida Borbirtok éttermek számára összeállított portfólióját gazdagítja mostantól. A kedves és elegáns borokat készítő borászcsalád jó érzékkel összeállított bora a lösztalaj jellegzetességeit kerekíti egy elegáns, közérthető, jól fogyasztható borba.

A feszes és filigrán cuvée-ben Cabernet Sauvignon mellett Cabernet Franc, Kékfrankos, Merlot, Syrah, és Carmenere található.

Ilyen sokszínű, gazdag talaj a lösz

Ilyen sokszínű, gazdag talaj a lösz

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Nápoly közelebb van, mint gondolnánk – Donna Mamma Pizza Napoletana

Pontosabban a nápolyi pizza. Az igazi nápolyi pizza. Mert ugye nápolyinak bárki nevezhető a pizzáját, de igazi, tanúsítvánnyal igazolt nápolyi pizza már kevés akad a városban. Konkrétan kettő. De az országban sincs több, sőt a környező országokból is kevesen szerezték meg az ehhez kellő – nápolyi szakemberek által – megítélt oklevelet.

A Donna Mamma Pizza Napoletana stábja azonban semmit nem bízott a véletlenre, úgy érezték, hogy ha már a viszonylag telített budapesti pizzás piacra szeretnének belépni, akkor tisztességesen teszik, valami olyan plusszal a tarsolyukban, ami felülemelheti őket a nagy átlagon, amivel más nívót kínálhatnak. De ez a tanúsítvány nem csak marketing szempontból ötös, hanem lehetőséget ad arra, hogy egy olyan meglévő szaktudásra támaszkodjanak, ami segít kihagyni a kísérletezés fázisát, az innen-onnan ellesett tippek és trükkök pénzt és időt nem kímélő próbálgatását.

donna1

Szerencsére a nápolyiak nem irigyek, saját példájukon tanulták meg, hogy jobb, ha elárulják a titkaikat, kitanítják a pizzaiolo-kat, mintha számtalan kókler vágja tönkre a nápolyi pizza nimbuszát. Így aztán a világ minden tájáról örömmel fogadják a tanulni vágyókat, és 10 nap alatt az alapanyagoktól, a technológián, technikán át, a tészta mögötti kémiáig mindent megtanítanak, amit tudni kell, és ami a későbbi, tapasztalati évekhez jó alapot kínál.

Hozzáértő kezek között készül a pizza

Hozzáértő kezek között készül a pizza

A Donna Mamma csapata azonban nem elégedett meg a tanultakkal, ők még az elismerésre is vágytak, így a kinti trénerüket felkérték egy további oktatásra, amihez hozzá tartozott a kinézett üzlethelyiség berendezésében való szakmai együttműködés, az alapanyagok és a berendezés legfontosabb elemét jelentő kemence kiválasztása.

Az eredmény ma már a falon látható, a AVPN (Associazione Verace Pizza Napoletana) sorszámozott engedélye mutatja, hogy itt bizony, az Astorián, Budapest szívében valódi nápolyi pizza sül.

A választék bőséges, az alapanyagok java olasz, a feltétek egy része is, érdemes egy jó pizza margheritával indítani, ott ismerszik meg az igazi történet, a legegyszerűbb, legtisztább formájában mutatkozik meg a pizza, aztán jöhetnek a csűrések-csavarások, hogy a végén megint visszatérjünk a tökéletes tészta, a Vezúvon termű san marzano paradicsom és a mozzarella elronthatatlan hármasához.

Nem csak finom, esztétikus is

Nem csak finom, esztétikus is

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS