Pączki, a lengyel fánk

Lengyelországi túráimnak – közel negyven éve – egy biztos pontja mindig akad: a fánk. A helyiek könnyű, cukormázzal bevont, sokszor vaníliakrémmel, eperlekvárral töltött fánkjai ellenállhatatlanok, kóstolja bár az ember Zakopaneban, a Samantában, Krakkóban, a posztóházzal szemben, vagy Varsó bármelyik fánkozójában.

Éppen ezért idén úgy döntöttem, hogy itthon is elkészítem. Igaz nem kapott cukormázat és be se töltöttem (hogy a Nőknek ne legyen eleve elrendelve az ízesítés), de a tészta összetételét a lengyel blogok összehasonlító elemzése során átvettem, és igen, egy ízében, színében és állagában az emlékeimben élő fánkot sikerült alkotnom.

A siker a tányérokon is mérhető volt, a fél kiló lisztből induló tészta pillanatok alatt elpárolgott. Fotózni is csak gyorsan, telefonnal sikerült.

pl1

Pączki

50 dkg finomliszt

2 dl tej

0,5 dl habtejszín

6 dkg vaj

6 dkg cukor

csipetnyi só

10 g szárított élesztő

2 db kisebb tojás

2 db tojássárgája

1 cl vaníliakivonat

A lisztet a keverőtálba szitáltam, majd azt mérlegre téve kiporcióztam bele a cukrot, az élesztőt, elkevertem, majd a csipetnyi só is belekerült. A tejet és a tejszínt egy forralóba kimértem, hozzáadtam a kellő mennyiségű vajat, langyosra melegítettem, majd elkevertem benne a tojásokat, a tojások sárgáját és a vaníliakivonatot. A keverőtálat a helyére pattintottam, lassú fokozaton beindítottam, és közben vékony sugárban a liszthez adtam a folyadékot. Laza, de rugalmas tésztát kaptam, amit konyharuhával lefedtem, és jó fél órát hagytam kelni.

A tésztát erősebben lisztezett felületre borítottam, majd ujjnyi vastagra nyújtottam, és közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Addig hagytam kelni a tésztát, amíg a kókuszolajat felhevítettem, majd közepes lángra visszavettem. A fánkok gyorsan sülnek, ezért ügyelni kell a hőfokra, mivel sok bennük az élesztő, ezért szép ducik lesznek, de ha nem kapnak elég ideig hőkezelést, akkor bizony nyers marad a közepük. Ezért kell nagyon eltalálni a zsiradék hőfokát.

Ha viszont ez sikerül, akkor szép kakaóbarna fánkok születnek, amelyek nem megégettek, ez a fajta a lengyeleknél is ilyen sötét. A bélzetük nagyon finom, laza, aki kedvet érez hozzá, az kis sima csővel nyugodtan felszúrhatja az oldalukat és vaníliakrémet, lekvárt vagy akár nutellát is injektálhat beléjük.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Pléz

Nagyjából 15 éve megy az erős küzdelem a Kolosy tér környékén. A Daubner elképesztő és öröknek tűnő sikerén felbuzdulva a gasztronómiai vállalkozással rendelkezők gyakorta tesznek kísérletet a környéken való megkapaszkodásra, több-kevesebb sikerrel. A hely ugyanis meglehetősen furcsa. Bár Óbuda egyik csomópontjának számít, ahonnan a Rózsadombot meghódító buszok indulnak, ahol elkanyarog a fonódó és elcsattog a hév, mégsem bír olyan közösséggel, amit az összes, nagy reményekkel ide érkező vendéglátóhelyet eltartaná. Plusz, szinte egyáltalán nem rendelkezik ez a rész olyan helyi lakossággal, amelyik nyitott lenne az itt fellelhető éttermek/kávézók/sütiboltok/szendvicsezők/pizzázók kínálatára. Hogy akkor mégis mi tartja életben, mozgásban a Kolosy teret? Az irodisták. Akikből szép számmal akad a hegy lábánál, és a Lajos utca környező épületeiben. Ők azok, akik naponta várják azt a fél órát, amit az asztaluktól messzebb tölthetnek, akik már előre leszervezik, hogy kikkel lépnek meg, és mi lesz az a hely, ahol átmenetileg feledni tudják, hogy épp munkanap van és még annak is csak a közepe.

Jól látszik, hogy azok a helyek húzzák itt a legtovább, azok képesek fejlődni és sikereket elérni, akik az irodistákat veszik alapul a koncepciójuk kialakításakor, akik tudják, hogy fél órába mindennek bele kell férnie, a rendeléstől a fizetésig, pakkra. Azok maradnak életben, akik vagy a nagymama kissé feledett, de nosztalgikus házi kosztját kínálják a munkában megfáradtaknak, illetve azok, akik fel tudják mérni a változó trendeket, és olyan irányt mutatnak, olyan szortimentet tartanak, amely kompatibilis ezzel a munkahelyi léttel.

Erre érzett rá igen jól a Pléz, amely semmi újat nem talált ki, de jól adaptálta azt, amit a nagyvilág már régóta ismer és szeret. A Plézbe még be sem kell lépni, az embernek máris erős déja vu érzete támad. A hely berendezése, a betűk típusa mind-mind finoman kaparja a szürkeállományt, egészen addig, amíg meg nem jelenik lelki szemeink előtt London és a Pret a Manger. A Pret igazi intézmény, amely az angol étkezési- és munkakultúrát tökéletesen lekövetve kínál nem túl olcsó, de jó alternatívát az uborkás szendvicsre. A Pretben az organikus, vegetáriánus és vegán szavak az alapszótárhoz tartoznak, itt mindenki könnyen megleli a neki megfelelő napközbeni táplálékot.

Igényes választék

Igényes választék

Ugyanez igaz a Plézre, ahol könnyedén választhatunk a meglepően jól összeállított szortimentből, amely se nem túl szűk, se nem túl széles. Minden adott a helyben fogyasztásra, de ha elvitelben gondolkozunk az is lehetséges, eleve minden fogás dobozban, csomagolva kerül hűtésre, csak le kell kapkodnunk, amit szeretnénk, és már vihetjük is magunkkal.

Mutatós, igényes csomagolás

Mutatós, igényes csomagolás

A kínálat nem csak attól változatos, hogy kenyér közé pakolt, wrapba csavart vagy épp tálra komponált fogásokat kínál, hanem az alapanyagok kiválasztása és kombinálása is bölcs, igényes, finoman bátor, azaz a kisebb mértékben már nyitott vásárlókat egyértelműen megnyeri magának. Desszertfronton szintén bőven akad érdekesség, a smoothie-k mellett gyümölcstálak, mutatós joghurtok kelletik magukat, de friss croissant-ra is eshet a választásunk, ha a bőséges ebédünk begyűjtése közben a desszert is eszünkbe jut. A kifli mellé dukál a kávé, amit többféle kiszerelés közül választhatunk ki magunknak, hideg latte vagy frissen főzött kávés italok formájában.

Igen gazdag beltartalom

Igen gazdag beltartalom

Egyszóval a Pléz jó választ adott a környék fel nem tett, de ott bujkáló egyetlen kérdésére: úgy etetsz engem, ahogy én szeretném? És olyan formában, olyan fogásokat kínál, amire valóban van kereslet. Az meg extra plusz pont, hogy milyen nívón, milyen ötletesen teszi mindezt.

Egészséges, finom, kiadós

Egészséges, finom, kiadós

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Nagy Fehérvári Bormustra

Hétvégén újra borozni voltam Fehérváron. Tavaly – a Hatpettyesnél tett látogatással összekötve – már részt vettem a Nagy Fehérvári Bormustrán, így nem véletlen, hogy az otthonosság érzete fogott el, amit a Szent István Művelődési Ház nagy kőlépcsőin baktattam felfele, hogy átvegyem a kóstolópoharamat, és teszteljem a 2019-es esztendő borait.

A móri borvidékről és a Velencei-tó környékéről érkező borászok különtermében kezdtük a tesztelést, ahol mi – a szakújságíró különítmény és szerény, laikus személyem – górcső alá vehettük a teljes kínálatot, felidézve közben a tavalyi rendezvényen tapasztaltakat, és annak fényében elemezve az új borokat. A kiállítók számos szép tétellel érkeztek.

A szakértők szerint nem csak a borsort, de a napot is pezsgővel illik indítani, és bár már benne jártunk a délutánban, a pezsgő jó ideának tűnt. A Csóbor pincészet 2 hete degozsált, palackban erjesztett, zöld vertelini, chardonnay és rajnai rizling házasítás alapú pezsgője megfelelő felütése volt a napnak. A pezsgőt újabb pezsgő követte, igaz ez már a Paulus Molnár borház 2017-es extra dry tétele volt. A borház 2013 óta gyárt pezsgőt, az extra dry mellett édes pezsgőjük is van, a népszerű Paulus Honey. Számomra azonban az ezerjó-piros tramini keresztezéséből létrehozott generosa volt az igazi meglepetés. A generosa kitűnő alapanyag, a Mór környékén kedvelt szőlőfajtából készített bor pedig illatos, gyümölcsös, könnyű, finom lecsengésű, szerintem sok lehetőség rejlik benne, mert igazán szerethető, közérthető fajtának tűnik.

bor1

Mórról Pázmándra érkeztem, amikor Köllő Zsolt pincészetének borait kezdtem el tesztelni. Elsőnek egy jól elkészített, magas savtartalmú 2019-es Irsai Olivér került a poharamba, majd ezt egy nagyon szép sav-cukor egyensúllyal bíró, könnyed ivású Zenit követte, ami akár a kedvencemmé is válhatott volna itt, ha nem kóstolom meg a virágos, illatos, sárgadinnyés felhangokkal tarkított Cserszegi Fűszerest, ami nálam egyértelműen vitte a pálmát.

bor3

Pázmándon szerencsére több borászat is található, a Köllő borok után Nagy Gábornál folytattam a Zenittel való ismerkedést. A finom, tiszta, száraz bor titka Gábor szerint az, hogy a borban érezhető ízjegyek a szőlőben csak egy nagyon rövid időintervallumban vannak jelen, ha ekkor szedik le, akkor lesz Zenit a Zenit.

Picit délnyugatra sasszézva már Sukorón is voltam. A Bella Pince a sukorói pincesoron található, Jorgoszék komplex szolgáltatást nyújtanak a hozzájuk érkező vendégeknek, nem csupán a boraikkal várják őket, hanem étellel és szállással is, ha van rá igény. A könnyű, jól iható 2019-es Irsai Olivér mellett megkóstoltuk a 2019-es Olaszrizling tartálymintáját is, illetve Jorgosz büszkeségét, az aranyérmes pinot noir alapú Rosé-t.

Az Apró Kertek már tavaly a szívembe lopta magát. A két, kissé félszegnek tűnő, de kitartásból már ránézésre is jelesre vizsgázó borász megvett a hozzáállásával, a címkéivel, a névvel, pedig még nem is kóstoltam semmit. Most is nagyon örültem nekik, felidézvén, hogy a leglehetetlenebb helyen folytatják a vállalkozásukat, de nem feladva azt, hanem megkeresve az utat, amely sikerre viheti a Sukoró tetején lévő, apró kertben termő szőlőből születő borokat. A 2019-es üde, friss, mandulás-marcipános ízjegyekkel rendelkező Olaszrizling tartályminta nagyon jókat ígért, de az igazi öröm és boldogság egy szinte eldugott, majdnemhogy pult alól kínált Narancsborban materializálódott. A hat napig héjon hagyott Cserszegi Fűszeres hibátlan volt, likőrös, tömény, már az illata olyan gazdagságot ígért, amire – hála Istennek – az íze sem cáfolt rá. Komplexitásában bármilyen párlattal vetekedhetett volna.

bor4

A belső kör végeztével az eseményen részt vevő, az ország számos pontjáról érkező borászatok között is csemegéztünk, persze szigorúan csak azután, hogy felfaltuk a Hatpettyes csodálatos sajttálját, illetve én rárepültem egy szelet nagymama-féle almás pitére, amiből több, vagy akár egy tepsi is csúszott volna, de az idő szorított minket (a szoknyaderekakról szót sem ejtve).

Itt a kóstolást Tokajban kezdtem, a Sanzon borászat tételei között kutakodva. Nagyon tetszik nekem az, ahogy a tokaji borászok felveszik a kesztyűt, vállalva a népharagot, olyan száraz fehérborokat készítve, amelyek ellene mennek az elmúlt évtizedek teljesen elhibázott, de szinte véglegesen beégett tételével, miszerint Tokaj=mézédes borok. Az elmúlt hónapokban annyi szép furmintot kóstoltam erről a vidékről, hogy ha maholnap úgy döntene az egész régió, hogy a fene vigye a botrítiszt, én azzal is kibékülnék. Ennek ékes példája volt a Sanzon Tokaj Classic Furmint. A 2016-os furmint fűszeres, karakteres vonásai meggyőzőek voltak, örömmel ittam. Persze azért a szárazzal induló sor végén ott figyelt egy citrusos, friss, üde szamorodni is, aminél a maradék cukor mellett bőséggel jelen voltak a savak és az ízek, szerethető végeredményt adva.

Most Mád következett, és az én egyik titkos nagy szerelmem, a Holdvölgy. Ez volt ugyanis az a pincészet, ahol jó pár évvel ezelőtt életem első olyan aszúját kóstoltam, amelyik ízlett. A megfejtés nálam pont annyi volt, hogy a korábban kóstolt töményen édes, de unalmas tételek után, a Holdvölgy tudott olyat mutatni, ahol a cukor mellékes információ csupán, nem fő karakter. Azóta tudom, hogy van jó aszú, és hogy van olyan aszú, amit én is szeretek. A Hold & Holló tételekkel indítottuk a kóstolást. Az Uppp jó felütés volt, az estém egyik kedvence, nagyon tetszett a buborékossága, mint kiderült, nem véletlen, hiszen egészen egyedi eljárással, öt lépésben adják a szénsavat a borhoz, így a megszokott pezsgő-élményen túlmutató módon gyöngyözik a szájban.

bor8

A fejlődés nem csak a technológiákban érhető tetten, a Hold & Holló dry összetétele is alakult az évek során, itt a zéta (magyar nemesítésű szőlőfajta, korábban oremus néven ismeretes) szőlőfajta került be a cuvée-be, tovább gazdagítva, alakítva ezt a reduktív száraz fehérbort. A dry után jöhetett a H&H sweet ami hárslevelű és késői szüretelésű furmintból készített házasítás, kellemes 60 g feletti maradék cukorral. Jól iható, könnyen megszerethető tétel. Innen pedig egyenes út vezetett a Holdvölgy pincészet 2008-as szamorodnijához, amelynek jól állt az idő. Illatban nagyobb cukrot sejtetett, mint amit ízben hozott, de ezt nem róttam fel neki, pont úgy volt jó, ahogy a poharamba került. Gyakorta előfordul velem – mivel inkább vagyok gasztrós szakíró, mint boros (naná!) – hogy a kóstolt tételekhez kéretlenül is az agyamba tolulnak azok a fogások, amibe felhasználnám, vagy ami mellé kínálnám. Ennél a szamorodninál szinte azonnal egy finoman, visszafogottan édes, friss kaporral fűszerezett túrós lepény íze jelent meg a számban. Mint megtudtam, ez a kapros ízjegy lazán helyt kaphat egy tokaji szamorodniban, nem véletlen, hogy erre a fogásra asszociáltam.

Tokaj után még látogatást tettem a Pannonhalmi borvidéken található Cseri pincészetnél, ahol megcsodáltam az egészen elképesztő – jelenleg hat elemes – rajnai rizling sort. Az igényes kialakítású szortiment jól példázza a környék erősségét, illetve azt is jól szemlélteti, hogy mennyi lehetőség rejlik ebben a fajtában. A bevallottan rajnai rizling-rajongó Cseri Norbi most csak egy tételt, a Quartust mutatta meg belőle, de azt gondolom, egy vertikális kóstolót igencsak megérdemelne ez a rizling-válogatás.

Pannonhalma mellől, Nyúlról még gondolatban elugrottam a Balatonra, valóságban finoman átszeltem az eddigre vendégekkel teli hatalmas báltermet, hogy megismerkedjek Feind Péterrel, és az ő Peter’s márkanév alatt futó boraival. Bár eleinte a lassan elvesző éleslátásunk volt a közös nevezőnk, azért hamar áttértünk a borokra. Péter boraiban ott a balatoni nyár. Már a palackokat fotózva egy fonyódi naplemente emléke úszott be, de ahogy kóstolni kezdtem – az este folyamán először – elfogott a sóvárgás a nyári hónapok után. Az elsőként kóstolt Olaszrizling már olyan nyárillatú volt, hogy szinte fájt a tudat, hogy kint tombolnak a mínuszok. A savas, könnyed, jó ívású bor kellemes felütés volt, amit egy 2019-es friss, könnyű Irsai Olivér követett, majd megérkezett a nagy kedvencem, a syrah Rosé 2019, aminél halkan megkérdeztem Editet, a boros szakíró Vergiliusomat (aki töretlen hisz abban, hogy van kötődésem a borokhoz), hogy mekkora szentségtörés az, hogy nekem, ennél a bornál egyértelműen a fröccs ugrott be először. Meglepetésemre nem nézett rám meredten, hanem lazán megjegyezte, hogy az ötlet remek, ez a bor szikvíz után kiált, hogy a nyár legjobb rosé fröccse legyen belőle.

bor10

Itt ért véget az én estém, amíg a többiek még meg-megállva kóstoltak, én úgy éreztem, hogy most kerek az egész, a Nagy Fehérvári Bormustra számomra mindent megadott, amire vágytam. Kóstoltam a környező borvidékek tételeit, ismerkedtem a borászokkal, a borokon keresztül a terroirral, illetve az országos merítésben is megtalálhattam a számomra kedves tételeket.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Tejfölös csöröge

Bár még az olvasóim egy része is furcsán nézett rám, én már Vízkereszt napján sütöttem egy hatalmas adag fánkot. Egyszerűen vágtam rá. Azt hiszem idén gazdag fánktermés várható a farsangi időszakban, most úgy érzem, hogy megtaláltam a januári-februári időszak gondűző desszertjét.

A mostani egy igazán jó tésztájú, nagyon finom, könnyen elkészíthető példány.

Tejfölös csöröge

3 db tojás

3 ek. cukor

3,5 ek. tejföl

3 mk. sütőpor

3 tk. ecet

60 dkg finomliszt

1 csipetnyi só

A lisztet egy tálba szitálom, sütőporral, cukorral és egy csipetnyi sóval elkeverem. A tojásokat felütöm, elhabarom, majd a tejföllel és az ecettel kikeverem, és a liszthez adom. Rugalmas, jól gyúrható, nem túl puha tésztát kapok, amit azonnal lisztezett felületen kisujjnyira nyújtok, majd derelyevágóval ovális darabokra vágok. A darabkák közepét bevágom, a tészta egyik felét azon átdugom.

Az előkészített fánkokat forró, de közepesnél kicsit magasabb hőfokra visszavett lángon tartott kókuszzsírban aranybarnára sütöm, majd papírtörlőn lecsepegtetem.

Frissen, lekvárral kínálom.

fánk

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 1 of 53912345...102030...Last »