Gasztroajándékok karácsonyra: apróságok kávéfüggőknek

A karácsonyi ajándékvásárlások idején érdemes felmérni, hogy milyen káros vagy kevésbé káros szenvedéllyel bírnak a szeretteink, s ennek megfelelően szűkíteni az ajándéknak való termékek körét.

Most mutatok néhány olyan apróságot, aminek szinte bármelyik kávékedvelő barátunk, családtagunk örülni fog.

Sétálós bögre/termobögre

Ideális ajándék bögremánoknak, olyanoknak, akik mindig rohannak, akik soha nem tudják meginni a reggeli feketét, olyanoknak, akik hosszan kortyolnák, akik szívesen fonják rá az ujjaikat a bögrére, akiket vonz a lehetősége annak, hogy 0-24-ben a kezük ügyében legyen az Ital. Rengeteg kivitelben létezik, vannak kávézók által kiadott példányok is, ezeket is érdemes szemrevételezni, ugyanis van olyan cég, ahol a saját termobögrébe olcsóbban mérik az italt.

kávés10

 

kávés12Márkabögre

Bár a bögreadás már majdnemhogy a ciki kategóriába tartozik, a legjobb sofőr és a legcukibb nagymama feliratú bögrék helyett beszerezhetjük az ajándékozni vágyott személy által preferált kávézó saját, logós bögréjét, sőt akár különféle karácsonyi szetteket is vehetünk, amiben kávé, kakaó, tea, keksz és egyéb nyalánkságok is helyt kaphatnak, természetesen mind a kívánt logóval megspékelve.

 

 

Szirupokkávés8

Bár a keményvonalas kávésok elítélnek mindent és mindenkit, aki ilyen aljasságokra vetemedik, a téli esték és a tejhabos kávék szinte vonzzák a szirupokat. A pirított mogyorótól, a mákig számtalan lehetőségünk van, hogy kedvünk, hangulatunk szerint ízesítsük a kávét, sőt egy üvegnyi szirupból még a gyerekek kakaójába, vagy a kevert tésztás sütire is nyugodtan kerülhet. A paletta a szirupoknál is meglehetősen széles, számtalan ízben és kiszerelésben beszerezhetők. Ha igazán jó fejek szeretnénk lenni, akkor 3-5 szirupból álló válogatással fejezzük ki szeretetünket és reménykedünk benne, hogy a következő vendégségkor nekünk is jut egy kis mogyoró a lattéba.

Pillecukor/ízesített cukrok/kekszek

kávés4Ez az amit a keményvonalasok már ne is olvassanak.

Naszóval. Van az úgy, amikor az ember extra kényeztetésre vágyik, s ilyenkor nem elég a szirup, más összetevők is kellene abba a kávés italba. A forró csokoládéban, kakaóra ültetett tejszínhabban jól muzsikáló pici pillecukrokkal a kávés italok is könnyedén feldobhatók, sőt, ha grillezhetőt veszünk, akkor érdemes zsebsárkánnyal odapörkölni neki a tálaláskor. Ha a marshmallow már sok, akkor jöhet a tejhab tetejére szórt ízesített kristálycukor, vagy az aprócska kekszek, amelyek finoman beleolvadnak a kávéba, s a gyerekkorunk mártogatós macikávéjának emlékével ajándékoznak meg.

 

Extra kütyük, amelyek nélkül lehet kávézni (de nem érdemes)kávés5

Számtalan hasznos és hasznavehetetlen aprósággal lehet még kiegészíteni a kávézás nyújtotta élményt. Vannak fahéjszóró sablonok (hogy szép legyen a szívecske a tejhabon), létezik a kávéscsésze szélén egyensúlyozó keksz formálására alkalmas kiszúróforma, van elemes tejbodorító, kancsós tejhabosító, kávéadagoló kanálnak tűnő csipesz, ezernyi apróság aminek a hiánya fel sem tűnik, amíg be nem kerül a konyhai fiókba. Ebből a szekcióból barátnak és ellenségnek egyaránt könnyen lehet ajándékot választani.

 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Milyen kávéfőzőt vegyek karácsonyra?

A karácsonyi időszakban, pontosabban a Black Friday-től egészen az advent végéig számos hasonló kérdés száguld a fejünkben. Ki minket örülne? Mi minek örülnénk? Egyéni ajándékkal kedveskedjünk a szeretteinknek vagy esetleg valami nagy közösben törjük a fejünk?

Az egyik kedvelt – kávéaddiktként nyugodtan kijelenthetem, hogy joggal kedvelt -ajándék/ajándékötlet a kávéfőző. Nagyon mellényúlni nem lehet – gondolhatnánk – hiszen a végeredményben ott a koffein, pörget, hajt, visz, ergo bármi jó lehet, ami darált kávéból sűrű barna löttyöt főz.

Ez azért ennél kicsit komplikáltabb, de íme az az öt masina, ami közül érdemes választani.

Kotyogós – a klasszikus, nyaralásra is ideális választás

kávés17A lenézett, nagyanyáink eszköztárába sorolt és ezért elavultnak tekintett kotyogós nem is olyan rossz, mint hinnénk. Ha az lenne, az olaszok nem fejlesztgetnék mind a mai napig. :) De dolgoznak az ügyön, s sorra kerülnek ki a kezük alól a vállalható, jó kávét kipöfögő masinák. Itt persze nem nincs hőfokmérés és a nyomás is kérdéses, de ha betartjuk az aranyszabályokat, jó minőségű, a kotyogósnak megfelelőre őrölt kávét teszünk bele, akkor kellemes meglepetések érhetnek. Rengeteg színben, kivitelben kapható, személyes kedvencem a kávépodokkal kompatibilis példány.

Kapszulás – a praktikus minőség

Ha a kotyogóssal hadilábon állunk, nem érezzük úgy, hogy képesek kávés16lennénk vele együttműködve megalkotni az ideális kávét, szeretünk kísérletezgetni a különféle blendekkel, ízekkel, de mindezt csak módjával, s kellően kényelmesek vagyunk, akkor az ideális választás a kapszulás gép. Ha lehet, akkor a kezelése a kotyogósénál is egyszerűbb, a család bármely tagja könnyedén boldogul vele, hátránya, hogy elköteleződünk egy fajta mellett, hiszen a kapszulások és a kapszulák között szinte nincs átjárás. Néhány olasz pörkölőüzem ugyan gyárt ezzel-azzal kompatibilis kapszulákat, de ezek száma egyrészt viszonylag elenyésző, az áruk viszont – a felmerülő extra költségeknek hála – magas. A kapszulás jó ajándék a nagymamáknak, fiatal pároknak, kis fogyasztású irodákba is betehetjük, illetve ez se rossz választás, ha a nyaralás alatt biztosra szeretnénk menni a napi első kávénkkal.

kávés13A kapszulások közé sorolhatók még a nagy népszerűségnek örvendő pod-dal (kávépárnával) üzemelő gépek. A különféle kávépörkölők itt is készítenek kompatibilis párnákat, sőt a podok egyes kotyogósokkal is könnyedén lefőzhetők.

Háztartási kávégép – félprofi megoldás a mindennapokban

A háztartási kávégépek világába az lép át, akinek a kotyogós kávés14és a kapszulás már sok esetben csak félmegoldásnak tűnik. A saját őrlős, tejtartályos gépekkel valóban minőségi kávét lehet otthon is előállítani. A kapszulás gépek időközönkénti vízkőmentesítése helyett itt már a technika tőlünk is többet követel, de cserébe többet is ad. A beruházás mértéke jóval meghaladja a korábban felsoroltakét, de a professzionalitásért fizetnünk kell. A kávégépek piaca közepesen széles, a magyar kereskedelemben fellelhető példányok között sok az azonos tudással rendelkező gép. Ha ilyen gép mellett döntünk, akkor érdemes olyat választani, amelyik nem csak gőzkarral rendelkezik, hanem saját tejtartállyal is.

Cold brew – kávémenőség a köbön

Az újhullámos kávézás egyik legszebb eszköze a hideg kávé előállításához nélkülözhetetlen lombik, amelyben lassan, cseppenként gyűlik össze a magas koffeintartalommal bíró kávé. Ha olyan ismerősünk van, aki a speciality kávé megszállottja, akkor érdemes számára beszerezni egy ilyen, lombikkal tarkított készletet.

kávés15

 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Irány Szekszárd!

A különféle borvidékeken tett kora téli kalandjaim sorát múlt héten egy szekszárdi kirándulással gyarapítottam. A Mészáros Borház meghívásának eleget téve, ellátogattam Szekszárdra, ahol a tavasszal már egy étteremteszt erejéig megfordultam. A tavaszi élmények után egyértelmű volt, hogy ha esik, ha fú, újra szeretnék Vörös Krisztián konyháján kosztolni, s nagyon vonzónak tűnt a lehetőség, hogy a szőlőbirtok egy részét is megnézhetem, barangolhatok Szekszárd környékén.

Míg Pesten ónos eső, jégdara és hatalmas hópelyhek jelentették az időjárást, addig délen a csípős hideghez derengő napsütés társult. Kihasználva a majdnem jó időt, hamar hátrahagytuk a csomagjainkat a Hotel Meropsban, s nagyon tempósan, egy-egy dzsippel nekiindultunk a domboldalnak.

Míg nyáron a zöldellő, ősszel szőlőben gazdag, színejátszó tőkék várják az embert, addig a november vége már mást mutat, ilyenkor látni igazán – legalábbis az én laikus szememnek ilyenkor tűnik fel – hogy milyen rendezett, művel, karban tartott a szőlő, mennyi munka van benne, mennyi idő, odafigyelés. A kopáran pihenő domboldalakban haladó sorokból egyfajta nyugalom árad, s a kora téli tájban is elbűvölő a szőlő.

A kirándulás első állomása a Mészáros család régi tanyája, a ma is aktív borospince volt, hol rögvest négy tétellel ismerkedtünk meg. A legközérthetőbb, számomra épp ezért nagyon vonzó 2015-ös Malbeck-kel nyitottuk a sort, amelyet Mészárosék 2007-ben ismertek meg Argentínában. Az ismeretségből szerelem lett, majd fél hektárnyi területen malbecket ültettek, s 2011 óta palackozzák. A malbeckben mára már nem csak ők látnak fantáziát, ezt mutatja az is, hogy most már bejegyzett a szekszárdi borvidéken. A simulékony, szeretni való, baráti borozásokhoz tökéletes ital után 2015-ös Bodzás Kékfrankost kóstoltunk, amelynek a különlegessége a dűlőben rejlik. A Bodzás dűlő 1971-ben telepített tőkéi egy délnyugati, vörösagyagos talajjal bíró katlanban helyezkednek el, így a benne termő szőlő karaktere sokban eltér a többi területen található kékfrankosoktól: A Bodzásban lazább fürtű, apróbb szemű, édesebb szőlő terem.

A kékfrankost egy szintén 2015-ös Syrah követte. Ez az a szőlő is újoncnak számít a környéken, akárcsak a Malbeck, szintén 2011 óta szüretelik, s szeretik, mivel kifejezetten jó partnere a többi vörösnek, a cuvéekben remekül megállja a helyét. Amíg kóstoltunk, s a testes vörösek mellé haraptuk a mangalicaszalámit, a hihetetlenül finom májas (naná, kár kenyérre kenni), ettük a jóféle sajtokat, addig azt is megtudtam, hogy a szőlő édessége függ a levélzettől. Eddig abban a hitben éltem, hogy szőlő magas cukortartalmát egyértelműen azzal lehet a leginkább elősegíteni, ha kiritkítják a leveleket, hogy a nap közvetlenül a fürtöt süsse. Erre most kiderült, hogy nem, a leveleknek pont ekkora szerepük van a tökéletes cukortartalom elérésében, sőt bizonyos mértékben azért is kell a tőkén hagyni a leveleket, mert nem csak napkollektorok, hanem védelmet is nyújtanak a sokszor agresszív sugárzás elől, védik a fürtöt, hogy a napfény ne tudja szétégetni a gyümölcs savait. A klímaváltozás is benne van ebben, erősebben süt a nap, s jobban is cukrosodik a szőlő.

A Syrah után egy újabb, könnyen társítható bor következett, a 2015-ös Cabernet Frank, amely nélkül elképzelhetetlen egy igazi, szekszárdi Bikavér. A francia és magyar hordókban érlelt bor komoly előírásoknak megfelelően válik majd a környék emblematikus italának részévé. Zárásnak egy kis Sauvignon Blanc-t kóstoltunk, majd újra dzsipre szálltunk, s a derengő fényekkel tarkított délutánba bevettük magunkat a löszfalak közt kanyargó útra, a helyi Grand Canyonba, ahonnan kibukkanva elértük a zarándokhelyként, találkozási pontként is ismert és kedvelt Remete-csurgót, amelynek a vizét a helyiek előszeretettel isszák.

Itt megpihentünk egy kicsit, majd megnéztük a Bati-keresztnél lévő kilátót, a hideg szél ellenére felmentünk a kilátó tetejére. A táj kopáran, de fenségesen terült el alattunk, s mi egy-egy pohárnyi Grand Antiqua borral koccintottunk az egészségére.

20161116_152307_Richtone(HDR)_resized

Ekkorra  már – a sok kóstoló ellenére – erősen fáztunk, így ideje volt visszatérni a Hotel Meropsba, ahol Vörös Krisztián egy laktató, melengető vacsorával (estebéddel) várt minket. Krisztián konyhájában azt szeretem, hogy jó érzékkel bánik az alapanyagokkal, mennyiséget ad, de nem töm, nem elégszik meg azzal, hogy néhány fricskával elterelje a figyelmünket, amit látunk, az ízben, állagban is tökéletesen működik.

A mostani vacsora is ezt példázta. Az előételnek kínált, pácolt szarvabélszínnel koronázott zellersaláta kisimította az idegeinket. A kakukkfűvel, borssal, babérral, borókával és szegfűszeggel pácolt, vékony szelet hús és az alatta pihenő, karakteres, de mégis finoman háttérbe húzódó saláta tökéletes entrée volt.

Ezt követte egy házilag füstölt libamellel gazdagított sütőtökkrémleves. A könnyed, hihetetlenül selymes állagú krémlevest nem nehezítette el a hús, a füst finoman átjárta az egész ételt, a pirított magvak is segédkeztek az extra textúra jelenlétének erősítésében, s a leves tetejére fújt laska gombából készített “parfüm” illatában is egészen komplex élménnyé varázsolta a levest.

A gombás vonalon továbbindulva, meleg előétel gyanánt egy favágónak is elegendő, vargányával és erdei gombákkal kevert házi gnocchit kaptunk. A házi krumpligombóc receptje messze eltér a megszokottól, Krisztián először lesüti a krumplit, majd így reszeli le, ad hozzá kellő mennyiségű libazsírt és többféle liszttel, búzadarával dolgozza össze. A ház specialitásának számító gnocchit – a józan eszünk sugallta vészjelzések ellenére – szinte az utolsó falatig befaltuk, pedig hátra volt még a főfogás.

Az egyszerűségében remek szűzérmék omlósan kellették magukat a tányéron, a blansírozott, serpenyőben, kevés zsiradékon átfuttatott zöldséggolyók, a roppanós, illatos édeskömény és az elképesztően finom borsmártás pompás fogássá szerveződött, amit egy szeletnyi sült libamáj koronázott meg.

Az ételsort egy – Krisztián filozófiájára oly jellemző étel – szeletnyi túrótorta zárt. Házias, hibátlanul elkészített darab volt, amely nem akart többnek látszani, mint ami. Nem volt a végtelenségig újragondolva, csak benne volt, aminek benne kellett lenni, s úgy készült el, hogy a legjobb formáját hozza. Morzsáig eltüntettük.

mészáros

A vacsorát követően átsétáltunk a Mészáros Borházba, ahol életünk nagy feladata várt ránk: elkészíteni a saját bikavérünket. A különféle mérőeszközökkel és rengeteg borral ellátott asztalnál egy rövid pillanatig elfogott a rettegés. Én, a vállaltan laikus mégis hogyan fogok iható házasítás készíteni? Bizonytalanul körbenéztem, s megnyugodva láttam, hogy nem csak én küzdök a megtisztelő feladata hozta ambivalens érzéseimmel. Szerencsére hamar megszületett az a bölcs döntés, hogy közösen, házigazdáink és borban jártas kollégáink együttműködésével alkotjuk meg a túra közös bikavérét.

A magam részéről sejtettem, hogy a bikavér előállítása bizonyos szabályok betartása mellett történhet csak meg, de a 2016-os évi szabályok olvastán enyhe túlszabályozottságra kezdtem gyanakodni. Végül, a leírások mentén, s késhegyre menő viták mellett négy cuvéet alkottunk. A fejlődés egyértelműen látszott (kivéve a másodikat, az egy fatális tévedés volt) az egyes és a hármas házasítás összes jó tulajdonsága a negyedik bikavérben összpontosult. Nagy megelégedésünkre szolgált, hogy a házigazdáink is jónak ítélték az italt, s a győzelem boldog tudatában vonultunk le a Mészáros borház pincéjébe, hogy további tételek kóstolásával mélyítsük az ismereteinket.

2016-11-16-21-48-14_resized

A Mészáros Borházat télen is érdemes felkeresni. A dűlőtúra mellett szuper kóstolásokon vehetünk részt, s ha már Szekszárdon járunk, akkor a Merops hotel kínálta kényelmet és a Vörös Krisztián által vezetett kitűnő konyhát is ki kell élvezni.

Irány Szekszárd!

MMM_3831_v

 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Reggeli, rohanás

Bár azt gondolják, gondoljátok sokan, hogy a gasztrós életében minden étkezés tökéletesen komponált, el kell árulnom, hogy ez azért nem így van. A törekvés megvan bennem, hogy minden körülmények között mindig a legjobbat nyújtsam a Nőknek és magunknak, de a reggeleink azok sok esetben (90% fölött, de pszt) kaotikusak. Semmi extrát nem kell elképzelni, csak négy, nagyon álmos embert, aki a lakás különböző pontjain próbál életet verni magába, nyújtózik, szedelődzködik, öltözik, fogat mos, a Nők az este még átnézett, szertehagyott tancuccaikat gereblyézik, én a – férjem által precízen lefőzött, kezem alá készített – lattémmal ülök, vagy épp a kicsit kiengedett, a kiengedésen felbátorodott nyulat kergetem, esetleg zoknit vadászok, a ruhaválasztás nyűgjével küzdő kamasz lányaim napját fényezem (az egész borul, ha az a póló nem az a póló).

Egyszóval zűr van.

Olyan finom.

Alapvetően szerethető.

Nincs veszekedés, csak a nyúllal anyázunk, mikor besurran az alá a kanapé alá, ahová esélytelen utána nyúlni, s valljuk be, ki az a hülye, aki megteszi, hiszen a veszélyérzet a nyúlból is a legrosszabbat hozza ki.

S ebben a zűrben a legtöbbször egyre nem jut idő: reggelizni.

reggel1

A héten, a Philadelphia sajtótájékoztatóján pont ezt a feloldhatatlan ellentétet kívánták rendezni egyszer és mindenkorra, hogy a reggeli rohanásban se legyen kifogásunk arra a rossz és rögzülni látszó szokásra, hogy nincs időnk reggelizni. A Philadelphia krémsajtjaival tényleg könnyedén megoldható a reggeli és tízórai is, de most még könnyebb dolgunk van, hiszen három új íz is megjelent a kínálatban, már a csak a bőség okozhat zavart a rendszerben. A natúr, zöld fűszeres-fokhagymás és fekete olíva bogyóval ízesített krémek állaga egészen lágy és könnyű, a megszokott, sűrű matéria helyett egy habos, levegős, de karakteres változat jelent most meg a piacon.

A krémeket azonban nem csak a rohanós hétköznapokon vethetjük be, hanem a ráérős hétvégéken is, amik a mi családunkra is kifejezetten jellemzőek. A lusta délelőttök és a klassz délutáni – sok esetben gasztronómiai élvekkel tarkított – kiruccanásaink között pont egy tartalmas reggelivel köszönünk a szervezetünknek és ünnepeljük meg azt, hogy nyugi van és végre együtt lehetünk.

reggel2

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 30 of 498« First...1020...2829303132...405060...Last »