Gombás-húsos töltött tök (glutén- és tejmentes)

Nyáron mindig elképesztő módon háttérbe szorul nálam a húsfogyasztás. Annyira nem váygom rá, pontosabban annyi más gyümölcs-zöldség van a piacon, hogy eszembe se jut venni, amit azért a családom néha zokon vesz. Na, nem mintha ellenükre lenne a lecsó, a friss zöldségből készített levesek, főzelékek vagy saláták, esetleg a füstös padlizsánkrém, de mégis nekik gyakrabban hiányzik a hús, mint nekem.

A hétvégi ebéddel csodás kompromisszumot kötöttünk, a klasszikusan fasírozottal töltött zsenge tököt addig variáltam, amíg mindegyikünk számára ideális lett. Eleve kétféle húsból készítettem, plusz egy nagyobb adag sárga laska is került bele, ami nagyon jól lazította a fogást.

gombastok

Gombás-húsos töltött tök

40 dkg darált hús (sertés- és marhahús)

1 db zsenge főzőtök

1 db vöröshagyma

2 db tojás

2 marék gluténmentes zsemlemorzsa

15 dkg sárga laska

frissen őrölt színes bors

2 ek. étolaj

tejföl (opcionális)

A sütőt 200 fokra előmelegítem. A tököt félbe vágom, a magos, szivacsosabb belsejét kanállal kikaparom. Egy közepes tepsibe fektetem. A töltelékhez a hagymát finomra vágom, olajon üvegesre dinsztelem, majd hozzáadom a laskára vágott laskát, és azt zsírjára sütöm. A húst egy keverőtálba teszem, olajjal együtt rákotrom a gombás hagymát, majd sóval, borssal fűszerezem, ráütöm a két tojást, hozzáadom a zsemlemorzsát, és egy villával alaposan összedolgozom.

A kapott masszát a tökcsónakokba töltöm, majd a tepsi aljába 2 dl vizet öntök, és a tepsit fóliával fedem. A sütőben nagyjából másfél órát sütöm, majd fólia nélkül a tölteléket kicsit lepirítom.

Aki kívánja kis tejfölt tehet hozzá.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Az olasz tészta ezernyi arca

Az olasz konyha mindig is közel áll a szívemhez és a gyomromhoz. A nyaralásaink során bérelt házakban, lakásokban már én is rendre igazi pasta-kat készítek, a helyben fellelhető alapanyagok és a hozzá passzoló borok mindig jó inspirációt adnak egy egyszerű, de nagyszerű tésztaételhez.

Bár a cucina povera, azaz a szegények konyhája nem a drága alapanyagairól és mérhetetlen furfangjairól híres, Gennaro új könyve tökéletesen példázza, hogy jó alapanyagokból, nagy odafigyeléssel, több száz éves kollektív tapasztalattal micsoda gazdag választék készíthető az olaszok elmaradhatatlan, minden nap asztalra kerülő fogásából.

A primi, azaz az elsőként kínált főétel még a legjobb vendégségekben, a legdrágább éttermekben, bulikon is biztosan terítékre kerül. Egyértelmű, hogy egykoron szomorú oka volt ennek a fogásnak, jól kellett lakatni a családot, viszonylag olcsón, hogy mire – esetleg – a húst is tálalják, már bőven legyen étel a bendőjükben, és ne tűnjön fel a szegényes választék vagy a kis mennyiség.

Idővel azonban a pasta egészen különleges utat járt be, ezernyi változatát gyúrták, formázták Itália-szerte, amelyek ma már az olasz gasztronómia lényegét alkotják. Kis hegyi falvakban, tengerparti városkákban születtek a hely jellegzetes tésztái, amelyeket hol faltáblákon hengergettek, vagy épp tűre fűzve formáztak.

A tészták formáját megszabta a betöltendő szerep, hogy mivel és hogyan kerül majd tányérra, hiszen ennek a fogásnak a lényege, hogy a szósz és a tészta tökéletes szimbiózist alkosson.

Gennaro könyvében többféle módon is beleveszhetünk ebbe a kiapadhatatlan gazdagságú témába. A bátortalanabbak először a már kész bolti tészták metamorfózisát követhetik végig, hogy miképpen válik egészen egyedi fogássá egy zacskó száraz tészta. A kíváncsibb, tésztagéppel is rendelkező olvasók számára külön fejezetben mutatja meg a mester, hogy mikét készíthetjük el a szószunkhoz legjobban illő tésztát, vagy a tésztánkhoz legjobban passzoló szószt, mártást, ragut.

A választék elképesztően gazdag, a rendkívül egyszerű tésztaételektől, a sok összetevős, csőben sült fogásokig megtalálni benne mindent, amit érdemes tudni az olasz tésztaételekről. Követhetjük szóról szóra (javaslom), illetve tekinthetünk rá inspirációként is, hogy bátran merjünk kísérletezni a hűtőben, kamrában lévő alapanyagokkal, hogy megtaláljuk azt a közös nevezőt, ami végül elvezet az igazi pastáig.

gennaro

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A bisztrókonyha dicsérete – DOBKA

Kifejezetten híve vagyok a bisztró-létnek. Kedvelem a hozzá tartozó enteriőrt, élvezem a nagyvonalú lazaságát, és azt, hogy nem szorítja magát keretek közé, azaz az étlap olyan játéktér marad, ami gazdag vadászmező nekem.

Most is, ahogy a DOBKA-ban ülve azon morfondíroztam, hogy a sokszínű választékból hogyan építeném fel a napomhoz ideális menüsort. A rengeteg izgalmas tétel közül nehéz volt választani, pedig az étlap nem lexikonnyi, mégis bőven tartalmazott bakancslistázható fogásokat.

dobka1

Már épp ölre mentem magammal, amikor kiderült, hogy az étlap csak afféle kóstoló volt, Tasnádi Ákos konyhafőnök és csapat ugyanis pontosan tudta, hogy mit szeretne nekem megmutatni. Mindent, is.

Már rögvest az előételnél a két – számomra legizgalmasabb – tétel elém került, a marha tatár azonnal felkeltette az érdeklődésemet, jó érzékkel választottam, hibátlan volt. Friss, üde, ress, a kovászos házikenyérrel verhetetlen párost alkottak. A zöldalma raguval kínált kacsamáj úgyszintén hozta azt, amiért annyian és annyiszor megénekelték már, a kenyérkosarak gyorsan ürültek az asztalon, és nem volt az a felszedett karanténsúly, ami most bárkit visszatartott volna attól, hogy még egy kör pirított friss kenyeret rendeljen a deszkán maradt falatok eltüntetéséhez.

dobka9

Az étlap finom eklektikusságát jól példázta a ramen alapokon nyugvó zöldségerőleves, amelyben gyömbéres, tört macesz alapú maceszgombóc pihent. Bár elsőre talán furcsának hangozhat ez a fogás, nagyon szépen együtt volt az esszencia-sűrűségű lé, a wakame (amihez került egy kevés bok choy, koriander és zöldhagyma is) és a zsidó húslevesekből kölcsönzött gombóc.

dobka6

A folytatásban házi tészta érkezett, chilis sajtkrémmel, szárított paradicsommal gazdagított, fokhagymás királyrákkal koronázott. Ebből a fogásból egyértelműen kiderült, hogy ha lesz a jövőben táblás ajánlat és azon lesz tésztaétel, akkor milyen döntéseket kell hoznunk. Az al dente tészta és a szósz harmóniájához remekül illet a fűszeres rák, és a többiek elmondása szerint Horváth Máté sommerlier által a ház számára összeállított borsor tételei is mind tökéletesen kiegészítették a fogásokat.

dobka5

Én csak illatokkal tudtam felvértezni magam (így jár, aki kocsival érkezik), de a vörösboros cseresznyemártással, és friss, ropogós arancinivel kínált rosé kacsamell esetében már a bor aromáiból is sejthető volt, hogy így, itallal együtt válik teljesen komplex fogássá ez az étel.

dobka8

A kacsa után egy – a korábbi étterem, a Cupákos – kedvelt klasszikusát kóstoltunk, a fermentált zöldségekkel körített, krumplipürével kínált ropogós sörben sült csülköt, amelynek közel fél napja van a sütőben, így omlóssága garantált, ropogós bőrét pedig annak köszönheti, hogy a végén, saját zsírjában van lepirítva. Nem véletlen, hogy anno nagy sikert aratott, érthető, hogy a DOBKA étlapján szintén megvan a helye.

dobka 4

Zárásként Ákos azt is megmutatta, hogy milyen, ha valaki érti azt, hogy a desszert nem a süteménybe, pohárkrémbe dolgozott cukor mennyiségén múlik, a szír rizspuding visszafogott édességéhez nagyon jól passzolt a friss barack chutney fanyarsága, és az egészre a ropogós crumble morzsa tette fel a koronát.

dobka3

A DOBKA tegnap óta mindenkit szeretettel vár. A belváros szívében található étterem kifejezetten szeretné meghódítani a magyar fogyasztókat. Nem egyszeri élményeket kíván nyújtani a városon átutazóknak, vágyik a törzsvendégekre, azokra, akik értik a miérteket, akik szeretik ezt a színes, mégis koherens változatosságot, és akik számára mond valamit Ákos konyhája.

dobka2

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Gombás lecsó

Nálam a lecsó az alap nyári fogás. Az első megfizethető paradicsomok és paprikák megjelenésétől kezdve főzöm, és mindig úgy kanyarítom, ahogy nekem a legjobban tetszik. Hol klasszikus módon, hol csicseriborsóval, hol hússal, hol hús nélkül.

Most épp egy nagyobb adag szeletelt csiperke gazdagította az ebédünket, ami osztatlan sikert aratott az – egyébként erősen – lecsófüggő Nőknél.

Gombás lecsó – vegán, glutén- és tejmentes

2 ek étolaj

1 db vöröshagyma

30 dkg szeletelt csiperke

1 kg zöldpaprika

3 dl paradicsomszósz

4 db friss paradicsom

3 tk cukor

frissen őrölt fekete bors

A hagymát egy nagyobb lábasban, kevés olajon üvegesre párolom, majd ráteszem a gombát, és gyakori kevergetés mellett zsírjára sütöm. Amíg készül a gomba, addig megmosom, kicsumázom és felkarikázom a paprikát, majd a gombára teszem, kevés vizet öntök alá, és fedve párolom. Amikor már szépen megfonnyadt, akkor hozzáöntöm a paradicsomlevet, cukorral és sóval ízesítem, majd fedem. Végül a negyedekbe vágott paradicsomot is lecsóhoz adom, pár percet főzöm, végül tálalom.

Önmagában is remek, de egy kis pirítós vagy friss kenyér jól illik hozzá.

gombaslecso_v

Tags: , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS