Cioccolatte – falatnyi édes kísértés a Pozsonyi úton

Múlt héten hatalmas rohanásban voltunk. A nyarat hazudó kora őszben a feladatok megsokszorozódtak úgy, ahogy rendes, esős hétköznapokhoz illik, az idő viszont nem igazodott ehhez, így nem volt más választásunk, fagylalt után kellett nézni.

A Pozsonyi úton töltött nap végén jólesően rogytam le a Jászai takarásában lévő kicsinyke fagylaltozó szintén apró méretű asztalához, tervezvén, hogy amit rendet vágok a táskámban, és meghallgatom, hogy milyen viszontagságos napja volt a lányzónak, megyek és kerítek egy adag fagyit.

Aztán húsz percet vártam. Nem, nem okozott gondot, sőt inkább mulattatott és elképesztett az az otthonosság, ahogy a környék lakói sorállásba kezdtek a parányi bolt előtt, soha elfogyni nem akaró módon. Mindig jött még egy fiatal kerékpáros nő, álmodozó tekintettel, kosztümös filmbe illő toalettben, majd jöttek az óvodából frissen szabadultak a futóbringákon, érkezett a Szent István park közönsége, babakocsis generációk, és kutyasétáltatók.

De nem csak fagylaltot vettek, hanem az üzletben eltöltött időn jól mérhetőn rengeteg plusz információra is leltek, de cserfes volt itt mindenki, az is, aki kint várt, aki már fagylaltozott. Így tudtuk meg többek között, hogy a kutyák nem a fagylaltért járnak ide (csupán tűrnek, mert ilyen a természetük), ők a szomszédos sajtbolt portékáira hajtanak.

Egyszóval valami varázsütésre éledt meg körülöttünk a Pozsonyi, mint egy parányi angol falu főutcája, olyan otthonossággal, átjárással mozogtak a térben az emberek, úgy váltottak néhány szót, úgy álltak sorban a fagylaltjukért, majd kerítettek maguknak helyet a zsebkendőnyi placcon és kóstolták az ízutazás utolsó két állomásának, Itáliának és Magyarországnak az ízeit.

Bevallom, minket is ez vonzott ide, hallottuk, hogy errefelé nincsenek lezárva a határok, korlátlanul mehetünk, most épp a taljánokhoz, meg persze a saját kedvelt világunkat is róhatjuk. A Cioccolatte-ban egész nyáron tartott a világlátás, Soresina Szilvia és Giuliano tégelyekbe álmodva, olasz kézműves fagylalt formájában hozta el a legszebb tájak legjobb ízeit, tudván, hogy megvannak azok a kulcsaromák, amelyek pont a megfelelő helyre repítenek minket.

cioccolatte1

Én a magyar felhozatalt teszteltem, nem volt választásom, amint megpillantottam a Kakaós csiga fagylaltot, eldőlt, hogy nekem ebben az irányba kell elindulnom. A csiga mellé csatlakozott egy szilvás-unikumos csokoládé, a Hungarikum, és a nagy kakaós hangsúlyt egy Modern punccsal tompítottam. A krémes, lágy, mégis karakteres, de nem karcos ízek kellemesen elandalítottak, még az sem tűnt fel, hogy én az életben nem szoktam ennyi fagylaltot megenni.

cioccolatte2_v

Anna az olasz vonalat vitte, nála szintén nem voltak kérdések, a pultban pihenő pesztó neki suttogott. Szilvia javaslatára kipróbálta mellé a paradicsomot, és egy kis pisztáciát is kért még, hogy teljes legyen az összhang.

A Cioccolatte nem ma jelent meg a Pozsonyin. Látszik, a törzsközönsége jó indikátor, hogy valamit nagyon jól és egyenletes minőségben csinálnak. A parányi boltban nincs megállás, folyamatosan jönnek a vevők, mindenki kíváncsi, kóstol, ahogy azt az olaszoknál szokás, nyitott az új ízekre és szereti azt, ahogy Szilva és párja, az olasz fagylaltmester ezekről a hideg nyalatokról gondolkodik.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Biciklivel a parkban – Tchibo mini editorial

Az utóbbi években egyre tudatosabban öltözöm. Mondhatni megtaláltam azokat a színeket, formákat, anyagokat és márkákat, amik jól állnak, és amikben jól érzem magam. Az egyik ilyen egyértelműen a Tchibo.

A Tchibo iránti elkötelezettségem a régmúltra tekint vissza, de azért lássuk be, hogy az egy évnyi közös munka alatt, ha lehet, még jobban megfertőztek azzal az elszánt német minőséggel, amelynek hála egészen izgalmas, majdnem, hogy 10 éven átívelő kollekciókból tudok koherens, jól működő, mutatós szetteket varázsolni, és amelyekhez mindig könnyű beszerezni az új kiegészítő darabokat a szezonális kínálatukból.

Éppen ezért örültem nagyon a Tchibo mostani megkeresésének, hogy végre, van egy cég, amely látja, hogy nagyrészt kik a vevői (igen, mi a negyvenesek) és van annyira nagyvonalú és okos, hogy felvegye velük a kapcsolatot. Így született meg az első, klasszikus értelemben vett divatanyagunk Annával.

Ez azonban kevés lenne az örömre (bár mi nagyon boldogok vagyunk vele), de nektek is hoztunk egy kis ajándékot:

A Tchibo jóvoltából a kollekcióból és a webáruházukban található teljes kínálatból kedvezménnyel vásárolhattok. Az alábbi szabályok érvényesek hozzá:

2020TCH15

  • 2 használati cikk – 15% kedvezmény
  • csak online beváltható
  • üzletbe nem rendelhető
  • csak minden használati cikk és teljes áru kávéfőző gép esetében érvényes (teára, kapszulára, kávéra nem vonatkozik)
  • a kedvezmény egyszer használható fel
  • beválthatóság: 2020. 09.08. – 09. 27.

Modell: Wessely Márta

Fotós: Hildebrand Celina Anna

Styling: Wessely Márta

Ruha, táska, kávé: Tchibo

Ékszerek: PiGemArt

tc4_v

tc3_v

tc2_v

tc1_v

tc5_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Becsiccsentett csokoládé – megérkezett a gines petit a chocoMe-től

Tegnap végre kezemben tarthattam az új chocoMe csokoládét, amelyről már egy bő hónapja tudtam, és teljesen oda voltam az ötlettől, de Gábor megesketett, hogy hallgatok róla. Jó természetem, valamint szita memóriám okán ez így is lett.

Tegnap viszont megérkezett, itt van, és én este, sok rohangálás után két falatnyi ginnel ízesített krémmel töltött petit-vel jutalmaztam meg magam. A lágy, szerethető étcsokoládé burok meleg fénye, telt íze mögött, egy gazdag, alkoholos, de inkább az alkoholra jellemző fűszereket felvonultató krém bújik meg. Nem egy egyszerű, egysíkú ízprofilú termék, kicsit olyan mint egy kristály, ahogy forgatom, annyi olvasta van.

 Nagyon szomorú tény, hogy csak kilenc lapocska rejtezik a dobozban, viszont az is igaz, hogy két darabbal már bőven boldog az ember, pont ennek az intenzitásnak és ízgazdagságnak köszönhetően.

S hogy honnan a cím? Anna este egy darabig nézegette a csomagolást, majd megjegyezte, hogy milyen helyesen dülöngélnek a betűk a dobozon, mint akik becsiccsentettek. Éljen Gábor, éljen a gin és éljen ez a szép, gazdag magyar nyelv.

chocomegin

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Mese a vajdasági konyháról

A vajdasági konyhát több évtizede formálják a helyi szerb és balkáni behatások, így napjainkra a hagyományos magyar konyha mellett, a délvidéki éttermek kínálatában és a családok vasárnapi asztalán egyaránt megjelennek a klasszikus, magyaros fogások, a helyi hagyományos ételek, és a balkáni konyha legjobb megoldásai is. Halászlé, vajajja és csevapcsicsa – ezek mind érdemes megkóstolni, ha Magyarkanizsán járunk. 

Kanizsán nem csak állomás, halászlé is van

Magyarországon Szeged és Baja hallatán mindenkinek a halászlé jut eszébe, pedig van egy település a délvidéken, ahol hasonló hagyományokkal és népszerűséggel készül a helyi kanizsai halászlé. A frissen fogott dévér, kárász és ponty mind kiváló az alapléhez, amit harcsával főznek készre, és gyufatésztával tálalnak.

Balkáni fogás a magyar konyhában

A Balkán térség egyik, ha nem a leghíresebb étele a csevap, amit a török hódoltság hagyományozott a délszláv népekre. A darált húsból készült fogás mára azonban a helyi magyar családok számára sem idegen, és a vajdasági éttermekben is kapható a népszerű szerb fogás. Az igazi bosnyák recept szerint marha- és birkahúsból készítik, a délvidéki verzióban viszont sertés dagadóra cserélik a bárányt, de a szerbekhez hasonlóan lilahagymával, ajvárral is tálalják. Aki viszont a hagyományosabb ízeket kedveli, kérheti a csevapot kajmakkal, ami egy jellegzetes szerbiai túró.

Vajalja vagy vajajja?

Reggelire, kolbásszal és kenyérrel, vagy csak önmagában fogyasztva, igazi hagyományos kanizsai étel a vajalja. Az egyszerű ételhez semmi más nem kell, csak vaj, liszt és só – előbbit lassú tűzön olvasztják meg, majd hozzáteszik a lisztet, megpirítják benne, majd ízlés szerint sózzák. A sűrű, lisztes-vajas keveréket ezután hidegen, szeletelve tálalják. A vajalját (amit délvidéken sokan vajajjaként emlegetnek) a legtöbben a piacon szerzik be, ahol a sajtpultokban található.  

A pirospaprika por és paprika pehely

A magyaros ételek alapvető alkotóeleme a pirospaprika, amit a vajdaságban sem hanyagolnak az emberek. A szerb konyhában viszont a por állagú fűszer mellett csípős paprikapelyhet használnak, amit szudzsuknak hívnak, és ami mára a délvidéki magyarság fűszerespolcáról nem hiányozhat.

Csevapcsicsa

60 dkg marhahús (nyak vagy lapocka)

40 dkg sertéshús (dagadó)

2 dkg só

frissen őrölt fekete bors 

1 tk. szódabikarbóna

2 gerezd fokhagyma

A húsokat felcsíkozzuk, összekeverjük a fűszerekkel, majd 6 órán keresztül hideg helyen pihentetjük. Ezután a fűszeres húsokat ledaráljuk, először nagyobb lyukú húsdarálón, majd utána az apró lyukú rostán. A darálás után még nagyjából 20 percen keresztül gyúrjuk. A kapott masszából 3 dekás hengereket formálunk, gyúrunk. Ezeket grillen 4-5 perc alatt készre sütjük. Ajvárral és lila hagymával tálaljuk. (Ez eredeti bosnyák recept szerint 80 dkg marhahúst és 20 dkg birka húst használunk.)

Csevap_v

Tiszai halászlé

Alaplé:

50 dkg apró hal (dévér, kárász, ponty halvég)

3 fej vöröshagyma 

1 db csípős paprika

1 db paradicsom

Kiegészítések:

80 dkg halfilé (ponty, harcsa)

1 csomag gyufatészta

A hozzávalókat mind összefőzzük (nagyjából 1 óra alatt, lassú tűzön), majd a megfőtt alaplevet szűrőn átpasszírozzuk. A megkapott alaplevet meghintjük 1 kanál őrölt pirospaprikával, és amennyiben szükséges még sóval és borssal ízesítjük, majd újra forraljuk.

Miután az alaplé elkészült, belerakjuk a 2 x 2-es kockára vágott halfiléket. Majd 20 perc alatt lassú tűzőn össze főzzük. Gyufatésztával tálaljuk.

Recept: Szajkó Ferenc mesterszakács, Magyarkanizsa

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS