Lekvárosház a város közepén

Kaldeneker Gyurival és Szandival először még a Rosinante-ban működő főzőiskolánkban találkoztunk, ahová Gyuri vendégséfként érkezett, Szandi pedig a nagyon cuki kézileg varrt nyulait hozta (amiből egy azóta is a Nők szobájában él).

Gyuri akkor már javában főzte a lekvárokat, amelyek azonnali addikciót váltottak ki a kóstolókból. Anna az eperlekvárért rajongott, nálam meg egyértelmű befutó és örök szerelem lett a paprikalekvár, amit szinte bármihez lehet enni, vagy csak úgy magában, kanálszám.

IMG_6211Ekkortájt kezdett el felfutni a Lekvárosház, születtek a jobbnál-jobb kombinációk, számos boltban ott figyeltek a jellegzetes, szögletes lekvárosüvegek. Majd jött a webshop. Igen ám, de az áruházakban csak sátoros ünnepeken, a webshopban meg sehogy sem lehetett megkóstolni ezeket az izgalmas lekvárokat, s így sok vásárló nem tudta eldönteni, hogy melyik ízt vegye/rendelje meg.

De ennek a bizonytalan létnek most már vége, hiszen itt a belvárosi Lekvárosház, ahol Szandi és Gyuri szívesen mesél a lekvárokról, lehet kóstolni vagy akár a mesterszakács segítségét kérni a lekvár felhasználást illetően, hiszen egy üvegnyi finomsággal nem csak a kalácsunkat kenhetjük meg, hanem süthetünk velük, vagy akár a grillre szánt húsok pácolásához is felhasználhatjuk.

A bolt egy igazi ékszerdoboz, pici, barátságos, megannyi rejtett zuggal, finom részlettel, falatnyi apróságokkal, amelyek jó kiegészítői lehetnek bármelyik konyhának. A Kálvin téren található üzlet azért is remek, mert ide is rendelhetjük a webshopban összeválogatott termékeket, s a városban jártunkban-keltünkben könnyedén összeszedhetjük a lekváros pakkunkat.

IMG_6170

Fotókredit: Kocsis Judit Colorgraphers
Tervező: KOZIE The Idea Bar

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Sajtot a grillre!

Amikor én kislány voltam, minden télen és nyáron a Tátrában üdültünk. Zakopane afféle második otthonommá lett, s a lengyel gasztronómia a véremmé vált. Ettem a krumplilevesüket, ittam a céklalevüket és rajongtam a sajtjaikért.

A gyúrt hegyi sajtokat télen/nyáron az út szélén álló vagy a piacon tereferélő helyi gorál asszonyoknál szereztük be, s én hol a ródlin ülve rágtam boldogan, hol a hegyi túrán került elő a hátizsákból. Aztán úgy tíz éve egyszer arra lettem figyelmes, hogy az én kedvenc, egy zlotyis sajtom, az oscipec most már kis, hordozható grilleken sült az út mentén, ellenállhatatlan illata pedig jobb cégér, mint bármilyen extra reklám.

Hamar rászoktam az grillezett sajtra, tetszett az állaga, élveztem, hogy olvadt ugyan, de nem folyik, harapható, de mégiscsak lágy.

sajt1

Épp ez az élmény az, ami vonzóvá teszi a Karaván grillsajtját is, amelynek számtalan felhasználási módját mutatta be a napokban Serényi Zsolt mesterszakács. A bükkfán füstölt sajttal bármilyen húsimádót is könnyen elcsábíthatunk, de nem csak a főfogás alternatívájaként értelmezhető a Karaván Grill és a Tihany Grill Camembert, hanem ennél jóval több mindenre is felhasználhatók.

sajt5

A grillezett sajtokkal gazdagíthatunk salátákat, rétegezhetünk velük sütőben készített, úgynevezett csőben sült fogásokat, a lágy belsővel bíró camembert sajtot egyfajta mártásként is használhatjuk sült vagy főtt zöldségekhez és húsokhoz egyaránt. Kelt tészta ágyon vagy leveles tésztával burkolva sütőben is megsüthetjük, s a kész sajtot egyfajta egyszemélyes fondüként is kínálhatjuk.

sajt4

A grillsajtok kerülhetnek a hamburgerbe a húsra vagy épp a hús helyett, de töltött paradicsomba, grillezni vagy sütni szánt zöldségek tetejére is tehetjük, tésztákhoz is adhatjuk.

S nem csak a grillen és a sütőben használhatjuk ezeket a sajtokat, hanem serpenyőben is, azaz télen-nyáron egyaránt készülhetnek a konyhánkban a grillsajtos fogások.

A közös sütögetés során a Nők is hamar kedvet kaptak a sajtos ételekhez, nagyon rendesen dolgoztak is azért, hogy a gömbgrillben csodás töltött, paradicsommal és sajttal gondosan összesütött burgonyákkal lássák el a vendégsereget.

sajt2

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Vár: a Speiz

Bár született budai vagyok, a mai napig szívesen turistáskodom a városban. Kicsit eltávolodom a mindennapok aszfaltjától és próbálom, más, friss szemmel nézni az unalomig ismert, de rengeteg szerethető részletet rejtő várost, a belvárost vagy épp a budai várat. Ez egyfajta játék a részemről, igyekszem belehelyezkedni a hozzánk ellátogató külföldiek szerepébe, végigfuttatni magamban, hogy vajon mi fogja meg őket, mit visznek magukkal, mit mesélnek majd rólunk.

S ennek a mesének szerves részét képezi az is, hogy mit esznek, kóstolnak nálunk, mit ismernek meg a magyar gasztronómiából, megkapják-e, amire a – régmúlt időkben íródott – útikönyvek felkészítették őket, megtalálják-e azt, amit a utazós bloggerek instáján láttak. Egyszóval, hogy ízlik nekik a mi kosztunk.

De milyen is az a koszt, amivel a vendégeink találkoznak? A kevés hiteles kockásterítős hely jószerével rejtve van előlük, a műkockásterítős helyeken félő, hogy minden kicsit mű. De vajon kell-e a kockás terítő ahhoz, hogy a mai, a 21. századba megérkezett, a modern technológia lehetőségeit alkalmazó, de hagyományait tisztelő magyar konyhával megismerkedjék?

Nem feltétlen. A várban sétálva is találni olyan helyet, amely jó képet ad a magyar gasztronómiáról. A Vár: a Speizben a turisták értő tolmácsolásban kaphatnak ízelítőt a magyar gasztronómiából, a magyar vendégek pedig friss, üde fogásokon keresztül találkozhatnak kedvenceikkel.

A nyári étlapon is számtalan régi kedvenc található, modern, újszerű köntösben, de nem újra- vagy épp túlértelmezetten. Minden az, ami, de jók a kombinációk, a működik a kémia az egyes alkotóelemek között, minden textúra a helyén van.

Az előételnek kínált tatár beefsteak látványban is hozza ezt a sokszínű szimbiózist. A szardellával, savanyú uborkával és mustármaggal kínált marhahús friss, üde fogás, amelyhez egyaránt jól passzol egy hosszú lecsengésű, ásványos, kissé gyümölcsös olaszrizling vagy egy gyümölcsös-fűszeres egri bikavér. A fine dining irányából megközelített nívós bisztrókonyha látványos tálalásával azonnal leveszi a vendéget a lábáról, a tatár beefsteak is olyan szép, hogy szinte vétek megkezdeni.

speiz1

Az előétel után a rövid, de tartalmas étlap főfogásai közül nehéz választani. Vonzó a tokhal, amihez sárgarépából készített pürét kínálnak, ott a báránylapocka, amihez zöldborsó, mogyoróburgonya és kecskesajt dukál, de mindent felülír a kacsacomb mellé kínált köret, amely az általam annyira szeretett nyári tök. A főfogás esztétikumában hozza az előétel felütötte nívót, a tetszetős fogás egyben tisztességes mennyiséget is takar. Az omlós hús alatt zellerpüré pihen, benne a friss kaporral fűszerezett, finoman blansírozott, brunoise-ra aprított omlós tökkockák. Bár a húsra se lehet egy rossz szavam, a köret egyszerűségében hibátlan, pont az, amit egy kánikulai délutánon az ember csak kívánni tud.

speiz2

Bár az idő meglehetősen meleg, a desszertkínálatból egy tartalmasabb példányra esik a választásom. A málna sorbet-val kínált, erdei gyümölcsökkel tarkított, csokoládé mousse-szal rétegzett torta nem a legnyáribb desszert, de kellemes, nem túl édes lezárása az ebédnek. A piros gyümölcsök tökéletes partnerei az étcsokoládénak, kihozzák az alapanyagban rejlő mélységeket, megmutatják a csokoládé valódi karakterét. A piskóta hibátlan, a mousse könnyű, így igazán jó zárni egy ebédet.

speiz3

A Vár: a Speiz otthonos, laza, kellemes miliőjében érdemes kicsit hátradőlni. Élvezni a teret, a gondosan válogatott berendezési tárgyakat, kortyolni a fogások mellé kért bort, szemlézni a spejzre utaló megannyi apróságot, nézni a Mátyás-templomot, figyelni az elhaladó turistákat, s elmélkedni azon, hogy vajon ők mit is látnak/kóstolnak a mi remek gasztronómiánkból.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Irány a Skanzen!

Épp a napokban olvastam egy cikket a neten arról, hogy milyen hasznos is lenne, ha minden szünidejét töltő kis- és nagy gyerekhez tartozna egy vidéken élő nagymama, kis háztájival. A cikk arra helyezte a hangsúlyt, hogy az urbanizálódott gyerekeink, így a 21. század első negyedében már sokszor semmilyen kapcsolatban nem állnak azzal a természettel, amely alapvetően kiszolgálja a szükségleteiket, s amely még másfél generációval ezelőtt adott közege volt minden két és fél hónapra szabadságolt óvodásnak, iskolásnak.

Természetesen akinek nincs, az nehezen húz ki a talonból egy tyúkokat, malacokat etető, kiskertet kapálgató nagymamát, de ha mégis szeretné akár csak egy napra is elvarázsolni ebbe a mesevilágnak tűnő vidéki életbe a gyereket, akkor érdemes felkeresni a szentendrei Skanzent.

sk5_v

A Skanzen eddig is izgalmas programokkal várta a kicsiket, emlékszem, hogy a lányok mennyire élvezték a Márton-napi programokat, milyen jól érezték magukat a Bárány évének eseményein, de az elmúlt másfél év újításainak és a tervezett beruházásoknak köszönhetően ez a gyerekbarát szemlélet már nem csak a gondosan összeállított fesztiválprogramokban jelenik meg, hanem a szabadtéri múzeum életét napról-napra átszövi. A játékosan, mesélve tanulás, tanítás kapcsán sok interaktív helyszín hoztak létre a múzeum munkatársai, olyan helyeket, ahol nem csak nézhetik a gyerekek, hanem ki is próbálhatják a paraszti léthez kapcsolódó eszközöket, ágyat vethetnek a tiszta szobában, bebújhatnak a búbos kemencébe, mint a KisBence, tehenet fejhetnek, magot vethetnek.

sk2_v

Égetni való :D

Akik nem csak a fatehenet szeretnék megfejni, azoknak ott a Tanya, ahol számtalan, a klasszikus háztáji részét képező állat és természetesen szakképzett személyzet várja a gyerekeket.

sk3_v

Töltés folyamatban (hogy legyen mit fejni)

Az élménypontok főleg a kisebb gyerekeket célozzák meg, két évestől a tíz évesig itt mindenki kedvére talál elfoglaltságot, de a 13. életévük felé bandukoló Nők is könnyedén megtalálták a maguk szórakozását, ha nem is a magvetésben, de a Felföldi Mezőváros kis szatócsboltját lelkesen eligazgatták. A Felföldi Mezőváros azonban nem csak kipróbálható fotográfiai műhelyt és szatócsboltot rejt magában, hanem hétvégenként maga a város is megelevenedik, a városba érkező színésznő felkorbácsolja a kedélyeket, s mi csak figyelhetjük, ahogy korhű ruhában amatőr- és profi színészek tolmácsolásában megelevenedik a múlt.

sk7_v

Nők a pult mögött

Ha másféle színjátszásra vágynánk, akkor meg semmi más dolgunk nincs, mint kibérelni a bábszínházat, s a magunk kedvére és szórakoztatására különféle valós vagy általunk fabrikált darabokat előadni. Az önfeledt játékot és kikapcsolódást szolgálja Kő Boldizsár szeretnivaló játszótere, ahol kicsi és nagy egyaránt hódolhat a szenvedélyeinek, lehet libikókázni, mászókázni vagy – akár felnőtt fejjel is – hintázni.

sk4_v

Színházcsinálók

Közben pedig vonatkozhatunk, másod- illetve harmadosztályon járhatjuk be a hatvan hektáron elterülő múzeumot, de akár bringát vagy rollert is lehet bérelni.

sk1_v

Élet a másodosztályon

Skanzeni élményprogramunk nem jöhetett volna létre a Happy Family.hu nélkül, hiszen ők kifejezetten olyan termékek és cégek munkáját segítik, akik kisgyerekes, gyerekes családok számára kínálnak termékeket vagy szolgáltatásokat.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 20 of 509« First...10...1819202122...304050...Last »