Mondd el finomságokkal, hogy mennyire szereted!

Kifejezetten híve vagyok a finom meglepetéseknek. A falatnyi ajándékoknak, ahol nem a minél nagyobb, minél drágább, minél instapozitívabb a nyerő, hanem a minél minőségibb és finomabb. Szerencsére remek lehetőségeink nyílnak ezen a téren, a jövő hétvégére előre begyűjthetjük azokat a finomságokat, amelyeknek feltétlen örülni fog majd az, akinek szánjuk.

Három hely, ahonnan érdemes Valetin-napra rendelni:

chocoMe

A csokoládé egészen magas minőségű ajándékká nemesítésében Gábornak, a chocoMe atyjának elévülhetetlen érdemei vannak, a közeledő ünnepre is a megfelelően rózsaszín kollekciót állította össze, amelyből nyugodtan szemezhetünk, mellényúlni szinte lehetetlen. Ráadásul idén nem is csak úgy nagy átlagban felel meg Gábor az elvárt összhatásnak, hanem megidézi a 36-os nagy felfedezettet, a legendás divattervező, Elsa Schiaparelli nevéhez köthető sokkoló rózsaszínt, amely valóban nem hagy kétséget afelől, hogy itt bizony romantika van. Az ünnepi kollekció erre a színre épül, amelyben chocoMe Raffinée sorozatot a Fehércsokoládéval bevont liofilizált málna képviseli, a Petit 21 szintén fanyar málnatöltelékes változatban van jelen, a szívvel dekorált, szórt, táblás csokoládéknál a rózsaszín mellett a – szenvedély színe – a piros is erőteljes jelenlétet kap, liofilizált eper, vörösáfonya, sőt még rózsaszirom is kerül a tej-, ét, vagy fehércsokoládé táblákra.

chocome

Dear Budapest

A páros gourmet-csomagoknak most van itt az ideje. A Dear Budapest összeállítása valóban ünnephez méltó, igazi kincseket rejt, amelyek tökéletesek egy gyertyafényes estéhez, kettesben.

A dobozban nem csak Moet & Chandon Imperial-t találni, hanem van benne mustáros marha tatár, karamellizált hagyma, mogyoró, garnélasaláta, rákmajonéz, savanyított kápia, shallotta, francia, többmagvas mini kenyér, plusz kézműves bonbonválogatás és a francia elegancia elengedhetetlen eleme, a falatnyi boldogságok, sütemény formájában, azaz a petit four, amelyben galangás pillecukor, vaníliás – kakaós töltött mandulakeksz, málnás fehércsokoládé-popcake, valamint belga csokoládé-sós karamell-fahéj popcake található.

dearbuda

Ideál Desszert

Szerelem = Párizs = francia desszert – ennél egyszerűbb és egyértelműbb képlet nincs is. Szerencsére minőségi francia desszertért nem kell Párizsig menni, bőven elég Zugló felé venni az irányt, ahol a rendszeresen kapható klasszikusok mellett – az ünnep örömére – jövő hét közepén az extra finomságok is megjelennek a pultban. Csabáék rózsás-málnás-licsis macaron alapú, szív alakú tortákat készítenek, de lesz málnás macaron monodesszertjük, és szív alakú epres-licsis macaronnal is készülnek. A bonbonok és a szív formájú falatnyi habcsókok mellett tej-, ét- és cukormentes étcsokoládékat is kínálnak, amelyre mandula és liofilizált meggy kerül. Ezen kívül választhatunk még szíves mackó csokifigurát, valamint – biztos, ami biztos – lesznek csokibéka királyfik vagy csoki békakirályfik.

val

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Néhány tipp az ökotudatos háztartáshoz

Kicsit több odafigyelés árán rengeteg energiát spórolhatunk a Földnek. Nem is hinnénk, hogy mennyit számít egy alacsonyabb hőfokon mosott adag ruha, egy jól megpakolt mosogatógép vagy egy kádfürdő helyett bevetett tusolás. Pedig minden apróság számít, amit most – gondosan csokorba szedve – mutatok nektek.

Nem kell rögvest mindegyiket otthon is bevezetni, bőséggel jó és értékelendő, ha egy részét megszívlelitek, a többire meg szépen lassan elkezdtek törekedni.

1. Kevesebb víz használata nap mint nap: Ha teheted, akkor válaszd a gyors, nagyjából négy perces zuhanyt, kézmosásnál pedig – szappanozás idejére – zárd el a csapot, és csak az öblítéshez nyisd meg újra. 

2. Ruhamosás rövidebb programon, alacsonyabb hőmérsékleten: Vizet és energiát takarítasz meg vele, és a megfelelő mosószereknek köszönhetően – mint az Ariel Allin1 mosókapszulák – a ruhák ugyanolyan jól tisztulnak, mint hosszabb programon és magasabb hőfokon, sőt tovább megőrzik minőségüket.

3. Éljen a mosogatógép! A mosogatógép egyetlen ciklusban nagyjából 13 liter vizet használ, miközben ugyanannyi edény kézi mosásakor ennek többszörösét folyatjuk el. Már 8 tányér mosogatógépben való mosásával vizet takaríthatunk meg.

4. A víz második élete: nemcsak az esővíz: A “szürke víz” olyan víz, amelyet már egyszer használtunk. A szennyezettség mértékétől függően különféle módon használható – a virágok öntözésétől, az otthoni takarítástól a WC leöblítéséig.

5. Ételek, amelyek jót tesznek a bolygónak: A növényi eredetű élelmiszertermelés sokkal kevesebb vizet használ fel, mint az állattenyésztés. 215 liter víz szükséges egy kilogramm paradicsom termesztéséhez, és nagyjából 15 ezer liter egy kilogramm marhahús előállításához. A hús- és tejtermék előállítása és fogyasztása a teljes üvegházhatású gázkibocsátás 14.5%-ért felelős.

6. A fény nem szereti a magányt: Kapcsold le a villanyt, ha elhagyod a szobát. A villanykörte újra felkapcsolása egy pillanatra több energiát használ ugyan, de ez csak egy extra másodpercnyi plusz fogyasztást jelent.

7. A LED átveszi a vezetést: A hagyományos izzók LED-re történő cseréje nagyszerű módja az energiatakarékosságnak.

8. Üres konnektor = boldog konnektor: A töltő csatlakoztatott készülék nélkül is fogyaszt áramot, ezért a töltés után célszerű azt is kihúzni. A mobiltelefon töltőjének lecsatlakoztatásával évente annyi energiát spórolunk meg, amivel 8 napig nézhetjük a televíziót.

9. A használt elemeknek külön helye van: A használt akkumulátorok, elemek veszélyes hulladéknak minősülnek, fordíts rá gondot, hogy mindig a megfelelő hulladékgyűjtőbe tedd. Ha még tudatosabban szeretnéd kezelni az elemkérdést, akkor válaszd az újratölthető elemeket.

10. Munka után pihenjen a számítógép is: A számítógép alvó módban is folyamatosan energiát használ, ha lehet, akkor ne hagyd készenléti állapotban a gépet, hanem kapcsold ki.

11. Tudatos fűtés: A szellőztetés idejére kapcsold le a fűtést, és akkor is vedd takarékra, ha elmész otthonról. Fűtésszezon előtt ellenőrizd az ablakok szigetelését, a nyílászárók megfelelő szigetelésével 15-20% fűtési energiát spórolhatsz meg.

12. Stop az ételpazarlásnak: A kissé már fonnyadt gyümölcsök továbbra is ehetők, sütéshez, kompótokhoz vagy pürékhez tökéletesen használhatók. A zöld maradékot hasznosabb komposztálni, ha lehetőséged van rá.

13. Nem az egyszer használatos műanyagzacskókra: A saját újrahasználható, textil táskák nemcsak divatosak, de praktikusak is.

14. Csapvíz a palackozott helyett Az egyik legegyszerűbb módszer a műanyaghulladék csökkentésére, ha a PET palackos víz helyett az újrahasználható kulacsodat töltöd meg csapvízzel vagy szűrőkancsót használsz.

15. Az újrahasznosításban az erő: Ügyelj arra, hogy újrahasznosítható vagy újrahasznosított csomagolású terméket vásárolj.

16. Szemétszedés séta közben – kellemest a hasznossal: Sok esetben sajnos nem elég, ha te nem szemetelsz. Sétáid, kirándulásaid alkalmával amennyiben lehetőséged nyílik rá törődhetsz az erdővel, vízpartokkal és a környezeteddel, ha összegyűjtöd, és kukába dobod az elhagyott szemetet.

17. Adj második esélyt dolgaidnak: Ahelyett, hogy kidobnál valamit, próbáld meg megjavíttatni (itt jön jól egy tisztes kapcsolati háló, amely tudja a mesteremberek titkos számait) vagy újrahasznosítani, vagy add tovább olyannak, akinek szüksége lehet rá (használd az online piactereket, remek lehetőségek várnak).

18. A hősök köztünk élnek: Amikor csak teheted, támogasd a helyi szolgáltatókat és vállalkozásokat! Például ahelyett, hogy a készülékeidet a központi szervizbe küldenéd, hívj egy közeli szakembert a szereléshez!

19. A szelektív hulladékgyűjtés nem kérdés: Ha kétségeid vannak azzal kapcsolatban, hogyan gyűjtsd szelektíven a hulladékot, nyomtass magadnak egy listát segítségül, amit jól látható helyre ki is ragaszthatsz.

20. Egy autóval kevesebb: Ha teheted és nem okoz gondot, akkor kerékpározz autó helyett, vagy használj közösségi közlekedést. 

PG

Az írás alapját szolgáló anyagért köszönet a Procter&Gamble-nek.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Tudjátok mi az a hard seltzer?

Amerikában igen népszerű, általában áttetsző szénsavas ital, amelynek jellemzően 5% körül mozog az alkoholtartalma és kellemes gyümölcsös ízesítéssel bír. Ugye, nem is hangzik rosszul, csak jussunk már ki egy teraszra, ahol jól behűtve szürcsölhetjük.

Bár a tavaszra még egy leheletnyit várni kell, a hard seltzer már megérkezett, a Dreher-nek hála a Viper márciustól már kapható lesz nálunk is, így rászokhatunk erre a remek, lazulósnak tűnő amerikai életérzésre is.

Viper_fotó1_v

Míg a legtöbb, általunk preferált alkoholos ital mögött igen tekintélyes múlt áll, addig a seltzer a kölyökéveit tapossa csupán, de bármilyen fiatal is ez a piacon való jelenlétéből semmit nem von le, a seltzer jött, látott és győzött. Az ital, mint kategória – egyes források szerint – a véletlennek köszönhető, pontosabban két szódavízkedvelő feleség „műve”. A múzsák ihletésére ugyanis két bostoni jóbarát és műkedvelő ital-innovátor házilag készítette el a szénsavas víz alkoholos változatát, még 2013-ban. Az innovációs sikeresnek volt tekinthető, hiszen ma már ott tartunk, hogy a szakemberek szerint az idei forgalom nagyjából 2,5 milliárd dolláros lesz majd az USA-ban, közben pedig Kanadában, Ausztráliában és egyes nyugat-európai országokban is egyre nagyobb a seltzer-rajongók tábora.

A citrusos, nyári virágok illatát magán viselő Viper márciusban tűnik majd fel a boltok polcain, első körben 0,33 literes dobozos, majd üveges kiszerelésben lesz elérhető. Ez a mennyiség 96 kilokalóriát tartalmaz, alkoholtartalma pedig 4 százalék. A Viper behűtve önmagában is üdítő, de természetesen – nem meglepő módon – kitűnő koktélalap, egy újabb jó ok a kísérlezetésre.

A Viper hard seltzer gyártása során a 100 méter mélyről érkező vizet üstben felforralják, majd miközben lehűl, hozzáadják az alkohol alapját adó cukrot, ez az, amit a fermentációkor az élesztők feldolgoznak, így érhető el az ital kívánt alkohol- és szén-dioxid szintje. Az így született italt szűrik, majd lime ízesítéssel teszik teljessé.

Viper_fotó2_v

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Végy egy kutyát!

„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” – mondja Pepin bácsi Hrabal Sörgyári Capriccio-jában. Mi is valahogy kicsit így voltunk, amikor végül belevágtunk a kutya-projektbe. Aki ismer, az tudja, hogy szeretem megfontolni a dolgokat. Ez a kutyatartás lassan 6 éve érik bennem, de megvoltak az okaim, amiért eddig vártam, és megvoltak az okok, amiért most érett meg a helyzet.

Kilenc éves koromban kaptam egy kutyát. Nem kértem, bár feltétlen tetszett, hogy Edömér barátnőméknek lett egy, és a Kárteszi-lányok is kaptak egy egészen hasonlót, mert az emeleten lakó Lévay néni valamiért azt látta jónak, hogy nyugdíjas éveit feldobja egy járókányi, meglehetősen büdös kölyökspániellel. Mivel az alom kéznél volt, és apám jóbarátja, a Kárteszi-lányok apja is szert tett egy életerős kiskutyára, így egyszer csak nálunk is landolt egy falatnyi puhaság, egy szürkésfekete jószág, Gypsy.

Gypsy

Gypsy

Gypsy végigkísérte a gyerekkoromat, bár soha nem volt az én kutyám. Ő apához tartozott, akinek örök hűséget fogadott, és a nyugdíjas évek előrehaladtával gondosan hozzá is öregedett. Ők ketten alkottak egy párt, nem nevezném feltétlen nagy szerelemnek, inkább afféle kissé távolságtartó, finom magázódásra épülő kapcsolat volt az övék. Ő volt a gazda, anya volt a titkos falatok őre, én meg a kis hülye, akire olykor rátestálták, hogy legyen kedves megsétáltatni, vagy elvinni a kozmetikushoz.

86-os ruhadivat és egy fél éves kutya

86-os ruhadivat és egy fél éves kutya, plusz egy nyelvtankönyv, ami a fotó után miszlikbe tépődött…

A séták egy része valóban kedvemre való volt, a 87-es nagy havazást együtt csináltuk végig, élénken él bennem, ahogy a Nyárs utcában lévő húszcentis szűz hóban elsőként futunk végig, a szakadó hótól vibráló lámpafénytől övezve. Aztán voltak kevésbé élvezetes sétáink, amikor – apám kicsit vaskalapos módszereinek áldozataként – dekkoltunk a lépcsőházban, miközben kint zuhogott az eső, de esélyünk nem volt fél óránál hamarabb visszatérni a sétából.

Spanok

Spanok, avagy a kutya karácsonya

Egyszóval volt 13 év tapasztalatom, hogy kutyát tartani nem csak játék és mese.

Ezért lett nyuszink. Mert kicsi, cuki, szobatiszta önmagára is igényes állat, bőséggel van esze, ha úgy tartja a kedve és a halakkal ellentétben képes az érzelmek viszonzására (bújik, dürrög, kocog, nyal), és nem kell sétáltatni.

Anna ugyan finom lobbi-tevékenységet folytatott időként, de jól nevelten mindig elhalkult, ha úgy hozta az élet. A kutya-kérdést mindig prolongáltuk. Egészen idén tavaszig. Biztos, hogy benne volt Anna kitartása, Zsófi mérhetetlen szeretetéhsége, a karanténban kifacsarodott, meghasonlott, társaságra és sok-sok feltétel nélküli szeretetre vágyó énünk, na meg az is, hogy végre elérték azt a kort, amikor már képesek felelősséget vállalni, és nagyjából fel tudják mérni, hogy milyen az, amikor egy döntésükkel 13-15 évnyi feladatot vesznek magukra.

Persze nem ment minden zökkenőmentesen.

Nyáron, nagyjából a nyaralásunk környékén kezdett el komolyabban körvonalazódni a dolog. Ekkor jutottunk el oda, hogy testületileg kimondtuk: Szeretnénk egy kutyát. Anna komoly bemutató anyagokat gyártott, amelyekben a szóba jöhető fajkutyákat gyűjtötte csokorba, kezdve a toy uszkárral, folytatva a néma bazenjivel, felsorolva a méretet, az ugatásra való hajlamot és az elvándorlás mértékét (avagy szökős-e a drága). A fajkutyák kapcsán azonban hamar rájöttem, hogy egyrészt kegyetlen összegekről van szó, másrészt olyan irgalmatlan várólistákról, amelyek önmagában életben tartják a szaporítókat. Nagyon klassz tippeket kaptam Ukrajnából kéz alatt beszerezhető uszkárokról, hallottam kutyalicitekről, így fokozatosan elkezdtünk Annával már inkább a mentett vonalon nézelődni. Mentésben van rutinunk, Bolyhos is így került hozzánk, s bár Annának és Zsófinak is voltak fix ideáljai, az általam citált csoportbejegyzések és történetek után elengedtem a vásárlást. A menhelyekkel, szervezetekkel való kapcsolattartást Annára bíztam. Az én nevemben eljárva írogatott különféle kutyusok kapcsán, így hamar kezdtünk a mentett világban is tisztábban látni.

A mentett témában elég korán kiderült, hogy óvatosan kell bánni mindenkivel. Aki ment, az sok esetben alapból gyanakvó, aminek a létjogosultságát nem vonom kétségbe, de néha kicsit túlzásnak éreztem az óvatosságot és a gyerekekkel szembeni – olykor olthatatlannak tűnő – ellenszenvet. Kiderítettük, hogy a számunkra ideális kutya nem sokadmagával vár ránk valahol egy kennelben, hanem biztos, hogy ideiglenes befogadónál van, ott kell körbenéznünk. Közben jártunk itt, ott és amott, Anna szívét hol elmorzsolták, hol finoman összetörték (az ideiglenes befogadó elhozta hozzánk a kutyát, akit elvileg próbaidőre hozott volna, majd a közös séta végén közölte, hogy más családhoz viszik), de nem adtuk fel, csak takarékra véve figyeltük, hogy kik bukkannak fel a közösségi média széles sztrádáján. Így fedezte fel Anna Yolandát, aki mérhetetlen radarfülei és elveszett tekintetű gomb szemei mellett minden általam támasztott feltételnek is megfelelt: kölyök volt, fekete-fehér, kis termetű és lány. Innen már csak egy lépés volt, hogy meg is beszéljünk egy találkozót. Bevallom, nem volt kedvem hozzá, hogy újfent olyan helyzetben találjuk magunkat, mint hetekkel korábban, így a tétova kérdések helyett megírtam a két fantasztikus mentőmunkát végző lánynak, hogy mi megyünk, nézzük, és ha a kutya nem fut ki tőlünk a világból, akkor el is hoznánk.

Első kép, amit láttunk róla

Első kép, amit láttunk róla

Szerencsére a lányok tudtak a sorokból és a sorok között olvasni, érezték, hogy nem vagyok afféle kutyagazda-szédelgő, megalapozott az elképzelésünk, és nem hirtelen felindulásból vágyunk épp ma egy kutyára.

Yolikáért Ózdig utaztunk. Kissé kalandosan, de azt gondolom, egyikünk se bánta meg (és az útért örök hálával tartozunk Ildi barátnőmnek). Yoli már ott a legjobb énjét mutatta, barátságos természete azonnal megmutatkozott, bohókás kinézetébe pedig testületileg szerettünk bele szinte azonnal. Nem tűnt ideges jószágnak, a hazafelé vezető utat is végigaludta Anna ölében, úgy, mintha mindig is velünk élt volna.

Azért egy finom bizonytalanság volt benne a hazaúton.

Azért egy finom bizonytalanság volt benne a hazaúton.

Azóta eltelt több mint három hónap, de már olyan, mintha tényleg hosszú ideje a társunk lenne. Csalafinta, életerős, okos jószág, aki érti a csíziót, mindegyikünkkel kialakította a maga egyéni kapcsolatát, személyre szabottan szeret minket és mi egy emberként rajongunk érte (ok, Bolyhos nem, de ez egy más történet).

Egyszóval itt tartunk most. Mindezt csak azért írtam meg, mert szeretnénk majd apránként megmutatni, hogy hogyan neveljük ezt a kemény ózdi csajt (copyright Pitman Zoli), hogyan próbáljuk még jobban integrálni az életünkbe. Szeretném, ha idővel Anna is megírná az élményeit (aki minden szombati kutyaovi után anyai büszkeséggel számol be Yolánka hőstetteiről és arról, hogy hányszor és miért lett megdicsérve).

Yolika MINDENKINEK megmondja!

Yolika MINDENKINEK megmondja!

Ha szeretnétek, tartsatok velünk, sőt annak is nagyon örülnék, ha ti is megírnátok a ti kutya-történeteteket.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS