Házi szilvás pite

Az az igazi. Klasszikus. Morzsálós. Abbahagyhatatlan, aminél egyszerűen nem lehet leállni. 

Ilyen anya szilvás pitéje.

Következzen a recept.

Szilvás pite 

1 kg kék szilva
 
50 dkg vaj
 
70 dkg finomliszt
 
4 db tojássárgája
 
csipet só
 
8 ek. víz 
 
Lekenéshez:
 
1 db tojás
 
A hideg vajat egy nagyobb keverőtálban a kimért liszttel, sóval elmorzsolom, majd a tojások sárgájával és a vízzel homogén tésztává gyúrom, és egy órára a hűtőbe teszem. 
 
A szilvát kimagozom, a fahéjas cukrot bekeverem. A tésztát megfelezem. Az egyik felé finoman lisztezett felületen gáztepsi méretűre nyújtom, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe belesimítom. A felületét picit megszórom zsemlemorzsával, és a kimagozott szilvákat félbe szedve, azok gömbölyű felét fektetem a tésztára, majd, alaposan megszórom őket a fahéjas cukorral. 
 
A tészta másik felét is kinyújtom, ezzel betakarom a szilvákat. A tésztát elhabart tojással megkenem, majd egy desszertvillával mintásra lyuggatom a tészta tetejét, hogy legyen hol távozni a felesleges gőznek, és a süteményemet a 200 fokra előmelegített sütőbe dugom. 
 
Nagyjából egy óra alatt szép aranybarnára sütöm.
Szilvás pite

Szilvás pite

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Hab – szerethető, édes mese

Bár az utóbbi években sokasodnak a jó élményeink, a magyar filmek esetében gyakorta vannak félelmeim, főleg, ha vígjátéki műfajban próbálják ki magukat a rendezők. A nemzetközi produkciók átültetése, és a kis magyar valóság ferde tükre nem mindig a várt eredményt hozza.

Éppen ezért volt bennem egy drukk a keddi vetítés előtt, hogy a jó tempójú előzetesben ne legyen benne minden jó poén, hogy a film a beígért bájjal varázsoljon el másfél órán át. A Hab beváltotta az ígéretét, valóban az év legédesebb vígjátéka lett.

De nem a sütemények miatt, amelyek szemlézése a film első öt percében a világ legnagyobb aljasságának tűnt, utána már egy szem vajas pattogatott kukorica is megtette volna, csak bármi. Aztán elmúlt a sóvárgás, mert beindult a történet, amely jó tempóban rántotta magával a nézőket, és már nem volt idő a hősszerelmes süteményeken, és holmi kukoricákon gondolkodni, a főhősnőnk bája elvarázsolt.

Az alapszituáció egyszerű, adva van egy sok csalódást maga mögött tudó lányka, aki kellően tüskés, kellően szentimentális és kellően elvakult, hogy egy édes álomvilágban éljen, szimbiózisban a falon függő ifjú Mácsaival és a párba álmodott – reménytelen szerelmeseket – mintázó süteményeivel. Ehhez az alaphoz hamar érkezik is a fő konfliktus: az álomnak vége, nincs pénz tovább üzemeltetni a lány lelkét olyan szépen megmutató cukrászdát.

Cukrászlány és a párban járó sütemények

Cukrászlány és a párban járó sütemények

Ekkor jön a mentőöv, egy pályázat, amelynek bizarr projektvezetője, és a messziről jött sikerember prototípusát – a hozzá kötődő zsigeri undorral együtt – tökéletesen bemutató coach együtt keresi egy négy napos tréningen a megfelelő nyertest. Akinek házasnak kéne lennie. Minimum.

Főhősnőnk erre a szituációra keresi a megoldást.

A film a klasszikus vígjátéki filmek kliséiből építkezik, a végeredmény mégsem klisés, hanem egy koherens, jól szerkesztett, ügyesen lezáródó mese, ami picit keserédes, amelyben nagyon jól megrajzoltak a karakterek, és ahol még a legellenszenvesebbnek vélt figurák is feloldozást nyernek. A másfél órában rengeteg „aha”-pillanat van, amikor rájövünk, hogy mi honnan ismerős, melyik motívum honnan eredeztethető, de ezzel nincs baj, a főhős maga is a filmrajongó, még szép, hogy az élete a kedvenc filmjeinek a sémáit követi.

A Habban a szereplők élnek, a színészek végre nem azt az idegesítő filmes robot-magyart beszélik, valóságosak és nagyon szerethetők. A helyszínek megválasztása ügyes, a képekben van min gyönyörködni, kicsit megint szépnek lehet látni a várost. A térbeli és időbeli elhelyezése szintén hangulatos, jó lehetőséget teremtve a jelmeztervezőnek, hogy mindenből a maga kedve szerint válassza ki a megfelelően mait és az épp oda illően retrót. 

Egyszóval a Hab édes, de nem émelyítő, olyan sütemény, amiből szívesen veszünk még egyet, amelyről egész délután ábrándozhatunk, és amely akár idővel törzsvendéggé is nevelhet minket egy olyan képzeletbeli cukrászdában, ahol a legszebb szerelmes filmeket süteménybe álmodják.

Versenyre kész "család"

Versenyre kész “család”

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Milyen is a modern nő? A 20. századi nő kialakulása a divat tükrében

Vannak hiánypótló könyvek. Azt gondolom, hogy Czingel Szilvia most megjelent kötete, A női test alakváltozatai 1880-1945 rengeteg folyamatosan fennálló, oly sokszor megválaszolatlanul maradó vagy rosszul megválaszolt kérdést tesz helyre.

A témát olvasmányosan, aprólékosan járja körül, minden részletre kiterjedően mutatja be a női divat változásain keresztül az emancipáció útját, amelyben nehezen elválasztható és nehezen meghatározható, hogy mi volt előbb: a nők szabadságjogainak megszerzésére tett sikeres kísérletek vagy a szervezetet elnyomó fűző levetkezése.

Meglepően szorosan kötődik ugyanis egymáshoz a kettő, a 19. századi és a 20. századi nő fejlődése tökéletesen nyomon követhető a ruhák változásán, de nem csak a társadalmi szerepváltások, hanem a társadalom egészében megjelenő női szerepek is mind górcső alá kerülnek a könyvben.

A ma oly természetességgel viselt darabjaink, a szépséghez kötődő fogalmaink, a megszokottnak, évszázadosnak vélt viseleteink története tényleg letehetetlenül izgalmas. Czingel Szilviának úgy sikerül mindent kontextusba helyeznie, hogy nem válik terjengőssé, nem veszik el a részletekben, hanem nagyon ügyesen felvázolja a hátteret, majd bontja ki – fejezetről, fejezetre – a modern nő létrejöttét.

A könyvet jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nagyjából kamaszkortól olvasható, kultúrtörténeti könyvként is izgalmas, de önismereti szempontból is jó adalék, ha szeretnénk még pontosabban meghatározni önmagunkat, a viseleteinken, az általunk sugárzott képen keresztül.

nőialak

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Jóga a város felett

Az utóbbi évek egyik sport-divathullámának tekinthetjük nyugodtan a város feletti jógázást. Mindig lelkesen figyeltem a finoman agyonszaturált képeket, ahogy a város feletti budai sziluett és az épp ívbe hajló testek ugyanazt a ritmust veszik fel, aztán kitekertem a jógaszőnyegemet a nappaliban és nekiálltam a napi fél órás gyakorlásomnak.

Még Costa Rica előtt szoktam rá a jógára. Az itthoni munka mellett éreztem, hogy kell valami, ami átmozgat, a sok ülést ellensúlyozza, szép tónust ad az izmaimnak, és kipucolja annyira az agyamat, hogy utána meg tudjam tölteni olyasmivel, ami valóban fontos.

Kis esti jóga a Karib-tenger partján

Kis esti jóga a Karib-tenger partján

A jógára a Nők egyedüli iskolába való bemenetele teremtett időt. Amit korábban a dugóban ülve araszoltam hazafele (oda 5 perc volt), azt most jógával töltöttem. Mikor mindenki elment, elmerültem önmagamban, nyújtottam, erősítettem, lassan, mélyen és egyenletesen lélegeztem, és éreztem, hogy nekem most jó.

Sokáig meg is maradt a napi gyakorlás, nagyjából egy éven át, ami az én sport szempontjából szertelen természetemet ismerve maga a csoda. Aztán jött a gyaloglás (az azóta is szerelem), és mellette vált kiegészítő mozgássá a jóga.

Megérkeztünk jógázni a Continental Hotelbe

Megérkeztünk jógázni a Continental Hotelbe

Múlt héten kicsit újra hű lettem hozzá, a Continental Hotelben ugyanis végre én is megtapasztaltam a Rooftop Yoga, azaz a város feletti jógázás élményét, ami megint megmutatta ennek a mozgásformának minden erejét. Jó volt érezni a szelet, a kora őszi este mozzanatról-mozzanatra hűlő levegőjét, hallgatni a város rezdüléseit, a szirénákat, amelyek eggyé olvadtak a villamosok zajával és a város alap lüktetésével. Semmi zavaró nem volt abban, hogy a Dohány utca tetején vagyunk, a naplementében sziluettként megjelenő budai oldal, a díszkivilágításból itt-ott erőre kapó pesti oldal épületei szép hátteret adtak a mozgásunkhoz, amely a teliholdhoz igazodott.

Tájkép jóga előtt

Tájkép jóga előtt

Ennek mikéntjéről oktatónk, az estet szervező Orsi a Yoga Brunch jógaoktatója gondoskodott, tempós, mindenre kiterjedő mozgásainkban megjelent a kifejezetten esti gyakorlásra ajánlott holdüdvözlet áramló mozdulatsora is.

A jógaóra átsöpört rajtunk, kisöpört minket, bennem a szokott megnyugvást hozta elő, Anna meg megerősítést kapott, hogy a hajlékonyságához illő mozgásformára lelt. Reméljük a jövőben több lehetőségünk lesz a közös gyakorlásra, akár ilyen szép környezetben, ilyen impozáns panorámától övezve, akár otthon, a saját nappalink nyugalmában.

Látkép jóga után

Látkép jóga után

Tags: , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS