A nyári időtöltések egyik legjobbika az olvasás. A gazdag kínálatból most újabb öt izgalmas könyvet hoztam, hogy legyen mivel kikapcsolni, feltöltődni, legyen miből tanulni (főzni).
Donald E. Westlake – Emlékezet
Westlake annak ellenére maradt ki az eddigi olvasmányaim közül, hogy kifejezetten rajongok a krimiért és az amerikai klasszikus krimiket is nagyon szeretem. Több mint 100 írása jelent meg, számtalan könyvéből született filmadaptáció, magyar nyelven csak az Agave jelentette meg régebben A nagy Zöld Balhét, most pedig poszthumusz kiadásként megérkezett az Emlékezet. Gördülékeny, gyakorlott író fejtegeti, hogy mennyit is érnek az emlékeink és milyen a létezésünk, ha már nincs mire emlékeznünk. A Nolan Mementójának gondolatisága köszön vissza szépirodalmi köntösben, a klasszikus amerikai elbeszélők stílusában.
Paul Edwin Cole elveszett ember. Ismeretlen város ismeretlen kórházában tér magához, körülötte csupa vadidegen, a fejében foszladozó emlékanyag. Tisztában van vele, mit tett: vándorszínészként elcsábított egy férjes asszonyt, a férj pedig rajtakapta őket, és ellátta a baját. Ám mindaz, ami a közelmúlt emlékein túlnyúlik, látszólag ködbe vész. Paul csak egyvalamit tud biztosra: mielőbb vissza kell jutnia a társulatához New Yorkba, ám a terv közelről sem kivitelezhető olyan könnyen, mint elsőre tűnik.
Paul múltjának mozaikjai ugyanis percről-percre csúszkálnak, felbukkannak, majd elmerülnek az emlékezet tavában, így a férfinak hamar rá kell döbbennie, hogy sokkal többet veszített azon az estén, mint önnön méltóságát. Saját múltjának felkutatása mintegy személyes identitásának újbóli összeillesztése is, hiszen amíg ő is csupán keresi önmagát, addig elképzelhető, hogy a hatóságok is joggal figyelik minden egyes mozdulatát.
Katja Lange-Müller – Vad bárányok
A Vad bárányok vonzerejét számomra az időpont és a helyszín teremtette meg, Müller egy rendkívül kritikus, érzékeny, érzelmekkel fokozottan teli időszakot választott a regényéhez, a forrpont körül lobogó Berlint. Ennek az időszaknak van valami sajátos színe, íze, illata, amely hozzáadott értéket képvisel számos alkotás esetében vagy egész egyszerűen hozzájárul a belső feszültség, a történet feszített víztükrének megszületéséhez.
Müller regényében 1987 áprilisában találkozik össze Nyugat-Berlinben a Kelet-Németországból áttelepült, szeretetre kiéhezett 39 éves virágárus Soja és a börtönviselt, drogfüggő Harry. A férfi szabad életre vágyik, a nő a férfira. A sorsuk menthetetlenül összeforr, de megkaphatja-e bármelyikük is azt, amit akar? Világok választják el őket egymástól. S noha falakba ütköznek – legyen az a Berlint félbevágó határvonalé, börtöncelláé vagy kórházteremé -, mégis egymás felé készteti őket valami titokzatos vonzalom.
Katja Lange-Müller különös érzékenységgel elmesélt, felzaklató és megindító szerelmi története, miközben felidézi a ’80-as évek végi kettéosztott Berlint, a balvégzet ellenére képes az olvasó szívéhez közel hozni az élet legnagyobb boldogságát jelentő érzelmeket.
Marina Sztyepnova – Város a szakadék szélén
Marina Sztyepnova nálam kiütéssel győzött annak idején, Lazar asszonyait nem bírtam letenni, imádtam, nem volt kérdés, hogy az új regénynek is bizalmat szavazok.
A Város a szakadék szélén főhőse Ivan Ogarjov, egy negyvenes éveiben járó moszkvai orvos, kortársunk, aki gyerekkorától valamivel szemben igyekezett felépíteni az életét – mégis lakótelepi iskola, katonaság a végeken, robotolás a magánklinikán, lelketlen albérlet és házasság jutott osztályrészéül és rendszerint véletlenek vagy néha tragikus események sodorják előre. Kívülállóságát az orosz irodalom és az itáliai festészet iránti rajongása jelképezi, majd egy váratlanul jött rejtélyes szerelem Toszkánába juttatja el. Ebben a világban az anyák önfeladó szolgák, az apák önzők és tehetetlenek, és ha a fennmaradás megalkuvó akaratán túl akad még rendkívüli erejük, az például Ogarjov feleségének horrorisztikus képessége, hogy látja az őrültek auráját.
Sztyepnova regényei az erős hangon ábrázolt női sorsokról lettek ismertek, melyek ezúttal szellemhistóriába illő szálakon rezonálnak egymásra. Ogarjovot a kisszerű körforgásból, a végzetek egymásba fonódásából egy újgazdag gengszter független lánya rántja ki, aki viszont csak saját skizofréniáján át tudja megadni neki az igazi, szabad élet megváltását. Sztyepnova hazája örök kérdéseit ülteti át mai környezetbe. Az orosz irodalom régi toposza az Itáliába vágyódás, másként újjászületve kilépni a kollektív együtt nevelkedés nemzedékeken átívelő kísérletéből, amely eddig leginkább a hibák és csalódások, a szegénység utódlását hozta el, és amely ebben a műben is drámai élet-halál küzdelemként tárul elénk, olykor megértő iróniával oldva a szomorúságot. Ogarjovra szerencsés esetben a csehovi doktorrá öregedés szürkesége várna, a győzelmes karrier a vadkapitalizmusban a politikusok és bűnözők előjoga.
Csigó Katalin – Átkelők
Hogyan élhetők meg a fájdalommal, veszteséggel végződő amplitúdók az életünkben? Fel tudunk-e erre készülni, védhet-e minket bármi, van-e taktika, bármilyen metódus, ami segít a gyorsabb, kevésbé fájdalmas magunkra találásban, a régibe való visszazökkenésben vagy egy új, jobb út meglelésében?
Eszter hetek óta ül bezárkózva a nyaralóban. Valaha kiváló csellista volt, jó nevű zenekarban játszott, boldog házasságban élt. Aztán egy napon találkozott a férfival, akiben a másik felére ismert. De a szenvedélyből szenvedés, az együttlétből magány, a szerelemből veszteség lett. S mindezt el kell rejteni mások, a világ elől. Mindennapos történet, mégis szívszorítóan egyedi. Eszter végül pszichológus segítségét kéri, hogy elakadásából kiutat találjon. Ott ülünk mi is a rendelőben, terapeuták vagyunk, páciensek, vagy mindkettő egyszerre, s szinte kényelmetlen közelségből látjuk, halljuk kibontakozni traumatizáló történetét. Ki és mi segíthet? A terápia? A hit? A megfejtésre váró misztikus álmok? Történet szárnyalásról és vergődésről, fájdalomról és tagadásról, kibírhatatlanul sok veszteségről, meghasonlásról és gyógyulásról. Egy történet, amely bárkivel megeshetett volna vagy megesik, de itt most vele, velük esett meg.
Dr. Csigó Katalin klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. Több mint húsz éve dolgozik pszichiátriai, pszichoterápiás betegellátásban, valamint pszichoanalitikus magánpraxisban. Egyetemi docens és kutató, számos tudományos publikáció és könyv szerzője. Szakember és író egyszerre, innen ered első regényének, az Átkelőknek sajátos, összetett optikája. Regényéről így nyilatkozik: amikor az embert nagy fájdalom éri, nem csak a szíve szakad meg. Önmaga is.
Rubin Eszter – Az új hedonizmus szabadsága – Egyszerűen elkészíthető glutén-, tej- és cukormentes fogások hétköznapokra és ünnepekre
Rubin Eszter könyvein keresztül szépen kibontakozott az elmúlt évek öngyógyító útkeresése, amelyet Eszter kitartásának és szakértelmének köszönhetően siker koronázott. Ma már számos, a diagnózisok bármelyikét magának kikutató, azt megkapó sorstársa számára tud biztos kapaszkodót nyújtani, olyan receptekkel, tanácsokkal, életigenlő habitussal, ami sajnos az orvostársadalmunkat nem jellemzi, holott az intoleranciával élés felismerése, időben történő megfelelő kezelése számos később kialakuló betegség esélyét csökkentené, az életminőség javulásáról nem is beszélve.
“Ami engem rabul ejt. A kelkáposzta erezete. A különféle zöldek, a színátmenet, ahogy haladunk a káposztafej belseje felé. A dióbél aprólékosan kidolgozott formája és rajzolata. A látvány, ahogy megcsillan rajta a fény. A frissen szedett paradicsom zöld illata – igen, szerintem ennek az illatnak színe van -, amikor elválik a kocsánytól. Ilyen inspirációk ösztönöznek a receptek kidolgozására: színek, illatok, a látvány, a forma, az íz.”
A jó minőségű, friss, szezonális alapanyagokkal való szenvedélyes kapcsolat jól érzékelhetően végigvonul a könyvön a levesektől és salátáktól az egytálételeken át a desszertekig. Rubin Eszter új kötete megmutatja, hogy a glutén-, tej- és cukormentesség a legkevésbé sem jár lemondással. Sőt, éppen ellenkezőleg, ez a fajta életmód sokkal inkább egy új világot nyit, megszabadulást a káros beidegződésektől, az egészségre ártalmas alapanyagoktól. Mindez azonban nem a megszokott hozzávalók mániákus helyettesítéséről szól. Nyugodtan engedjük el ezt a gondolkodásmódot, és adjuk át magunkat az egészségünket támogató, élő és éltető fogások által biztosított új hedonizmusnak!
