Pihenünk. Aktívan. Ennek jegyében letettem a fakanalat és inkább mások konyháját élvezem. Tegnap este betervezetten tévedtünk a Vapianoba. Furcsa hely…nagyon modern, kissé túl kimért, DE Milánó óta nem ettem ilyen jó pizzatésztát.
A Vapiano az egyediségét chipkártyával és "pizzakész" személyhívóval teszi számunkra érezhetővé.
A földszinti, kvázi szakács személyzet kedves, segítőkész…a cédulákon lévő kínálat cseppet zavaró, jobban bírnám, ha valami táblán lenne kilógatva…mert így olyan idegen és furcsa, hogy a pléhtálcával(SIC!) odasuhanunk a hölgyike elé, majd mélyen beletemetkezünk a 10X20-as kínálatba, ami árszintenként van bontva, így további tétovázásra késztet….majd hosszú idő után tanácstalanul kérdezgetni kezdünk, hogy most akkor pontosan miben mi van…Szerencsére kérdéseink hallatán az unalom és bosszú kifejezése még nem jelenik meg az arcukon, készségesen sorolják, hogy melyik ételükben miből mennyi található.
Az emeleti részre lavíroztuk a tálcáinkat, ahol kényelmesen elhelyezkedtünk. Remek ötlet (és nem is túl költséges), hogy minden asztalon a szokványos só, bors, ecet, olaj felállás mellett cserepes rozmaring és bazsalikom várja az intenzív íz szerelmeseit.
Részemről hagymás pizzát ettem (nem szeretem a vastag feltétet), a férjuram a borjúshúsos, ruccolás verziót kóstolta meg. Mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal. Kisadag salátával és Chardonnayval egészítettük ki a tésztát.
A desszert választékból engem izgató Panna Cottának már csak kihűlt helye volt a hűtőben, így beértem egy kellemesen, kávésan fanyar Tiramisuval. A férjemet – előre boritékolható módon – megragadta a csatos üvegben tálalt gyümölcsrízs. Szerencsére a belbecs felnőtt a tálaláshoz. Igazán kellemes, laza, fahéjas szilvával ízesített tejberizst rejtett az edény.
Negatív: a pléhtálcán kívül a rendkívül trendi zene, ami nélkül sokkal jobban lehetne élvezni az életet.
Kávézni, már máshol kávéztunk. Volt egy CDnyi meghívásunk a Gerlóczyba, így átsétáltunk, kávézgattunk. Aztán a pincér, akire rábízott minket a jósors, nem bírta, hogy mi csak egy kávén tengődünk abban az illat- és ízgazdag közegben, így végül egy kis sajttállal zártuk a napot. Ezer köszönet érte…az az omlósan lágy kecskesajt….felejthetetlen!
Ma – hála ervinnek a Kispadon megjelent cikkéjért – a Picante kifőzde volt a cél. Jöttünk, ettünk és a hely győzött. A kiszolgálás hibátlan, a hely a lehetőségekhez és a kategóriához mérten barátságos és ésszerű. Portóis marharagut (aszatlszilvás, gyöngyhagymás) ettünk, a férjuram rizzsel, én részemről a mutatós rozmaringos krumplival. Egy adag portugál zöldségleves és némi édesség is hozzánk keveredett valahogy…
A választék jó, csak kár, hogy a portugál különlegességek már a nyitás után elfogynak…legközelebb korábban megyünk!!!!
Ízgazdag napjaink voltak.
(A kép tavaly, Madeirán készült.)
