Ha egy dolog biztos volt a gyerekkoromban, az az, hogy nyaranta 2 hetet Győrben töltöttem. Ilyenkor a keresztanyám felvonatozott értem (vagy nagy ritkán szerzett kocsit és sofőrt) és gyerekként végtelennek tetsző út végén megérkeztünk Nádorvárosba, ahol kezdetét vette az én győri létezésem. Alapvetően élveztem ezeket az elvonulásokat, amelyek nem a városról szóltak, itt nem kezeltek […]
Az idei nyár minden szempontból rendhagyóra sikeredett. Az előzmények ismeretében ezen nincs mit csodálkozni, de az azért meglepő, hogy a rendhagyásai egytől egyig pozitív kicsengéssel bírtak. A Nők hihetetlen önállóan kezelték a két és fél hónapos szabadságukat, voltunk együtt, léteztünk magunkban, jöttünk-mentünk a városban, utazunk és én még azt a lazaságot is megengedhettem magamnak, hogy […]
A flamand festészet, az életképek és a csendéletek a gyerekkoromat jelentették. Nem, nem a Szépműben nőttem fel, hanem apám mellett, aki a szocialista Képcsarnok vállalaton belül a valutahiány pótlására létrehozott, nyugatra eladni kívánt festményekkel foglalkozó osztályt vezette. Apa hamar rájött, hogy bármilyen tehetséges is a szocialista kortárs festők egy része, a hanyatló nyugat leginkább a […]
Kétévente mindig eljő az a pillanat, amikor a kocsit – a vizsgáztatás miatt – el kell kicsit engednem. Nem vagyok hozzánőve az autóhoz, de a sors valahogy mindig úgy keveri a lapokat, hogy az autó hiánya – a leggondosabb tervezés ellenére is – fájjon. Idén azonban nem tudott rajtam kifogni a bürokrácia és Murphy, ugyanis […]
