BOLDOGkisfalud, egy falatnyi éden a Bodrog partján
Vannak tökéletes napok. Amikor pont annyira van meleg, ami kellemes, pont úgy fúj a szél, pont olyan emberek vesznek körül, pont olyan új emberekkel ismerkedem meg, amikor tökéletes a helyszín, a kiszolgálás, a választék, de maga a tény is, hogy csak ülök és szemlélem a látóhatárt. Ilyen volt tegnap a Bodrogkisfaluban tett látogatásunk, amely után nem nehéz szuperlatívuszokban írni a helyről, és mindenkit arra buzdítani, hogy menjen, keresse fel ezt a falatnyi Bodrog-parti települést és vagy a mostani fesztivál alkalmával, vagy bármikor máskor az év maradék 362 napján érezze magát remekül.
Bodrogkisfalud nyugalma percek alatt átragadt ránk. A buszban töltött két órás nagyon intenzíven megélt, beszélgetés-cunamikkal tarkított lét után úgy simított ki minket, hogy az embernek az az érzése támadt, hogy már napok óta ezt a végeérhetetlen nyugalmat élvezi. A Kisfalucska udvarház árnyas teraszán kezdtük a reggelt, csodálatos helyi sajtokat, mangalica termékeket kóstoltunk és olyan pogácsát, amely alkalmas volt a nyugalom megzavarására és bármely szilárdan elhatározott fogyókúra felborítására. Az akklimatizálódás percei óráknak tűntek, legeltettük a szemünket az igényesen felújított porta épületein, az ágyásokban pirosló epreken, figyeltük az udvarházzal szemben gyereket nevelő gólyapárt, követtük a szülők röptét, majd elindultunk felfedezni a vendéglátóink pazar birodalmát.
A minőségi vidéki vendéglátás a gyengém. Nagyon szeretem a szállodai létet, de a sterilitása folytán nekem ez a fajta szállás csak a nagyvárosokban működik. A kis közösségek, városkák, falvak esetében szeretek beilleszkedni, felvenni a ritmust, enni a helyi jellegzetességeket, megnézni mindent, amit csak lehet, és olyan módon élni, ahogy csak itt, ezen a helyen adatik. Ehhez kínál csodálatos, ízlésesen berendezett családi lakosztályokat, lakrészeket a Kisfalucska udvarház. A pandémia alatt ráncfelvarrt belső terek mindegyike más, egyéni, mégis szép egységet alkot. A hívogató atmoszférával megáldott otthonokból leshetjük a gólyákat (premier plan-ban), vagy ülhetünk a fedett teraszon, a Bodrog felett szálló kócsagokat szemlélve.
A szállásokhoz tartozó bisztró választéka vonzó, a szezonális, helyi alapokon nyugvó konyha szerethető, azonban azzal számoljunk, hogy előzetes bejelentkezés szükséges, ha mennénk, és mindent jól végigkóstolnánk.
Bodrogkisfalud fő látnivalója természetesen a természet, a fantasztikus, nyugodt Bodrog, a tokaji hegyek, a korhadt fákon ücsörgő kócsagok, a méltóságteljesen ellejtő gólyák, a cikázó fecskék (és a falu cirmosa). Ha az udvarházban nyugalom van, akkor a vízen való létre ez fokozottan igaz.
Itt már minden vibrálás, feszültség megszűnik, az ember nem győz betelni a tájjal, szemét a horizontra függesztve figyeli az esős tavasznak köszönhető ress színeket, élvezi a nyugalmat. A faluban több lehetőség is kínálkozik a hajózásra, ezt feltétlen ki kell próbálni, ha az ember hosszabb vagy rövidebb időre ide látogat.
Ugyancsak kihagyhatatlanok a helyi borok (még szép!), amelyek közül javasolt a Kisfalucska udvarház kínálatában megtalálható rendhagyó Szélkiáltó pincészet tételeit megismerni, illetve átsétálni az utca túloldalára és a Bodrogi Borműhely szebbnél-szebb boraival is barátságot kötni.
A Szélkiáltó a póling népies nevét örökölte Gubicskó László borásztól, aki lelkes amatőr ornitológus, és a kedvenc madara után nevezte el pincészetét. A juhász családból származó, nagyvállalati környezetből érkező, punk lelkű borász sokszínűsége, egyenessége és örök lázadása minden palackban tetten érhető. Szerencsére ezek egyike sem megy a borok rovására, sőt, őszinte, bölcs, a szabályok betartása helyett a természettel harmóniában lévő, kerek, szép tételek születnek a pincészetében. A szortimentben helyt kapott egy felvezetéshez, de akár napindításhoz is tökéletes habzóbor, született egy igazán kellemes pezsgő, az 5 hektáros birtok borsorában ott van még egy maradék cukorral szépen kikerekített tokaji savakban gazdag C furmint. Szintén furmint alapokon nyugszik a Fekete Bárány is, amelynek neve egyértelmű utalás arra, hogy a helyi jellegzetességeket finoman figyelmen kívül hagyó újhullámos tokaji bordivattal ellentétes, mondhatni hagyományos úton járó ital született, amely nem sorolható be egyetlen meglévő kategóriába sem.
Amíg kóstoljuk a borokat, addig meghallgatjuk, hogy milyen is lesz ez a három napos fesztivál, amely teljesen jogosan BOLDOGkisfalud Feszt néven ismeretes. A tökéletes névadáshoz remek, gazdag program csatlakozik, 10 pincészet borai, kézműves termékek, helyi finomságok, tokaji jellegzetességek várják majd az ide érkezőket. A gyerekek számára izgalmas, tartalmas programokkal készül a falu, több helyszínen többféle mókában vehetnek részt az arra nyitott kis- és nagykorúak, valamint hatalmas nagy merítésű, színes zenei program is kapcsolódik az eseményhez (kapcsolódik? adja a gerincét!). A professzionális magyar fellépők között megtalálni az Anna and the Barbies-t, illetve nemzetközi gárda is érkezik a számtalan stílusban otthonosan mozgó francia együttes képében.
A fesztiválon megismerkedhetünk közelebbről többek között a Szélkiáltó boraival és a Borműhely kifinomult tételeit is sorra vehetjük. A könnyed, ropogós Fresh Tokaj alapját a sárgamuskotály adja, ez a könnyű ivású bor biztos befutó lesz, de a sorban itt van még a Dry Tokaj (furmit és hárslevelű házasítás), a Love Tokaj (furmint és hárslevelű), illetve a dűlőszelektált borok. A pincészet 2007-ben kezdte a pályafutását 1 hektárral, ami ma már 7 hektárnyi területre növekedett, de a bérleményekkel együtt közel 10 hektáron gazdálkodnak. A dűlőszelektált tételek közül a Halas dűlő 2018-as furmintját kóstoltuk meg, valamint poharainkba került ezen évjárat Lapis dűlőből is származó furmintja is. A sor végén pedig jöhetett a beszélő névvel megáldott kései szüretű Mesés, amelynek felét aszúszemek adták és szintén furmint és hárslevelű házasításából született, majd a borsort egy 2013-as 6 puttonyos aszúval zártuk, amely elsőre fantasztikus kapros, zöld fűszeres illatokkal ajándékozott meg, majd szépen kikerekedett belőle egy gazdag, mesélős édesség, amelynek megvoltak a maga mélységei.
A Borműhelyben nem csak a borokban, hanem a pincészet rendkívül vonzó kertjében is elmerülhetünk, amely egy falatnyi Provence. A Borműhely megálmodta helyszín egyáltalán nem tájidegen, a lankák között megbúvó kert, a medence, a növények és az épület szép összhangban vannak egymással és a faluval is.
A borok kóstolgatása, és a délutáni napfény simogatásának komoly kiélvezését követően újabb falubéli helyszín után néztünk, nagy nehézségek árán átsétáltunk két házzal arrébb, ahol a Seven Hills lepárolójában megkóstoltuk a világhíres Tokaj gint, amely 21 féle fűszer titkos arányú keverékével ízesített. Eljátszottunk a fűszerek felismerésével, koktélba ágyazás helyett pőrén is górcső alá vettük ezt a nemes és híres italt, elmerengünk az Aqua Vitae és a gin közötti párhuzamokon, majd kiültünk a Bodrog partjára kifutó telek kellemes hencsereire és soha többet nem szerettünk volna megmozdulni.
A sajtóutak furcsa sajátja, hogy bár kívülről csak játék és mese, de komoly szellemi munka az egész belső narrálása, memorizálása. Rendesen el is szoktunk fáradni, a végére megnyűgösödünk, húz haza az ágyunk, az otthonunk. Boldogkisfalud azonban elvarázsolt minket, egy emberként adtunk hangot abbéli vágyunknak, hogy itt maradhassunk (és ha egy mód van rá, akkor ide is temessenek). Egyszerűen olyan a hely atmoszférája, az emberek, az általuk megálmodott italok, ételek, helyszínek, terek. Mind maradásra késztet.
Menjetek le a BOLDOGkisfalud Fesztre, vagy menjetek máskor vagy még jobb: menjetek máskor is! Én szóltam.
