Krasznahorkai úgy lett Nobel-díjas, ahogy egy békés nyári délután tovaszáll. Maradt is bennem bőven hiányérzet, furcsa volt Párizsban látni, hogy a legeldugottabb könyvesboltok is külön kirakatot és szekciót szentelnek a magyarnak, aki 2025-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, itthon meg talán csak a Magvető raktárkészletét érintette a hír. Éppen ezért örültem annak a kezdeményezésnek, amellyel az […]
Miközben a város páratlan panorámáját és a méltóságteljes, békés folyót csodáltam a Spoon fedélzetéről, József Attila sorai bujkáltak az agyam peremén. Szebb szerelmes verset folyóhoz még nem írtak, nagyobb mélységet folyam még nem kapott, ott van abban az ódában minden, amit csak a Duna jelképez, legyen szó közös jövőről vagy békés együttélésről. Ez utóbbi gondolatiság […]
Bár a szülihét intézményét nem kívánom bevezetni, de úgy esett, hogy a hétvégét mégis áthatotta az éveim megünneplése. Szombaton egy kiadós közös brunchcsal vette kezdetét a történet, amit az egyik kedvenc budai helyünkön, a Glédában ejtettünk meg. A tavasz végre magára talált, a terasz napfürdővel vár, a vendégteret is átjárta a friss szellő, a Gléda […]
Edömér barátnőmmel hat vagy inkább hét éves korunk óta együtt mérjük az idő múlását. Kezdetekben érthető okai voltak, hiszen így lett a két elsős korából tiszteletreméltó nyolcadikos létezés, még az együtt 20 és együtt 40 is viccesnek tűnt. De aztán komolyabb számokat dobott a gép és mi éreztük, ehhez méltó ünneplés dukál. Így szoktunk rá […]
