A ti sztoritok a mi sztorink – Budapest Park

A Nőkkel közös első koncertélményem 2012-ből való és a Budapest Parkhoz kötődik, akkor jöttek velünk először Boban koncertre (a terhesség alatt átugrált koncerteket nem számolom). Így lett ez az este a közös zenei élményeink origója, itt élték meg először a dühöngő hangulatát, hogy hogyan kell és lehet létezni ebben az érzelmileg is felhangolt közegben, mit jelent a szabadság a zenében.

Amikor ugyanis a Soroksári úton kigyúlnak a fények, a Budapest Park átváltozik, minden nap egy teljesen új világ születik az ölén, más dallamok lüktetnek a hangfalakból, más társaságok verődnek össze, és ami a legfontosabb: estéről estére vadonatúj, megismételhetetlen emlékek íródnak itt.

Az elmúlt évek – különösen a mindannyiunkat próbára tevő időszakok – megmutatták, mennyire nem magától értetődő, de annál létfontosságúbb a közösség és az ahhoz való tartozás. Az, hogy jó együtt lenni, együtt énekelni, és együtt megélni azt a fajta tiszta, sallangmentes eufóriát, amit csak az élő zene adhat. A Park rég nem csupán egy koncerthelyszín. Sokkal inkább egy olyan szabad, biztonságos és elfogadó tér, ahol a leghétköznapibb pillanatokból is életre szóló sztorik kerekedhetnek.

És ki más tudná ezeket a sztorikat a leghitelesebben elmesélni, mint maguk a vendégek?

A Park és az Abstract ügynökség közös, “A ti sztoritok a mi sztorink” kampánya épp ezért rendhagyó. Ezúttal nem a sztárok, a frontemberek vagy a gitárosok mosolyognak ránk a plakátokról, hanem hús-vér emberek. Mi. Azok, akik estéről estére megtöltik élettel a küzdőteret.

A felhívásra több mint kétszáz mély, vicces, megható vagy épp sorsfordító személyes történet érkezett, amelyekből végül hatot választottak ki. A főszereplőket aztán visszahívták a tetthelyre egy profi fotózásra, hogy a portréik és a hozzájuk kapcsolódó élmények a budapesti utcákon és az online térben is mesélni tudjanak rólunk, emberekről.

És hogy mik is ezek a történetek? Pont olyanok, mint az enyém. Maradandóak, meghatározóak. Ott van például Robi, akinek a Park nemcsak egy buli, hanem egy hatalmas, közös mérföldkő: az első együtt megélt, zúzós metálkoncert emléke az édesapjával. Kata és a párja számára az Elefánt zenéje jelentette a hidat. Ők egy itteni koncerten találtak újra egymásra, bizonyítva, hogy a zene tényleg képes sebeket gyógyítani.

Orsi és az édesanyja története megmutatja, hogy nincsenek generációs szakadékok, ha a vibe a helyén van, ők egy Dzsúdló-koncertnek köszönhetően találtak egy teljesen új közös kapcsolódási pontot. Annának és párjának a távolság sem akadály, Erdélyből utaztak 10-12 órát egyhuzamban, csak hogy együtt élhessék át a kedvenceik koncertjét, pont itt, pont ebben a közegben. Betti sztorija maga a valóra vált rajongói álom, azt a pillanatot, amikor Yungblud felhívta őt maga mellé a színpadra gitározni, valószínűleg soha, de soha nem fogja elfelejteni. S ott van Palkó, akinek a történetében minden benne van, amit a Park-közösségről tudni érdemes, egy Bagossy Brothers Company-koncerten a tömeg – a szó szoros és átvitt értelmében is – a tenyerén hordozta, és a kerekesszékével együtt emelte a magasba.

Egy koncert ugyanis soha nem arról a másfél óráról szól, amíg dübörög a zene. Arról is szól, kivel voltál, hogyan néztetek egymásra, amikor felcsendült a kedvenc dalotok, és mit éltetek át együtt abban a tömegben. Talán pont ezért olyan varázslatos a Budapest Park, hiába vagyunk ott tízezren ugyanazon az estén, a kapun kilépve mindenki a saját csodálatos történetét írja tovább, egyedi emlékekkel gyarapítva a létezését.