2012-ben Backman egy gyors skálázás után a legnagyobb gyakorlattal kezdett el a lelkünkön gitározni. Keserbús, édesen fájó hangján rezegtette meg az elmúlástól, a magánytól való iszonyunkat, szembesített esendőségünkkel és mutatott fel valami olyat, amitől a digitalizációnak azon a pontján még nem is kerültünk olyan messze: a valódi közösség erejét. A kapcsolódásokban való horgonyt, amely ideköt, […]
Most van itt az ideje, hogy erre a csodás indián nyárra és azt feledteteni kívánó, olykor valóban kiálhatatlan késő őszre meglegyen a muníciónk. Itt vannak azok a friss megjelenések, amelyek felkeltették az érdeklődésemet. Anya Bergman: A versailles-i jósnő A francia forradalom napjaiban, amikor Párizs utcáin mind inkább a terror uralkodik, a forradalmárok és az arisztokrácia […]
Rengeteg kézikönyvet adtak ki és adnak ki a témában, de a szülőségre valójában semmi nem készít fel, a tojáshéj az ember fenekén végig ottmarad. Hiszen hiába vagyok én már egy ideje anya, mindig van az az életszakasz, amikor elmondhatom, hogy de kiskamasz, nagykamasz vagy épp felnőtt ember anyja még nem voltam. Az én szülői mivoltomat […]
Pont a napokban voltam egy csodás kerekasztal beszélgetés részese, ami az irodalom és a ma emberének viszonyát boncolgatta. Indultunk az iskolától, mint minden rossz eredőjétől, ahol az avítt kötelezők, a politikai megfontolásból kánonba emeltek és a gúzsba kötött oktatók a biztosítékai annak, hogy akinek itt, ebben a légkörben kéne megszeretnie az olvasást, az ne tegye. […]
